hülye bejegyzései

Szplancs.

 

Kedves 979! Nagyon imádom a blogodat, minden reggel ezzel kezdem a napot, de nemcsak én, hanem a gyerekek meg a szomszédok is. Amikor nem írsz, mindig bánatosak vagyunk, de ha új bejegyzést találunk, rögtön megszépül a napunk. Az egész családnak. Komolyan.
Nagyon örülünk, hogy bekerültünk a 'műsorba', úgyhogy élnénk is a lehetőséggel, és kérnénk a KFT együttestől a Csak az ágyban... című számot, és küldenénk Tyutyunak, Sanyikának, Zolikának, Pistinek és mindenkinek, aki szereti.

Hát egy ilyen kedves kérlelésnek nem tudok ellenállni, ráadásul ideje, hogy visszatérjek a blogger életmódhoz, azaz viszonylagos rendszerességgel írjak valamit, szóval jöjjön a kért mű:

De komolyra fordítva a szót, ez ismét egy véletlen felfedezés a "kedvenc magyar együttesem" címet ezennel végképp visszanyerő banda legutóbbi (és nekem még mindig hiányzó) albumán. A 100. meghallgatás után sejteni kezdtem, hogy bejegyzés lesz belőle, viszont ennyi meghallgatás után sem sikerült biztosan megfejtenem a mondandóját. Bornai Tibor közismerten liberális, ez viszont mintha mégis egyfajta konzervatív ihletésű gondolatmenet lenne: ne lázadj, ne akarj túl sokat, örülj a hétköznapi dolgoknak is.

Vajon jól látom?

"Nagy az Isten állatkertje...' — mondta a TV2 hírolvasója vagy 8 évvel ezelőtt egy bulvár kategóriájú hírről készült összeállítás után. Azóta nem nézem a TV2 esti hírműsorát, és azóta gondolom, hogy szükség van valamilyen durva szabályozásra, mert az ilyen megnyilvánulás sérti a hírműsorokra irányadó etikai normákat.

Sajnos azonban igaza volt a hírszerkesztőnek (aki a hírolvasó szájába adta ezeket a szavakat), és ez leginkább most, a karácsonyi őrültek háza idején látszik a legjobban. Hogy Isten állatkertjébe mennyien tartoznak, és mennyien nem, azt nem tudom, de hogy az eloszlásuk aránytalan, az biztos. Mert ha vélelmezem, hogy ebben az állatkertben nincs is 6,5 milliárd példány, és ennélfogva Magyarországon sem 10 millió egyed van, akkor is szembetűnő, hogy az állatsereglet jelentős része tartózkodik Budapesten, és ezen belül is éppen azokon a tömegközlekedési járatokon, amelyeken én utazom. Közös vonásuk, hogy szinte kivétel nélkül nőstény egyedek, és hogy rendelkeznek egy olyan többlettel, amivel más egyedek nem. Ez egyfajta kinövés, a testük valamely pontján: vagy a mellső végtagjuk meghosszabbodása, vagy a testük egy más pontján elhelyezkedő duzzanat. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy csak kvázi-testrészről van szó, mivel szemmel láthatóan nem képesek irányítani azt. Úgy vannak vele, ahogy a macskám a farka végével: bár nyilvánvalóan hozzá tartozik, valahogy mintha mégis idegenként érzékelné. Például amikor vizes lesz, az nem érdekli, ellenben ha a teste bármely más pontjára egyetlen apró vízpermetecske csöppen, máris a legtávolabbi sarokig rohan, és azonnal szárazra nyalja a teljes szőrfelületét. Mellesleg erről jut eszembe, hogy milyen már, hogy a macskáknak antianyag-nyáluk van? Amikor nyalakodnak, nemhogy nedvesek nem lesznek, de a már meglévő nedvességet is a nyelvükkel tüntetik el.

