József Attila: Nem, nem, soha!

A bevezető nélkül nem találtam volna ki.

JASONKEEPER: gratula! Sebaj, Modulka úgyis megfejtette volna, csak mondjuk 2 perccel később. Most beelőzted.

Az a helyzet, hogy abban igazad van, hogy nem foglalkoztak József Attilának ezzel a versével, de ő maga is bánta már később, hogy megírta, és nem azonosult vele (nem ez volt az egyetlen ilyen vers) így mondjuk én azért egy másik verset választottam volna tőle...
(Tartok tőle, hogy még megérjük, hogy ezt fogják szavalni az iskolai trianonbulin, az pedig kész kegyeletsértés lenne.)

ASSAM: én az ilyennel úgy vagyok, hogy a megírás pillanatában ő így gondolkodott, ilyen hév ragadta el, tehát nem hazug a vers. Mint egy naplóbejegyzés vagy egy elmefénykép. Aztán hogy később csak a kommunizmus szelleme fordította ki önmagából (őt is), vagy tényleg csak bölcsebb/komolyabb/okosabb lett, az már mindegy. Végtére is, nem tudhatjuk, ha élne, most hogyan gondolkodna. Lehet, hogy most éppen a későbbi gondolatait tagadná meg.

Ebben igazad van (mármint hogy akkor éppen így gondolkodott), és az is igaz, hogy gyakran nem találta a helyét. De vannak nagyon szép, nagyon jó, nem kommunista és nem fasiszta versei szép számban. Pl. a téli éjszaka az egyik kedvencem, pedig én kommunista vagyok, mégis...

Assam, ott és akkor, 1920 június 4-én a magyar társadalom közelítőleg 100%-a úgy gondolta, hogy ez egy jóvátehetetlen, hatalmas igazságtalanság, a szomszéd országok lejáratókampányának és az antant nemtörődömségének eredménye. Naná, hogy fel voltak háborodva. Egytől egyig. Hogy később hogyan gondolkodott róla, mind1. Az akkori pillanatnyi érzéseit kiírta, itt van, olvasható. Egyébként ez a "nem azonosulok vele" című duma olyan, mint a komcsi önkritika-gyakorlás: késő bánat. Már megtörtént. Ez van.
Ellenpélda: lásd youtube-on amikor Fábry idézi a Rákosi születésnapjára írott verseket, azt is megírta Devecseritől Zelk Zoltánig mindegyik. Hogy később megbánta, ó sajnálom, előbb kellett volna gondolkodni/nemet mondani/csöndben maradni. Nem volt kötelező. (Kodály pl. tudott nemet mondani Rákosinak, és nem került börtönbe miatta, aki esetleg ezt hozná fel ellenérvként.)

Nem tudhatom pontosan, te mit értesz komcsi önkritika-gyakorláson, de az elmúlt korszakok kommunista szemszögből vett kritikája pontosan a kommunisták számára igen fontos. Mert volt egy próbálozás (mint mondtam: nem kommunizmus, még szocializmus sem), és bár nem sikerült, és olyan dolgok is történtek benne, amikkel kommunista gondolkodó nem azonosulhat, kétségkívül dolgoztak benne olyan emberek (is) akiknek nem ez volt a szándékuk. Ez azt bizonyítja, hogy a jó szándék nem elég. Sakkjátszma után elemezzük a hibáink. Ezt magunknak tesszük, nem pedig a többieknek exkuzáljuk magunkat.
Az, hogy a rendszerváltás után ki mit bánt meg, kissé más tészta, mert itt több ok is lehetséges. Lehet, hogy volt, aki sosem szimpatizált pl. Rákosival, de nem tudott/mert nemet mondani. Olyanok is lehettek akiknek egyszerűen bizonyos tapasztalatok hatására vagy egyszerűen idővel változott a gondolkodása. És olyanok is (és véleményem szerint ezek voltak többségben) akik sem akkor sem most nem hiszik, amit mondtak vagy mondanak, egyszerűen csak arra tartják a seggüket, amerre kell. A legtöbb korban azért lehet tenni a dolgunkat anélkül is, hogy feltűnően bújnánk a hatalomhoz, mint egy kiscica (ágálni ellene már nem mindig ilyen egyszerű, de a kettő között óriási a különbség). Példának okáért meglepően sok jobboldali egyetért velem abban, hogy az mszmp volt a fő rendszerváltó párt - csak éppen ők más zöngével mondják, mint én. (Azt akarom ezzel mondani, hogy a rendszerváltás előtti kor mindenképpen ilyen volt, és egyelre az azóta eltelt évek is.)
Egyébként nem kötözködésnek szántam a kommentem, azt mondtam csak, hogy én nem ezt választottam volna József Attila versei közül, és azt is mondtam - és ezt tartom - hogy nem ez a legjobb költeménye. Természetesen ízlések és pofonok, de a kommentezés lehetősége tudtommal éppen a vélemény kinyilvánítására szolgál.
Meglepőnek tartom, hogy amikor a mondandómba mellesleg - kis részletként - belekerül részemről valamiféle kommunista önvallomás, akkor mindjárt egy csomóan úgy érzik, hogy a világ egyensúlya megbomlott, hogy rendbe kell tenni valamit, és elkezdenek nekem egészen támadó hangnemben írni - nem kívántam most vitát indukálni erről és nem is számítottam ilyen válaszra, de persze bármilyen beszélgetésre nyitott vagyok, ha gondolod.

