mindennapok bejegyzései

Az elmúlt 24 órában kétszer tekinthettem meg, amint egy száz méter óta a buszhoz futó középkorú nő előtt a sofőr bezárja a járat ajtaját, majd továbbhajt. Persze két buszról és két nőről van szó.

A pénteki 14:47-es 67v busz ormótlan sofőrnője (aki vagy hajdani, tesztoszteronnal telepumpált úszónő volt, vagy egyszerűen csak bálnának született) ma felszállás közben simán a hátamra zárta az ajtót, majd egy megállóval később úgy beletaposott a gázba, hogy az éppen akkor felszállt és telepakolt cekkerekkel ülőhelyet kereső mammerek egyike lendületből nekibaszta a lábamnak a rakományát (ólom lehetett), majd persze a sorstársával rögtön meg is beszélték, hogy "ez a sofőr egy állat" és, hogy "répát kéne a kezébe adni, nem kormányt". A múltkor biztosan csúnyán néztem rá felszálláskor, és ezt bosszulta meg most. Legközelebb védőfelszerelésben megyek.

Imádom ezt a várost !

Ismeri valaki a Keleti Pályaudvart? Persze, nyilván sokan, de annak kedvéért, aki nem, most elmesélem, milyen. A világra néző épületrész felújított, gyönyörű. Aki nem járt még belül, az azt gondolhatná, hogy a szobrokkal díszített évszázados bejárat mögött csempézett, kulturált várótermekben várakoznak a tíz percenként induló mágnesvasút szerelvényekre. Hát nem, de nem is ez a lényeg, mert ez csak a fecsegő felszín. A Keleti igazi arca a föld alatt van, a pénztáraknál.

Itt volt nekem is dolgom az este, mert holnap megint suli lesz, és előre meg kell venni az IC-jegyet. A munkahelyemtől a 67V busszal szoktam megközelíteni ezen "elit" környéket,  de a busz megállóit átpakolták a 62/69-es villamos megállóiba. Ezzel azt sikerült elérni, hogy megnőtt a menetideje, mivel a buszoknak állandóan ki kell várni, amíg a villamosokról leszállnak a népek. Így a kiíráshoz képest 7 perccel később jött az én járatom (ami eleve 20 percenként jár). Sebaj, apró bosszúság csak...

A Keleti aluljárója aztán az igazi! A húgypatakok a hozzátartozó szagokkal, az oszlásnak indult hajléktalanok tömegei, meg az ágyaik a különféle beugrókban, a nem létező alapítványoknak agresszíven gyűjtő cigányok mind szerethetővé teszik az egészet. Itt kell minden jegyet vásárló embernek alkalmanként 20 percet kibírnia, merthogy a pénztárak mindig úgy vannak nyitva, hogy ennyi időn alatt ne úszd meg az akciót. Közben a többség számlát kér, amit még mindig kézzel írnak meg a kisasszonyok. Istenem, erre nem is lehet mit mondani. Amikor meg új pénztárat nyitnak, akkor már olyan pozícióban vagy, hogy kár lenne felvenni a versenyt a számtalan emberkével, akik ilyenkor szélsebesen robognak oda, hogy ők lehessenek az elsők. Közben persze jobbról és balról is kitartóan támadnak a kéregetők és az alapítványosok. Sehol egy rendőr... Agyvérzés!

Egy pozitív élményem volt csak közben, de az sem feledtethette velem sokáig az éppen akkor átélt traumát. Mögöttem a sorban állt egy szép srác. Szőke, gondosan belőtt haj, makulátlan bőr, határozott arcél, és ránézésre meleg. Amikor a sor mellett mentem el, a tekintetem valamiért önkéntelenül is a szemébe fúródott, az övé pedig az enyémbe. Amíg elhaladtam mellette volt vagy 3-4 másodperc is, aztán valami forróság áradt szét a mellkasomban, amihez hasonlót én még nem éreztem. Tisztára, mint amikor az adrenalin kiürül a véredből, és ettől annyira elgyengülsz, hogy képes lennél összerogyni. Visszanézni már nem mertem. Tudom, ilyesmiben semmi extra nincs, de én még sosem szemeztem senkivel, és ez most nagyon új volt nekem. Nem is akartam volna tőle semmit, hiszen nekem van egy éppen ilyen jóképű párom, akit szeretek, és ő is nagyon szeret engem. Talán csak az újdonság varázsa miatt volt érdekes az egész szitu.