De térjünk vissza a BKV járatain utazó egyes nőegyedekhez, akik valamilyen batár (vagy akár sokkal kisebb) csomaggal utaznak, ÉS nem urai ennek a csomagnak, ÉS egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy rajtuk kívül más is utazik az adott járaton, akit viszont ők zavarnak. Lássuk a típusaikat:

A banyatankos
Talán a legközismertebb és legtöbb bosszúságot okozó ember-egyed. Karja végén egy gurulós, nyugdíjasoknak való eszköz lóg, amit jellemzően maga mögött húz. Ennek telítettségétől függően látványos mutatványokat végez: üres állapotban sokkal nagyobb erővel mozdítja meg, mint az szükséges lenne, így ennek-annak (busz falának, emberek lábának, stb.) nekicsapja, telerakott állapotban viszont alig-alig bírja megemelni, lassítva ezzel mindennemű emberi helyváltoztatási metódust. A banyatank kereke jellemzően sáros (főleg ebben a latyakos időszakban), így a frissen mosott, és/vagy első alkalommal felvett nadrágok viselői kimondottan örvendenek minden olyan koordinálatlan mozdulatnak, aminek következtében ruházatuk értéke máris jelentősen csökken (a következő mosásig). A járművekről való le- és felszállás során a banyatankok tulajdonosai hatalmas nyögésekkel és sóhajokkal adják a világ tudtára, mennyire nehéz terhet cipelnek, és azt nyomban a jármű legforgalmasabb pontján pihentetik meg. Ha viszont ugyanezen tevékenység során nem telepakolt banyatankot hurcolnak magukkal, le- és felszállás esetén azt egy könnyed mozdulattal lendítik be a járműbe (vagy le arról), melynek földhöz közeli pontjairól leröpülve, híg sárcseppek pettyezik be az óvatlan és gyanútlan többi emberek ruházatát. Ami pedig a legjellemzőbb erre az alfajra, hogy csomagjuk dinamikájáról és kiterjedéséről fogalmuk sincs, és ezzel a többi ember-egyedek is így vannak. Ennek eredője pedig az, hogy amikor egy mozgólépcsőről szeretnél leszállni, és előtted éppen egy ilyen nő vánszorog, nem tudsz időben lelépni az alkalmatosságról, mert a banyatankos egyed úgy lép le arról, hogy terhét mindvégig maga mögött pihenteti, és csak akkor kezdi el tőled távolítani, amikor ő maga már legalább két lépésre eltávolodott. Ezt viszont a mögötted jövők nem látják, avagy látják de leszarják, ergo rátolnak a még másodpercekkel később is közvetlenül a bokád előtt pihenő, jellemzően alumínium merevítéses eszközre, amiben könnyedén felbukhatsz, hacsak nem végzel akrobatikus mozdulatokat, melyek segítségével különféle irányokba szökkenve megúszhatod a balesetet. A banyatank elszabadult utánfutó jellegéről pedig majd egy másik alkalommal értekezek.

A bőröndös
A különféle vasúti és buszpályaudvarok környékén előforduló egyedek között nagy arányban képviselteti magát ez a típus. Legfőbb jellemzője, hogy méreteihez képest aránytalanul nagy bőröndöt és/vagy utazótáskát cipel magával, melyet jellemzően úgy helyez el az adott járművön (főleg metrón), hogy minél jobban akadályozza a fel- és leszállást. Leggyakoribb megjelenési formája a 160 centiméteres és 50 kilós nőegyed, 120x50x30 centiméteres műanyag, gurulós bőrönddel. Bizonyos egyéb viselkedésformái feltűnő hasonlóságot mutatnak a banyatankos, idősebb egyedek viselkedésével.

