Orbán Viktor az EP-ben
2011. jan. 21.2011. jan. 21. 15:25 - írta: 979Kategóriák: vélemény
Címkék: Bokros Lajos, Cohn Bendit, EP, Orbán Viktor, politika
Az elmúlt napokban megint kissé behavazódtam, és esélyem sem volt blogot írni, de most egy korty levegő erejéig kidugom a fejem a vízből, és megragadom az alkalmat, hogy a világ eseményeiből egyet kiemelve írjak egy 'gyors' bejegyzést, merthogy a világ nincs tekintettel rám, és zajlik akkor is, amikor én a magam kis bajával vagyok elfoglalva. A West Balkán témát még elemezni szeretném egy kicsit (persze nem magát az esetet, hanem ami körülötte zajlik), most azonban inkább tegnapelőttre ugranék vissza, Orbán Viktor EP-beli szerepléséhez. Ez is egy érdekes dolog.
Ha esetleg valakinek kétségei lennének a politikai és világnézeti beállítódásaimmal kapcsolatban, akkor rögtön az elején leszögezném, hogy én egy kicsit megint büszkének éreztem magam, amiért a hazámnak olyan miniszterelnöke van, amilyen éppen most van. Engedtessék meg nekem ez a szimpátia. Mostanában szar jobbosnak lenni, de nem azért, mert értékválsággal küzdök, mert csalódtam vagy mert elégedetlen lennék, hanem azért, mert az eddig az előző kormány(ok) ténykedéseit kényelmesen hátradőlve szemlélő és támogató emberek tömkelege most aktivizálta magát, és ez azt eredményezi, hogy internethasználó és érdeklődő emberként bárhova megyek, mindenhol a gúnyt, a kritikát és a szart látom. Sőt, mindenki elvárja, hogy én is fújjam ugyanazt a követ, én viszont inkább élvezném a választás általam is kívánt eredményét, ugyanabban a nyugalomban, ami eddig a másik oldalnak adatott meg (legalábbis egy részének). De nem tehetem, mert lépten-nyomon elrontják az örömöm. Erre itt volt ez az EP-s dolog, amire nemcsak a magyarok, de a világ szeme is érdeklődve tekintett, és míg sokan (azok, akikről az imént beszéltem) ebben is csak a szart látták, engem hájjal kenegettek közben. Szerintem egy miniszterelnöknek olyannak kell lennie, amilyen Orbán Viktor volt azon a meghallgatáson (és utána): határozott, 'ő'-zés nélkül kommunikáló, mindenre megválaszoló, de mégsem alpári, stb. stb. Büszke voltam.
Aztán persze elkezdtem a beszámolókat, véleménycikkeket, fórumokat olvasgatni (és itt a -gat valóban csak amolyan felületes végigfutást jelent), és sok érdekes vagy éppen szánalmas állásponttal találkoztam. Ezek között van megfontolandó, teljesen igaz, totál hazug meg mindenféle, és zömüket el is tudom fogadni (még ha esetleg nem is értek velük egyet), de azt nem tudom megérteni, miért lelik kéjes élvezetüket egyesek abban, hogy a saját hazájuk ilyen vagy olyan, szeretett vagy utált miniszterelnöke ellen érveljenek, az idegen (más népek) érdekeit képviselőkkel karöltve. A vitának helye van minden téren, és a belpolitikai játszmákban is sokféle fegyvert használnak fel egymás (és egymás holdudvara) ellen a küzdőfelek, de ez a politika, ez ezzel jár. De nem lehetne, hogy amikor a nagy csihipuhi közben a birkózók átgurulnak az országhatáron, akkor észbe kapjanak, leporolják magukat, és amíg visszahátrálnak a saját területre, addig mosolyogva kommunikálnak a nézőkkel? Mert lehet egymást letartóztatgatni (a hatályos törvények alapján), lehet támogatásokat megvonni, puszipénzeket visszaszedni, törvényeket módosítgatni, mert a politika lényege a hatalom megszerzése/megtartása (mindig és mindenhol), de ha az érdeksérelem olyan nagy és olyan sokakat érint, akkor a rendszer kódjánál fogva a túlkapások okán ezt a hatalmat úgyis elveszi vagy rosszabb esetben visszaveszi az, aki adta (a nép). A hadakozás közben ezért nem lehet elfelejteni az ország, a nemzet érdekeit, mindig és minden körülmények között. Manapság divat azzal kelni és azzal feküdni, hogy itt diktatúra van, sőt, egyesek ezt a szót már szinte SHIFT+INS-tel vetik képernyőre, de attól, hogy nekik ez a fixa ideájuk (vagy a fegyvertáruk része), egészen addig nincs diktatúra, amíg sor kerül demokratikus választásokra. Márpedig jelenleg semmi akadálya ennek, minden más prekoncepciózus, magából kiindulós vagy öncélú találgatás. Magyarországon demokrácia van, médiatörvénnyel, magánnyugdíjpénztáras változással, esetenként visszamenőleges hatályú törvénykezéssel együtt is.
