Az utóbbi egy hétben-8 napban majdnem minden éjjel álmodtam valamit, és nagyjából emlékszem is rájuk. Régen is gyakran álmodtam, és némelyikre a mai napig is emlékszem (nyilván nem a kellemesekre), sőt, egy 4 éves koromban átélt éjszakai élményemet a akár most is vissza tudom idézni. Az utóbbi hét mindenesetre gyanús. Először a teliholdra fogtam, olyankor ugyanis — akárcsak sokan mások — rosszul alszom. De már nincs telihold, (rém)álmaim azonban vannak.

Valamelyik nap zombik elől menekültem. Mások számára ez a rém- kategóriába tartozna, de engem szórakoztat. Nyilván alvás közben is hatással vannak rám a zombis filmjeim, a Doom 3., az Alone in the dark vagy a Resident Evil című játékok. Ilyen álmaim gyakran játszásból is indulnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már nem játszom, hanem én magam menekülök. Vagy éppen fordítva: amikor eldurvul a helyzet, akkor kiderül, hogy az egész csak egy játék volt.

Következő éjjel coming outoltam (vagy inkább lebuktam) apámék előtt. Megvető tekintetek, magyarázkodás, gúnyos megjegyzések voltak az álom fő motívumai — nem élveztem, de reggel tök jó volt felébredni.

Egy másik alkalommal a volt barátnőmmel futottam össze, de ott volt az új párja is (az utódom). Hozzá kell tennem, hogy életemben nem találkoztam vele, úgyhogy az agyam kitalált szépen neki egyet. Hozzám képest nagy nulla volt az ipse...

Valamelyik éjjel horgászni indultam. Hozzá kell tennem, hogy életemben 3-4 alkalomnál többször nem történt ilyen (egyszer fogtam is valamit a boton kívül), álmaimban azonban néha előfordul. Természetesen ahogy megfogtam a botot, azon nyomban beleállt a lábamba a horog, majd az álom során még két másik alkalommal is. Aztán valami dzsip-szerű autóval közelítettem a tó felé, de úgy, hogy én a platóján levő motorcsónakban ültem, így nem tudtam irányítani az autót. Keresztirányú forgalomban száguldoztam, és levert a víz, hogy mindjárt karambolozni fogok. Erre nem került sor, azonban a tónak nem azon a pontján kötöttem ki, ahol szerettem volna, és még a halőrtől is rettegnem kellett.

Ma meg egy társasággal ebédeltünk valahol, ahol fiatal csajok voltak a kiszolgálók. 6 db palacsintát kértem (micsoda hülyeség...), végül mégis valami levesfélét kaptam 3 palacsintával. Miközben a levest kanalaztam, egy fél bogárra lettem figyelmes benne, ami undorral töltött el. A többiek tányérja szélén is különféle rovarmaradványok sorakoztak, amiket félreraktak oda, mintha csak valami fás répadarab vagy csontszilánkok lennének. Ezen megnyugodva tovább ettem, de egy újabb ocsmányság előkerülésekor kiborultam. Sírni kezdtem, hogy én ezt nem eszem meg, majd dühösen kiabáltam a felszolgálókkal. A fogyasztóvédelemmel fenyegetőztem, és a vásárlók könyvét kértem, de a többiek kitereltek a helyiségből.

Hát ilyen jól szórakozom én éjszakánként mostanában.

A munkahelyemen egyedül a legjobb dolgozni.

Ilyenkor nem kell senki hülyeségeit elviselnem, nem kell fasz témákról mosolyogva beszélgetnem, nem nyaggat a főnök, a mindenféle kérésekkel érkező kollegalitás. 16 óra után általában már nem csörög a telefon sem, és nem jön ügyfél (akikkel egyébként sem nekem kell foglalkozni, de ilyenkor nekem jutna a megtiszteltetés). Olyan zenét hallgatok, amilyet csak akarok, és még a fülemet sem kell hozzá bedugni. Csak én iszom a közös teából, és az sem baj, ha folyamatosan csak könyökölök, és netezek. Azzal sem kell törődnöm, hogy mi van a monitoromon, mert nem jön ide mellém senki. Olyan oldalakat persze most sem nézegetek, egyrészt mert később azért valaki véletlenül rájöhetne olyan dolgokra, amire nem kéne, másrészt van nekem párom, akivel olyan dolgokat lehet művelni, így nincs szükségem nézni. Max. a Youtube-on megnézek 1-2 WilliamSledd-videót, azt' jól van.