A táskás
A táskás nem gurulós alkalmatosságot cipel, hanem viszonylag merev kialakítású, kézből lógatós eszközt, mellyel kapcsolatban szintén súlyos koordinációs problémái akadnak, és ezt nem rest környezete tudomására is hozni, minden lehetséges pillanatban. Bár a méretarányokból kiindulva minden alapja meglenne, hogy ura legyen e kvázi-testrésznek, mégsem képes megállni, hogy minden egyes apró mozdulat megtételekor neki ne vágja azt a többi ember lábának, oldalának vagy egyéb testrészének. Mások mintha undorodnának terhüktől, és annyira eltartják azt maguktól, hogy a zsúfolt járművön rögtön két helyet is elfoglalnak vele (ami természetesen jár nekik). Ugyanezek alkalmanként, amikor nem kapnak ülőhelyet, terhük elviseléséhez segítségül hívják a különféle kapaszkodókat, csöveket és markolatokat, szigorúan azzal a kézzel, amelyben a táskájukat tartják. Ilyenkor az elszabadult hajóágyúként csapódik neki mindennek, ami a hatósugarában található (ide értve az ülő utas nyakát, fejét, oldalát, stb.).

A retikülös
Végül - de nem utolsó sorban - a retikülös egyedek érdemelnek szót. Ezek igen rövid fülű, de annál nagyobb kiterjedésű eszközt hurcibálnak magukkal, jellemzően a hónuk alatt, szorítva. Teszik ezt vélhetőleg azért, mert féltik a temérdek női kincset rejtő alkalmatosság tartalmát, és semmiképpen sem azért, hogy a különféle kilendülésekkel ne zavarják utastársaikat. Sőt, az, hogy ezen eszköz szinte már valóban a testük részét képezi, egyáltalán nem jelent könnyebbséget a körülöttük utazók számára, mivel a retikülös ember-egyedek ennek ellenére vágják neki mindenkinek a hónuk alól elől és hátul is kilógó, igen kemény részeket. Erőszeretettel közlekednek így a zsúfolt sorok között (mindenkit végig koccolva), de igen kedves elfoglaltságuk az is, hogy a metrószerelvények üres üléseire való lehuppanás közben a retiküljüket egyszerűen ráültetik a már korábban helyet foglalt utastársaik testére. Ha ezt mégsem tennék, garantált, hogy viszont felállás közben verik ki mindenki kezéből az abban tartott könyvet, mobiltelefont, csecsemőt, pudlikutyát és/vagy egyebeket — anélkül, hogy mindebből ők maguk bármit is érzékelnének.

Természetesen Isten állatkertjében nem csak nőstények, hanem hímek is helyet kaptak, melyek szintén hasonló kinövésekkel rendelkeznek. Az összespárgázott dobozos és a telepakolt-koszosfülű-műanyagzsákos típusokra azonban majd csak egy másik alkalommal térek ki.

Nos, Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő nagyon szeret sütkérezni a munkásságával kapcsolatban világot látott, pozitív kritikák dicsfényében, és ilyenkor általában megengedő hangulatba kerül, s nem mellesleg megszállja az ihlet. A minap, miután publikálta korok és országok költőinek életművét messze lepipáló alkotását, szintén ilyen hangulatba került, ezért miután elszívott egy ihlettel átitatott cigarettát, úgy döntött, az éppen akkor a kisujjából kirázott mestermű segítségével mutatja meg a nagyérdeműnek, mennyire nagyon ért ő — többek között — a bokorrím-szerűséggel elegy időmérték szakszerű használatához. Következzék hát ez az alkotás:

Egy (bizonyos) bérszámfejtőről

(Anonim), te hülyegyerek,

A szakképzésit nem ismered,

S ha egyszer bal lábbal kelek,

A pofádra nagyot verek.

Meg a rehabot sem tudod,

Helyetted én számolhatok,

Meglásd, egyszer bevadulok,

S a pinádba körzőt dugok.

Ezen igazgyöngyszerű szösszenet értékét minden kommentár csak csökkentené, ezért csak lábjegyzetben jegyezném meg, hogy fenti alkotás Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő egyik életrajzi ihletésű műve.

 

Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő a kánikulától felfűtött irodában

 

Felhevült habtestem éltető sónedve

izlandi gejzírként tör át

finom, puha bőröm megviselt pórusain,

hogy onnan hegyi patakként csordogáljon végig

hátizmom meredek vonulatának rejtett kanyonján,

és zubogó vízesésként érkezzen

altestem pállott vulkánjának kürtőjéhez.