Persze tudom, hogy a FIDESZ is élt olyan módszerekkel, hogy egy nagyobb szervezethez fordulva, annak támogatását kérve próbálta meg a hatalmat megszerezni. Mondjuk úgy, hogy följelentette a kormányt az EU-ban. Erre két válaszom van. 1. Mivel engem általában magasabb rendű eszmék igazgatnak a világban, például abban az esetben, amikor egy kormány a választás előtt azt hazudja, hogy minden szép és jó, meg ötéves adócsökkentés jön, majd a választás után két héttel bevallja, hogy az ellenkezője az igaz (miközben az adócsökkentős törvényeket is egy laza mozdulattal törli), ÉS kicsit később kiderül, hogy mindezt már eleve tudta is, akkor én azt mondom, hogy ha önnön erkölcsei nem kényszerítik ezt a társaságot a távozásra, akkor minden eszköz megengedett ennek kikényszerítésére. Mert ez például kurvára sérti a demokráciát, oly módon, hogy csúfot űz belőle. Ez szerintem megengedhetetlen (lett volna, mégis engedtük...). És akkor az ellenzéki megemlékezés szétverését nem hozom fel másik példaként. 2. Oké, feljelentgetünk, legyen ez is módszer, legyen egyik fél rosszabb, mint a másik, de basszus, éppen most, amikor egész Európa (és a világ egy része is) éppen minket figyel? Legyen a károkozás hatványozottabb, ha nem is kicsinyes, de az ország érdeke mellett eltörpülő hatalmi érdekek okán? Egyesek azt mondják, ez a helyzet megúszható lett volna, ha a FIDESZ a médiatörvénnyel nem most rukkol elő, hanem az elnökség után, de ez egyrészt azért sántít, mert bármilyen is az a törvény, a körülötte generált hiszti hihetetlenül eltúlzott (tehát megint csak belföldről szolgáltatják a fegyvert a külföldieknek), másrészt jó, de ha már így alakult, a médiatörvényt támadók is jegelhették volna a témát júliusig, az már így is, úgyis hatályba lépett. Ráadásul akkor talán már konkrét jogesetek is rendelkezésre állnának az érveléshez.
De nem. A lényeg a gúnyolódás, a "felmosták a padlót Orbán Viktorral" (hehe), a saját érdeküket féltő és védő más nemzetek képviselői érveinek átvétele és sztárolása, a minél rosszabb az országnak, annál jobb nekem érvrendszer (bár ezt így senki nem fogalmazza meg, mert amit az illető tesz, az senkinek nem jó, de mindenkinek (neki is) inkább csak rosszat okoz). Sok ilyen van, amelyek közül jó pár nagyon látványos is, de sokan észre sem veszik, hogy az adott érveléssel van némi probléma.
Itt vannak például a "házhoz ment a pofonokért..." és a "felmosták a padlót..." kezdetű szövegek. Aki ezen heherészik, szelektív az észlelése, mert ha nézte a viszonylag kevéssé szerkesztett közvetítések/tudósítások bármelyikét, maga is láthatta, hogy miközben egyesek nagyon hevesen támadták a miniszterelnököt vagy a magyar kormány intézkedéseit, addig mások kiálltak mellette. Például a lengyelek (közül talán ketten is), akik ezek szerint nem felejtették még el, hogy lengyel-magyar két jó barát. Vagy az Európai Néppárt képviselői, akik több alkalommal (asszem hatszor) tapsviharban törtek ki OV beszéde közben, és akik a végén is hosszan tartó tapssal jutalmazták a miniszterelnök felszólalását. Persze, egy pártszövetség, nyilván összetartanak, de ha a médiatörvény annyira antidemokratikus és demokráciaellenes lenne, vajon érdekükben állna ez a nyílt kiállás? Hosszú távon nem ütne rájuk ez vissza? Vagy visszaütne, de nincsenek tisztában a saját érdekeikkel, és most is a puszta véletlen folytán ők a legnagyobb frakció? (Persze, tudom, Sarkozy és Merkel is "megüzente", hogy...)