Igazából anno is azok a napok voltak a legjobbak, amikor a sok munka miatt néha szombatonként is be kellett jönni, mert ilyenkor az azóta legjobb barátommá lett volt kolléganőmmel marhultunk kettesben. Pizzát rendeltünk, István a királyt vagy Kormoránt bömböltettünk, közben ordítva énekeltük a számokat, esetleg papírrepülőkkel őrjöngtünk, vagy a kulcscsomót rugdaltuk a folyosón.

Azért most is jó, bár ő azért hiányzik. Kár, hogy mindjárt indulnom kell kondizni, és ezzel pontot teszek az idill végére. 

Azt hiszem, rám is hatással van az a valami, ami szemmel láthatólag több más bloggert is elkapott: nyűgösség, ingerültség, álomkór, enerváltság és az én esetemben még egy kis megfázás is. Mintha mindenki direkt meg AKARNA sértődni. Mondjuk én ezt már megszoktam, mert kedvenc szerelmem pont ilyen, ezért igyekszem elkerülni a vele való msn-ezést. Olyankor tuti 5 perc alatt összekapunk valamin (főleg a félreértett mondatokon). Alig tudok aludni, és ha sikerül, akkor is állatságokat álmodok, amik még az ébredésem utáni órákat is elcseszik (most éjjel pl. coming out-oltam apáméknak (avagy inkább lebuktam); nem volt jó álom).

A csütörtöki gólyabál jó volt, onnan éjjel háromra értünk haza. Rolcsi dolgozni ment, én meg némi ébrenlét után visszaaludtam. Itt követhettem el a hibát, ugyanis azóta úgy érzem magam, mint akit teljesen leszívtak (le is, de most nem úgy, hanem energiaügyileg). Ha én nem éjszaka alszom, annak mindig csúnya vége lesz, ilyenkor ugyanis úgy ébredek föl, mint akit összevertek, és akkor nagyon csúnyán nézek, meg kötözködök, és kiállhatatlan vagyok. Pénteken aztán alig bírtam elaludni a nappali alvás miatt, így szombaton hajnalban megint csak halálomon voltam, és a vonaton sem tudtam összeszedni magam. Szombat este volt egy kis nyűglődési szünet (akkor írtam az előző bejegyzést), majd vasárnap megint 2 részletben aludtam (újabb hiba). Tegnap ráadásul egész nap kapart a torkom, ezzel is tetőzve szenvedéseimet, mára meg még be is taknyosodtam.

Hihetetlen egyébként, mennyire jót tesz az ember (meg az én) közérzetére a kondizás. Pl. pénteken a f*szom (Yshouldnak: faszom) tele volt úgy általában mindennel, de annyi pia előző esti legurítása után ezen nem is lepődök meg. Erőteljesen elgondolkodtam azon, lemenjek-e egyáltalán gyúrni, aztán nagy nehezen rávettem magam, és lőn: visszatért az életkedvem, a hangulatom (és az izomlázam is)! Most szívesen beraknék magamról egy ilyen volt-ilyen lett képpárt, de mivel ilyenem nincs, maximum elhiszitek, amit az imént írtam. Tegnap betegen vánszorogtam le a terembe (szintén hosszas önmeggyőzés eredményeképp), és hasonló volt a hatás, most azonban csak egy óráig tartott, este ugyanúgy össze voltam szakadva.

Ma már talán jobban leszek, ami abból is látszik, hogy már volt kedvem egy postot megírni (vagy csak dolgozni még annyira sem volt...).  

Akkor most némi rápihenés után jöjjön, aminek jönnie kell! Fejtsük meg együtt a nemi indentitásomat, hogy ne csak számomra legyen nyilvánvaló, ami az, hanem minden kedves olvasómnak is.

Mivel mostanában közvélemény-kutatásból úgyis kérdőívet kell szerkesztenem, gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, és ezt az eszközt használom fel a nemes cél elérése érdekében. Szerkesztek egy (rendkívül szakmaiatlan) kérdőívet a témában, majd rögtön meg is válaszolom a kérdéseket (hogy jó példával járjak elöl), a végén pedig meglátjuk, mi sült ki az egészből.

