kondi bejegyzései

Tegnap este elég szarul voltam, azt meg kell hagyni. 37,8-ra ment fel a lázam, az életerőm meg nullára, úgyhogy Rolcsika hiába jött maximális életkedvvel, és évforduló-ünneplési tervekkel, semmihez nem volt erőm. Megnéztük A Halál 1000 arca DVD-t (ami '80-ban tuti nagyon durva volt, de a neten én már annyi borzalmat láttam, hogy nemigen tudott meghatni), aztán aludtunk. Reggelre viszont jól kiment belőlem a betegség java, úgyhogy mindketten fülig érő vigyorral mentünk az utunkra, amit nálam még tetézett is egy emberke látványa, aki mezítlábra vett föl makkoscipőt. Rosszabb, mint a zokni+szandál kombináció.

A munkahelyemen megint baromi tevékeny voltam (nem csináltam egész nap semmit, csak gus blogját olvastam). Ezt hivatalosan is szentesítjük a hét hátralevő részére, mivel holnap csak délelőtt leszünk, utána kiírjuk, hogy "betegség miatt zárva" (mivel mindenki dögrováson van), és csak hétfőtől vesszük fel újra a munkát. Nekem végül is csak annyi bajom volt, hogy elkezdett folyni az orrom (az már jó jel, csak utálom fújkálni), amikor meg tüsszentettem, olyan érzésem volt, mintha mellkason rúgtak volna, csak éppen belülről.

Este elmentem kondizni, de az edző felháborodva kérdezte, hogy csak nem gondolom, hogy enged edzeni, és inkább húzzak az infraszaunába, aztán meg haza. A villamosra meg felszállt egy cigány társaság egy szakajtónyi gyerekkel, de már közben hangosan megjegyezték, hogy 'azért szállok ide, mert itt kevés a magyar', aztán meg megjegyzést tettek egy idősebb nőre, aki a négyes ülésről állt fel, és emiatt a cigány nőnek fel kellett állnia, hogy az kiférjen. Rögtön 'paraszt' lett emiatt. Na ezt nagyon nem szeretem. Még a kisebbség van felháborodva, hogy a többség is létezik (itt az első megszólalásra gondolok). És ez vonatkozik azokra a melegekre is, akik gúnyosan ejtik ki azt a szót, hogy 'hetero', mintha az olyan elítélendő lenne. Ismerek nem egy ilyet.

Úgy érzem magam, mint akit husángokkal aprólékosan, minden testfelületre alapos gondot fordítva végigvertek. Valójában persze semmi ilyesmi nem történt velem, csak a kondizás utáni másnaposság van rajtam. Ezért is nem írtam sem hétfőn este, sem tegnap (pedig hétfőn 'meghaltam' címmel akartam blogolni). Tegnap mondjuk viszonylag jól viseltem a megpróbáltatásokat, de hétfőn úgy mentem haza, hogy rögtön utána magzati pózba gömbölyödve az ágyamra kucorodtam, és képzeletben a sebeimet (és nem mást!) nyalogattam. Az egészben az a röhej, hogy baromi kis súlyokat kell emelgetnem, én mégis totál kivagyok tőlük. Hétfőn az utolsó gyakorlat utolsó sorozatánál szabályosan keresztbe álltak a szemeim (sportszemet kaptam),és csak a zuhanyzás térített észhez. Micsoda puhos vagyok... Most meg úgy érzem magam, mint aki éppen most tette le a súlyokat, ergo az éjszakai alvás semmit nem regenerált rajtam (pontosabban nyilván regenerált, csak ebből én semmit nem érzékelek).