A másik, hogy az EU-elnökség nem Magyarország belpolitikájáról szól, amit nem kellene elfelejteni. Hogy ezt egyes EP-képviselők figyelmen kívül hagyták, arra alapos okuk volt, de legalább nekünk nem kellene egy követ fújni velük. Talán összeesküvés-elmélet, talán a világot valójában működtető mögöttes mechanizmusok szem elől nem tévesztése, de a nyugat-európai államok egyike-másika jogosan érzi azt, hogy sérelem érte. Nem, nem a médiatörvény miatt, mert azt ők nagy ívben leszarják, némelyiknek ráadásul durvább van, mint amilyen most nekünk lett. Sokkal inkább a banki különadók és a válságadók miatt megy a balhé, ugyanis hiába beszélünk multinacionális cégekről, olyan cég nincs, ami egyszerre több államban is jelen van, a tulajdonosi köre pedig teljesen egyenlően oszlik el a különböző nemzetiségek között. Valamelyik országhoz akkor is kötődnek, mivel pedig gigacégekről van szó, óhatatlan, hogy a nagyon gazdag és befolyásos tulajdonosoknak politikai kapcsolatai is legyenek. Ráadásul az anyacég országában a magyarországi nyereség megkurtítása miatt kevesebb a befizetés, ami így már szinte közvetlenül is hátrányos nekik. Egy józan országvezetés pedig az ilyesmit nem hagyja annyiban (mint mi tavalyig), hanem visszavág. Ez egy egészséges szemlélet a részükről, a mi részünkről pedig az az egészséges, hogy az utóbbi években tízmilliárd-számra adott állami pénzek után, a gazdasági helyzet megváltozása miatt elkezdjük közösen kihozni az országot a szarból. Tudom, amikor kaptak, azt jó volt zsebre tenni meg kiszivattyúzni az országból, de amikor (vissza)adni kell, hogy ne az így is nyomorgó népet kelljen még nagyobb szegénységbe taszítani, az már nem tetszik. Nekem se tetszene, megmondom őszintén. De kimondani ezt gáz volna, ezért kénytelenek máshol bosszút állni, hogy a későbbiekben ilyesmi ne fordulhasson elő, a médiatörvény pedig kézenfekvő megoldás erre. Az ő szemszögükből ez is normális, elsősorban nem is velük van a bajom, hanem azon magyar honfitársaimmal, akik örülnek ennek a bosszúnak, csak azért, hogy a Viktornak szar legyen.
Rohadt hosszú vagyok már így is, pedig még messze a vége. Kettészedni nem volna célszerű, úgyhogy inkább vegyük úgy, hogy most egyben pótlom be a heti kihagyást. Azért most már rövidre fogom...
A beszéd napján, de főleg másnapján a Facebookot szinte kiplakátolták a népek a Danile Cohn-Bendit Orbán Viktorhoz intézett szavairól szóló videóval, természetesen a viszontválasz nélkül (fordított esetben én sem raktam volna ki, de ha a videó készítője azt is legalább belinkeli, ez nem tartott volna vissza). Oké, de miért pont ennek az alaknak az ajnározásával kell kielégíteni ki az Orbán-unszimpátiát / Orbán-gyűlölelet? Először is Daniel Cohn-Benditről normál körülmények között egyetlen jelzőnek kellene egyből eszünkbe jutnia: pedofil. És akkor ezzel le is lehetne zárni a témát, de most ne zárjuk le. Tekintsünk el attól is, hogy Cohn-Bendit múltja és eszmeisége nem éppen demokráciabarát (Marxista eszmék, amik következménye a történelem által igazolva a diktatúra, a Prágai Tavasz vérbefojtásának eszmei támogatása, stb.), mert megengedő vagyok, és neki is megengedem, hogy élete során egyszer rájöhessen, az eddig gondolt dolgai zsákutcába vezettek. De már a felszólalása elején vagy hazudik vagy nevetségessé teszi magát, mert azt mondja, hogy az első tüntetésen '56 mellett, és a szovjetek ellen állt ki. Az egy dolog, hogy 12 évvel később mégis fordult nála a kocka, de ha '45-ben született, akkor ebben az időben 11 éves volt. Na ne... Ez így kábé le is nullázza a továbbiakat (vagy legalábbis nyugodtan odaképzelhetünk egy piros krumpliorrot), de aztán még az is jó, amikor azt mondja, hogy egyetlen demokrácia sem halt meg a túl nagy szabadság miatt. Tudom, egyeseknek a történelem 1939. szeptember 1-én kezdődött, de pont egy francia születésű mond ilyet? (És akkor most jön a lényeget megkerülő vita, hogy a francia forradalomban a monarchiát rögtön diktatúra váltotta-e föl, vagy a kettő között volt-e némi demokratikusnak nevezhető időszak is...).