1.Kiket nézel meg inkább az utcán/metrón/házibuliban, a fiúkat vagy a lányokat? (fiú:+1, lány: -1)

Fiúkat. (+1)

2.Ha egy szép, meztelen lány bepucsítana előtted, éreznél-e késztetést, hogy magadévá tedd? (Igen:-2, nem: +1)

Igen. (-2)

3.Ha egy helyes fiú tenné ugyanezt? (Igen: +2, nem: -1)

Igen. (+2)

4.Vannak-e nőies(nek tartott) megmozdulásaid? (Vannak:+1, nincsenek:-1)

Nincsenek. (-1) 

5.Szeretnél-e hagyományos értelemben vett családot, avagy el tudod-e képzelni magad apaszerepben? (Igen: -2, nem: +1)

Igen. (-2)

6.Úgy öltözködsz mint egy hetero- vagy mint egy meleg? (Hetero:-1, meleg:+1)

Inkább mint egy meleg. (+1)

7.Melyik nemet vizslatod meg egy (hetero-) pornófilmben? (Férfi:+2, nő:-2,mindkettő:+1)

Férfiakat, de nem kizárólag. (+1)

8.Képes lennél-e tartós párkapcsolatra azonos neművel? (Igen:+2, nem:0)

Igen. (+2)

9.Ellenkező neművel? (igen:-1, nem:+2)

Igen. (-1)

10.Ha nem lenne (vagy ha jelenleg nincs) párkapcsolatod, milyen neműt választanál inkább társnak (/szexpartnernek)?(azonos neműt:+2, ellenkező neműt:-2)

Azonos neműt. (+2)

Kiértékelés:

(-13) — (-11) pont: teljesen hetero vagy, maximum a melegeket követed a divatban. Ne aggódj magad miatt.

(-10) —(+12) pont: többé-kevésbé meleg vagy, úgy is mondhatnánk, biszexuális. Két végén égeted a gyertyát, vagy csak azzal vert meg a sors, hogy fűbe-fába szerelmes leszel. Szar lehet, amiért a heteroknak buzi vagy, a melegeknek meg megbízhatatlan. Így jártál...

(+13)—(+15) pont: sajnos el kell keserítsünk, te bizony meleg vagy (a -11 — -10 kategóriásoknak: buzi), még akkor is, ha apai ösztöneid azért még munkálkodnak. Melegfelvonulás éjszakáján ne kóricálj a belvárosban...

(Természetesen további releváns kérdések is feltehetőek, mint például "szedeted-e a szemöldöködet?", "gyantáztatod-e a mellkasodat?", "aloe verás törlőkendőt használsz-e masztihoz avagy sima papírzsebkendőt (esetleg újságpapírt)?", stb. de a fenti 10 kérdés is tökéletesen alkalmas bizonyos egyének biszexualitásának igazolására/cáfolására, a túl hosszú kérdőív pedig elveszi a válaszoló kedvét a közreműködéstől).

Hát bizony, nekem 3 pont jött ki, ami a 28 pontos felosztásnál a biszexuálistól kicsit melegebbre van. Jé, ez telitalálat! Nem is értem, hogy a saját magam által szerkesztett, önkényes pontozású, minden szakmai szempontot zárójelbe tevő kérdőívemnél hogyan jöhetett ki ez az eredmény... :)

De a komolyságot továbbra is félretéve jöjjön egy újabb szociológiai ihletésű kategorizálás, avagy a 979-féle nemi identitás skála, amin tényleg mindenki bejelölheti magát (fenti kérdőív ugyanis nem igazán alkalmas a létező beállítódások teljes spektrumának hiteles meghatározására):

(Csak pöccsel rendelkezők számára!) 

1. prűd heteroszexuális: legjellemzőbb mondatod, hogy "minden buzit ki kéne irtani!", és ezt így is gondolod. Elképzelhetetlennek tartod, hogy kézfogáson (és gól miatti örömködésen) felül bármilyen módon hozzáérj egy másik férfihez, és egy másik férfi vékony hangja vagy úgy felejtett kisujja miatt rögtön vaskos tréfákat eresztesz meg.

2. heteroszexuális: tisztában vagy a melegek létezésével, viccelődsz is rajtuk eleget, de jobb szeretnéd, ha a közeledben egy sem lenne. Szex csak nővel, minden más undorító számodra (na jó, egy-két segédeszköz még belefér).

3. toleráns heteroszexuális: elfogadod a melegek létezését, számodra ők olyanok, mint bárki más. Sőt, még van is ismerősöd, és nagyon jófej illetőnek gondolod. Azért le nem feküdnél más férfivel, de tőled ezt nyugodtan megteheti bárki más (azért anno a közös maszti nem volt ellenedre).

