Annyi a Sláger Rádiónak (is)
2009. okt. 28.2009. okt. 28. 13:44 - írta: 979Kategóriák: vélemény
Címkék: média, ORTT, politika, rádió, Sláger Rádió, vélemény
Az alábbi közleményt olvasták be nemrég a Sláger Rádió műsorában:
"Szomorú nap ez az országnak, a Sláger Rádió hallgatóinak és dolgozóinak!
Ma döntött az ORTT! November 18-ától a határozat szerint másik rádió működik majd a Sláger Rádió helyén. A hírek szerint az eddig megszokott zenei műsor helyett Önök a továbbiakban egy politikai beszélgetős műsort hallgatnak majd!
A híresztelésekkel ellentétben a legnagyobb összegű díj ajánlatot a Sláger Rádió tette. Egy most induló, politikai irányultságú beszélgetős rádió ennek töredékét sem képes kitermelni és befizetni. Az ORTT döntése következtében ezért évi 670.000.000 forinttól esik el a költségvetés.
Mivel politikai döntés született, súlyos kárt szenvedett a demokrácia és sajtószabadság. A döntés súlyosan árt az ország nemzetközi megítélésének, egy olyan helyzetben, amikor Magyarországnak a rendszerváltás óta a legnagyobb szüksége lenne a külvilág rokonszenvére, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes befektetői környezetre.
A hallgatók és Magyarország érdekében minden törvényes eszközt igénybe veszünk, hogy Önökkel maradhassunk.
Köszönjük, hogy eddig is és most is bennünket hallgatnak!
Heal Edina, Sláger Rádió vezérigazgató"
Rögtön az elején két dolgot leszögeznék:
1. valahol bánom, hogy így alakult a dolog, mert zeneileg ez volt az egyetlen rádió, amit huzamosabb ideig képes vagyok/voltam hallgatni,
2. ennél ótvarabb, a kommunista időket idéző trágya szöveget régen hallottam, és most is felkavarta a gyomromat, nem kicsit.
Mivel hót ideg vagyok tőle, egyrészt elvetettem az eredetileg mára tervezett bejegyzést, és ezt írom meg helyette, másrészt zsigerből fogom írni, ergo fel lehet készülni a szókimondó, gyomorból írt megfogalmazásra. Szóval vegyük csak kissé sorra a dolgokat.
Először is szögezzük le azt is, hogy a Sláger Rádió — bár zeneileg olyan, amilyen — politikailag nagyon messze áll az elfogulatlan és objektív tájékoztatástól. Konkrétan a jelenlegi kormánypárt(oka)t szolgálja nagyon rég óta, és nagyon hatékonyan. Ha esetleg valakinek ezzel vitatkozni támadna kedve, akkor közlöm, hogy a 2004-es EP-választáson György Gábor, a rádió akkori vezérigazgatója az MSZP listájának 13. helyén szerepelt (és ha jól emlékszem, éppen nem jutott be). Ugye senki nem gondolja, hogy ennek sem előzménye, sem következménye nem volt, és párt vezetői csak úgy kinéztek egy nevet a telefonkönyvből? Így aztán nem volt meglepő, miért állandóan csak a "szélsőséges", "neonáci", "antiszemita", "radikális" és hasonló szavak szűrődtek át a szomszéd szobából, amikor a híreket mondták be. Talán azért, mert a SR hírszerkesztői olyanok, mint valami SZDSZ-MSZP-esszencia, mindig mindenben csak ez számít nekik. A Boros-Bochkor párosról meg éppen nemrég írtam. Folytatólagos normasértés, ízléstelenkedés, megalázás és ingerküszöb-tologatás volt az ő műsoruk lényege, na meg persze a liberális irányba való befolyásolás. Őket persze nem kell félteni, majd mennek máshova.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő ez a moslék közlemény, hiszen amikor a ballib oldal valahol ütközetet veszít, rögtön a demokrácia halálát vizionálja, esetünkben pedig még a sajtószabadság végét is. A Népszabadság újságírójának megverése is a sajtószabadság vége volt, a Magyar Nemzeté meg a "minek ment oda?" kategória, ezt ismerjük. Amikor meg az őszödi beszéd kiderült, és ezen felháborodott a nép még — el nem slágerrádiósított, — jóérzésű része, majd védekezni mert a rendőrök ellen, akkor meg persze rögtön a külföldi befektetőket kezdték el félteni, plusz az ország jó hírét. Érted, nem attól menekültek a befektetők, hogy kiderült, a miniszterelnök éveken keresztül átbaszta őket, és nem ugyanez sértette az ország jó hírnevét, hanem az a 200 ember, akik sátrat vertek a Parlament előtt.