Viszont megtudtam, hogy nagyon jó a testtudatom. Éljen, éljen! És ez még csak nem is azt jelenti, hogy tudom, hogy van testem, hanem hogy amit az edző mond, azt meg tudom csinálni, mert ismerem a testem részeit. Nem világosítottam fel az edző bácsit, hogy mások testének részeit és testrészeit is tök jól ismerem. Mostanság ha nem akarnám, akkor is tudnám, mi hol van rajtam, mert minden mozdulatra 2-3 helyen érzem, hogy van testem, gyakorlatilag két hete permanens izomlázban égek. Erre jön még, hogy a jobb kezemben a könyök résznél kb. a blogírás kezdete óta fájdalom bujkál. Amolyan ínhüvelygyulladás-féle fájásnak indult, ami a számítógép használattal töltött idővel egyenes arányban erősödött (és nem más miatt (a piszkos fantáziájúak kedvéért)), aztán mintha egy csapásra megszűnt volna. Sok nyugtom nem volt, mivel egy reggeli nyújtózkodásnál kiderült, hogy a fájás nem megszűnt csak átalakult: bizonyos (ritka) mozdulatoknál égető érzést érzek a jobb alkaromban. Ez teljesen kiszámíthatatlan, nem erősödő, hanem kapásból baromi szar, de gyorsan múló fájdalom, és nem örülök neki. El kéne mennem vele orvoshoz, de úgy terveztem, hogy az idén nem fizetek vizitdíjat (nem mintha földhöz vágna, csak hát az elvek). Bízom benne, hogy elmúlik.

Rolcsika meg megint neheztel rám, mert nem szóltam előre, hogy vasárnap dolgom van. Pedig a nővére elhívott minket ebédelni, és ő már úgy beleélte magát, mert a nővére még egyik barátját sem invitálta meg, és különben sem mondtam előre, pedig ő direkt nekem szánta a vasárnapot, stb, stb, stb. Nem tudom, fölmerült-e benne előzetesen a gondolat, hogy vajh én akarok-e buziként szerepelni egy családi ebédjükön, miközben csak a nővére tudja, mi a helyzet, de annak a férje+gyerekei nem. Namármost milyen gyakran szokás egy családi ebédre meghívni a baráti köröm egy tagját (mármint Rolcsiként)? Nekem eszembe sem jutna. Na mindegy, majd valamikor sort kerítünk erre, de nem most.

Este megint voltam kondizni, vagy inkább elő-kondizni, mivel még mindig csak a gyakorlatok végzésének helyes módját sajátítom el (meg a helyes bemelegítést meg a helyes nyújtást). A helyes párom meg este megint nem jött, mert elhúzódott az üzletben a napi zárás, és különben is, összeveszett a kollágáival, és nem akarja rajtam kitölteni a dühét. Ezt mondjuk díjaztam. Szóval kondi. Most nem volt helyes srác meg megbámulás sem, viszont ezúttal volt izzadás, ergo helyszínen zuhanyzás, de senkivel sem kellett ingyen megosztanom (már most) csodás testem látványát. Most meg izomlázas vagyok. Igen, a semmitől. Na és?

Egyszer elmentünk karaoke-partyra egy kisebb baráti körrel. Ott volt a volt kolléganőm (aki a legjobb barátom, és az egyetlen hetero, aki tudja rólam, hogy mi van), meg egy másik volt kolléganőm, aki azóta a jelenlegi is. És ott volt Rolcsi is, aki nem éppen a hetero mozdulatairól híres, de akkor csak mint a "baráti köröm tagja" volt jelen. Tegnap aztán idebent témázgattunk valamiről, amikor is a volt/jelenlegi munkatársam említést tett az ominózus esetről, és hogy a "Rolanddal valami nem stimmel, ugye?". Mivel nem mondhattam, hogy "ja, igen, kicsit buzi a srác, de esténként baromi jókat dugunk, mivel ő a párom", ehelyett viszont elpirultam, miközben habogtam valamit, szóval a végeredmény szempontjából akár az előző verziót is előadhattam volna. Szerencsére ez a csaj ismerte a barátnőmet, így akkor sem hinné el, hogy egy fiúval járok, ha én mondanám. De nem csak ő van az irodában...