No, ilyen jó hangulatban indultam a 30-as busz végállomásához, merthogy innen nekem azzal célszerű hazaindulnom. A piros 20-as is jó lett volna, ha éppen nem várt volna egy küldemény a Postán, ráadásul még gyorsabb is, és bent is állt, míg a 30-as természetesen éppen akkor csukta be az ajtajait, amikor odaértem. Gratula, de sebaj, hiszen volt nálam egy könyv. Csakhogy ezúttal megint sikerült egy elég unalmas darabba belevágnom, ami nem kötötte le a figyelmemet, így az agyam nagyobbik része nyugodtan foglalkozhatott a környezetemmel, meg a dühöngéssel. A következő busznak a kiírás szerint 18:04-kor kellett volna indulnia, de ezt természetesen csak vagy 5 perccel később tette meg. DE AKKOR MINEK ÍRJÁK KI?

A buszon sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy a 4-es ülések egyikére telepedtem le, így nemcsak mellettem, hanem velem szemben is ülhetnek, ami ezen a viszonylaton az én idegeimnek nem tesz jót. Fikázáshoz megnövesztett kisujjkörmű kínaiak, izzadtságszagú, festékes munkaruhájú trógerek, borostás alkoholgőzös lumpen alakok és hangoskodó cigányok a törzsutasok, meg néhány kulturált kinézetű szerencsétlen, ők a sorstársak. Természetesen sikerült kifognom egy cigány párocskát, akik a másik üléssorban, de mellettem nyalták-falták egymást, fittyet hányva a külvilágra. A srác az a magát négernek képzelő gettó-macsó baseball-sapkában, fejkendővel, a nyakában kilós láncon lógó strasszköves dollárjellel és atlétában, hadd lássa a nép, milyen izmos is ő. A párjával egymás szájában és fülében nyalakodtak, amikor meg nem, akkor egymást nyüstölték, bökdösték, szorongatták: játszottak. Hogy ne lássam őket még a szemem sarkából sem, próbáltam a rendkívül izgalmas könyvre koncentrálni, és még az mp3-at is hangosabbra vettem, hogy még a hangjukat se halljam. Ezzel persze csak azt értem el, hogy egy nagy lépést tettem a halláskárosodás felé, de a lényegen nem változtatott. Előttem meg egy másik párocska smárolt kitartóan, erotikusan, még taperolták is egymást, de ezek legalább viszonylag hamar leszálltak. Már annyira ideges voltam, hogy a sírás kerülgetett, a fejem meg olyan lehetett, mint a terminátornak egy rosszabb pillanatában (állítólag alapból ilyen, de ha ideges vagyok, akkor néz csak ki igazán durván). És mindezt azzal a tudattal kellett elviselnem, hogy vár még rám a Posta, ahol újabb sort kell majd végigállnom.

A sors kegyes volt, és mégsem kellett, de a csomagomat persze alig bírta a kisasszony megtalálni, ami normál körülmények között még vicces is lehetett volna, de akkori idegállapotomban korántsem volt az. Csak azt nem értettem, hogy ha Sz-szel kezdődik a nevem, akkor miért a "B" feliratú fakkban kezd el keresgélni, és végül miért ott találja meg a csomagomat, ahol egyszer már nézte.

Egyéb nem történt, de jobb is, mert az már az idegösszeomlást feszegette volna.

Konklúzió: utálom ezt a várost, ezt a bűzös trágyadombot, ezt az összegraffitizett ocsmány romhalmazt, és el akarok innen menni. A hosszú távú életcélom meg is van.

Ma már nyolcadszor voltam kondizni, ami tizenegyedszer lett volna, ha nem betegszem le. Ezt persze nem fogom a végtelenségig számolni (nem is fogok addig járni), de most még nem esik nehezemre. Nem úgy, mint a súlyok emelgetése...

A teremben szerintem legalább ezren voltak, de ha annyian nem is, az öltözőben folyamatosan helyezkedni kellett, hogy mindenki elférjen, aztán magában a teremben is folyamatosan kérdezgetni kellett a népeket, hogy használják-e még az adott eszközt. Mondjuk mivel az edzőm a terem tulajdonosa, ahova menni kell, ott mindig felszabadul a hely. Pedig ő mindig mosolyog, és még sosem hallottam, hogy felemelte volna a hangját, de ha valakit megkér, hogy menjen máshova, az úgy kotródik onnan, mintha már legalább egyszer kapott volna egy kiadós verést.