Egészen támadó hangnemben írtam? Nos, ezzel több ok miatt is vitatkoznék, egyrészt, mert csak 1 mondat szólt arról, hogy a nem-azonosulás (amit nem tudok hova tenni...) és a komcsi önkritika-gyakorlás (a "létező" szocializmus idejére gondoltam egyébként, nem akartam a 90 utáni - bár szintén meg-megtörténő - önkritika-gyakorlásokat idehozni) között esetleg hasonlóság van.
Másrészt: a hangnem nincs benne az írásban, azt minden esetben a befogadó találja ki magának. Olyan ez, mint a régi szép időkben, amikor irc-en ismerkedett az ember, és érzéseket képzelt a másik írása mögé (és még akár rá is kérdez, hogy "te is azt érzed, amit én érzek")...
És nem tudom, miért kellett előszedni a szólásszabadságot, semmivel nem támadtam, nem sértettem meg a te véleménynyilvánításhoz való jogodat. De hát én már csak ilyen buta vagyok.
Ui.: nem éreztem, hogy a világ egyensúlya megbomlott volna, bármit is rendbe kéne tenni, és vitázni sem akartam, csak megerősíteni, hogy egy költő esetében az számít, amit ott és akkor leír, utólag belemagyarázni mást, meg nem-azonosulni vele szerintem nem ér. Ahogy Arany is mondta, amikor kérdezgették, hogy "amikor a Toldit írta, gondolta-e, hogy...." és egy idő után azt válaszolta: "gondolta a fene". Satöbbi.
U.u.i: :)

Aha, gondolom, az U.u.i. arra vonatkozik, hogy nehogy rossz néven vegyem azt, amit most írtál. A "de hát én már csak ilyen buta vagyok" számomra leginkább a tisztességtelen szemrehányás kategóriája (mintha én mondanék vagy gondolnék valamit rólad, amit nem mondtam és nem gondoltam), a "hangnem nincs benne az írásban" pedig a lényeget nem érintő, a megfogalmazáson szó szerint lovagló kioktatás. Nem folytatom a sort, de nem lennék őszinte, ha nem mondanám meg, hogy ezt a hozzászólást most kifejezetten rossz néven vettem, megbántva érzem magam. Az előző az legalább egy vita volt...ez viszont szimpla személyeskedés. (A támadás arra talán rossz szó volt, csupán annyit akartam mondani, hogy ha mellékesen felhozom a nézeteim, rögtön csatázni kezdenek velem, még ha nem is ez volt a téma, ami nem baj, csak feltűnő...lényeg, hogy azt nem vettem rossz néven. Azt pedig még mindig tartom, hogy én nem ezt a verset választottam volna József Attila költeményei közül, ettől még 979 azt tesz amit akar - mint mondtam, a személyes vélemény létjogosultsága - ...én pedig semmibe se magyaráztam bele semmit. Azzal pedig vitatkoznék, hogy a többség érzése bármit is legitimálna, bár az egyén gondolatai valóban bármilyen mű írását eredményezhetik, és ez ellen senkinek nem is lehet kifogása. Ha azt mondanám, amit szerinted, akkor József Attilához folyamodtam volna, hogy miért írta meg a verset.)
Ha pedig ennyire zavar a hangnem kifejezésben a "hang" szóelem, akkor helyettesítsd mondjuk stílussal. Tökmindegy.
(Ha azt akarod mondani, hogy én beleláttam valamiféle rosszindulatot, akkor - ld. fent - nem úgy gondoltam, hogy te habzó szájjal írtad azt a hozzászólást.)

ASSAM, ANDREAS: ölre azért ne menjetek, vagyis hát a szólás szabadságába ez is belefér (meg a nálam való kommentelésbe is), de hát azért na.
Egyébként én — a vitától függetlenül, de a gondolataimat elindítva — a közéleti témájú bejegyzéseim írásakor érzem azt, hogy nem tudok úgy fogalmazni vagy olyanról írni, hogy ne akadjon valaki, aki bele ne kötne, de hát a világnézetileg elkötelezett embereknek ez a keresztje.

Isten ments, dehogy... egyszerűen kimondom (bocs: leírom :D) ami eszembe jut. Úgy, ahogy eszembe jut. Éppen ez a levélváltás egyébiránt azt a gyanút ébreszti bennem, hogy személyesen szimpatizálnék Andreas-szal.

It is possible, dear Assam. :) (oroszul nem tudom leírni, lehet, hogy úgy jobban tetszene :DD )

Oroszul nem tudok, de valami érdekeset azért...mondjuk:

Mutta olen onnellinen, koska luuletko että se on mahdollista.

Kedvenc nyelvem. :)

Suomi :)

Közben sutyiban átléptük a 3500. kommentet. :)

Az üzenet amúgy az volt, hogy örülök, ha úgy gondolod, hogy lehetséges...
Sutyiban? :D

Tudom, a google translate segít. ^^

A google translate tök béna, néha értelemzavarók a (félre)fordításai. :D