Mint korábban azt már említettem, idén januártól ismét vezetem az összes (vagy legalábbis minél több) pénzmozgásomat, akárcsak két évvel ezelőtt. Ha valahol valamit veszek, azt vagy megjegyzem, vagy optimális esetben elteszem a blokkot, és a nap végén egy szép kis táblázatba felvezetem a megfelelő rubrikába. Hó végén összesítem, tudomásul veszem, aztán megosztom veletek.

Most viszont nem lesz grafikon, meg mélyreható elemzés, csak egy arányszám, és néhány kiemelt tétel. Mindezt persze forint összegek nélkül. Ami különbség még, az az, hogy a kategóriák nem minden esetben megfeleltethetőek a két évvel korábbiaknak, például nincs külön lottó sor, van ugyanakkor egy "szerzemény" nevezetű (plusz külön egy "ruha") kategória, amibe az olyan dolgok kerülnek, amiket hosszú távra vettem, nem használódnak el, és ideig-óráig örömet okoz a birtoklásuk. Na, akkor lássuk:

Kaja (20,5%): na, erre nem sokat lehet írni, max. annyit, hogy az összes kiadásom ötöde megy el a kajára. Ennek fele kb. az én nap közbeni fogyasztásom, másik fele pedig a kettőnk vacsorája, plusz a hétvégi kajálásunk. Drágaság van kérem, meg aztán idén még nem kaptam kajajegyet (amit ingyennek veszek a táblázatban).

Macska (6,9%): szerencsére pár hónapja nyílt egy kutya-macska eledeles üzlet a közelben, aminek a vonzereje az olcsóság. Whiskas és Royal Canin tápokat is 60%-on lehet ott venni, így pl. egy 4-es alutasakos macskakaja 375 Ft, míg mindössze 30 méterre onnan, a Matchban ugyanaz 525. Nem mindegy. Így aztán a minőségi cicaeledeleket is viszonylag olcsón tudom megvenni, ergo nem sajnálom őket a Desitől.

Rezsi (24,1%): ez a második legnagyobb tétel az év első hónapjában, pedig még mindig csak az előző havi számlákat fizetem (azaz még mindig nem jutottam odáig, hogy az előző és az aktuális havi számlákat IS egyszerre kifizessem). UPC, fűtés, villany, víz, bankköltség, bérlet, kb. ezek szerepelnek a listán. A bérletet idén elvileg téríti a cég, de tavalyról nálam maradt egy 10-es, így én most azt nem adtam vissza a bérletért cserébe.

Szórakozás (12,6%): ez az egyik, amiért érdemes dolgozni és élni. Januárban volt 3 mozizás, minimum két házibuli, blogtalálkozó, és még előre ki is fizettem egy szállásdíj előleget meg két színházjegyet. Holnapután 'váltom be' ezek közül az egyiket, a L'art pour l'art Társulat jubileumi előadására. A bulik költsége egyrészt a fogyasztás, másrészt a taxizás. Fene a kényelmes valagam...

Szerzemény (2,8%): itt most a szokásos Magyar Nemzet Képeslapokon túl 4 könyv szerepel, amiből kettőt (utalványok beváltásával) gyakorlatilag ingyen vettem, a másik kettő meg jó drága volt. A Dragonlance-sorozat egy újabb trilógiájának 2 kötetéről van szó, amit a közeljövőben egy újabb trilógia fog követni (a tervek szerint).

Test (28%): fodrász, néhány kozmetikum, meg a bazi drága fogam.

Háztartás (0,9%): ez anno is elég soványka volt, és az oszlop ezúttal is csak egy új fogkefét, papírzsepit meg némi vécépapírt tartalmaz.

Ruha (0%): erre most nem futotta...

Egyéb (0,7%): csak egy bélyegzőgumi, amit azért kellett csináltatnom, mert idén kiléptem az EVÁ-ból, így változott az adószámom.

Ennyit a januárról...

UPDATE: aha, a cigi meg kimaradt. Ez 6,9% volt ebben a hónapban, ami sajna arányában is és abszolút értékben is sok. Pedig nap közben nem is dohányzom, csak este meg reggel (leszámítva persze a hétvégéket).

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)

Az alábbiakban változtatás nélkül közlöm nagyapám nagyanyámnak írt levelét 38 évvel ezelőttről (amit az egyik fiókban találtam meg):

73.XI.6.

Aranyos Pirikém!

Jó pár esztendő telt el azóta, hogy én levelet írtam neked. Azoknak a leveleknek nagy-nagy része még a Hangulatban íródott és teljesen mentes volt olyan dolgoktól, melyekről most akarok "beszélni" neked.

Az öreg Ferenc Jóska mondta: "Mindent meggondoltam - mindent megfontoltam!". Így vagyok én is. Valóban mindent meggondoltam, és nem hamarkodtam el ezt a levelet. Ja igaz! Neked is tudnod kell, hogy miről van szó!