Itt kissé megpihen, majd rövid tétovázás után

csendesen elkanyarog

a rendszeres pusztítástól dacosan megerősödött,

sötét szőrerdőm

seggszagú ösvényein,

egyenesen bele éjfekete alsóm puha szövetébe,

hogy e fingtól meggyötört földben leljen végső nyughelyre.

Közben karjaim alatt,

két rejtett barlangban

az Élet aprócska jeleinek zsezsgő matériája vívja

végső harcát,

és az esélytelenségre fittyet hányva igyekszik

elnyomni a pusztító vegyi laborokban készült

Old Spice ihlette jeges gleccserillatot

a Földanyánk adományozta,

dinsztelt hagymás pörköltkezdeményt idéző

szaggal.

Vajon sikerül-e nekik?

Vajon elnyomják-e cipő-katlanomban sülő lábfejem

nedves-mocsaras zokni-fövenye alatt

tobzódó gombás burjánzatom

rothadásszagú igyekezete nyomán gerjedő

orrellenes kipárolgásokat, avagy...

... avagy ennél egy kicsivel előbb jutok haza,

és a holt tetemek közvetlen légkörnyezetében

lebegő dögszagot árasztó,

egész napos hőségben fővő

macskaeledeltől tömegsírszagú lakásom

kiszellőztetése után

végre szétcsapok köztük  hűs vizű zuhanyrózsám

gyémántcsillogású áradatával.

Remélem, az utóbbi...

Defalla nemrég kifogásolta, hogy hol marad már a 979-költészet újabb gyöngyszeme, úgyhogy most álljon itt az ő kedvéért egy mélyenszántó filozófiai mű, mely szinte letaglózó naturalizmussal fest nyomasztó képet a születésről és az elmúlásról, és nem utolsó sorban az élet tragikus rövidségéről.

A versben megjelenő rövid történet természetesen a képzelet szüleménye, sőt, bevallom, eddigi életem során én is inkább csak mástól hallottam hasonló esetről.

Tehát akkor:

Elolvasom »

Ez kérem egy időzített bejegyzés, amit 23-án este, fél 11-kor írtam, és amit azért írtam, hogy lássátok, gondolok rátok még a sok bosszankodás között is.

Ezekben a percekben ugyanis a Népligetben tobzódom, és szidom az összes népeket, amiért pont ugyanakkor akarnak utazni, amikor én, és pont ugyanoda, ahova én, ezért nem fértem fel az előző buszra, a Volán meg nem indított mentesítő járatot. Itt állok a fagyban, hót idegbetegen, és fogadkozom, hogy jövőre autót veszek, és a tervek között jogsi már meg is előzte a német nyelvvizsgát, meg az így megszerzett diplomát.

Na, de ne foglalkozzunk a szánalmas kis problémáimmal, hiszen nem erről szól ez a bejegyzés, hanem arról, hogy

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES BLOGGERTÁRSAMNAK, ÉS BLOGOT (MÉG) NEM ÍRÓ OLVASÓMNAK!

Egyetek sok bájglit, tömjétek tele magatokat ünnepi koszttal, de azért legyen egy kis lelkifurdalásotok a felszedett kilók miatt, és 27-én máris irány a konditerem. Ne vitatkozzatok sokat a családtagokkal, arra ott az év összes többi napja, az ajándékokat pedig örömkisugárzással az arcotokon köszönjétek meg, ne úgy, mint én, aki általában úgy reagál a kibontott csomag tartalmára, mintha azt mondták volna neki, "10 óra múlt 5 perccel". Szenteste ne a Mikulást várjátok, mert az majd csak 10 év múlva hozza az ajándékot az addigra vélhetőleg teljesen kitúrt Dzsízöszka helyett. Ugyanilyen megfontolásokból a harisnyák is a fiókban maradhatnak. Nézzetek sok ünnepi műsort, főleg Viasatot, ahol 25-én este — kimondottan az ünnep alkalmából — a Végső állomás 3-at fogják adni, csak ne felejtsétek el, hogy a DVD-verzóval ellentétben ezúttal majd hiába nyomkodjátok lelkesen a távirányítót, nem tudjátok szabályozni, hogyan múljanak ki benne a szereplők (vagy sehogy se). De tudjátok mit? Inkább ne is nézzetek tévét.