A gyakorlatok megtanulásának most már vége, és a teherbírásom puhatolásának is, kapom a súlyokat rendesen. Rögtön az elején vádligép 90 kg-mal, ami után olyan légiesen könnyűnek éreztem magam, hogy csak úgy szaladgáltam a teremben (pedig becsszó nem akartam), aztán viszont fokozatosan lehervadt a mosoly az ajkamról. Egy csöndesebb pillanatban rákérdeztem, hogy az edzőnek van-e valami hosszú távú terve velem kapcsolatban, vagy mindig az aktuális szinthez képest találja ki a teendőket. Erre azt mondta, hogy főképp hosszú távú terve van, mégpedig, hogy 2 év múlva egy kézzel fogom fekve kinyomni a 30 kg-ot. Azt hittem viccel, de komolyan gondolta. Hááát, ő tudja, de szerintem rossz már a szeme, és nem látja, hogy nézek én most ki. Pálcikaember egy jóllakottabb pillanatában. A végére kezdtem eléggé kilenni, de szerencsére egyszer csak véget ért a tortúra.

A zuhanyzóban nem volt melegvíz, pedig vagy öt percig folyattam, mivel állítólag lassan ér oda . Aztán föladtam, de innen már nem volt visszaút. Naná, hogy gyakori káromkodásaim közepette rögtön eszembe jutottak honvédségi élményeim, amikben meghatározó szerepe volt a hidegvízben való zuhanyzásnak. Ezt meg is osztottam egy jelen lévő kollégával, aki szörnyülködés helyett vágyakozva mondta, hogy bárcsak ő is lehetett volna még katona. Egy hidegvíz-fan, ahogy megállapítottam.

A mai napom baromi unalmas volt, ha a tevékenységeimet nézem, de baromi érdekes volt, ha a hangulatomat. Itthon voltam ugyebár, és ki sem tettem a lábam. Elvileg takarítottam, és részben gyakorlatilag is, de nem erőltettem meg magam túlzottan. Reggel Rolcsika elkérte a fényképezőgépemet, mert esküvőre megy. Mondta, hogy töltsem fel, de én meg nem töltöttem, mert elvileg maxon volt, és csak akkor derült ki, hogy mégsem, amikor már a munkahelyén volt. Megkért, hogy vigyem be neki a töltőkábelt, én meg nem nagyon akartam, erre persze azonmód megsértődött, és lenyomta a telefont. Na ez az, amivel a sírba lehet kergetni, és persze rögtön 1000 a vérnyomásom tőle. Ilyen jó hangulatban indultam. Két takarítási tevékenység között netezgettem, és mivel most College blogja van napirenden, az egyik februári bejegyzésében található linkre kattintva megtekintettem a Saladfinger animációs sorozat epizódjait, amitől extrém módon nyomott lett a hangulatom. Ha éjjel néztem volna meg, még paráznék is. Elképesztően nyomasztó rajzfilmek ezek...

Délután aztán aludtam is egy kicsit, ami merénylet saját magam ellen, mert ilyenkor éjjel nem tudok rendesen pihenni (csak felületes az alvásom tőle), és reggel dúvadként ébredek. Közben jött egy sms az edzőmtől, hogy ma nem jó neki, és majd hétfőn találkozunk, így mégiscsak lett értelme Rolcsi esti látogatásának (eredetileg nem jött volna fel), és a fényképezőgép problémája is megoldódott. Szegénynek volt egy elég durva helyzete a boltban, mert rajtakapott egy cigány párt, amikor azok elloptak egy bőrdzsekit. Ennek persze az lett a vége, hogy majdnem meg is verték (és persze senki nem akart segíteni neki), úgyhogy kissé feldúltan érkezett. Az idegtől még most is majdnem elbőgte magát, és a szokásos 3 helyett most 4-5 alkalommal is elmondta ugyanazt. Úgy sajnáltam szegényt, de aztán megvigasztaltam, aztán elment (ehe-ehe). Valahogy rám tört a szerelem érzése, ami nálam elég ritka, meg is kapom mindig miatta a magamét. Nekem ugyanis kifejezetten nehezemre esik bókolni, vagy kimondani azt, hogy 'szeretlek', még akkor is, ha egyébként szándékomban volna. Ez nálam valami pszichés izé, amit még magam sem fejtettem meg. Aztán meg rákattantam Phil Collinsra, ami nálam nem nagy kunszt, mivel imádom a számait. Amilyen értelmi ember vagyok, annyira bejönnek a szerelmes dalai (van egy pár). Igazából a kedvenc előadóm, két éve a koncertjén is voltam, és a szívem is elszorul, ha arra gondolok, hogy többet nem jön ide (meg sehova sem), vagy ha eszembe jutnak a koncert epizódjai.