Tegnap - érted Pirikém! nem ma, mikor a levelet írom, hanem tegnap - voltam a Zsigánál. A táppénzes utalványomat kértem, hogy adja le a gyárba. Egy szóval sem állítom, hogy be volt rúgva, de egy kevéssé spicces volt és akaratlanul elszólta magát. Rettenetes volt. Nekem a Zsiga a legjobb barátom, aki mindenhol segített rajtam, ahol csak tudott - még ha az ő furcsa modorában is, és ahol csak tudtam én is segítettem neki. Megértem az összes családi problémáját. Talán úgy senki sem ismeri, mint én (esetleg te). Miért nem beszéltél őszintén? Most már nagyon sok mindent értek, ami eddig felfoghatatlan volt a számomra.

Én valahol a lelkem (ha még van) mélyén sejtettem. Még el is tűnődtem rajta, hogy mennyire összeillenétek. A Zsiga is panaszkodik, hogy nincs hova menjen, mert ha lenne, elmenne. Valahogy éreztem. Nem tudnám megmondani, hogy miről. Talán egyes elejtett szavak, a rajtam keresztül való kölcsönös érdeklődés hiánya - ami ép olyan feltűnő, mint a nagy hogy van, mi van vele...stb.

Most már megértem minden viselkedésedet és az egész magatartásodat. Amikor hazajöttem, azonnal írni akartam, felülkerekedett a józan ész és aludtam ? rá egyet. Azt hiszem ez így is helyes. Ha még egyáltalán fel tudsz tételezni rólam emberi érzelmeket, úgy hidd el nekem, hogy nagyon fáj. Sokkal jobban mint ahogy erről a nyomorult papírról kiderülne.

Fáj, mert nagyon szeretlek. Soha nem nem szerettem senkit csak téged. És még most is csak téged. Csak már nincs értelme. Milyen furcsán ismétlődik meg a Kiss Ica, a katonatiszt és a ***** Jóska esete. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom magam. Igenis sajnálom, és sajnálom azt a nyomorult életemet, amiben nem csináltam semmit, és sajnállak Téged, mert végső soron én vagyok mindennek az okozója.Tévedés ne essék: szó sincs semmiféle számonkérésről vagy felelősségre vonásról. Semmi jogom nincs hozzá. De most már olyan sokat vesztettem, hogy nem bírom ki. Elvesztettelek Téged, elvesztettem a legjobb barátomat és most már el kell hogy veszítsem az életemet is.

Pirike!

Ha én meg tudnám Neked mondani, hogy mennyire kellettél, akkor én egy szónok lennék. Nem tudom elmondani, de érezned kellett. Most aztán nagyon úgy érzem, hogy itt állok egy szál magam és az a pici kis kapaszkodó, amit Te jelentettél nekem eltörött. Nincs többé.

Azt mondtad nekem vasárnap, hogy ha másképp viselkedtem volna szombat este, akkor másképp lett volna, meg hogy én csak akkor megyek Hozzád, ha nőre van szükségem. Ugye belátod, hogy ez nem így van. Tudod jól, hogy már szombaton el akartam menni, de maradni is akartam. Úgy játszottál velem, ahogy akartál. De most már legalább értem.

Míg ezt a levelet írom sírok. Nem tudom, hogy mit, vagy kit siratok: Téged? Anyut? Tibit? Magamat?  nem tudom. valószínűleg mind azokat, akiket szerettem, akik az én kis nyavajás világom voltak. Persze érdekes dolog. Ha bárki más valakit felhívsz magadhoz - nem is érdekel. Hisz elvált asszony vagy, azt teszel, amit akarsz. De ép a legjobb barátomat? Igaz, hogy ő valóban rá van szorulva. És akkor képes vagy bejönni a kórházba (meglátogatni, virágot hozni), a munkahelyeden ****** kompelxust csinálni? Nem értem. Hisz te "NŐ" vagy, nem férfi, neked máskép kellene gondolkodni. Csak te vagy a közös gyerekünk anyja.

Hisze nem azt akarom, hogy apáca legyél - nincs is hozzá jogom. Megértem azt is hogy én nem kellek. Ha fáj is, de értem, csak épen őt nem értem Nálad. De hát te tudod.

Első elkeseredésemben el akartam mondani az Icának, anyámnak, a Tibinek, aztán rájöttem, hogy minek. Annak, hogy az Icának még nagyobb legyen a pofája (a Zsiga jól megverte vasárnap), annak hogy a Mutter mindenfélét mondjon rólad, annak, hogy a Tibi éretlen megjegyzéseket tegyen (hisz ő bízik benned is nagyon). Így nem mondtam senkinek és nem is fogja soha senki megtudni. - Ezért jó várni egy napot - Bohóc voltam egész életemben, soha nem tudtam levenni a parókát a fejemről és a festéket a pofámról. De most levettem és már nincs hová visszatenni.