Én is csak kicsit tűnök el, holnap már vissza is térek. Ez meg itt egy illusztráció gyanánti pfujizléstelen kép:

 

 

Két büdös láb

(írta 979 verse)

Két büdös láb átvetve egymáson,

Szétárad szaguk, bántja a szaglásom.

Én ezt már nem bírom, terjed az ájer,

Ablakom kitárom, pfúj, büdös, szállj el!

 

A különféle testi szükségletek kielégítése örömet okoz, még ha azok többsége nem is akkorát, mint az orgazmus. Ha éhesek vagyunk, baromi jó enni, szomjasan sokszor azt mondjuk, hogy "képes lennék még a Dunát is kiinni", és milyen jól esik, ha ezt néhány deci erejéig meg is próbáljuk. Nem csoda hát, ha ezeket az örömforrásokat sokan kombinálni próbálják. Most nem a pisi- és/vagy kakiszexre gondolok (bár némelyeknek az is ide tartozik), de az evést és a szexet egyáltalán nem aberrált dolog összevonni valamilyen szinten. 

Már az ókori rómaiakról is lejegyezték, hogy a hatalmas orgiáikon a szőlőzgetés és a borozás mellett jól megfértek más gyönyörök is, igaz, ennek (is) szépen véget vetett a kereszténység terjedése, mivel annak tanai a földi élvezetek megtagadását hirdették. Hogy a későbbi korokban mennyire fért meg egymás mellett a szex és a kukoricakása, azt nem tudom, de hogy napjainkban semmi nem tiltja a kettőt együtt, az biztos. Közismert kép, amikor meztelen nők testéről esznek a menők, én pedig már vagy 20 évvel ezelőtt láttam olyan hetero pornófilmet, amiben az asztal körül falatozó (bajszos, szőrös, göndör hajú) fiatalokat egy pucér néni kényeztette szájon által, egy fél szinttel lejjebb (az asztal alatt). Mi ebben a rossz (hacsak nem az, hogy a körömpörkölt — vagy mi — szaftja a szőke hajába ragadt)? 

Hogyan lehet, hogyan érdemes, hogyan célszerű az ételt-italt bevinni a hálószobába? Mikre figyeljünk és milyen lehetőségeink vannak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bejegyzés, amit egyben ötletbörzének is szánok.

Nagyon fontos először is a helyszín. Nyilván a McDonald's-ban nem áll neki az ember sültkrumplikat dugdosni a partnere valagába, ahogy egy előkelő étteremben sem célszerű a citromos mártást lenyalogatni a másik mellbimbójáról, de említhetném a különféle arab, török vagy perzsa éttermeket, ahol viszont eleve nem célszerű homoerotikus tevékenységet folytatni, mert esetleg le találunk fejeződni. Marad a négy fal közti intim nokedliben dagonyázás. Otthon viszont nyilván igyekszünk vigyázni az enteriőrre, ezért ha ilyesfajta huncutkodásba kezdünk, célszerű előtte biztonsági óvintézkedéseket tenni. Hogy a különféle szószok és szaftok ne kenjék össze az ágyneműt, szőnyeget, bútorokat, takarjuk le a helyszínt valamilyen koszolható anyaggal. Ez lehet egy pótlepedő, festők által használatos takarófólia, vékony pénztárcájúaknak szétszaggatott reklámszatyrok garmadája vagy — stílusosan — piros kockás abrosz, tulipán mintával szegélyezve. Figyeljünk oda arra, hogy a takarásra használt anyag ne legyen értékesebb, mint a védeni kívánt felület, kár lenne ugyanis azért az eredeti perzsaszőnyegért vagy az ükmamától örökölt kéziszőttesért. Könnyen áthidalható a probléma, ha eleve a fürdőszobában, esetleg a kádban locsoljuk kedvesünk testére a direkt erre a célra készített lebbencslevest, bár vitathatatlan, hogy kellemetlenséget okozhat, egy hátunkba nyomódó zuhanyrózsa, esetleg ha utóbb értékes perceket kell tölteni azzal, hogy megtaláljuk valakiben a hentergés közepette nyomtalanul eltűnt káddugót. A takarófóliára visszatérve: ha ezt használjuk, már előre gondolhatunk a maradékok hasznosítására, hiszen a nejlont könnyedén összehajthatjuk, és kis árkot képezve önthetjük belőle a szánkba a fel nem használt főzelék- és/vagy levesfolyamokat. Kár lenne azokért a finom falatokért. (Előtte azért gondosan pöcköljük ki belőle a sokak számára nem kívánatos ejakulátum-csimbókokat.)