4. kíváncsi hetero: alapvetően a nőkhöz vonzódsz, de izgatónak tartod a gondolatot, hogy kipróbálj valamit egy másik férfivel. Kivernéd neki, vagy hagynád, hogy ezt ő tegye meg veled, talán tovább is mennél (már majdnem ötös kategória, de még ide tartozik, ha passzív szerepre is hajlandó lennél). Azért neked még ugyanolyan rendezett családi életed lesz, mint másnak.

5. hedonista biszex: sokak szerint te vagy a legocsmányabb fajta, aki csak létezik. A szex a hajtóerőd (mint sok mindenki másnak), azonban neked mindegy kivel, csak lyuk legyen. Amerre jársz összetört szívek és megalázott emberek maradnak utánad. Pfuj!

6. valódi biszex: a klasszikus biszexuális, aki nemcsak szexelni képes mindkét nemmel, hanem érzelmi kötődés is kialakulhat benne. Egy ideig élsz is a lehetőséggel, de végül a társadalmi megvetéstől való félelem a hagyományos párkapcsolat felé hajt (és ha elég szerencsétlen vagy, egész életedben szenvedni fogsz a ki nem élt ösztöneid miatt).

7. átbillent biszex: sokkal közelebb vagy a meleg mivolthoz, mint a heterosághoz, azonban ez ellen foggal-körömmel tiltakozol, mint ahogy az ellen is, hogy a biszexeket nem önálló nemi identitásúak csoportjaként, hanem önnön melegségük ellen tiltakozó egyedeknek tekintsék. Még arra is képes vagy, hogy hülye, áltudományos kérdőíveket szerkessz vagy, hogy mindenféle skálák megerőszakolt (és csak a decimális beosztás kedvéért kitalált) kategóriájába sorold be magad, csak hogy igazold magad, holott ha a jelenlegi azonos nemű pároddal szakítanál, utána is fiút keresnél magadnak. Valld be! (Nem! Nem!! NEM!!! Na jó, de...)

8. heteros meleg: te bizony már csakis a fiúkra hajtasz, azonban a külvilág felé igyekszel ezt a legmesszemenőbbekig titkolni. Igényes vagy, és követed a divatot (vagy nem), valamint a helyes srácokat az utcán. Nők? Ugyan! Minek, amikor a múltkor is az a helyes pincér srác...

9. meleges meleg: kézkrém, szoli, festett haj (vagy a legújabb divat szerinti (vagy a legújabb divat szerint festett)), szedett szemöldök, csupasz test, ajakír, ezüstgyűrűk, Eastpak övtáska, szőrmegalléros kapucnis kabát, leplezni kívánt vagy leplezetlen nőies mozdulatok, más buzik folyamatos fikázása, hátuk mögött áskálódás-szarkavarás. Magadra ismersz? Akkor ne keresd tovább, hogy melyik kategóriába tartozol (még akkor se, ha nem mindent érzel jogosnak az iménti felsorolásból).

10. férfi testbe zárt nő: na, neked a legszarabb a Földön. Konkrétan nőnek kellett volna születned, mert mindenkitől csak a legdurvább megvetést kapod. De hát a neccharisnya, a smink, a boa, a paróka, meg a tűsarkú cipő még a legtöbb melegből is leginkább csak egy mosolyt vált ki (viszont az első kategóriásoknál meglepően gyakran jössz be, de csak szigorúan titokban).

Mindezek után van még kérdés? Hogy mi? Ja, hogy biszex vagyok-e vagy meleg... Hát erre majd egy következő alkalommal válaszolnék.

Képzeljétek, felhívott ma az apám. Azt kérdezte, mi az az adójóváírás, és arra kért (miután magának elmondatta), hogy ecseteljem már a dolgot a kolléganőjének. Ennyi.

Kb. fél éve beszéltünk utoljára, pedig ő (és k. családja) is Budapesten lakik. Anyámékat havonta meglátogatom (holott vidékiek), és ott vagyok náluk 2 napig, apámékat fél évente, és 1 órát töltök náluk. Legutóbb valamikor tavasszal jártam fent, azóta egy közös ingatlanügy miatt találkoztunk az ügyvédnél.

És most, megkérdezte-e vajon, hogy mi van velem? Nem. Van-e valakim? Nem. Bármit, ami nem szakmai dolog? Nem.

