Szívesebben írtam volna címnek "Szökőnapi izomláz"-at, de akkor egy tucat kommentet kaptam volna, hogy de hülye vagyok, amikor azt sem tudom, hogy a szökőnap 24-én van és nem 29-én, de egy a lényeg: ez a plusz egy nap nagyon kellett.

Ilyenkor, februárban egy tonna bevallást kell beadni a havi teendőkön túl, és ezek elkészítése mind a rendes munkanapok tennivalóitól veszi el az időt. Így alig marad munkaóra a rengeteg csipcsup dologra, meg a könyvelésre, az e-mailekre, a tanácsadásra áhítozó ügyfelekre és a többire. De hétfőn lezárult a bevallásozás, ma a kötelező kamarai regisztrációk ügyintézése, és a plusz napnak köszönhetően sikerült a könyvelt anyagokat lefűzni, az idei dossziékat megnyitni, a rendezetlen (és kevésbé fontos)e-mailek közül jó párat megválaszolni, szóval örülünk. Holnap meg kezdődik az új hónap a szokásos ügymenettel: számlázás, bérszámfejtés, iparűzési adó előlegek diktálása, könyvelés, havi ÁFA, még könyvelés és talán pár beszámoló. Huhh, már előre félek.

A cég anyagi helyzete februárra vetítve továbbra is stabil, bár a kinnlevőségeink megint nőttek. Jó néhányan nem tudtak most fizetni (tipikus februári dolog), de ezek java része márciusban és áprilisban utoléri magát, így nem izgulunk különösebben. Mi viszont minden aktuális kiadásunkat teljesíteni tudtuk, sőt, néhány régebbit is. Befutott pár tavalyi tartozásunk, így nemcsak beruházásra futotta, de az új hónapot sem nullán kezdjük. Közben az állandó partnereink száma 72-re nőtt, de bízom benne, hogy nem állunk itt meg.

A cég anyagi helyzetének javulásával az enyém is pozitív irányba változott. Utolértem magam a rezsi tekintetében, két újabb fogamat tudtam megcsináltatni (az egyik megint elég drága volt), nem kellett kuporgatnom, és még ruházkodásra is futotta a leértékeléses időszakban. A cég felé fennálló tartozásom harmadát is letudtam, de sajnos az adótartozásom még mindig ott figyel (bár, kb. a felére megvan a keret). Hiába, nincs az a pénz, amit ne tudnék elkölteni...

Ami pedig a legjobb hír, hogy tegnapelőtt végre ismét elkezdtünk kondizni, igaz még csak egyszer voltunk. Holnap elvileg újra megyünk, most azonban másik terembe. Mivel a Ricsi már jó ideje elköltözött a Ráday utcából, semmi nem indokolja, hogy továbbra is az ottani edzőterembe járjunk. Az időm elég szűkös, ezért arra gondoltam, hogy ha sikerül egy olyan helyet találni, ami a munkahely-lakás útvonalra esik, és a Ricsinek sincs messze, akkor át kellene szokni oda, mert alkalmanként 30-40 perc megtakarítás is nagyon jól jön. Első nekifutásra tehát a Duna Plázában levő Aréna Fitnessbe mentünk, mert annak a legkedvezőbb a fekvése. A terem sem volt előttem teljesen ismeretlen, mivel alkalmanként squasholni is oda szoktam járni, de az edzőtermi részét eddig nem próbáltam. Előzetesen többen mondták, hogy elég zsúfolt, mert munkaidő után rengetegen járnak oda, de gondoltam, egy próbát megér. Hát sajnos igaza volt az ismerőseimnek, mert tényleg ge*i sokan vannak, azazhogy a terem viszonylag kis alapterülete miatt érezni a szörnyű zsúfoltságot. A gépek szépek és újak, a kézi súlyok markolatáról sincs lekopva a borítás, ennyi emberre ennyi eszköz azonban kevés. Nem találtunk például olyan padot, amire hanyatt lehetne feküdni, és ha ketten is ugyanazt az izomcsoportot akarják edzeni, amit mi, akkor máris gondok akadnak. Az edzőközönség meg hát nem annyira csábos, ami végül is nem olyan lényeg (elvégre edzeni megyünk, nem dugni), bár pihenés közben hasznos, ha ez ember kellemes megjelenésű fiatalembereken tudja a szemét legeltetni. Kb. egy srácot láttunk, aki magas, jó tartású, és gyönyörű teste van, amiben az a vicces, hogy ezzel a sráccal egy héten háromszor utazom a villamoson. Ruhában látva is feltételeztem róla, hogy lenne mit stírölni alatta, de így, trikóban látva minden várakozásomat felülmúlta.