Mindenért bűnhődni kell, én megbüntetem magam. Szándékosan rosszat senkinek nem tettem. Nem tudok gyűlölni, de még haragot tartani sem. Én megbocsátok mindenkinek, de nekem is bocsássatok meg.

Ha néha eszedbe jut, akkor a Tibi-Anyu alatti fényképet is nézd meg.

Nagyon-nagyon szeretlek.
Volt férjed.
Józsi

ui: a levélen nem találsz sem bélyeget sem postabélyegzőt, mert magam vittem el.

Hát ennyi. A szövegben a csillagozott rész a családnevünk, a többször emlegetett Tibi pedig az apám.

Nagyapám alkoholista volt (meg kommunista is), és kártyaadósságokat csinált, amiért nagyanyám elhagyta őt. Apám az őt rendszeresen bántalmazó apjával és az apai nagyanyjával élt együtt, és ezt a helyzetet sosem bocsátotta meg nagyanyámnak, talán ezért sem nagyon tartották a kapcsolatot (inkább csak miattam). A két 'öreg' viszont a szakítás és válás után is szerette egymást, csak nem tudtak együtt élni. Hogy ez a Zsiga kicsoda, nem tudom, de nehezen hiszem, hogy nagyanyám kezdett vele valamit, mert tudtommal sosem volt másik férfi az életében, ahogy nagyapámnak sem volt másik nő. Utóbbi először a lábát vesztette el, aztán az életét is, a '90-es évek elején (mindkettő az alkoholnak tudható be), előbbi pedig — idén lesz — 6 éve, hogy elhunyt.

Ez a levél, és néhány egyéb régről itt maradt irat viszont ennyi év után is betekintést (még ha kicsit is) ad életük egy-egy apró szeletére.

1. Végre kész az új fogam. Jobb, mint újkorában, ami azt jelenti, hogy ránézésre senki nem mondaná meg, hogy valaha is kezelték, még a tömés színe is stimmel, a maradék foganyaghoz és a szomszédos fogakhoz viszonyítva. Egy kicsit ugyan még magas, de azon lehet javítani, és végre úgy ehetek a bal oldalon, mint régen. Vigyáznom sem kell, mert az 55 ezer forintos kezelés után nem kell tartani töréstől vagy egyéb rongálódástól. Még jó...

2. Mostanában egyébként nemcsak nekem van problémám a fogakkal, hanem a titkárnőnknek is, ami egyrészt azt jelentette, hogy ma ugyanabban az időben, a város két különböző pontján tátottunk, másrészt meg azt, hogy az utolsó egy órában csak egyetlen kolléga tartotta a frontot az irodában (a társam egész napos továbbképzésen ült).

3. És még fog, akkor is, ha már unalmas. Jövő héten ugyanis újabb forduló, ezúttal magasabb sebességen: a JA6 és JA7 egyszerre lesz szétfurkálva. Egyikben töméscsere, a másik pedig a mostani sorsára jut majd. Remélhetőleg, mert a gyökérkezelés is képben van...

4. Ismét 300 Ft alatt van az euró. Egyrészt most nem hallom a károgókat (ilyenkor biztosan bosszúsan lapítanak), másrészt azon gondolkodtam, hogy ha lenne pár — mondjuk 6 — millió szabadon felhasználható pénzem, vennék belőle 10-20 ezer EUR-t, aztán kb. két hét múlva eladnám mindet az akkori árfolyamon, és ezzel keresnék is pár százezer forintot, munka nélkül. Így megy ez manapság a megfelelő körökben...

5. Viszont sajnos nemhogy pár millióm, de pár tízezrem sincs, mivel — valljuk be — ebben a hónapban túlköltekeztem. A januári fizetésem több volt ugyan, mint az utóbbi két évben bármelyik hónapban, de egyrészt kifizettem egy csomó rezsit, másrészt a fogam (már megint...) kezelésének költsége sem volt elhanyagolható. Plusz blogtali, mozizások, szállás-foglaló áprilisra, színházjegy februárra és márciusra...szóval elment. Most meg jöhet az egy hetes számolgatás, mint a — nem is olyan — régi szép időkben. Pedig úgy elszoknék már ettől...

6. De legalább a céges pénzügyek a legnagyobb rendben vannak, hiszen minden kifizetve, és még várunk pár tartozó ügyfelet. Ha ezek közül 2-3 még ebben a hónapban betoppan, a 2012-es kinnlevőségeink a nulla felé fognak konvergálni. A megelőző két évben felhalmozottak persze attól még ott vannak...