A ruházat nem kevésbé védendő, ha az értékes vagy pótolhatatlan. Oké, hogy anyu úgyis Persillel mos, na de az a pörköltszaftot mégsem biztos, hogy kiveszi a drága pólónkból. Ezért aztán vagy eleve meztelenül lássunk neki a szodómiának vagy használjunk szexi (már akinek) latex cuccokat, mivel azokat könnyű tisztítani. Ezzel ugyan van annyi kis probléma, hogy ha a hagymás rostélyos leve beszorul a bőr és a feszes anyag közé, az egyeseket irritálhat, ezért vagy pótoljuk a latexet szexi, Tesco-s szatyorból varrt öltözettel, vagy mégis inkább maradjunk a meztelenségnél. 

A teljesen spontán egymásba gabalyodásnál maximum akkor kerülhet sor gasztronómiai élvezetek kombinálására, ha a frissen elfogyasztott vacsora edényzetébe beleküzdjük magunkat, hiszen megszakadna a gyönyörök hajszolása, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladnák a konyhába egy vekni kenyérért vagy egy oldal szalonnáért. Ezért ilyen esetben célszerű már előre odakészíteni a felhasználni kívánt étel- és italféleségeket, hogy ne okozzunk törést az együttlétben. Vigyázzunk a veszélyes eszközökre, hiszen baromi kellemetlen lehet, ha véletlenül belefekszünk egy késbe, húsollóba, dugóhúzóba vagy konzervnyitóba. Viszont külön virtuális élvezetet okozhat számunkra egy ízlésesen összeállított gyümölcstál vagy egy petrezselyemmel díszített fatányéros.

Bár a testszőrzet ízlés kérdése, nem árt, ha ilyenkor egy kicsit kevesebb van rajtunk belőle, hiszen az együttlét után kellemetlen eltávolítani a sűrű mellkasszőrzetbe nyomódott bolognait vagy a fanszőrzet közé vegyült borsófőzeléket. Másrészt már szex közben is megszakadhat a koncentrációnk, ha kedvesünk testének rágott étellel való végignyalását állandóan meg kell szakítanunk azon profán okból, hogy egy marék hónaljszőrt válogassunk ki a fogaink közül.

Még egy fontos dolog: ha a fajtalankodás közepette a különféle testnyílásokat is szeretnénk alkalmazni, célszerű azokat a lehető legtisztább állapotba hozni (egyébként is), hiszen — hacsak nem vagyunk a kakiszex hívei, — nyilván nem szeretnénk a műpéniszként felhasználandó vaníliás piskótarudat csokis verzióban viszontlátni. 