Van egy száma, ami viszonylag új, és meleg szemmel nézve egy kissé áthallásos is. Mingyá' belinkelem ide. Szerintem a melegek himnusza is lehetne, ha nem volna már így is 1-2 másik dal ebben a szerepben. Szerintetek nem jó?

Tegnap este elég szarul voltam, azt meg kell hagyni. 37,8-ra ment fel a lázam, az életerőm meg nullára, úgyhogy Rolcsika hiába jött maximális életkedvvel, és évforduló-ünneplési tervekkel, semmihez nem volt erőm. Megnéztük A Halál 1000 arca DVD-t (ami '80-ban tuti nagyon durva volt, de a neten én már annyi borzalmat láttam, hogy nemigen tudott meghatni), aztán aludtunk. Reggelre viszont jól kiment belőlem a betegség java, úgyhogy mindketten fülig érő vigyorral mentünk az utunkra, amit nálam még tetézett is egy emberke látványa, aki mezítlábra vett föl makkoscipőt. Rosszabb, mint a zokni+szandál kombináció.

A munkahelyemen megint baromi tevékeny voltam (nem csináltam egész nap semmit, csak gus blogját olvastam). Ezt hivatalosan is szentesítjük a hét hátralevő részére, mivel holnap csak délelőtt leszünk, utána kiírjuk, hogy "betegség miatt zárva" (mivel mindenki dögrováson van), és csak hétfőtől vesszük fel újra a munkát. Nekem végül is csak annyi bajom volt, hogy elkezdett folyni az orrom (az már jó jel, csak utálom fújkálni), amikor meg tüsszentettem, olyan érzésem volt, mintha mellkason rúgtak volna, csak éppen belülről.

Este elmentem kondizni, de az edző felháborodva kérdezte, hogy csak nem gondolom, hogy enged edzeni, és inkább húzzak az infraszaunába, aztán meg haza. A villamosra meg felszállt egy cigány társaság egy szakajtónyi gyerekkel, de már közben hangosan megjegyezték, hogy 'azért szállok ide, mert itt kevés a magyar', aztán meg megjegyzést tettek egy idősebb nőre, aki a négyes ülésről állt fel, és emiatt a cigány nőnek fel kellett állnia, hogy az kiférjen. Rögtön 'paraszt' lett emiatt. Na ezt nagyon nem szeretem. Még a kisebbség van felháborodva, hogy a többség is létezik (itt az első megszólalásra gondolok). És ez vonatkozik azokra a melegekre is, akik gúnyosan ejtik ki azt a szót, hogy 'hetero', mintha az olyan elítélendő lenne. Ismerek nem egy ilyet.

  A mai nap programja címszavakban.

Metrózás.

Többiekre várás.

Kocsikázás a Lupa-szigetre.

Rövid terepszemle+takarítás.

Csomagtartóból kipakolás + születésnapi ajándék illetéktelen megpillantása lebaszással egybekötve.

Borfogyasztás.

Beszélgetés csacskaságokról.

Hófehér, "Igen, elkúrtad, te böszme!" feliratú pólóm biciklisták és kocogók által való megtekintésének átélése.

Hubertusos kóla fogyasztása.

Gyermek 1 méteres sugarú körön kívül tartása.

Hubertusos kóla fogyasztása.

Többiekre várás.

Hubertusos kóla fogyasztása.

Fagyűjtés.

Tűzrakás nézése.

Hubertusos kóla fogyasztása.

Fagyűjtés.

Főzés nézése.

Fagyűjtés.

Főzés nézése.

Újabb többiekre várás.

Kóbor kutya etetése. 

Három gyermek sivalkodásának elviselése.

Ételfogyasztás.

Három sivalkodó gyermek 1 méteres sugarú körön kívül tartása.

Hófehér, "Igen, elkúrtad, te böszme" feliratú pólóm megkoszosodása faszenes gyermeki kezek által (sikertelen távol tartás).

Pokrócon heverés a természet lágy ölén.

Születésnapi ajándékok átvétele.

Hüvelykujj fájlalása egy bottalálat eredményeképp (sikertelen távol tartás 2).

Pofonok kilátásba helyezése.

Összepakolás nézése.

Visszakocsikázás.

Metrózás.

Füst- és koszmentesítés.

Fejfájás elviselése.

(Blogolás.)

Gyakorlatilag vasárnap este óta megszakítás nélkül idegbeteg vagyok (asszem).