7. A kilátások sem rosszak, mivel az elmúlt 1 hónapban (úgy december közepétől) kb. 22-25 ügyfél jelentkezett könyvelésre vagy kért árajánlatot, és ezek egy töredéke — úgy néz ki — nálunk is köt majd ki. Sajnos csak töredéke, és ha kicsit tapasztaltabb lennék, vagy marketing irányba képezném magam, talán azt is meg tudnám mondani, a többi miért nem, vagy mi kellene ahhoz, hogy mégis de...

8. Ja, azt nem is említettem (ugrálok kicsit), hogy a hónap elejétől ismét számolom a kiadásaimat, kategóriákra bontva, mint tavalyelőtt. Kíváncsi vagyok, az idén mire megy el a pénzem...

9. Hétfőn megnéztük a Martha Marcy May Marlene című filmet, ami megint csak nem tetszett. Egy lányról szól, aki bekerül egy amolyan szekta-kommuna társaságba, majd két év múlva megszökik onnan. A kommunától pár órányira lakó nővérénél és annak férjénél köt ki, akik megpróbálnak valami kis életet verni belé, ez azonban kevésbé sikerül nekik. A lány nem tudja, mit akar, furcsán viselkedik, és folyamatosan retteg, hogy rátalálnak a volt társai. Kb. erről is szól az egész. Nekem megint kevés volt az info: miért kötött ki ott, miért jött el, hogyan éltek azok, hogyan él a testvére (a férjével), miért nem szedi össze magát a csaj? Azzal nincs bajom, ha egy történetből hiányoznak egyes infók, azzal viszont igen, ha szinte semmilyen infót nem kap a néző, hogy legalább valami minimális alapja legyen a látottak értelmezéséhez. Azért meg lehetett nézni...

10. Most meg Columbo megy az AXN Crime-on, ami az egyik kedvenc krimi-sorozatom, és már évek óta nem láttam egy részt sem belőle. Most (blogírás közben) pótolom.

Ígértem, hogy a múltkori mozifilmekkel kapcsolatban írok némi véleményt, úgyhogy következzen most ez.

Az élet fája (The Tree of Life)

A Ricsi már előzetesen felkészített rá, hogy ez kb. a Melankólia pepitában, de mivel annyira meg szerette volna nézni, annak ellenére mentem el vele, hogy magamtól sosem ültem volna be rá. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy milyen. Megnéztük, és még aznap megkérdezték páran, hogy milyen is volt, de sem a Ricsi, sem én nem tudtunk rá választ adni. Ha pontozni kellene egy 10-es skálán, fogalmam se lenne, hova soroljam,, hány pontot adjak rá . Rossznak semmiképpen sem mondható, hiszen rengeteg jó gondolat van benne, meg gyönyörű jelenet, jó színészi játék, elgondolkodtató momentum, de kijössz róla, és nem tudod, mit lehetne mindezzel kezdeni. Plusz rohadt hosszú, közben viszont nagyon kevés párbeszéd van benne. Mint a Honfoglalásban, aminek jellegzetes momentuma, hogy Franco Nero 5 percig bámul a világba. A nézés persze nem baj, én is megállapítottam már pár filmnél, hogy a leghatásosabb, legkurvakibaszottjóbb jeleneteket csak elrontotta volna a beszéd, de ami kevés, az kevés.

Egyébként megállapítottam közben, hogy ez egy KDNP-s oktatófilm is lehetne a családról, mivel egyes jelenetek közben még nekem is kedvem támadt egy-két gyereket gyártani, és apukának lenni, ebből a szempontból tehát mindenképpen hatásos volt. Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy a filmet újra meg kellene nézni, de ezúttal 3-5 perces blokkokra darabolva, és minden blokk után el kellene a látottakon elmélkedni, mert lenne min, és így annyira tömény sem lenne az egész. Születés, halál, Isten, teremtés, szeretet, család, felnövés, bűn. Aki fogékony a művészfilmekre, a szépségre, a mély gondolatokra, az arcokkal, gesztusokkal, látvánnyal kifejezett érzelmekre, annak mindenképpen ajánlom, de aki csak Brad Pitt miatt nézné meg, az nagy ívben kerülje, mert nagyon csalódni fog.

Barney és a nők (Barney's Version)

Ez a film viszont már eldönthetően nem jó. Alapvetően komédia, de annak nem annyira erős, a végé felé a drámába fordulás meg inkább csak hatásvadász, mintsem mély. A főszereplő életstílusa és megmozdulásai inkább taszítóak (sőt), amire még jól rá is játszanak a készítők, azaz még ki is hangsúlyozzák lépten-nyomon. A cél nyilván az, hogy magunk is egy kicsit megundorodjunk, mert aztán majd milyen jó lesz megélni a látottak miatti sajnálatot avagy szánalmat. A színészek egyébként jónak mondhatók, de se a sztori, se a beleszuszakolt minimális kis csavar nem javítja tovább az összképet.

