játék bejegyzései

A 10. forduló feladványa — kivételesen — nem egy jól ismert, tankönyvi vers, hanem egy vitatott költő talán vitára okot nem adó műve. Nem titkolt célom, hogy a vers megmutatásán túl egy olyan feladványt adjak közre, ami esetleg egy második kört is megél. Tehát (maradva a jól bevált 'a' betűknél):

(...)

Elég sok megvan belőle már így is, lehet nyomozni.

-----

Ehhez már 23 perc kellett, viszont a feladvány jubileumi mivolta miatti nehezítés ellenére is nagyon hamar meglett. Gratula (ismét) JasonKeepernek. Lassan itt az idő összeszámolni az eddigi állást...de előbb álljon itt a vers teljes terjedelemben:

Wass Albert: Ki a magyar?

Ki a magyar hát, cimbora?
Te, vagy én? Vagy a harmadik?
Nosza döntsük el szaporán,
míg el nem süllyed a ladik!

Ragadjunk hát lapátot, csákányt,
evezõt! Ebura fakó!
Így csináljuk már ezer éve,
ez hát nekünk való!

Aztán , ha majd holt tetemünket
kiveti a víz a partra:
magyar leszel Te is, én is,
a harmadik is, mind, mind, kit halva,
bevert fejjel, némán, gyászban
fektethetünk a ravatalra.

Wass Albertet az egyik oldalon fasisztázni, a másikon dicsőíteni és misztifikálni szokás, de ezt a versét szerintem nehezen lehet megosztónak nevezni. Vagy mégis könnyű?

A 11. forduló egyébként jövő hét kedden érkezik, addig ugyanis nem leszek gépközelben (megyek azok közé, akik Wass Albertet dicsőíteni szokták).

A mai feladvány egy ismert költő kevésbé ismert, sőt, évtizedekig elhallgatott költeménye...és ennyi információval, meg a sok K betűvel a nehézségi szint máris a picsafüst kategóriába zuhant.

----

És tényleg, mivel a kapásból jó megfejtést szolgáltató JasonKeeper is azt mondja, hogy e mondat nélkül nem ment volna olyan könnyen. Egyébként a 'K'-k elég sokat könnyítettek rajta. A megfejtés a következő:

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

A blogolvasóimnak szerintem nem kell ecsetelni, ezt a verset miért is szeretem.

Ja, és a következő, 10. forduló szerda reggel 8-tól lesz látható.

A 7. forduló feladványa (a szokott módon):

___   ___e___e__e_,   ________   _______   _e______;
__e__   ____,  _e__e_   ____   ______   _e_   __   ___e__   ____.
____   _e_e   ____, ____   ___   __e_e   ___; _   _   _______   e_______
_______   ____   _e_e__   _______   ___e   _e___.
__   ____: _____, ___   __   e_e__   _e_e_   e _____   ______?
____   ___   _____  _e__   _______e_e____   ___   __?
_e___e   ___e____e_   ________   _e__   ____e  _e_e_____;
____,  ______,   _________: _   _   ____  _____e   _____!

Egyebet nem tudok mondani, kapcsolja ki, kérem.

----

Kivételesen otthagyom az eredeti feladványt, és úgy másolom be a megfejtést, ami:

Kölcsey Ferenc: Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

A helyes megfejtést ismét Modulka küldte be 'szerkesztőségünkbe', így már 5 pontja van.

Azt hiszem, már nem kell ragoznom a játék körülményeit, szabályait. A mai feladványban az 'o' betűket tüntettem fel, az a kiindulási alap.

Vajon hány perc telik el az első jó megfejtésig...?

----

Hát nem sok volt... A megfejtést ismét Modulka küldte be, akinek így 4 pontja van. A vers:

Juhász Gyula: Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!

Kommentálni most nincs lelkierőm. A következő feladvány csütörtök reggel, a szokott időben jön.

Jöjjön a negyedik forduló, azaz az utolsó előtti ebben a szekcióban. Mivel túl hamar sikerült kitalálni a verseket, gyakorlatilag alig van értelme a játéknak (amit előre is gondolhattam volna), de ha akad pár olvasó, aki el is olvassa ezeket a költeményeket, akkor már megérte. A VI. fordulótól kezdve nagyobb lesz a kihívás, de most maradjunk még a régi sémánál.

Ennek a fordulónak a szavai:

mit, régi, annak, tudom, kis

Nem is az a kérdés, hányadik komment lesz a jó megfejtés, hanem az, 8 után hány perccel érkezik...