Ez az én apám.

Egy ideillő szám, ami a 979 top 10 örökös tagja(kár, hogy kicsit szar a hang):

A fenti címmel (pre- nélkül) akartam volna megírni a mai postot, csak és kizárólak azzal az indíttatással, hogy választ kapjunk a Wiko-t leginkább frusztráló kérdésre: vajon buzi vagyok-e avagy csak biszexuális. A kérdés megválaszolásának komoly tétje van, ugyanis Wiko szemét rendkívül bántja a blogom címében levő kérdőjelek egyike (a meleg utáni), én pedig igazán nem bírnám elviselni, ha e szembántás az egészsége rovására menne. Természetesen ide értek mindenki mást is, aki még nem hozta a tudomásomra e buzi/biszex kérdés tisztázásának igényét, ellenben mégsem alszik nyugodtan a kényes ügy miatt.

Viszont most mégsem írom meg a kérdést egyszer s mindenkorra eldöntő postot, mert rájöttem, hogy a munkahelyemen talán kivételesen nem kéne ilyen témákat feszegetnem a monitorom indiszkrét felületén, mert még valami illetéktelen reája pillant, és akkor rossz lesz nekem (már most is komolyan kockáztatok). Na persze megírhatnám este is, csakhogy a kegyetlen sors akadályokat gördített az utamba: gólyabálra megyek a Rolcsikámmal (+1 pont a buzi én javára), és rohannom kell haza, hogy átöltözhessek csinosba meg, hogy tusfürdővel illethessem habtestemet mielőtt útra kelnék a karaoke-mulatsággal egybekötött alkalmi szórakozási lehetőségi együtthatói góciens irányába.

Szóval a körmüket rágó, 979 TÉNYLEGES nemi indentitását firtató olvasóimnak sajnos egy napot még várnia kell, pontosabban legalább egyet, mivel holnap még vonatjegyet kell vennem, meg kondizni, és nem mellesleg 10 percnyi előadásszöveget kreálni környezetvédelmi témakörben. Ha viszont két napot kell várni, akkor már hármat is, hiszen szombaton egész nap suliban leszek, és csak későn érek haza onnan, amikor is baromira nem lesz kedvem blogolni (legalábbis sanszos a dolog).

De azért előbb-utóbb csak megírom a témát.

...ot írni? Mint azt az első bejegyzésben már említettem, nekem közlési kényszerem van. Akik egy asztalnál ültek velem a mostani blogtalálkozón, azok tapasztalhatták, hogy ha beszélni kell, nincs félnivalóm (leszámítva a szóbeli vizsgákat). Nyomom csak nyomom, bármilyen témában, maximum hülyeségeket mondok. Minden téma érdekel, és mindent tudni akarok. Ráadásul van bennem némi pedagógiai késztetés is: állandóan mindenkit tanítani akarok. Oké, ez nem annyira jó tulajdonság, cserébe viszont rendkívül idegesítő tud lenni. Majdnem annyira mint, hogy imádok magamról beszélni: ÉN mit olvastam, ÉN mit hallottam, VELEM hogy történt, stb. Ez sem túl jó tulajdonság.

Itt viszont senki nem szól közbe, meg vissza sem, nyugodtan kiélhetem magam mindhárom aspektusból. Ha meg valakinek nem tetszik, van egy kis X a jobb felső sarokban, az megoldja a dolgot (vagy kommentben megvitatjuk). A legutóbbi történések tükrében jegyzem még meg, hogy  ez külön egy jó lehetőség elmesélni valaki-bárki-akárki számára az engem foglalkoztató, velem történő dolgokat, tehát még hasznos pszichológiai mellékhatása is van.

...ot olvasni? Amint az előbb is írtam, mindent tudni akarok. Sajnos olyan dolgokat is, amikre semmi esélyem, mint például, hogy a buszon velem szemben ülő valaki-bárki-akárki fejében éppen mi jár. Van-e férje/felesége, vagy esetleg inkább a saját neméhez vonzódik? Mit evett tegnap, és miért éppen azt, milyen alsógatyát hord, milyen filmeket szeret? Nem sorolom. A vadidegenek ott vannak előttem hús-vér valójukban, de ezekre a kérdésekre tőlük nemigen kaphatnék választ. Itt egy csomó ember mindennapjairól, érzéseiről olvashatok, és még a fenti kérdésekre is megkaphatom a feleletet, viszont (legalábbis alapból) nem tudom archoz kötni az olvasottakat.