Egyébként lehet, hogy ha a körülmények nem olyanok, amilyenek voltak, jobban élveztem volna. Történt ugyanis, hogy az előttünk levő sorban egy rakat vénember és vénasszony ült, akik legalább annyira nem tudtak viselkedni, mint amennyire a Westend mozijában az akciófilmekre beülő cigánygyerekek, és ez nemcsak megdöbbentett, de sokkal inkább zavart. Röfögtek, hangoskodtak, akkor nevettek, amikor nem is volt min, és folyamatosan kommentálták a jeleneteket. Marha idegesítő volt. Amikor aztán az egyik tatának megszólalt a mobiltelefonja (pedig külön elhangzott, hogy mindenki halkítsa le), és ő azt percekig kereste a kabátja zsebében, úgy éreztem magam, mint egy Monty Python szkeccs szereplője. Már csak röhögni tudtam és a fejemet fogni. Nem is értem, mi ez a sok nyugdíjas mostanában a mozikban. Az élet fája előtti filmről is tömegesen jöttek ki, azon is sokan ültek közülük, meg erre a filmre is egy csomóan ültek be (miközben az egész teremben egyébként alig egy maroknyian voltunk). Nem baj persze, csak feltűnt.

Összességében tehát nem volt valami felejthetetlen filmélmény. 4/10

1. Az utóbbi 3 hétben annyit dolgoztam, mint szerintem még soha, de legalábbis annál régebben, amennyire vissza tudok emlékezni. Heti 50 óra körül toltam a szekeret, és ez a szellemi és idegi állapotomon meg is látszik. Itt az ideje pihenni egy kicsit.

2. Ezt el is kezdtem, mivel ma 14:30-kor úgy felálltam a helyemről és hazajöttem, hogy csak na. Ilyen is jó régen volt.

3. Szerdán lement a BA7 kezelésének újabb fordulója. Dokibácsi már kicsit fáradt és nyűgös lehetett, mert az érzéstelenítés előtt nem gondoskodott (másik) érzéstelenítésről, de felnőtt férfi vagyok, kibírtam egy (helyett két) apró tűszúrást. Volt megint fúrás, az inlay üregének kialakítása címén, aztán az alsó és felső fogsoromról lenyomatot vett, hogy jövő héten beragaszthassa a pótlást. Király lesz!

4. Egy kis adalék az ország (egyesek szerint a miniszterelnök) ekézésével kapcsolatban. Mit is tudnak rólunk azok, akik súlyos állításaikkal feketítenek bennünket a világ különböző országaiban? Kormányelleneseknek, és értékrend nélküli minden-elleneseknek nem ajánlott!

5. A köztársasági elnök úrnak eközben le kellene mondania. Megengedő módon még mindig megadom a lehetőséget a minden kétséget kizáró bizonyításnak, erre viszont kevés esélyt látok. Bárki másról lenne szó, nem lennék olyan szigorú (hiszen jó pár hasonló ügyet találnánk), de az ország első emberéről van szó, és ő nem engedhet meg magának ilyen botrányt. Viszont a lemondással várjon 2-3 hónapot, mert az ország renoméjának ez most nem tenne túl jót (többet ártana mint máskor), akkor majd jöhetnek a családi okok...

6. Ugyanakkor ha én lennék az NBH, a HVG újságíróitól megkérdezném, hogy vajon milyen okok vezettek ahhoz, hogy ezt az ügyet most érezték szükségesnek a nyilvánosság elé tárni, amikor így is nyakig vagyunk a szarban? Nem ért volna rá 2 hónapot? Semmi probléma vele, sőt, helyeselhető is, főleg, hogy egy magát gazdasági lapnak tartó újság kollégái töltötték vele az idejüket, de hát az időzítéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Mellesleg gratulálok nekik, mert sokat tanultak a magyar jobboldal újságíróitól. Ez oknyomozás a javából! (És most ismét parazsat gyűjtöttem a fejemre).

7. A sütőben éppen az egyszerű és gyors kedvenc sül. Tepsibe minimális olaj (kenésnek) + krumpli + fűszerkeverék + lila hagyma + fűszeres sertéskaraj + feta + paradicsom, ezek szeletelve egymásra rétegezve, egy kis tejföllel kevert reszelt sajttal megborítva. Ízorgia.

8. A (rettegő) hajléktalanok a Róna utcai szelektív hulladék szigetnél újabb eljárást fejlesztettek ki az alumínium dobozok megszerzésére. Eddig felborították a tárolókat és az aljukon keresztül szedték ki a pénzzé tehető dolgokat, az FKF viszont körbekerítette azokat egy vas korláttal, hogy csak az emelőeszközzel lehessen kiemelni őket. De sebaj, elég egy hosszú rúd, amivel az alumíniumost kicsit meg lehet dönteni, egy adag karton, amire az esőben is rá lehet térdelni, és egy bot, amivel a résen ki lehet piszkálni a dobozokat. A híres magyar lelemény...