Vasárnap délután átjött végre a Rolcsi, elvoltunk, miegyéb, este meg elmentünk megnézni végre a Láthatatlan-t, ami már egy ideje el volt tervezve. Na itt kezdődtek a problémák. Jegyvétel után beugrottunk a Media Marktba, mert ő laptopot akar venni magának (majd), és nézzük meg, milyenek vannak. Kérdeztem, hogy minek az neki, és hogy miért akar egy ilyet, amikor jó ideje egyik hónapról a másikra él, aztán a mobiltelefonoknál megint szóvá tettem, hogy most vett egyet, és a jelenlegi is tökéletesen alkalmas arra, amire való (telefonálás, SMS). Ezen persze ott helyben összevesztünk. Sajnálom, nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan késztetést érzek az értelmetlen cselekedetek megakadályozására, valamint a téves információk kiigazítására. A véremben van (ha valaki fasz, megpróbálom szép szóval helyrepofozni). Nem volt tartós a harag (kb. 2 perc), a vita mégis aláaknázta a hangulatomat. A moziban aztán már minden és mindenki idegesített. Az egyik tirpák fennhangon telefonált a film közben, aztán meg folyamatosan a taknyát szürcsögte vissza orrba/gégére, a mögötte ülő meg csak szimplán az orrát szívta. Ez jobbról. Balról meg nyitott szájjal hangosan rágózott a harmadik barom. Na most rólam tudni érdemes, hogy minden szájjal (orral) képzett hang olyan szinten idegesít, hogy néha eszemet vesztve tudnék őrjöngeni. Szotyi-/tökmagrecsegtetés, fogszívás, cuppogás, csámcsogás, puszilgatás, de legfőképpen a rágógumi fújkálása egy pillanat alatt idegbeteggé varázsol, ezért is hallgatok zenét utazás közben. Egyébként ez egy kedves örökség a mostohaanyámtól, aki észrevette, hogy a kisöcsém fél órán tartó össze-vissza csókolgatása dühöngést vált ki belőlem, majd egy idő után a tehetetlenség érzése miatt sírógörcsöt is, ezért annál inkább csinálta. Minden buzi lelki sérült, igaz? Igaz.

Szóval a filmet marhára tudtam élvezni (az ülésben szerintem még most is ott van a körmöm nyoma). Az a baj, hogy a környezetemet is megfertőzöm ezzel. Szerintem a volt barátnőm részben emiatt hagyott el, de a Rolcsi is utálja, amikor rászólok, hogy csukott szájjal egyen. Saját érdeke... Mindenesetre "normális" ember észre sem veszi az ilyesmit, míg én a legnagyobb hangzavarban is meghallom akár fülhallgatón keresztül is, és szóvá is teszem. Amikor ez századszor fordul elő, a környezetemben levő emberek is rákattannak a dologra, és egy idő után őket is idegesíteni kezdi. Asszem szükségem van egy autóra.

Mint korábban már írtam a munkahelyem utcáját felújítják, ezért tegnap is meg ma is 20 percet vesztegelt a buszom. Ez a reggeli hangulatomat rögtön megalapozta, és erre jönnek rá a munkahelyi apró bosszantások, na és persze Hajnalka. Most ő is megsértődött, mert egy ponton túl nem bírtam elviselni a seggségeit, és látványosan bedugtam a fülem (zenehallgatás céljából).

Jaaa, és a lényeget nem is mondom. Cincog a monitorom. Ez komoly! Hátul, ahol az egyik zsinór csatlakozik, cincogó hangot ad. Ha megmozdítom, abbahagyja, de csak azért, hogy 10 másodperc múlva újrakezdje. Ez hét mint hét kurva idegesítő, és nem tudok vele semmit tenni, mert akárhogy mozdítom, semmit nem javít. Állítólag kapok majd egy új monitort, de asszem az még legalább egy hónap, szóval zenehallgatás vagy őrület.

Este megint voltam kondizni, vagy inkább elő-kondizni, mivel még mindig csak a gyakorlatok végzésének helyes módját sajátítom el (meg a helyes bemelegítést meg a helyes nyújtást). A helyes párom meg este megint nem jött, mert elhúzódott az üzletben a napi zárás, és különben is, összeveszett a kollágáival, és nem akarja rajtam kitölteni a dühét. Ezt mondjuk díjaztam. Szóval kondi. Most nem volt helyes srác meg megbámulás sem, viszont ezúttal volt izzadás, ergo helyszínen zuhanyzás, de senkivel sem kellett ingyen megosztanom (már most) csodás testem látványát. Most meg izomlázas vagyok. Igen, a semmitől. Na és?

