A blogom természetesen nem csupán a verses játékról fog szólni eztán, hanem rendes bejegyzéseket is írok (szóval van itt élet...). Most csak egyszerűbbet, de a közeljövőben igyekszem amolyan 979-es terjedelműeket is, meg olyanokat is, amiket már egy ideje tervezek, de még nem jutottam odáig. Most van némi kölcsönenergiám, és a legutóbbi határidőnek is vége, szóval időm — elvileg — van, csak kedvem is legyen hozzá.

Most viszont maradjunk a csillaghegyi strandnál, ami nem azért érdekes, mert ott voltam, hanem azért, mert olyan, amilyen. Na jó, mondjuk azért is érdekes, mert én elég ritkán kötök ki strandon (főleg Ricsi óta, aki szerint időpocsékolás ott lenni), tavaly is csak egyszer voltam, és akkor is csak éjszaka. Ja, a Balatonban lubickolást nem számolom ide, mert az nem strandolás, hanem nyaralás...

Kérem, ez a strand egyedülálló a maga nemében, mivel a XXI. században is autentikus mementója a legszocialistább szocialista éveknek, egy igazi, szoborparkba való műremek. Nyilván azért nem kötött ki ott, mert egyrészt senkinek sem árt, másrészt mert baromi nehéz lett volna kimarkolózni és átszállítani oda. Igaz, nem jártam be töviről-hegyire, de amit láttam belőle, az bőven elég volt ezen véleményem kialakításához. Technikai információ, hogy az egész komplexumban mindössze 2, azaz kettő darab medence van, és azok sem bírnak semmiféle extrával. Van bennük víz, azt' jó napot. Az egyik amolyan úszni való, a másik meg ázásra kialakított, és utóbbinak legalábbis baromi hideg a vize (22-23 fokos). Minden alkalommal 6-8 percig kellett biztatnom magam a belemerülésre, addig meg csak fokozatosan sokkoltam a testem-lelkem, hol a pöcsmagasságig, hol meg a mellkasig érő vízbe való behatolással. Mivel a strandon a bejárattól mindössze 50 méterre (sem) hatoltunk el, nem tudom, mekkora a kiterjedése, és a nem látott helyeken mi van, de azoknak könnyedén utána lehet nézni.

Van pölö egy gyerekmedence (ez kvázi a harmadik), ami engem nem izgat, sok-sok faház, hangsúlyozva a hajdani KISZ-tábor mivoltot, növényzet dögivel, meg valami fenti 'tisztás' rész — állítólag — szép kilátással és naturalistáskodási lehetőségekkel. Utóbbi szintén kihagyós — számomra. Van még egy olyan öltöző részleg, amihez hasonlót csak az Andrássy út 60. pincéjében láttam: omladozó vakolat, 1000 réteggel átfestett ajtók és pad a fülkében, enyhe pisaszag és nyomasztó félhomály. Itt van egy kabinosfiú is, aki egy "közös öltöző" feliratú helyiség kulcsával flangál fel-alá, ha esetleg akadna valaki, aki a féltendő értékeit az ő gondjaira bízná. Van egy külső értékmegőrző is, meg kettő darab strandon-táplálkozási lehetőség, egy hot-dog/hamburger meg egy hekk/palacsinta árus. Utóbbit nem nagyon vettemtük igénybe, csak egy Magnum jégkrémet vettem ott öccázé', előbbi viszont a menő amerikai hot-dogot árusítja, mert ugye minden menő, ami nyugati vagy annak látszik. A hamburgerében meg az a vicces, hogy a húst leszámítva tökéletesenpontosanugyanolyan alapanyagokból készül, mint a hot-dogok, ketchup, mustár, majonéz, savanyú uborka karikák, pirított hagyma granulátum és a pékáru. Öccázé (hot-dog csak négynegyven).

Ez mindössze 1700 Ft/fő/nap áron igénybe vehető, és alig másik 200 ember társaságát kell elviselni, ami — valljuk be — sokkal jobb, mint 2000, köztük jó pár tucat nagybelű, vastag láncos cigány családfő a pereputtyal, hangos és nagyon menő kamasz kölkökkel, szaros pelenkával vízbe menő csemetékkel. Igaz, az itteni 200 fő nem éppen válogatott díszpéldányokból áll. Volt két vékonyka fiatalember, tojáshéjjal a valagán, és egy pillanatra megpillanthattam egy igazi, kidolgozott testű bikát is, de az sajna gyorsan eltűnt szem elől. Az összes többi ember vagy vénasszony (köztük olyan is, akinek 30 éve nem tűnt fel, hogy megvénült), vagy fecskében flangáló elhanyagolt férfi, aki műanyag dobozból eszi a rántott húst, paradicsommal és paprikával. Mert egy '60-as évekbeli strandon otthonról hozott rántott húst kell enni, ez nem vita tárgya. Persze mi is ott voltunk, igazán igényes, jóképű, jótestű, stb. meleg fiatalemberek, meg a szomszédunk, aki egy felfuvalkodottan sétáló baseball-sapkás. pipázó pasi volt, és Árpád-sávos úszónadrágban parádézott. Nem, nem piros-fehér csíkosban, hanem Árpád-sávosban, ugyanis a turul tetoválás a felkaron egyértelműen erre utal.

Szóval ha kedvet kaptatok, egy arborétum-szerű területen egy rendkívül nyugodt hangulatú strandoláshoz, meg nagypapa-korú csempéken tapodáshoz, vagy szeretnétek látni egy rakéta alakú zuhanykabint (ez komoly, a szovjet testvér imádata hajdan idáig fajult), esetleg néhány Gyurcsány-Bajnai korszakból itt maradt In-Kalost, akkor irány Csillaghegy, és jó szórakozást!