9. Az utóbbi hetek fáradalmai mellett nem nagyon volt időm vasalni, így most a vasalandós fotel támlájának tetejéig áll a póló-ing halom. Mivel ez nem mehet így tovább, a hétvége fő programja lesz a kupac eltüntetése, a 2 hete a szobában álló vasalódeszka elpakolásával együtt.

10. Holnap ugyan egyéb programom van, de erősen gondolkodom rajta, hogy kiszaladok a Kossuth térre, hogy egy mécsest én is elhelyezzek majd a többi között. Aztán megyek is tovább. De lehet, hogy nem fog beleférni.

...és már nem sikerült a minél gyakrabban (azaz max. 2-naponta) elkövetett blogírás tervét tartanom, két hét után máris 4 nap kimaradt. De van mentségem, mert annyi programom volt a hétvégén, hogy ki se láttam belőle. Pihenés persze semmi nem volt, alkoholfogyasztás viszont annál több, szóval máris nagyon várom a következő pénteket...

Az újabb heti hajtást (tudom, elcséplem ezt a szót, de használatkor még mindig szem előtt tartom az erejét) pénteken 4,5 óra túlórával koronáztam meg, majd ismét átlényegültem Lostékhoz, akik akkor az egyik utolsó estéjüket töltötték a munkahelyemtől két sarokra levő albérletükben, és ennek tiszteletére egy kis esti összejövetelt szerveztek. Mivel másnap a blogtali volt a program, nem is akartam (nagyon) alkoholt fogyasztani, hogy vasárnap még mindig legyen némi esélyem talpra állni, ezért csak egy üveg bort vettem, és azt vittem magammal. A terv nem jött be, mivel vendéglátóim is készültek, és a többi vendég sem jött üres kézzel. Ettől függetlenül többé-kevésbé sikerült mértéket tartanom, így csak egy kicsit becsíptem, és mire a taxival hazaértem, már ki is tisztult a fejem. Éjjel egy elmúlt, mire ágyba kerültem.

Szombaton kivakartam magam az ágyból, térültem-fordultam, és már indulnom is kellett a Puskin Moziba, ahol a Ricsivel — akinek péntek este külön programja volt — Az élet fáját néztük meg. A filmre most nem térek ki, mert majd egy külön bejegyzésben vesztegetek rá pár szót, elég legyen annyi, hogy a hossza miatt a végére igencsak éhesek lettünk. Beültünk az Astoriánál levő Burger Kingbe, és egy-egy menü mellett kényelmesen megtárgyaltuk a még friss filmélményt. Gondoltunk rá, hogy Tamást vagy SPF-et megkérdezzük, nem akarnak-e kicsit korábban a CD Fű-be érkezni, de aztán olyan jól eltraccsoltuk az időt, hogy csak kicsivel 7 előtt érkeztünk meg a helyszínre.

Mi voltunk az elsők, de hamarosan megérkezett Treen és IO is, majd némi beszélgetés-kezdeményt követően azt vettük észre, hogy egyre többen ülnek körülöttünk. Nem sorolok fel mindenkit, aki eljött, mert elég sokan voltunk, és végül tutira kifelejtenék valakit, de az biztos, hogy a melegbloggerek számának és aktivitásának ellenére is szép számban gyűltünk össze. Külön szerencse, hogy manapság a hírek gyorsan és akadálymentesen terjednek, így olyanok is feltűntek, akik már nem blogolnak, de akik ettől ugyanúgy a blogger-közösséghez tartoznak (legalábbis az én szememben). Nem tudtam mindenkivel beszélgetni, de a korábbi találkozók alkalmával már rájöttem, hogy nem is érdemes ezzel próbálkoznom, mert végül csak szétapróznám az estét, és egy következő alkalommal úgyis lehetőségem lesz törleszteni az elmaradásból. Furcsa volt, hogy az előző napi alkoholfogyasztás után most még többet ittam, de meg sem éreztem. 2x2 deci forralt bor és vagy 4 deci tömény elfogyasztása után is úgy éreztem magam, mint aki semmit nem ivott, de ez nem is baj, elvégre kinőttem már a középiskolás szintből, amikor még a berúgás maga volt az esti buli célja (mondjuk nekem már akkor sem). A lényeg, hogy a tiltás ellenére lehetett odalent (külön helyiségben) dohányozni, ami +1 pont, voltak jó beszélgetések, vicces momentumok, meg az üvegezés helyi verziója, a vasalózás. Szerencsére a javából kimaradtam, de a végén — újabb vegyülési kísérletem következményeként — még én is kaptam egy-két kényes kérdést, ezek őszinte megválaszolásához azonban már elegendő volt bennem az alkoholmennyiség. A hangulatot jól példázza, hogy a hely elvileg éjfélkor bezár, minket mégis úgy kellett kidobni, két órával később. Ennyi legyen is elég.