Végül már csak egy jelenséget emelnék ki, hogy ne legyek olyan k. hosszú, Bokros Lajost, akire nem tudok mást mondani, minthogy ritka ótvar dolgot csinált. Ő ezt az alkalmat és helyet használta ki arra, hogy a médiatörvény felé eleve elcsúszott vitát megtűzdelje a magán-nyugdíjas és válságadós kritikájával is. Külföldön a magyarok ellen, gratulálok. Ki ez egyáltalán jelenleg? Egy megsemmisült párt zárványa, aki az eltérő választási időszakok okán ott ragadt az EP-ben, még mindig a saját nemzete ellen tevékenykedve. Akik őt odaküldték, már nem tényezők a magyar belpolitikában (hiába nevezték át magukat), a formáció korábbi vezetői pedig már gyűjtik a lelkierőt a börtönévek elviseléséhez, kedvezőbb esetben a pénzt gyűjtik a büntetésre. Érdemes mellé állni, arra a platformra, ahova ő helyezte magát, igazán nagy büszkeség. A kritikáit miért nem mondja el a magyar Parlamentben, ahova ez a vita való? Mert nincs joga. Elvesztette. Ehhez pedig erkölcsileg nem volt joga, és én sokakkal ellentétben nem hajtogatnám, hogy "mennyire igaza van".
Most pedig előre elkönyvelem magamban, hogy ezért megkapom a magamét, meg ezzel együtt sok szép kimondott vagy csak gondolt jelzőt is... Mindegy. Aki érteni akarja, amit írtam, az érteni fogja, és vitatkozik, aki nem, annak marad a címkézés.
Orbán és Cohn-Bendit vitáját nézve kettős érzés fogott el (még tegnap mindkét videót megnéztem). Egyrészt ugye nem nagyon kedvelem OV-t, de mégis, ahogyan kiállt a EU elé, ahogy bocsánatot nem kérve úgy állt ott, büszkén és megalkuvás nélkül, mint ahogy Merkel vagy Sarkozy állhatott volna, az nagyon jó érzéssel töltött el, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy híve. Cohn-Bendit előéletéről, múltjáról nem sokat tudok (habár már ránézésből sántított kissé az '56-os tüntetés, nem nézett ki annyira öregnek), viszont sok dologban egyet tudtam érteni vele. A stílusa viszont semmiképpen sem tetszett. Viktorban is a stílus volt az egyetlen (sokszor a tartalmin kívül), ami visszatetszést keltett bennem: arrogáns volt és lekezelő, ami meg az apámat juttatta eszembe, aki kb. Isteníti őt, és nagyon sok gesztusában felismertem a hasonlóságot (habár ez a legkevésbé sem OV hibája). Érződött Viktorból az a világot nem értő döbbenet, amivel akkor szokott találkozni, ha valaki nem ért vele egyet, és ez nagyon nem volt szimpatikus. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy maga a kiállás tényleg szép volt és becsülendő.
A kritika pedig kritika mindig és mindenhol. Nem hiszem, hogy csak azért, mert átlépjük az országhatárt, ne kéne látnunk és felismernünk a nekünk nem tetsző lépéseket, eszméket, és nem kéne kiállnunk ellenük. Ha az általános, nagy érzés, hogy támogatom a Hazámat és felelősséggel érzek iránta, megvan (mint ahogy ez is elhangzott az EU Parlamentben), akkor nem látom a bajt. Bokros viszont tényleg gerinctelen dolgot tett, ebben egyetértünk.
A külföldi reakciók élességének magyarázata viszont megint nem fekszik. Én ezt a mostanában nagyon divatos és a Fidesz részéről nagyon erőltetett "MSZP vezette magyarellenes világösszeesküvés" elméletet látom benne, ami szerintem gáz. Kicsit az jön át belőle, hogy a Fidesz tévedhetetlen, és csak a gonosz MSZP acsarkodik. Eszem ágában sincs az MSZP-t védeni, de nem minden az ő hibájuk. A különadók ötletét pedig már több európai ország is átvette- amiket egyébként én is sokkal kívánatosabbnak tartok, mint újabb megszorításokat.
Az pedig, hogy valakitől majd megkapod a magadét, természetes, ha ilyen erős véleményed van. Én ezt inkább eredménynek könyvelném el a helyedben.