...de előtte még egy kis helyzetjelentés, hogy ne legyen annyira unalmas ez a technikai bejegyzés.

Nos, lement a nagy hajtás. Kidöglöttem. A hétvégén volt némi szórakozás, így nemigen tudtam magam kipihenni, de mivel — minden elvárást leszarva — kijelentettem, hogy csötörtökön és pénteken nem fogok bemenni (és még csak szabinak sem írom ki, hiszen +2 napot dolgoztam), talán egy kicsit mégis sikerül regenerálódnom. Persze ismerem magam, a pihenés helyett inkább takarítok, és a lógó ügyeimet intézem. Jellemző. A kedd és a szerda munkahelyi tevés-vevéssel telik majd, aztán elkezdem felkészíteni magam az idei nyaralásra.

És akkor most lássuk a — jő régen volt — május költségeit. A részletekre már nem is igen emlékszem, de mivel hetek óta tervezem ezen bejegyzés összefirkantását, most már juszt sem fogom annyiban hagyni. Elvégre a fogadalmak csak akkor érnek valamit, ha betartjuk őket (megjegyzem, legalább két hónapja tervezem megírni, hogyan állok velük). Itt a szokásos grafikon:

Kaja: a március havi, iszonyú mértékű élelmiszerre-költés után némileg stabilizálódni látszik a helyzet. Abszolutértékben mindenképpen, de arányaiban is (15,43%). Bár — ha jól emlékszem, — májusban éppen nem diétáztam, az áprilishoz képest 7%-os növekedést magyarázhatja, hogy a napi táplálékom (táplálékunk) nagyobb arányát tette ki a gyümölcs, ami köztudottan drága mulatság.

Cica: Desiré most sem vágott földhöz, hiszen szinte pontosan ugyanannyit költöttem rá, mint áprilisban (azaz 6,7%-kal többet). A havi költségvetésem 2%-át tette ki a kis majom, és mennyi lelki pluszt kaptam általa, amit nem lehet forintosítani.

Cigi: a költségeim 4,3%-át tette ki a füstgyártás, viszont meglepő, hogy majdnem pontosan ugyanannyit szívtam el. Ennek ellenére érlelődik az ismételt leszokás gondolata. Hogy mikor lesz ebből valami, az már más kérdés.

Háztartás: néha úgy érzem, ez az oszlop teljesen felesleges, mivel szinte sosincs benne semmi. Vettem egy csomag pézsét, egy nagy csomag vécépapírt meg egy Cloroxot. Ezen felül vettem két góliátelemet a meghiúsult éjszakai túránkra (még ki sem csomagoltam), és megjavíttattam a vásárlása óta először megálló órámat. (2%, +350%).

Rezsi: ez fixen sok — főleg ahhoz képest, amennyit itthon vagyok — most viszont egy kicsit mégis kevesebb, mint eddig. Na nem a fűtési szezon vége miatt (hiszen ebben a hónapban még igencsak a leghidegebb hónapok fűtését kellett perkálnom), hanem mert a UPC-számla a bankszámlakivonatom kései érkezése miatt a következő hónapra csúszott a nyilvántartásomban. Így az áprilisi 15% helyett 11%-ra csökkent az arány.

Vállalkozás: laza kis hónap volt. Sem előleg, sem iparűzési adó, csak egy kis postaköltség meg az erkölcsi bizonyítványom kikérésének díja. Ja igen, ezt is elfelejtettem beblogolni: a hatályos a törvények alapján erkölcsös vagyok, bár a társadalom nagy része csak egy aberrált, perverz állatot látna bennem. Mindegy, a Pénzügyminisztériumnak megfelel e kis zölt papírocska is, a szexuális szokásaimról nem kell nekik beszámolni. (1%, kimutathatatlanul kevesebb, mint áprilisban, amikor minden pénzem 30%-át vertem el a semmire). Sőt, ha azt vesszük, akkor még pozitívban is vagyok, hiszen egy ideje a kolléganőm fizetését is én rendezem, amin van egy kis hasznom, de pszt...nem fecsegünk ilyesmiről (ennyit az erkölcsösségről...).