Milyen ételeket érdemes használni? Nos, mindenki tudja, mennyi szexológus ajánlja a hagyományos pároknak a pezsgőt, hiszen ha azt a férfi a szájába veszi, és úgy ingerli kedvese csiklóját, extra gyönyöröket okozhat annak. Ez nyilván nálunk is működik orális szex közben. Ha nincs otthon pezsgő, jó lesz bármilyen szénsavas üdítő (Coca-Cola, Lift, Trombi Dumbi), szörpike szódával vagy ásványvíz is (utóbbiból persze csakis a bubis). Az alkohol jobb, mert az a fejünkbe szállva még fűtheti is a vágyunkat. 

Ha már pezsgő, eszünkbe juthat az eper, amit a magukat arisztokratának képzelő suttyó sznobok együtt fogyasztanak, annak ellenére, hogy a kettő együtt geci szar nem is mindenkinek ízlik. Az eper szexi dolog, lehet például a két végéről kezdve enni, hogy a végén a partnerünk szájához érve csókban forrjunk össze vele. Ki lehet enni aztán a másik köldökéből is, amit sajnos nem mindenki szeret. Ugyanerre a célra megteszi a szőlő vagy a ribizli is, bár miközben előbbi fürtről való fogyasztása egyfajta perverz érzést is garantálhat, utóbbit nem árt előtte gondosan lecsipegetni a szárról, mert amúgy nem jó. Kis probléma lehet az ilyesmivel, hogy a szemek szétgurulnak, aztán meg csak akkor vesszük észre, hova lettek, amikor gyanútlanul beléjük fekszünk.

Az eperről rögtön asszociálhatunk a tejszínhabra, ami valóban izgató felhasználási lehetőségekkel bír. Lehet nyomni például a legintimebb testtájékokra, majd lenyalogatni azokról. Mmmmm... Ötletesebbek egyéb helyekre is pakolhatják ezen tej-masszát, például megtehetik azt, hogy belenyomják a partnerük szájába, majd vákuumos hatással kiszívják annak orrán keresztül (minden egyébbel együtt). Fülbe is lapátolható, csak aztán az otológián győzzük megmagyarázni a szakorvosnak, mit keres fél deci tejszínhab a hallójáratainkban. Javaslat: "elestem a szülinapi tortával a kezemben", "politikus vagyok, és arcon dobtak". Tejszínhabból van a szifonos meg a nyomós. Az előbbi tartósabb habot készít, de kell hozzá patron, utóbbi viszont instant, csak hamar összeesik, úgyhogy sietni kell a felhörpölésével.

Ott van aztán a csokoládé, ami közismerten szexi dolog. Használjuk nyugodtan, korlátlanul. Laár András Csoki-nász az avaron című versétől ihletetten megtehetjük, hogy egy (vagy több) tábla csokoládét a partner testére helyezünk, majd ráfeküdve addig csókolózunk, amíg az édesipar ezen gyönyörűsége el nem olvad közöttünk. Akkor aztán mehet a menet! Csak arra figyeljünk, hogy 1. az anális interakciók esetén elaltathatja az éberségünket, és esetleg olyan dolog juthat a szánkba álcázottan, amit egyébként nem szerettünk volna, 2. az egész mogyorós, mogyoródarabos (stb.) cuccok a felolvadás után karcolhatnak, külsérelmi nyomokat okozhatnak, a robbanós cukros megoldással kapcsolatban viszont lásd a pezsgős bekezdést.

 

A tésztafélék használata esetén leginkább a hosszú, egyenes típusokat javaslom, mert azokkal lehet igazán incselkedni. Biztosan jó a lebbencs is, meg a kagylócska, de például a spagetti vagy a makaróni az, amivel ügyes kis köröket lehet kígyózni a másik hasán, figyelve ahogy az apró mákszemek rákenődnek annak szexi bőrére. Ugyanezek a típusok alkalmasak a Suzy és Tekergőben látható 'két végén szívjuk a tésztát' metódusokhoz is (a csapkodó szaft ellen javasolt pepita kockás keretű védőszemüveg!).