Mondjuk félő, hogy le kell mondanom a látásáról, mert holnap egy újabb edzőtermet próbálunk ki, ezúttal a Dózsa György úti metró-megállónál, hátha az egy kicsit nagyobb. Csak múljon el addig ez az irgalmatlan, február végi izomláz...

Tarthatatlan ez az állapot, amit itt a blogban művelek, se bejegyzés, se erekció reakció, se semmi. Nem fér bele az időmbe. De hogy ez legalább kicsit megtörjön, halmozás nélkül, külön-külön fogok írni a közelmúltbeli film- és egyéb élményeimről, kezdve a legrégebbivel, haladva a legfrissebb felé. Ez van...

Tehát Suszter, szabó, baka, kém, amit kb. három hete láttam valamelyik moziban. Ricsinek várós film volt, és a témája alapján én is kíváncsi voltam rá, de annyira nem jött be. Hidegháború, megfigyelés, ügynökösködés, konspiráció, politikai gyilkosságok, meg minden, ami ezzel jár. Ez eddig oké, mert az ilyet szeretem, de ennek a filmnek a története annyira szövevényes, hogy a magam részéről — bevallom — a végén már végképp nem tudtam, hogy ki kicsoda, és mi miért történik. Az a sok név, fedőnév, helyszín és esemény...már néhai nagyanyám jutott eszembe, aki hajlamos volt egy film második felénél megkérdezni a családtagoktól, hogy "ez ki?", mindezt a főszereplőre vonatkozóan. Röhögtek is rajta, at kérdezve, hogy "Te melyik filmet nézed?". A könyvváltozat biztosan érthetőbb, hiszen ott több a tér a történetvezetésre és a kifejtésre.

Kimondottan rossz persze így sem nem volt a film, mert például a helyszínek és a kosztümök tök jól idézték a korabeli, elnagyolt használati eszközöket, az éles szögekben végződő vagy éppen ebben az időszakban kerekedésnek induló karosszéria-vonalakat és a szürke-barna-fekete vonalon mozgó ruhákat, és a színészi játékkal sem volt gond. Sőt, sztárparádéról beszélhetünk, mi pedig még a magyar statiszták feltűnésének is örülhetünk. Mucsi Zoltánnak smink se kell a balkáni karakter megformálásához, elég egy rettenetes garbó, Kálloy Molnár Péter kellőképpen gusztustalan az izzadós pincér szerepében (szvsz utálom őt), és az éles szeműek még Csuja Imrét is felfedezhették a Párizsi udvarban játszódó jelenetben. A filmben egyébként meleg vonal is van, és nem is olyan hangsúlytalan.

Nem volt kidobott pénz, de a végén azért kissé zsongó fejjel jöttem ki a teremből.

(0:56-nál a Parlament, 1:30-nál Kálloy Molnár)

1. Ha már Hamar megtapasztaltam az okostelefon egy nagy hátrányát: naponta kell tölteni, mert a nap végére lemerül. Sőt, ha kicsit nagyobb a tervezett igénybevétel, töltő nélkül nem is szabad elindulni otthonról. Viszont jó volt megnézni rajta a Volán-menetrendet, üzeneteket váltani a buszon ülve, ránézni a FB-profilra, élvezni a bepróbálkozásokat a Grindr-en, meg ilyenek. Valamit valamiért...

2. Ha már Grindr, már vagy öten a második mondatban rákérdeztek, nem szexelnék-e velük, volt vagy egy tucat "szia" meg "hi", pár "hű, de közel vagy", néhány "sexy guy", egy pedig lábtartónak és cipőnyalogatónak ajánlkozott (arcképes profillal)...