Miután mindenkitől elköszöntünk, hívtunk egy taxit, és hazajöttünk vele. Kivételesen egy női sofőrt kaptunk egy terepjáróval, ami külön-külön is ritkaság, nemhogy így együtt, ráadásul a nő nagyon beszédes, nagyon vagány és nagyon világi volt. Állítása szerint nyolc nyelven beszél...folytassam?

Fél 4-kor feküdtünk le aludni, és 10-kor már fent voltam, ami nem nagy kunszt, maximum, ha hozzá veszem a hét köznapi részét is. Ennek megfelelően a Redblekhez való átutazgatás, majd a Xanax következő műsoraihoz való szövegmondás alat végig tiszta kóma voltam. Alkalmanként majd' elaludtam, de azért hősiesen segítettem a skacoknak, és a jelenlétemmel igyekeztem emelni a délután fényét. Alkoholról már szó sem lehetett volna, de szerencsére nem is volt. Hazafelé aztán vásárlás, utána krumpli hámozás, és -sütés, vacsora, fürdés, filmezés, végül ájulás...és már itt is volt a hétfő.

Újra munka, újra fél 7-ig, aztán megint mozi (Barney és a nők), éjfél után lefekvés, korán kelés...

...és így tovább, szóval nem csoda, ha az utóbbi pár napban max. a kommentelésre volt némi energiám. Az aktuálisokra is csak holnap válaszolok majd, mert most teregetek, fürdök, rövid alvás, és már megint munka, megint fogorvos, megint...

Az idei év egyik nagy terve, hogy rendbe tetetem végre a fogaimat, még mielőtt nekilátnék nyelvet tanulni és jogsit szerezni.

Az ok ezúttal sem esztétikai, sokkal inkább egészségügyi, az orvosom ugyanis tavaly június óta nem látott, és akkor is még jó pár kezelni való fog volt a listán. Egyszerűen nem volt pénzem, nemhogy a fogaimra, másra sem. Azok pedig az eltelt idő alatt tovább romlottak, úgy három hónapja pedig arra lettem figyelmes, hogy a bal alsó 7-essel valami nem oké. Érzékeny volt a rágásra, és egyszer az evés után azt vettem észre, hogy valami mintha kitüremkedne közüle. Megnéztem tükörben, és akkor láttam, hogy valami (vagy a fogam vagy a tömés) eltört benne. Innentől kezdve nem rágtam azon az oldalon, és minden hónapban számolgattam a kis pénzem, hátha meg tudom csináltatni. Nem tudtam, közben azonban a jobb oldalon is problémás lett az evés, úgyhogy most már nagyon időszerű volt a dokihoz való látogatás. Pénzem is van rá, bár szívesebben költeném valami másra.

No, szerdán végre elmentem hozzá, és bemondtam neki az adut: BA7. Mondtam, hogy ha elégnek látja az újratömést, akkor azt kérem, de ha attól tart, hogy a kevés foganyag utána sérülékeny marad, akkor jöjjön az inlay. Erről tudni kell, hogy több, mint tömés, de kevesebb, mint korona, azaz nem kell hozzá lecsiszolni a fogat, viszont nemcsak a belsejét tömi ki, de a fog felszínét is takarja, így nyugodta(bba)n lehet rajta keményebb dolgokat rágni.

Először azonban meg kellett nézni, mi a probléma. A tömés tört el, amit egy csipesszel egyszerűen kiemelt a számból, és mint kiderült, ez azért fordulhatott elő, mert alatta tovább szuvasodott (na ezért ne menjen senki olcsó fogorvoshoz...), és a nyomást alátámasztás nélkül már nem bírta. Megkaptam az érzéstelenítést, majd elküldött röntgenre (tehát kb. 5 méterrel odébb), hogy lássa, milyen közel van az ideg. Kb. ekkor kezdtem el szorongani. Nem félek a fogorvostól, de a legutóbbi gyökérkezelés alkalmával az ájulás tört rám, és azóta már nem vagyok olyan magabiztos. Jött a fúrás — én közben végig a kezeimet szorítottam egymással, — de aztán megnyugodhattam, mivel sikerült a gyökércsatorna átlyukasztása nélkül végezni. Aztán már nem tudtam, mi történik, de a doki végül elmagyarázta, és egy kis papíron le is rajzolta nekem. Mivel a szuvasodás srévizavé haladt a fogamban, a régi tömések és a szuvas rész eltávolítása után lejtős lett a kezelt rész, ami nem is volna baj, viszont az alacsonyabban fekvő oldal az ínyvonal alá került, ami ráadásul (a romlás miatt) be is vérzett. Ezért — és a további kezelési lépések előkészítése okán — egyrészt kétoldalt egy-egy támaszt épített be, a fog alját pedig kitöltötte egy speciális anyaggal. Erre jött az ideiglenes tömés.