...találkozón részt venni? Na pont ezért. Itt össze tudom kötni az olvasottakat meg az embert magát. (Úgyhogy szégyellhetitek is magatokat, hogy ilyeneket irkáltok!). Ráadásul átlag feletti szellemi szintű emberekkel tölthetek órákat, meghallgathatom eleddig napvilágot nem látott gondolataikat, beszélhetek nekik arról, amiről a legjobban szeretek (magamról), megehetem a süteményeiket, lerészegedhetek a társaságukban, és a tapasztalatokból kiindulva partnerközvetítés gyanánt is meglehetősen jól funkcionálna az esemény (ha nem volna párom már így is).

Na ezért.

Vasárnap délután még az enyhe másnaposságom ellenére is jó hangulatom volt. Hogy is lehetett volna más, amikor ilyen dicsérő sorokat olvas az ember (vagy én) magáról? Ivászattal egybekötött éjszakázás után szinte mindig enervált, semmihezsincskedvem-hangulatba kerülök, ez azonban most áttolódott hétfőre. Így tegnap egész végig baromira szenvedtem a munkahelyemen, mégsem tudtam volna semmi olyat említeni, amit szívesebben csináltam volna, mint a munkámat. Enerváltságomat mindössze a tegnapi post megírása szakította meg kissé, és végül csak a kondizás változtatta vissza életigenlő pozícióba.

Hazafelé a metrón pont abba a kocsiba szálltam, amelyikben Rolcsi is utazott, így együtt mentünk haza. Mivel egész hétvégén nem volt alkalmunk találkozni, volt is mit mesélni egymásnak. Ő elmondta szépen, mi volt itt, meg ott, meg a buliban, stb. Én is szívesen belekezdtem volna, de rögtön közbevágott, hogy "Szavadat ne felejtsd, de ezt gyorsan el kell mondanom, különben elfelejtem.", és elmondta, én pedig (hiába kérte) mégis elfelejtettem a saját mondandómat. Ilyen persze mindig előfordul, nincs ebben semmi. Azért este elújságoltam, milyen sikert arattam a blogtalálkozón, de nem várt hatást váltottam ki belőle. Amikor megtudta, hogy melegek is voltak ott, rögtön féltékenységi indíttatású negatív megjegyzésáradat tört elő belőle, ez pedig egy pillanat alatt ellenkező irányba terelte a kedvemet. Három órányi blogtalis jelenlétem alatt kétheti pozitív emberi élményt szereztem, plusz a vágyat, hogy ezekkel az emberekkel minél több időt töltsek együtt. Erre jön a saját párom, és ismeretlenül is élből leszólja a társaságot en bloc. 

És ekkor elkezdtem nagyon elgondolkodni: miért vagyunk mi együtt? Állítólag én érzéketlen (érzelemmentes) és idegbeteg vagyok, ami lehet, hogy igaz is. Ő viszont egyáltalán nem kíváncsi rám: soha egyetlen novellámat nem olvasta el (vagy max. egyet, de azt sem értékelte), nem érdekelték egy percig sem a hobbijaim, nem érdekli a múltam, a gyerekkorom, a munkanapjaim, az érzéseim, amiket az egyetemen tanulok, semmi. Ha mégis nekilátok valamit elmesélni (mert el akarom mesélni), akkor legenyhébb verzióban is csak látszik rajta, hogy nem érdekli, durvább verzióban rám szól, hogy "Jól van, ezt már egyszer mondtad!", és részéről le is van zárva a téma, vagy még rosszabb esetben megkapom, hogy ne erről beszéljek már. Következésképp teljesen hétköznapi témák maradnak, csupa olyanok, amikről bárkivel beszélgethetnék.

És ha a párom nem büszke a sikereimre, a gondolataimra, RÁM, hanem csak az érzéseimre (és tegnap este kiderült, hogy azok közül is csak a számára pozitívokra), akkor kicsoda lenne? Az anyám, akit havonta egyszer látok? Az apám, akit fél évente? A barátaim, akik nem tudják, hogy fiúval járok? Kicsoda?

Sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, volt is rá időm, mivel nemigen aludtam az éjjel. Folyamatosan rágódtam, állandóan felébredtem, a plafont bámultam, és a többi. Reggel Rolandnak előbb kellett elindulnia, de egy pár szót még beszéltünk, azt is elmondtam, miért nem aludtam. Nem reagált semmit, de egy óra múlva jött egy sms, hogy ha már nem szeretem, akkor hagyjam el, mert neki az én boldogságom a fontos. Erre válaszoltam, majd jött egy újabb, most pedig nyugvóponton vagyunk.