3. Ha már okostelefon és Grindr, jól tettem, hogy anyámékhoz látogatva átmenetileg lekaptam a készülékről, mert biztos voltam benne, hogy anyám férje rögtön végigmutogattatja az összes funkciót, letöltést és menüt. Eddig 'mire jó az?' volt, de láttam a szemében a csillogást, ami a hasonló kütyük láttán szokott megjelenni benne. Állítom, hogy mire legközelebb megyek, már neki is lesz egy...

4. Ha már anyámék, megint megállapítottam, hogy a csak úgy vitt ajándékok mindig nagyobb sikert aratnak, mint az alkalmakra vásároltak. Most vittem egy tortaformát, amit a Matchban való vásárlásokért kapott pontokból lehet olcsóért megvenni, meg egy üveg bolti pálinkát, ami anyám szerint a lehető legjobb választás volt. Előbbi azért volt jó, mert a szűkös keretek és anyám férjének világnézete eredőjeként sosem futja konyhai eszközökre, így szegénynek mindig valami ütött-kopott vacakkal kell boldogulnia, utóbbi meg azért, mert bár éppen pálinkafőzés ment ezerrel (és ilyen értelemben Dunára vizet volt a vétel), anyu férje mégis baromi kíváncsi, hogy a saját 'főztje' és a bolti között vajon milyen különbség van, DE sosem adna pénzt a boltiért. Szombaton vittem, és mire vasárnap felszálltam a buszra, már alig volt az üveg alján...

5. Ha már busz, milyen dolog már, hogy megint fél órát késett a járat, miután legutóbb még ki is maradt egy, egy az egyben? Azt hittem már, hogy nem is jön, aztán mégis befutott, de csak engem vett föl (teli volt), meg egy megállóval később egyetlen embert, a három várakozóból. Ez is milyen dolog már, hogy bejelenti a sofőr, hogy csak egy utast hajlandó felvenni, holott mindhárom felfért volna a buszra? Ezt megteheti? Még szerencse, hogy nem volt olyan cefet hideg az idő, mint karácsonykor...

6. Ha már időjárás, végre fellélegezhetünk egy kicsit, a 16 fokban élő anyámékkal egyetemben. Szombaton napsütés, tavaszi szellő, és még ma is 8 fok volt Zuglóban. Szépen el is olvadt a hó...

7. Ha már olvadás, megfigyeltem, hogy a nagy hóban gyalogolva sokan inkább hajlamosak eldobni a szemetüket, mint máskor, melynek tárgyi bizonyítéka olvadás után tárulhat a szemünk elé. De vajon honnan bukkan elő ilyenkor az a temérdek kutyaszar...?

8. Ha már szar, akkor átköthetek a munkára is, ami ma mondjuk pont nem volt szar, mert egy nap alatt kettőt haladtam. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon belelendültem, és megcsináltam vagy 15 bevallást (is), merthogy most annak van szezonja. Meg aztán dolgozni is kell, ha az ember költeni akar...

9. Ha már költés, akkor költöttem egy verset elmesélem, hogy ma elköltöttem némi pénzt, elmentem ugyanis az Aréna Plázába, élni a leértékelések lehetőségével. A Pull&Bear-ben vettem egy farmert, az egyik elnyűtt helyére, a Zarában egy nadrágot, hogy variálhassam az alkalmi viseletet, a Berskában pedig egy pár cipőt, ami leértékelés nélkül sem volt rossz árban, de a pénztárnál kiderült, hogy még annál is olcsóbb. Ne mindig csak a rezsire menjen el a pénzem...

10. És ha már rezsi, februárban végre nemcsak az előző havi számlákat tudtam kifizetni, de az aktuálisakat is. Igaz, a UPC-re pont nincs elég pénz a számlámon, de majd fizetek be, ezt is átutalom, aztán képletesen leporolom a tenyeremet.

Fiatalabb koromban — mondjuk úgy a kamasztól huszonig — gyakran ábrándoztam arról, milyen lenne egy olyan szuperképesség, amivel ránézésre megmondhatnám bárkiről, hogy meleg-e vagy sem. Mondjuk ülnék a villamoson vagy sétálnék az utcán, és minden érintettnek — aki velem szemben jönne vagy mellettem állna — zöld aurája lenne, amit csak én látnék (hogy miért pont zöld, azt nem tudom), vagy enyhébb esetben egyszerűen csak tudnám róla és kész. Aztán ezt variáltam is, hogy mondjuk szuperképesség helyett ha három kívánságom lenne (részletkérdés), vagy nem csak azt tudnám, ki buzi, ki nem, hanem azt is, kinek jönnék be én, bár ez utóbbi szerintem már két kívánsággal is felér.