----

Nos, megint nem kellett sok, inkább csak egymás beelőzése lehetett érdekes. Ezúttal Modulka volt a legügyesebb. A megfejtés:

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Nem akarok nagyon elfogódott lenni, de a sok hazaszeretetről szóló vers egyike éppen ez. És ha valaki antiszemitizmussal vádol, szívesen nyomnám bele a pofájába ezt egy gyűrött papírlapra írva.

Holnap, a szokott időben jön az 5. feladvány, az új, talán izgalmasabb megoldással.

Mivel mindkét eddigi fordulót sikerült az első körben megfejteni, most egy terjedelmesebb művet választottam. Az első szavak:

nincs, halál, egy-egy, nagy, taps, csak

Nyomor, szakítás, halál, egyre szépül a repertoár.

-----

Szóval ez is megfejtődött, Andreas volt az elkövető. Eddig 3-an állnak 1-1 ponttal. Mivel ebben a formában úgy tűnik, nem kihívás a játék, még két fordulót csinálok, aztán váltani fogok nehezebbre, ahol a Google nem sokat nyom majd a latban, sokkal inkább a tényleges tudás. A mostani megfejtés:

ARANY JÁNOS: HÍD-AVATÁS

A tegnapi forduló egyből meglett, annak ellenére, hogy két apró hibát is ejtettem. Ismét elnézést érte, még nekem is bele kell jönnöm.

A mai vers szavai a következők:

lelkem, jaj, ezer, most, égi

Az a menő, aki kereső használata nélkül találja ki.

Szabályok itt.

Ezúttal Olajbogyóé a pont, gratula hozzá. A megfejtés:

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez.

Főldiekkel játszó 
Égi tűnemény, 
Istenségnek látszó 
Csalfa, vak Remény! 
Kit teremt magának 
A boldogtalan, 
S mint védangyalának, 
Bókol úntalan. 
Síma száddal mit kecsegtetsz? 
Mért nevetsz felém? 
Kétes kedvet mért csepegtetsz 
Még most is belém? 
Csak maradj magadnak! 
Biztatóm valál; 
Hittem szép szavadnak: 
Mégis megcsalál. 

Kertem nárcisokkal 
Végig űltetéd; 
Csörgő patakokkal 
Fáim éltetéd; 
Rám ezer virággal 
Szórtad a tavaszt 
S égi boldogsággal 
Fűszerezted azt. 
Gondolatim minden reggel, 
Mint a fürge méh, 
Repkedtek a friss meleggel 
Rózsáim felé. 
Egy híjját esmértem 
Örömimnek még: 
Lilla szívét kértem; 
S megadá az ég. 

Jaj, de friss rózsáim 
Elhervadtanak; 
Forrásim, zőld fáim 
Kiszáradtanak; 
Tavaszom, vígságom 
Téli búra vált; 
Régi jó világom 
Méltatlanra szállt. 
Óh! csak Lillát hagytad volna 
Csak magát nekem: 
Most panaszra nem hajolna 
Gyászos énekem. 
Karja közt a búkat 
Elfelejteném, 
S a gyöngykoszorúkat 
Nem irígyleném. 

Hagyj el, óh Reménység! 
Hagyj el engemet; 
Mert ez a keménység 
Úgyis eltemet. 
Érzem: e kétségbe 
Volt erőm elhágy, 
Fáradt lelkem égbe, 
Testem főldbe vágy. 
Nékem már a rét hímetlen, 
A mező kisűlt, 
A zengő liget kietlen, 
A nap éjre dűlt. 
Bájoló lágy trillák! 
Tarka képzetek! 
Kedv! Remények! Lillák! 
Isten véletek!

Azért is szeretem ezt a verset, mert pontosan tudom, mit érezhetett a költő, amikor írta. Az első kapcsolatom végén a próbálkozás, hogy hátha folytathatjuk, hátha csak valami pillanatnyi megingás az egész, de nem. Vége.

Holnap reggel 8-kor jön a harmadik forduló, ami most már — remélhetőleg — tényleg nehezebb lesz.

Akkor ahogy tegnap ígértem, itt vannak az első vers első körös szavai:

nincsen, nem, se, hát, kell

Tudom, ez még nem sokra elég, bár... na jó, nem segítek.

Tormata(kukac...) néven meg is érkezett a jó megfejtés: József Attila: Tiszta szívvel. Egy pont oda.

