...rám szakadt a cég, meg minden azon kívüli dolog. Gondoltam, hogy intenzív lesz a kezdés, de hogy ennyire azt el sem tudtam képzelni. Azt is gondoltam (de el nem tökéltem), hogy innentől minden nap írni fogok a blogba, legyen az akármilyen rövid is, de hát ezt eddig nem nagyon sikerült kivitelezni. Nem baj, most törlesztek.

Szóval mint tudjuk, a vezető könyvelőnk lábtörést szenvedett, és kiesett a napi munkából. Hiánya ebben a hónapban 100 órányi munkaidőt jelent, amit nekünk, többieknek kell valahogy összehozni. Két napig a titkárnőnk sem volt, ezért a telefonokat kapkodni, az ügyfeleket fogadni és minden egyéb dolgot elintézni is a maradék 3 emberkének kellett. Ez idő alatt a saját munkánkat csak alig-alig tudtuk csinálni, ezért az a többi napokra halmozódott (például mára), és egyre ijesztőbb méretű halmokba tömörült. Ma aztán végképp elszabadult a pokol: extra adag telefon, e-mail, egymásnak kilincset adó ügyfelek, jelentkezők, futár, új cég, posta...vááááá!

Ha nem pihentem volna valamennyit a két ünnep között, és az első munkanap előtt, már most kész lennék, és teljesen elvesztettem volna a fonalat. De még tart a töltés, ezért úgy-ahogy kézben tartom a dolgokat. Az ügyfelek persze szintén töltődtek valamelyest, és most mind nagy lelkesedéssel vágott bele az új évnek, meg persze temérdek kérdéssel. Minden második minket kérdez arról, hogy mit csináljon a magán-nyugdíjpénztárával: kilépjen vagy maradjon? Mindnek elmondani a pro és a kontra érveket marha sok idő, főleg, hogy némelyik meg sem érti az egészet, csak bólogat okosan... Új ügyfeleket vadászni is most érdemes leginkább, ez ennek a szakmának az egyik szezonális velejárója, de hát kinek van erre ideje? Szerencsére van pár önként jelentkező (konkrétan most öt), akiket igyekszem megnyerni magunknak, ez azonban azt jelenti, hogy olyanokra is időt és energiát kell szánnom (az egyre fogyatkozóból), akik nem feltétlenül fogják azt értelemmel megtölteni (nem minket választanak).

Mindez nem panaszkodás csak amolyan sebtibe' összekapott helyzetjelentés, hogy lássátok, élek és, hogy kimentsem magam a soká kommentelés / soká válaszkommentelés miatt. Azért ha sikerül, ha nem, igyekszem majd tényleg minden napra tojni valamit. Most pedig edzés, vásárlás, vacsora, fürdés, ájulás...