Időközben ezt feltalálták, így már nem kell ábrándozni. Úgy hívják, hogy Grindr, és máris az új mobilom egyik első alkalmazása lett, hiszen ezzel részben teljesült egy régi vágyam. Nem akarok úgy tenni, mintha feltaláltam volna a spanyolviaszt, mivel tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy rajtam kívül kb. már mindenki aprólékosan ismeri és rutinosan használja, de azért hadd csodálkozzak rá a világra egy újszülött szemével. Onnan is tudom például, hogy milyen sokan használják, hogy az ismerőseim (köztük a bloggertársak egy része) is a regisztráltak között van, néha fel is bukkannak az X mérföldes körzetemben. Ők valószínűleg jobban meglepődnek rajtam, mivel egymást tutira megstírölték már.

Egy Facebook-üzenetet is kaptam már, hogy mit keresek én ott. Kicsit ez is ihlette ezt a bejegyzést, meg a helyzet 'tisztázása', mielőtt még elterjed a suttogó propaganda, hogy a 979 csalja a Ricsit. Nem, nem csalja, mert — hasonlóan sokan másokhoz — én sem a húspiacra kívántam regisztráltatni magam, így például a profilomban ki sem töltöttem a 'kit keresel?' rovatot, ugyanakkor ha csalni akarnám, bármikor máskor is megtehetném.

De akkor minek? Egyrészt a bevezetőben írt vágyam teljesítése céljából, másrészt kíváncsiságból, harmadrészt azért, hogy megtudjam, egyetlen fotó alapján tetszenék-e még bárkinek (utalva a koromra), negyedrészt a Gayromeoval való összehasonlítás céljából (és egyéb szociológiai alapvetésű infók gyűjtésére), ötödrészt pedig azértmertcsak, mert megtehetem, mert felnőtt ember vagyok, aki azt tesz, amit akar. (Erős késztetést érzek, hogy szmájlikat pakoljak egyes mondataim után, de juszt sem fogom összeszennyezni velük a blogom (pedig ide is akartam volna egyet)).

Azt hiszem, Ricsi és köztem megvan a bizalom, hiszen azt is tudjuk, ki kivel mit csinálna szívesen, meg még azt is, ki mindenki csinálna velünk ezt-azt, ha lenne mersze bepróbálkozni, így talán az sem meglepő, hogy a frissen beszerzett mobilomra maga a Ricsi telepítette ezt az alkalmazást, majd együtt néztük végig, az ki mindenkit dobott ki első nekifutásra. Eddig sem játszottuk el a süket, vak és vágyak nélküli szerelmes párt (mégis lassan 3 éve leszünk együtt), ezek után sincs erre szükség. Más kérdés, hogy mindennek ellenére ő vajon meddig tolerálja nekem, ha alkalmanként felszökkenek a Grindr-re, és végigsimogatom a félmeztelen testeket és arcos profilokat, közben rácsodálkozva, hogy hús-vér emberek hogy nézhetnek ki olyan jól, vagy hogy valaki milyen nagyon közel tartózkodik hozzánk.