És akkor a vers teljes egészében:

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

Egy dacos vers egy sors-verte fiatalembertől, ami miatt ráadásul még meg is ütötte a bokáját. Én nagyon szeretem, ahogy a Kormorán együttes utánérzését is, ami mellesleg Koltay Gábor Trianon című filmjének zenéje is.

Akkor a bemelegítő körön túl vagyunk, holnap reggel (ugyanebben az időben) jön a következő, ami már egy terjedelmesebb mű lesz, hogy esetleg egy második kört is megéljen.

A szabályok itt találhatók.

ui: elnézést, amiért véletlenül a nincsen szó helyett nincset írtam, úgy tűnik, még nekem is bele kell jönnöm...Szerencsére a megoldás így is gyorsan megszületett.

Úgy döntöttem, játszani van kedvem, és ebbe a játékba a lelkes olvasókat (és minden erre járót, nemre, nemzetiségre, korra, stb. való tekintet nélkül) ezennel meghívom. Lehet, hogy befuccsolok vele, és senkit nem fog érdekelni az egész, de egy próbát megér.

A JÁTÉK LÉNYEGE: arra gondoltam, hogy holnaptól kezdve mindig keresek egy közismert magyar verset, és abból kezdetben kiragadok néhány szót. A feladat, hogy kitaláljátok, melyik versről van szó és ki a szerző. Ha nem sikerül kitalálni, minden nap újabb szavakkal toldom meg a korábbi halmot, így egyre közelebb jutunk a végső megoldáshoz. Ha megvan a vers, keresek egy másikat, és megy tovább a játék, amíg van hozzá kedv.

SZABÁLYOK: minden egyes fordulóban mindenki csak egyszer tippelhet, komment formájában. Újabb kommenteket csak akkor írhat, ha abban nem szerepel tipp vagy bármiféle irodalmi utalás (pl. "Á, én már tudom!"). Aki mégis többször tippel, annak törlöm a kommentjeit, függetlenül attól, hogy jó volt-e a tippje vagy sem. Ha valaki rendszeresen megsérti a szabályokat, az nem kap pontot (vagy levonok a korábbiaktól), ha pedig szándékosan tönkre teszi a többiek játékát, letiltom számára a kommentelést. Ilyenre nyilván nem lesz szükség, de a miheztartás végett azért leírom. Aki úgy érzi, tudja a megoldást, lehetőleg idézetszerűen hivatkozzon egyes sorokra, hogy mindnyájan lássuk, nem csak vaktában lövöldözött. Minden kört egy egyértelmű kommenttel zárok le, közre adom az újabb szavakat, és innentől kezdve megint lehet tippelgetni. Aki kitalálja a helyes megfejtést, az kap egy pontot, és a nevét minden alkalommal felírom a szóról-szóra idézett vershez. A körönként kiragadott szavakat nem sorrendben fogom közölni, és a számuk sem lesz fix, de igyekszem úgy intézni, hogy mindig legyen köztük olyan, ami előrébb visz, és a mennyiségük nagyjából arányos legyen a vers hosszával, valamint az eloszlásuk se legyen radikális. Az egymást követő körök szavait jól elkülönítem (színnel vagy tördeléssel), hogy ennyivel is könnyebb legyen a dolog. Ja, és most mondom, hogy eleinte tutira buta szavak lesznek, hogy a Google ne dobja ki egyből a megfejtést (különben sem fair használni).

DÍJAZÁS: minden játék csak úgy ér valamit, ha nyerni is lehet. Aki a játék során a legtöbb pontot gyűjti, annak én is kitalálok valami díjat, persze nem kell nagy dologra gondolni. Hímzett törölköző, emblémás bögre vagy póló lehet (esetleg valami ötletesebb dolog), amit postán adok majd fel, vagy ha megoldható, személyesen adom át. Bízom benne, hogy nemcsak a szokásos olvasóim szállnak be (persze nekik is nagyon fogok örülni), és ha népszerű lesz ez a játék, a később kapcsolódók is díjazásra számíthatnak. Azért ne törjön le senki lelkesedése, mert valaki nagyon előre rohant. Ja, és a párom nem vehet benne részt, nehogy szó érje a ház elejét (bocs, Ricsi...).

Ha bármi kérdés van, tessék kérdezni, mert biztos akad olyan, amire hirtelen nem gondoltam. Esetleg ha valaki előre jelezné, hogy tetszik neki az ötlet, azt is szívesen veszem.

Az első forduló holnap reggel 8-kor indul. Ígérem, nem lesz nehéz.