Nem veszekedtünk, de nem is beszéltük meg a dolgainkat. Nyitott a kérdés, és csak azt tudjuk, hogy kapcsolatunk tetőpontján valószínűleg már túljutottunk.

Szeretem őt, de ha ez így folyik tovább, nem tudom meddig leszek képes lemondani önmagamról pusztán a kapcsolat megmentése érdekében.

Most pedig egy újabb szám a nagy kedvenctől, ami most jót tesz a lelkemnek:

A szombati blogtalálkozó beszámolóit olvasgatva kaptam egy kis kárpótlást, amiért ott kellett hagynom ezt a fantasztikus társaságot. Közben pedig olyan dolgokat olvastam magamról, amik nagyon jól estek, még ha nem is érzem őket maradéktalanul igaznak. Mindenesetre az egómnak nagyon jót tettek, mert tegnap óta egy önmaga tökéletességétől felfuvalkodott beképzelt faszként élem az életem. Mit nekem kopaszodás, meg őszülés? Mit nekem nyüzüge alkat, szeplős pofa és némi pocak? Dejszen ezeket csak én látom, mindenki más szemében maga vagyok a csoda. (Hehe, közben ezeken a szar szövegeken röhögök magamban.) Meg is mutatom majd a Rolandnak, amiket írtatok, hátha akkor jobban értékel ő is (és igyekszik megtartani magának). Viszont ha néhány nap elteltével mégsem változik vissza a magamról alkotott véleményem, és ilyen beképzelt maradok, akkor annak ti lesztek az oka, és majd jól behajtom rajtatok a pszichológus tiszeteletdíját.

Na jó, komolyra fordítva a szót, tényleg aranyosak vagytok, tényleg jól esett, amiket írtatok, és bár a lelkem most szárnyal, néhány nap múlva majd ismét a földön járok, és tökéletesen tisztában leszek azzal, hogy valójában mindőtöknek rossz a látása.  

Az alábbiakban közlöm az ominózus sorokat, de csak két okból:

1: ha ismét (jogos) önértékelési problémáim keletkeznének, csak megnézem ezt a postot, és máris egy lépéssel távolabb kerülök kibontakozni készülő depresszív hangulatomtól.

2:ezennel mindenkit feljogosítok, hogy ha még egyszer valami olyat írnék, amivel magamat fikáznám, akkor az itt szereplő idézetekre való hivatkozással úgy seggbe rúghat (R-rel!), hogy leég a hajam. Tehát az Úristenhogynézekénki témáknak lőttek.

Mike: 979: nem vagy jelentéktelen, hidd el ;) téged bámulni is csak suttyomban mertünk ;)

YShouldIBaSaint: 979- et sajnáltam, hogy hamar elment, egyrészt mert jóképű és az sosem árt, ha van kin legeltetni a szemünket, másrészt, mert jó a humora.

Ugyanő: 979: vaciláltam, hogy az előnyös külsődet vagy a humorérzékedet említsem-e előbb a mondatban...de végülis buzi vagyok, vagy mi. :-)

Littleearthquakes: 979-nek köszönhetően meg...háttööö...izé...asszem megint megdöntöttem a "szerelembe esés" világrekordját... :-DDD
Hát istenem, szeretjük a szépet, ez meg egy őszinte blog, na. :-P
De még mielőtt tovább rontanám a helyzetet (ha ez még egyáltalán lehetséges... :-P), inkább ellopom Mike jóval szofisztikáltabb szavait: "nem vagy jelentéktelen, hidd el ;) téged bámulni is csak suttyomban mertünk ;)"
Annyi kiegészítéssel, hogy én speciel kurvára nem csak suttyomban... :-DDD

Virág: hellyel kínált egy jóképű fiatalember 979 (Szűz-jegy túltengés :), akire - mint a beszámolókból kiderült -, minden blogger és bloggerina szívesen kivetette volna a hálóját, ha nincs partnere. Sajnos - a többiek nagy bánatára - hamar el kellett mennie, mert egy szülinapi partira ment utánunk. Az viszont kiderült róla ilyen rövid idő alatt is, hogy rendkívül értelmes és szórakoztató srác, bár a nyelve néha csípős.