 

A szaftok, folyadékok alkalmasak arra, hogy azokkal feltöltsünk mindenféle mélyedéseket, például a köldök környékét. Használjunk nyugodtan olvadt fagylaltot, csokoládét, pudingot, tejet, süteménykrémet, esetleg szűrt zöldborsó levest. Kellő védelem híján azonban ezek fokozott veszélyt jelentenek a bútorzatra, ezt végig tartsuk szem előtt.

Hideg-meleg. Ki ne próbálta volna már milyen az, amikor egy darab jégkockát csiszatol párja erotikától felhevült testén, és közben azt figyeli, ahogy az olvadék-patakok szétfolynak annak tájékain? Vagy amikor egy másik jégkockával (az előző elolvadt), illeti sikongató párja hímtagját, majd a libabőrös testrészt forró ajkai közé szorítva okoz annak földöntúli boldogságot? Jégkrémevéstől lehűlt nyelvünkkel hasonló örömökben részesíthetjük a másikat, csak éppen vica-versa. Jó dolog a hideg-meleg huncutkodás, de azért itt is érdemes észnél lenni, hiszen azt sem kívánhatjuk, hogy egy pár perces aktus kedvéért felfázzunk vagy veseelégtelenséget kapjunk, és azt sem, hogy a baleseti sebészeten kössünk ki, a sütőből frissen kikapott hurka miatt. 

Nos, a lehetőségek tárháza végtelen, és még arra is lehetőségünk van, hogy az ételekkel segédeszközöket helyettesítsünk. Egy kis fantáziával a hűtő vagy a spájz elé állva számtalan trükkös megoldást alkalmazhatunk az egyébként a szexshopokban is csak feszengve-égve vásárolható alkalmatosságok kiváltására. Csak néhány példa:

— ajzószernek közismerten alkalmas a zeller, és ha nem akarunk nagyon direktek lenni, kifejezhetjük partnerünk iránti vágyunkat egy marék dughagyma meglengetésével.

— ha elfogyott a gumióvszer, használjunk helyette káposztalevelet vagy hurkabőrt, bár kétségtelen, hogy ezek alkalmazása némi óvatosságot igényel, mert könnyen átszakadnak. Ha minden kötél szakad, az óvatosan lefejtett hagymaburok is beválhat.

— síkosítónak, masszázsolajnak ott az étolaj, a margarin vagy a disznózsír (körömpörkölt szaftja, stb.). Rafináltabbak megtehetik, hogy a közeli piacon vásárolt tehéntejet beöntésként alkalmazva vajat köpülnek a párjuk segítségével.

— a műpéniszt számtalan eszközzel válthatjuk ki. A klasszikus répa-banán-uborka triumvirátus hatalmát a különféle kolbászok és szalámik segítségével dönthetjük meg, utóbbiak használatához ráadásul még síkosító sem kell, hiszen a 36,5 fokos test hatására kioldódó narancssárga zsírlé kiváltja azt. A cserkészkolbász és a virsli az ujjazást váltja ki, a többi pedig a különféle igényeknek megfelelő méretben kapható: a kolbász a szűkre szabottaknak, a fasza szafaládé vagy a téliszalámi pedig a használtabbaknak. Akinek még a legvastagabb szalámi sem elég, az se essen kétségbe, ha van a spájzban az a nem-kerek fajta sütőtök.

— a gésagolyók kínos vásárlását is megúszhatjuk egy kis kézügyességgel, ha egy tű és némi cérna segítségével összefűzünk egy pár közel azonos méretű retket vagy apró hagymát.

— végül — de nem utolsó sorban — a sütőipari termékek között az aktívabbak is találhatnak maguknak tömni valót. Ott van például a nyers tészta, croissant, egy vekni kenyér, vagy ahogy I. Edward angol király mondhatta volna, "akinek nincs kenyere, vegyen kalácsot". Az Amerikai pite című film megtekintése szintén megihlethet bennünket, ha a saját kútfő kevésnek bizonyul.

Nos, rövid kis ötlet-orgiánk végére értünk, nem is maradt más hátra, minthogy elsüssük az ősi bölcsességet: "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út".

Jó étvágyat!