Jövő szerdán speciális furatok kialakítása és lenyomatvétel lesz a program, két hét múlva pedig beragasztja az inlayt, addigra ugyanis meggyógyul az ínyem. Mindez 55000 Ft-ba fáj nekem, de legalább tudok majd rendesen enni, egyelőre a bal oldalon, ahol eddig nem tudtam. Aztán jöhet a következő fog, vélhetően hasonló metódust követve. Ez a bal felső 4-es, ami szintén tömött, és aminek a pereme tört le. Csak egy kis darab, de vajon mi lappanghat ott, ami majd csak a kezelés során derül ki. Aztán újabb és újabb kezelések jönnek, míg végre eljutunk a két gyökérkezelt foghoz, amik már tényleg esztétikai (és persze megelőző) beavatkozások lesznek. Ezek a legdrágábbak, de ha idáig eljutunk, akkor már elégedett leszek, mert az azt fogja jelenteni, hogy futotta rájuk.

De ezekről majd akkor mesélek.

Szplancs.

A Nagy Szovjet Szocialista Gazdasági Világválság egy ideje minden hírműsor velejét adja. Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, és közben olyan kifejezéseket tanulunk, mint korábban még soha. Ezeket hozzá is csaphatjuk az olyanokhoz, hogy anthrax, aflatoxin, guargumi és társaik, de most nem ez az érdekes. Nyilatkoznak a kormánytagok, mindenféle közgazdászok, elemzők, brókerek, okos emberek, és ugyanazt a dolgot százféle megközelítésből is előadják, sokszor egymásnak ellentmondásos okokat és következményeket vázolva. Lassan olyan lesz ez a téma, mint a foci, tudniillik, hogy mindenki ért hozzá, és ennek megfelelően mindenki hülyeségeket is beszél.

Én nem is vállalkozom arra, hogy beleártsam magam a makrogazdasági dolgokba, és egy nagy összefoglalót írjak az egészről, esetleg véleményezzem a dolgokat, hiszen míg mikroökonómiát már háromszor is tanultam életemben (és napi szinten alkalmazom), a makroökonómia nekem már túl magas. Azaz biztosan megérteném, ha dolgom is lenne vele. Éppen ezért inkább csak egy műsorrészletet ajánlok, méghozzá az alábbi műsor első 5 percét. Nagyon tanulságos.

Itten van.

Azt hiszem, az illető megfogta ennek az egésznek a velejét. Pár ember — semmit és senkit nem kímélve — nagyot szeretne kaszálni, miközben mások ezt már most is naponta megteszik. Egész országokat képesek tönkretenni, és még csak le sem szarják, mi lesz az állampolgárokkal, mert őket csak a pénz érdekli. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy Magyarország csak a következő préda. A vezetői meggondolatlan lépéseket tettek, magukra haragították a nagyhatalmak képviselőit, így brókeréknek nem kell attól tartaniuk, hogy fejjel rohannak a falnak. Lehet dagonyázni a főleg általuk generált szarban. Naponta elhangzik, hogy a forint-euró árfolyamot kívülről, szándékosan azért növelik minél magasabbra, hogy a kormányt az IMF-fel való megállapodásra kényszerítsék, annak pedig tudjuk, mi lesz a következménye. Akkor nem a 2% ÁFA miatt fogunk rinyálni, hanem olyan brutál dolgok miatt, amiket most még csak a jól értesültek tudnak elképzelni. Most azért szar Orbán, mert kicsináltat minket a nagytőkével, akkor azért lesz szar, mert abban állapodott meg, amiben meg kellett neki. Most monnyon le, mert tönkre tette az országot, akkor azért átkozzák majd, mert — Görögországhoz és Olaszországhoz hasonlóan — a Goldman Sach senki által meg nem választott helytartójának adja át a kormányrudat, szakértői kormányzás címén. És akik ma naponta verik magukat a földhöz, mert szerintük itt nincs demokrácia, azokat a legkevésbé sem fogja zavarni egy választások nélkül hatalomra kerülő, idegen hatalmat kiszolgáló ember uralma. Csak remélni tudom, hogy minderre nem fog nálunk is sor kerülni.

De máris elkalandoztam (és a kifejtés nélküli ide-oda belekapásnak mindig sok dühödt komment lesz a vége), pedig csak a videót akartam felkonferálni. Szóval a műsor további részét nem muszáj megnézni, meghallgatni, mert az már sok mindenről szól, és sokszor kissé patetikus, vagy éppen gyermeteg, de ez az első 5 perc mindenkinek ajánlott. Jó szórakozást hozzá!