Egyszer már megírtam ezt a bejegyzést, de karbantartás miatt elszállt, úgyhogy most jó pár órányi rápihenéssel nekiveselkedek még egyszer. Én lehettem volna az első, erre utolsó leszek. Na mindegy.

Szóval itthon összekészültem szépen, és mivel az este egy szülinapi bulira is hivatalos voltam, magamhoz vettem az ünnepelt ajándékát is. A sarkon még beharaptam némi hamburgert, hogy az esetleges alkoholfogyasztás ne csapkodjon meg nagyon (így is félő volt, hogy hülyét csinálok magamból). Mivel a Kálvin tér egy ideje fel van robbantva, fél Budapestet meg kellett kerülnöm, hogy odataláljak a Tandembe. Bent egy kissé meglepődtem, amikor egy csomó öltönyös fiatalemberbe botlottam, de a pultos sráctól megtudtam, hogy ez nem az a társaság (egyúttal meg is nyugodtam, hogy mégsem vagyok alulöltözve).

Amikor odaértem, még csak 6-7 emberke ült bent, köztük Wiko, aki el akarta velem hitetni, hogy nem jön, aztán meg mégis de. Viszont ezt megsejtettem, úgyhogy nem is lepődtem meg. Hamarosan jöttek a többiek is, míg végül már nem is volt elég a hely (amit folyamatos tereprendezéssel igyekeztünk tágítani). Rögtön az elején legurítottam egy ágáncshos kólát (Hubertus), csak az oldódás kedvéért, amit hamarosan követett egy újabb is. Ahhoz képest, hogy az elején milyen megilletődött volt a hangulat, a társaság felszaporodásával, és Gusék megérkezésével nagyon beindult mind a beszélgetés, mind az ismerkedés. A mi asztalunknál is élénk traccsparti folyt Wikoval, Virággal, meg YShouldIBaSaint-tel, de ott ült a közelben Littleearthquakes is. Zömében az asztrológia volt a téma, de azért kilengtünk erre is, arra is. Meglepő volt, hogy Virág milyen nyíltan beszél a legkényesebb témákról is, ami aztán némileg rám is átragadt, és a nagy felszabadultságban sikerült is Wikot megbántanom. Hiába, egy otromba alak vagyok. Kaptunk közben mindenféle finomságokat, és még a százfelé szakadni kívánó Gus is odaült közénk egy rövid időre.

Sajnos iszonyú gyorsan elrepült az idő, nekem pedig folyamatosan időbeli engedményeket kellett tennem magamnak az indulás tekintetében. Végül egy újabb Hubertus elfogyasztása után kénytelen-kelletlen távoznom kellett. Kyan nézett is cefetül, én meg azt néztem, hogy vajon miért néz olyan csúnyán rám. Pedig nagyon szerettem volna vele beszélgetni, már csak azért is, mert az ő blogjának (éjszakába nyúló) elolvasása után láttam neki magam is blogot írni. Különben is példakép.

A szülinapi buli már közel nem volt ilyen izgalmas, és messze nem éreztem magam olyan jól, mint a bloggerekkel (és bloggerinákkal). Eleve mindenki be volt már baszva mire odaértem, ráadásul kialakult asztaltársaságokban beszélgettek a számomra legunalmasabb témákról. Vagy éppen pókereztek, csocsóztak vagy szimplán csak azon vetélkedtek, ki ivott többet, vagy hogy ki van jobban bebaszva. Az éjszaka folyamán igyekeztem elfogadható beszélgetőpartnert találni, és közben végig azon tűnődtem, mennyivel jobb lenne, ha nem kellett volna eljönnöm. Megittam még két Zombit, majd egy negyedik Hubertust, és végül egy érdekes politikai témájú beszélgetést követően elindultam haza.

Hajnal háromkor értem haza, és fél tizenegyig aludtam. Bár nem éreztem magam berúgva, mégis olyan alkoholgőz volt a szobámban, hogy alig bírtam kiűzni (közben lefagyasztottam a hátam), és most is kissé másnaposnak érzem magam.

Legközelebb remélem nem kell engedményeket tennem, és végig maradni tudok (és minél több embert megismerhetek). Ráadásul a bloggerek nyilvánvalóan átlagon fölüli szellemi tőkével és/vagy érzelmi töltéssel rendelkeznek, ami nálam eleve biztosíték arra, hogy jól érezzem magam a társaságukban.