Na, de az eddigi tapasztalatok. Először is a Romeohoz annyiban biztosan hasonlít, hogy ha nincs képed, rád se bagóznak, még azok sem, akik saját bevallásuk szerint csak csetelni regisztrálták magukat. Ennyit az őszinteségről...avagy ezek azok, akik a "csetelésnek álcázott közeledéssel próbálok összehozni magamnak egy kiadós baszást" taktikát alkalmazzák. Aztán vannak, akik a testükkel igyekeznek megnyerni a 'barátkozni' (érted...) vágyó társaikat, mások inkább az arcukat adják, pont mint a társkeresőkön. Megjegyzem, egyáltalán nem gondolom azt, hogy bárminek másként kellene működnie, mint azokon. Na, vasárnaptól (vagy már szombattól?) csak úgy, sötéten tartózkodtam fenn, de úgy nem volt túl nagy élmény a Grindr használata, ráadásul az extra (vagy plusz, vagy micsoda) tagság is csak 7 napig tart. Szóval tegnap este feltöltöttem egy képet magamról (azt, ami a Facebookon is a profilképem szokott lenni,) meg kitöltöttem pár olyan adatot, hogy súly, magasság, etnikum, de kihagyva a 'kit keresek?' és a rövid leírás magamról rovatokat. A kép nem túl előnyös (és ez szándékos is volt), mert másnaposság állapotában ábrázol, a szilvásváradi erdőségben, kócos, belövetlen hajjal, magamra aggatott ruhával, de láss csodát, amint az üzemeltetők élesbe engedték a képet, máris jött egy üzenet, szinte a szomszédból. Ő is ezt állapította meg, én viszont kicsit megszeppentem, meg aztán az illető közeledése — a képe alapján — még akkor sem lett volna kívánatos számomra, ha éppen egyedülálló lennék. Nem szép dolog, de nem reagáltam semmit, inkább lefeküdtem aludni.

Reggel újra beléptem, és már jött is két üzi, két különböző (újpesti) emberkétől. Az egyiknek szintén párja van, a másik meg jóval fiatalabb nálam, és nagyságrendekkel jobban néz ki, mint én (meg is lepődtem azon, hogy írt), de persze mindkettő csak amolyan csacska kis közeledést eresztett meg. Nekik hasonló szintűeket válaszoltam (ne bunkózzak már annyira, hogy neki se), azóta nem is írtak, írt viszont egy negyedik srác, aki szintén jól néz ki. Bár ő csak chatelni akar (azt írja a profilja), egyes kérdései mögött egyéb szándékot is érzékelek. Eddig jutottam, de biztosan lesz még pár érdekes tapasztalatom.

Ahogy meg ismerem magam, kb. pár nap, és úgyis levágom a telefonról, mert megunom az addigra nyilván sokadik tolakodó figurát (tudom, le lehet tiltani őket, ugyanakkor megjegyezném, hogy nem attól tolakodó valaki, ha rám ír), bár tutira nem bírom majd megállni, hogy megnézzem, pölö anyámék falujában ki a bumbi. Hát majd meglátjuk. Biztosan jó móka lesz egy ideig.

1. Újabb hét telt el úgy, hogy egy betűt nem sikerült elolvasnom kedvenc bloggereim bejegyzéseiből, így lassan már azt sem tudom, él-e egyáltalán mindenki. Ez az évkezdés most még munkásabb nekem — és a szakmámban mindenkinek — mivel a kormánynak elég sok dolgot sikerült a feje tetejére állítani, szóval mindent megint naprakészre kell tanulni. Meg aztán jönnek is a megbízások, plusz akad pár bosszúság.

2. Bosszúság #1: a könyvelőprogramunk egyben számlázó és bérszámfejtő progi is (minden egyben, ami kell), és nem is rossz, de sajna mindig akadnak vele hibák. Idén sem volt ez eddig másként, mivel a bérrel kapcsolatos változásokat a fejlesztők későn is, meg sok esetben rosszul is plántálták bele, úgyhogy elég sokat kellett szentségelnem, amikor újra és újra el kellett készítenem, kinyomtatnom (stb.) olyan emberek bérszámfejtését, akiket egyszer már megcsináltam. Rögtön észreveszem persze a hibát, meg ha valamit rosszul csinál magától, kézzel át lehet írni, de párszor felcsattantam, hogy "baszdmeg, kétszázezerért ne nekem kelljen már kiszámolnom mindent!" (ti. annyi a programkövetés évente).