Értem én, hogy szomorú nap ez a Sláger hallgatóinak, és főleg a dolgozóinak, de azért az országot hagyjuk már ki belőle. Jó hogy nem egész Európa gyászba borul, amiért nem sikerült haveri alapon meghosszabbítani még pár évvel a frekvencia-engedélyt, és nem sikerül majd zavartalanul és megállás nélkül szapulni Orbán Viktort meg az ellenzéket. Persze kereskedelmi rádió, teheti. Csakhogy a törvény rájuk is vonatkozik, és miután Sólyom László felvetésére az Alkotmánybíróság is úgy döntött, sérti a versenyt az ilyesfajta szoci-módi eljárás, újra meg kellett pályázniuk a frekvenciákat. Az új pályázatot viszont nem ők nyerték, méghozzá egyhangú döntés alapján. Az ORTT, mint tudjuk, politikai szereplőkből áll, ilyen értelemben a Parlamenti erőviszonyokhoz igazodik. A SR dolgozóinak viszont az az igazi arculcsapás, hogy a bizottság egyhangúlag döntött. Bizony, még a szocik is így szavaztak, amit viszont nem értek. Tényleg nem értem, mi volt a mozgatórugó, hacsak ez az egész nem valami nagyobb játszma részét képezi. Eldobni az adu-ászt?
A másik arculcsapás, hogy a helyére valószínűleg a Lánchíd Rádió fog költözni (ezért utaltak politikai beszélgetős műsorokra), hiszen a nyertes cég egyharmad tulajdona a Lánchíd Rádiót is üzemeltető cég tulajdonában van, azaz a Magyar Nemzet - HírTV-Heti Válasz vonulatba tartozik. Nem az a bajuk, hogy az ő csodás adójuk helyett egy vacak politikai műsorokkal teli gagyiság szól majd, hanem, hogy megint csatát vesztett az oldaluk. Éppen most vizsgázom majd médiaszociológiából, és egy előadáson azt mondta a tanár, hogy a rendszerváltás utáni médiaháború már lezárult, és sajnos nem volt lehetőségem vitába szállni vele (majd a vizsgán), hiszen aki nem vak, maga is láthatja, micsoda ütközetek zajlanak még most is (lásd Magyar Hírlap esete Szombathy Pállal és Széles Gáborral, Napkelte esete, stb.). Csak éppen az egyensúly irányába dőlnek el a csaták, és nem a még nyomasztóbb túlsúly felé.
A pökhendi, 'magas ló'-hangvételű közlemény újabb ocsmány momentuma az az utalás, hogy most a költségvetés is mennyi pénztől elesik (ami persze egyben az ORTT bizottságát is hozzá nem értőnek, dilettánsnak tünteti fel). A Sláger nem azért termelt annyit a költségvetésnek, mert olyan fasza volt, hanem mert kiemelt frekvencián sugározták, azaz a cégek hirdetései nagyon sok emberhez eljuthattak. Nyilván a műsorkészítőknek és a zenei választéknak is volt ehhez köze, de erőlködhettek volna valami gagyi rádió színvonalán, ha nincs ilyen kedvező fekvésük. Ráadásul — hozzátenném, — hogy míg az indulásukkor még a bevételük 56 %-át fizették be az államkasszába, addigra mostanra csak az 5%-át. Hogy jönnek ahhoz, hogy azt állítsák, csak ők képesek ennyi pénzt termelni? Nem gondolják, hogy egy abszolúte jobbra tolódott politikai hangulatú országban egy jobbos rádiónak szintén rengeteg hallgatója és szintén rengeteg reklámbevétele lenne? Hogy merik már előre megmondani — bármilyen rádióról, — hogy az nem tudja végigcsinálni azt, amire ők (iszonyú nagy politikai hátszéllel) képesek voltak? Megmondom: a tipikus ballib világnézet nyilvánul meg itt is: mindenki hülye, csak mi tudjuk a tutit, ÉS nincs alternatívánk. De van, meglátjátok.
Súlyos csatát vesztettetek, gyerekek. Ennek a dolognak sokkal nagyobb a hordereje, mint azt sokan gondolnák, és ez akkor csapás a (magyar) baloldalnak, hogy azt talán még ők sem fogják fel elsőre (ezért is nem értem, hogy szavazhatták meg a szoci delegáltak). Hiába az aláírás gyűjtés, hiába a nyakló nélküli reklámhadjárat, a gyomorforgató hallgatói vallomások a rádióban ('az esküvőnkön is a Sláger szólt' és hasonlók). Vesztettetek...