Ettől egyébként tegnap elég szar kedvem keletkezett. Hasonló esetekben mindig rám szakad a tudat, hogy már megint hazudtam, hogy MINDIG hazudni kell. Anyámnak is úgy elmondanám a dolgot, de tudom, hogy összeomlana szegény, ráadásul mit szólna a falu? Persze nyilván így is mit szól, hiszen 28 vagyok, és még nem nősültem meg. Gyanús. Most ugyan jó a kedvem, de csak azért, mert amikor elkezdenék ezeken agyalni, szándékosan elterelem a figyelmemet, nehogy végképp lehúzzam magam.

Olyan ez, mintha vékony jégen sétálnék. Néha beszakad a jég a lábam alatt, de gyorsan visszahúzom, mert ha teljesen elmerülök, az az életembe kerülhet.

Az első napok alapján az új életem pont olyan, mint a régi, a változás mindössze annyi, hogy még több idegesítő tényező és még több nem várt (negatív) fordulat történik velem, valamint hülyébb vagyok, mint valaha (ha ez egyáltalán lehetséges).

Vasárnap este (még a régi életemben) megjött Rolcsi. Ettünk egy jót, aztán egy tök jót aludtunk (igen fogtuk magunkat és elaludtunk). Hajnalban arra ébredtem, hogy öltözködik, merthogy minden cucca nála volt, és a suli előtt még haza kellett mennie. Neki is jól kezdődött a hét... Engem a munkahelyemen azzal fogadtak, hogy a legdurvább bérszámfejtésemben hibát találtak. Ez az a számfejtés, amit keresztbe-kasul átnézek, nehogy ez előforduljon, mert akkor nagyon sokáig tart kijavítani, és baromira utálom, ha kétszer kell valamit csinálnom. Ilyenkor neki kell állnom hibajavítózni néhány négyzetméternyi felületet, eszembe is jut rendszeresen, hogy Hitler is festőként kezdte...Aztán volt még néhány vis maior, amiket nem részletezek, mert nem érdekesek (bár szerintem az eddigiek sem). Mindegy. Este viszont irány a konditerem. Új életem egyik fő momentumáról van szó (a másik majd a jogosítvány kérdésköre lesz).

Eddig is jártam már kondizni, de ez cseppet sem látszik rajtam, mert

1.annyit azért nem jártam

2.ami látszott, azt már rég lefogytam, és csak a pocak maradt (ami kicsi, de nekem az egy hatalmas sörhas).

Az a baj a kondizással, hogy ha nem kényszerítem magam különféle csapdákkal, akkor első körben "majd holnap" kategóriás lesz, aztán meg semmilyen. Ilyen csapda pl. ha valakivel megbeszélem, hogy menjünk együtt, vagy mint most, hogy személyi edzőt fogadok. Ez hasznos. Egyrészt tényleg kénytelen vagyok a megbeszélt időpontokban megjelenni, a teremben sem kummanthatok, valamint végre megtanulom rendesen csinálni a gyakorlatokat, ahelyett, hogy pusztán a súlyokat rángatnám. Fel voltam készülve, hogy majd jól le leszek terhelve, és még hazamenni is alig lesz erőm, ehelyett éppen az ellenkezője történt, mivel ezúttal tényleg csak az alapgyakorlatokat tanultam meg minimális (mondom minimális) súlyokat használva. Azért itt-ott így is érzem a testem. Micsoda puhos vagyok...

Volt a teremben egy fiatal srác (több is persze, de most konkrétan erről az egyről van szó), aki állandóan figyelt. Most vagy sasolt, hogy ő is elleshesse az edzőtől a gyakorlatok végézésének helyes módját (ingyé), vagy valóban engem lesett (friss hús?). Mindenesetre pár perccel azután, hogy elindultam az öltözőbe (és elvileg vagy vetkőznöm vagy már éppen zuhanyoznom is kellett volna) megjelent a fiatalember pisilés céljából. Szerintem csak beképzelt vagyok, kezdődő üldözési mániám van, vagy egyszerűen csak átvettem Rolcsitól ezt a "mindenki buzi" attitűdöt. Ezt majd egyszer kifejtem.