3. Bosszúság #2: a titkárnőnknek elviselhetetlen állapotba került a gépe, ezért itt volt az ideje, hogy lecseréljük. Egyik pillanatban fogtam magam, körülnéztem a neten, és nini, éppen 2 sarokkal odébb van egy üzlet, ahol pont tök akciós egy, az én tudásom alapján jónak mondható konfiguráció. Fél óra sem telt bele, és már ki is perkáltuk az árát, és azt az ígéretet kaptuk, hogy majd másnap kihozzák monitorral, oprendszerrel (ami nem volt raktáron). Direkt kértük a boltos srácokat, hogy igyekezzenek, mert éppen olyan időszakban vagyunk, amikor minden perc drága. Megígérték, hogy fél 1, és ott vannak. Nem voltak, ezért fél 2-kor rájuk csörögtünk, és egy óra múlva meg is érkeztek. De nem ez volt a probléma. Félretettem mindent, elkezdtem összedugdosni, telepítgetni (mert arra odabe' csak én vagyok alkalmas), de kisvártatva ocsúdtam, hogy nincs net, ami igen fontos lenne. Oké, próbálgatás, eszközkezelő, drága percek...hoppá, az ethernet kártya (?) meg még két dolog nincs megfelelően telepítve...illesztőprogram hiányzik...telepíteni nem sikerül...típusa ismeretlen...na jó, majd holnap. Tegnap tehát felhívtam a boltosokat, hogy ez van, mire mondták, hogy hát persze, mert ez csak a nyersvas, a drájvereket a lemezről fel kell telepíteni. Mondom, erre én is rájöttem, csakhogy nincs lemez...de ott van a billentyűzet dobozában...de nincs ott (se). Jó, akkor visszahívnak. Délután 3-kor sikerült is nekik, és szabadkoztak, hogy bocsi, de most ők is meglepődtek, hogy a gyártó ehhez nem mellékel, le kell tölteni innen és innen. (Na persze, és a gyártó egy fecnit sem mellékel, ahol megadná a linket...). Fogtam magam, letöltöttem minden lófaszt, futtatgattam őket, de netet továbbra sem sikerül bűvölni. Újabb telefon, hogy most mi van. A részletekbe nem merülök bele, a végén kiderült, hogy második nekifutásra már volt net, csak az Internet Explorer egy fasz, és azt mondja, hogy nincs. Vazze...

4. A gépeinket egyébként sorra le kell cserélgetnünk, mert egyre elviselhetetlenebbül lassúak és olyan hangosak, hogy már olyan, mintha egy gyárban dolgoznánk és nem egy irodában. Volt partnerünk, aki a telefonban (!) megjegyezte, hogy milyen zaj van nálunk. Most viszont egy öles lépést tettünk a csend felé, mert a titkárnőnk gépe volt a fő zajforrás.

5. A múlt héten a TESCO-ban vásárolt zöldfűszereim minden odafigyelés és próbálkozás ellenére elszáradtak. A bazsalikom már másnapra elfonnyadt, de pár napra még sikerült életet lehelnem belé némi öntözéssel, viszont egyetlen kihagyott nap után bevégezte, ahogy a két másik is. Hát, nem sok értelme volt megvennem őket, mivel egy grammot sem használtam belőlük, és már a kukában is landoltak.

6. Végre felvittem a moly.hu-ra az összes könyvemet. 460 db lett a vége, de ebben egynek számít minden olyan, ami többkötetes (pl. Gyűrűk ura), így a saccolt végleges darabszám jóval 500 fölött van (kb. 520-540 lehet). Az olvasottsági fok 30%, amit talán 50%-ra is növelhetek életem végéig, bár azért majd törekszem a nagyobb arányra.

7. Még csak február közepe, de apám már kétszer is hívott, plusz még párszor a mostohaanyám meg apám kolléganője is. Mi lehet az ok?

8. Újabb lépést tettem a XXI. század irányába, azaz vettem egy okostelefont, és egyben a kártyás megoldást is előfizetésesre változtattam (a pontosság kedvéért: 0 Ft volt a telefon, tehát a 'vettem' nem fedi pontosan a valóságot). Ez tegnap este jött rám, és mire ágyba kerültem, már tudtam, hogy ma meg fogom lépni.

9. A mai program eddig: squash, teázás, Telenor, Pyrex papír, Saturn, Match, pizzarendelés, és mire kettőt fújok, jön egy lakásavató. Ezt a bejegyzést mindezek közé zsúfoltam be.