...egyelőre. Mert persze — ahogy az egyik hozzáértő is mondta — a botrány csak most kezdődik. Nem matt a helyzet, csak sakk. Most jön a fellebbezés, a bírósági fordulók, a sok nyilatkozat, a médiahadjárat és össztűz a jobboldalra, a gáttalan diktatúrázás és Orbánozás (mert persze ennek a hátterében is ő áll, személyesen), meg a nemzetközhöz való rohangálás. Ha a Quo Vadist valamiért érdemes elolvasni, akkor a augustianusok közti hatalmi helyezkedés miatt mindenképpen. Mivel még ma is úgy áll a világ e tekintetben, mint akkoriban, talán az elkövetkező napok során mi is megfigyelhetjük, miként fordulnak el a kegyvesztettektől az igazán befolyásos szereplők. A süllyedő hajón mindenki magát menti. Márpedig a hajó nagggyon süllyed, lehet készíteni az útleveleket.
Ezt az eredményt mellesleg éppen a napokban tartottam kívánatosnak, és lám. Kívánjak még ilyeneket?
Kis extra olvasnivaló:Szalai Annamária, az ORTT tagja párhuzamos indoklása
Kis extra olvasnivaló 2.: cikk az Indexről
UPDATE: 2009. október 28-án, szerdán est 6 után Orosz József Bochkor Gáborral, a Bumeráng műsorvezetőjével beszélget a Klub Rádión. Helyben vagyunk...
Mindig bajban vagyok az ilyen írásaiddal, mert a lehető legtávolabb állok attól, hogy jobboldali legyek, ugyanakkor annak a fogalomnak, hogy "balliberális" a szememben ígyis-úgyis a fából vaskarika felel meg (bár ebben az országban főképp a gazdasági neoliberalizmus működik, Boros és Bochkor nyilván nem ezt osztják a rádióban, és akkor már megint ott lyukadunk ki, hogy erkölcsi kérdést csinálunk egy csomó mindenből az obszcén beszédtől a rapszámok szövegéig, melyekben állítólag azt éneklik, hogy menjünk lopni. Ettől a metódustól én személyesen falra tudnék mászni, pedig a liberalizmust mint szitokszót használom...mindegy, szóval fogalomzavar van az országban).
Kiváltképp zavarba jövök, mikor olyat hallok, hogy a liberalizmusnak bármi köze van a "kommunista időkhöz". Egy kommunista gazdaságpolitikája szöges ellentéte kéne hogy legyen a liberálisnak, ugyanakkor egy kommunista nem állítana fel formális és értelmetlen szabályokat az emberek számára (milyen tekintélyt kell tisztelni, ki hol áll a hierarchiában, milyen templomba illik járni, szabad-e házasságon kívül és miért nem...). Az ún. "kommunista időkben" ezzel szemben formálisan vérkonzervatív retorika és politika volt a divatos. Ezek után kommunista legyen a talpán, aki képes az embereknek elmagyarázni, hogy ő egyáltalán ki a fene.
Ezzel összhangban: megértem a társadalom haragját és felháborodását, igazat adok nekik a követeléseikben, tisztelem a sztrájkjogot; mégis..az emberek csak a saját húsbavágó problémáikat látják (ez nem csoda), így nem tudják a problémát, az okot valóban megnevezni. Az, hogy lop a banda, igaz, csak nagyon messze áll a teljes valóságtól. De a nép ráharapott Orbánra meg a VDSZSZ-re, és így akár jön a segítség a családi kasszának, akár nem, ami biztos lesz, az a konzervatív és tekintélyelvű szósz, olyan szabályokkal, amelyek senkinek nem jók, de legalább néhány embernek rosszak (azaz egy bizonyosfajta értékrend szerinti viselkedés másokra kényszerítése, aminek különben közösségi és egyéni haszna sincs).
Mi lesz nekem (a hozzám hasonlóknak) a szerepem ebben a helyzetben? Jobb nem is belegondolni. Persze nem vágyom a jobboldali pártok szimpátiájára, de nem valószínű, hogy a személyem az emberek előtt rózsás színben lesz majd feltüntetve. Pedig nem vagyok "balliberális".
Úgy tűnik, a csatlakozási pontok száma köztem és a mostani (bármilyen oldali) retorika között kezd minimálisra redukálódni. Ez az, amikor senki nem érti, miről beszélsz, és úgy nevezik, hogy elszigetelődés. Pl. amikor az utcán beszélgetek emberekkel, és 20 percen keresztül teljesen egyetértünk, aztán arra terelődik a szó, hogy "és mindezért a zsidó tőke a hibás". Ez persze csak példa volt.