Hobbi: botrányos módon vettem magamnak két könyvet (én ugyebár jobb szeretem kézből), vagy 4 olcsó DVD-t, és még szórakozni is mertem. Ez talán egy blogtalálkozó lehetett, de bármi is volt, a számok láttán igencsak kirúgtam a hámból. Mindehhez jön a netes játékom havidíja, de az már megszokott (és mivel kezdem unni, lassan nullára redukálódik). 12,38%-ot csesztem el duhajságra, ami 69%-kal több, mint áprilisban. (Most mondja az idő közben megérkezett Richárdom, hogy az a Brutkó lehetett, amikor egy vagyont elkért a taxis hazafelé...)

Test: mivel az edzőm egy ideje leszarja a fejem, és egyedül edzem (már amikor eljutok addig, elvégre ma sem mentem), őt nem kellett kifizetnem. A felszabaduló pénzt gyorsan visszaforgattam egy banános fehérjeporba, amit ráadásul kedvezménnyel vettem. Sajnos azonban ennek a cuccnak annyira borzasztó íze van (bár már kezdek vele megbékélni), hogy azt még az olcsóbbság felett érzett öröm sem tudja kellemesebbé tenni (6,8%, -52%).

Suli: emlékeztek még, milyen kálvária volt előteremteni a féléves tandíjamat (3 hónappal a fizetési határidő után...)? Kapásból rávághatnám, hogy "na igen, kevesebb DVD-t kellett volna venni", de mint emlékszünk itt inkább abból adódott a probléma, hogy nem kaptam meg a jogos jussomat (időben). Kár is tovább elemezni, a grafikon önmagáért beszél, a sötétkék oszlop szépen az égbe tör. A pénzem 40%-át költöttem a tandíjra, és az oda-vissza utazgatásra (áprilissal meg értelmetlen összevetni).

Egyéb: mivel az anyámékhoz történő fel-le utazgatást nem tudom hova sorolni, ide kerül. Májusban mondjuk még jól is jártam, mivel huncut volt a sofőr, és szaré-hugyé hazahozott, csak éppen a pénzt zsebre vágta szépen. Ennyit az erkölcsösségről #2, de mentségemre váljék, hogy a pont-most-jön-ellenőr eseménytől egész úton való rettegés bőven kompenzálta azt a pár száz megspórolt forintot. (1% se).

Lottó: jó lenne, ha ez egyszer mínuszba menne, mert az azt jelentené, hogy nyertem. Ha nagyon mínuszba menne, akkor pedig az egész napomat blogolásnak szentelhetném, mert a villámban a takarítónő elintézne mindent, és csak akkor kellene szünetet tartanom, amikor az inas közölné, hogy a szakács elkészült az ebéddel. Addig viszont egy kicsit áldozni kell Fortuna istenasszony oltárát, ami speciel ebben a hónapban a fizetésem 1,4%-át tette ki.

Ruha: dőőőzsi! Májusban többet költöttem öltözködésre, mint az év egész addigi részében, együttvéve. Ha belegondolok, lehet is ebben valami összefüggés, hiszen nyilván kiéheztem a csinosságra, meg az is lehet, hogy feltűnően sok pólót kellett áttennem a 'kertbe'-polcra, aztán meg a törlőruha fakkba. A suli problémája előtt csak egy alsógatyát meg egy Springfield márkájú pólót vettem magamnak, miután viszont letudtam a tandíjat, gyorsan kihasználtam néhány akciót. Ezt anno részletesen megírtam, ezért most csak tételesen felsorolom, mit vettem: két pár zoknit, egy New Yorkeres övet, a Kenvelo akcióját kihasználva egy farmert és egy fasza kis inget, majd egy újabb övet és még néhány zoknit. És akkor hol van még a vége? Nincs például egy épkézláb rövidnadrágom, hogy csak a legégetőbbet említsem (12%).

Nos, így mulatott egy magyar úr májusban.