10. Ahogy közeleg az új (és a sorozatban sajnos utolsó) Batman-film, egyre jobban pörgök fel én is. Mostanában újra felfedeztem ezt:

Mint korábban azt már említettem, idén januártól ismét vezetem az összes (vagy legalábbis minél több) pénzmozgásomat, akárcsak két évvel ezelőtt. Ha valahol valamit veszek, azt vagy megjegyzem, vagy optimális esetben elteszem a blokkot, és a nap végén egy szép kis táblázatba felvezetem a megfelelő rubrikába. Hó végén összesítem, tudomásul veszem, aztán megosztom veletek.

Most viszont nem lesz grafikon, meg mélyreható elemzés, csak egy arányszám, és néhány kiemelt tétel. Mindezt persze forint összegek nélkül. Ami különbség még, az az, hogy a kategóriák nem minden esetben megfeleltethetőek a két évvel korábbiaknak, például nincs külön lottó sor, van ugyanakkor egy "szerzemény" nevezetű (plusz külön egy "ruha") kategória, amibe az olyan dolgok kerülnek, amiket hosszú távra vettem, nem használódnak el, és ideig-óráig örömet okoz a birtoklásuk. Na, akkor lássuk:

Kaja (20,5%): na, erre nem sokat lehet írni, max. annyit, hogy az összes kiadásom ötöde megy el a kajára. Ennek fele kb. az én nap közbeni fogyasztásom, másik fele pedig a kettőnk vacsorája, plusz a hétvégi kajálásunk. Drágaság van kérem, meg aztán idén még nem kaptam kajajegyet (amit ingyennek veszek a táblázatban).

Macska (6,9%): szerencsére pár hónapja nyílt egy kutya-macska eledeles üzlet a közelben, aminek a vonzereje az olcsóság. Whiskas és Royal Canin tápokat is 60%-on lehet ott venni, így pl. egy 4-es alutasakos macskakaja 375 Ft, míg mindössze 30 méterre onnan, a Matchban ugyanaz 525. Nem mindegy. Így aztán a minőségi cicaeledeleket is viszonylag olcsón tudom megvenni, ergo nem sajnálom őket a Desitől.

Rezsi (24,1%): ez a második legnagyobb tétel az év első hónapjában, pedig még mindig csak az előző havi számlákat fizetem (azaz még mindig nem jutottam odáig, hogy az előző és az aktuális havi számlákat IS egyszerre kifizessem). UPC, fűtés, villany, víz, bankköltség, bérlet, kb. ezek szerepelnek a listán. A bérletet idén elvileg téríti a cég, de tavalyról nálam maradt egy 10-es, így én most azt nem adtam vissza a bérletért cserébe.

Szórakozás (12,6%): ez az egyik, amiért érdemes dolgozni és élni. Januárban volt 3 mozizás, minimum két házibuli, blogtalálkozó, és még előre ki is fizettem egy szállásdíj előleget meg két színházjegyet. Holnapután 'váltom be' ezek közül az egyiket, a L'art pour l'art Társulat jubileumi előadására. A bulik költsége egyrészt a fogyasztás, másrészt a taxizás. Fene a kényelmes valagam...

Szerzemény (2,8%): itt most a szokásos Magyar Nemzet Képeslapokon túl 4 könyv szerepel, amiből kettőt (utalványok beváltásával) gyakorlatilag ingyen vettem, a másik kettő meg jó drága volt. A Dragonlance-sorozat egy újabb trilógiájának 2 kötetéről van szó, amit a közeljövőben egy újabb trilógia fog követni (a tervek szerint).

Test (28%): fodrász, néhány kozmetikum, meg a bazi drága fogam.

Háztartás (0,9%): ez anno is elég soványka volt, és az oszlop ezúttal is csak egy új fogkefét, papírzsepit meg némi vécépapírt tartalmaz.

Ruha (0%): erre most nem futotta...

Egyéb (0,7%): csak egy bélyegzőgumi, amit azért kellett csináltatnom, mert idén kiléptem az EVÁ-ból, így változott az adószámom.

Ennyit a januárról...

UPDATE: aha, a cigi meg kimaradt. Ez 6,9% volt ebben a hónapban, ami sajna arányában is és abszolút értékben is sok. Pedig nap közben nem is dohányzom, csak este meg reggel (leszámítva persze a hétvégéket).

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)