Egyszer elmentünk karaoke-partyra egy kisebb baráti körrel. Ott volt a volt kolléganőm (aki a legjobb barátom, és az egyetlen hetero, aki tudja rólam, hogy mi van), meg egy másik volt kolléganőm, aki azóta a jelenlegi is. És ott volt Rolcsi is, aki nem éppen a hetero mozdulatairól híres, de akkor csak mint a "baráti köröm tagja" volt jelen. Tegnap aztán idebent témázgattunk valamiről, amikor is a volt/jelenlegi munkatársam említést tett az ominózus esetről, és hogy a "Rolanddal valami nem stimmel, ugye?". Mivel nem mondhattam, hogy "ja, igen, kicsit buzi a srác, de esténként baromi jókat dugunk, mivel ő a párom", ehelyett viszont elpirultam, miközben habogtam valamit, szóval a végeredmény szempontjából akár az előző verziót is előadhattam volna. Szerencsére ez a csaj ismerte a barátnőmet, így akkor sem hinné el, hogy egy fiúval járok, ha én mondanám. De nem csak ő van az irodában...

Ettől egyébként tegnap elég szar kedvem keletkezett. Hasonló esetekben mindig rám szakad a tudat, hogy már megint hazudtam, hogy MINDIG hazudni kell. Anyámnak is úgy elmondanám a dolgot, de tudom, hogy összeomlana szegény, ráadásul mit szólna a falu? Persze nyilván így is mit szól, hiszen 28 vagyok, és még nem nősültem meg. Gyanús. Most ugyan jó a kedvem, de csak azért, mert amikor elkezdenék ezeken agyalni, szándékosan elterelem a figyelmemet, nehogy végképp lehúzzam magam.

Olyan ez, mintha vékony jégen sétálnék. Néha beszakad a jég a lábam alatt, de gyorsan visszahúzom, mert ha teljesen elmerülök, az az életembe kerülhet.

Este ülök otthon, ahogy szoktam, rakosgatok, dolgozgatok, tévézek, stb. Rolcsi nem volt, mert a főbérlője arra kérte, hogy intézzen el neki pár dolgot, és emiatt (is) haza kellett mennie. Szóval ülök otthon, amikor csörög a kaputelefon. Felveszem, mire egy idegen hang beleszól: Meghoztam a pizzát. Mondom, én nem rendeltem semmit, de hát hozza fel. Amíg a lift felért, felmerült bennem pár eshetőség:

1. valaki szívat, és pizzát rendelt a nevemben

2. valaki a házban rendelt, és összekeverték a címét az enyémmel

3. Rolcsi rendelt magának otthonra, de ezt a számot az én címemmel passzintották össze, és hozzám hozták Keresztúr helyett

4. a Rolcsi hülyül

Utóbbi bizonyosodott be, de mégis ez volt a legrosszabb eshetőség.

Ugyanis 10 évig dohányoztam (8+1+1), de elvileg leszoktam róla (részben a párom kedvéért). Mostanában azonban egyszer-egyszer rágyújtok, persze szigorúan akkor, amikor nem látja, nem tud róla. Most ez egy ilyen alkalom volt. Amikor megjelent az ajtóban, azt sem tudtam, hova rohanjak, a konyhába, eltüntetni a csikket, a szobába, ahol a doboz cigi az asztalomon volt, vagy a fürdőszobába, hogy a leheletemmel kezdjek valamit. Végül megoldottam a dolgot (nem kicsit voltam zavarban), és semmit nem vett észre az egészből. Bár a cigisdobozt elvileg láthatta, nem szólt. Szerintem nagyon el volt gondolkodva, és azért nem tűnt fel neki.

Szóval nem röhögtem túl nagyot a tréfán, főleg, mert egyébként is csak fél órára jött, amiből 25 percet a számítógép előtt töltött. A kolléganői javasoltak valami erős idegzetűeknek szóló oldalt, amit rögtön meg is kellett tekintenie. Kicsit lettünk rosszul tőle, úgyhogy én nem is néztem sokat, bezzeg Rolcsikának minden filmecskét meg kellett tekintenie. Mondjuk láttam rajta az iszonyatot. Hát csak nézze.

Bezzeg annak idején, amikor megmutattam neki egy felvételt, amin egy élő embert fejeznek le a kamera előtt, nem volt ilyen virgonc... (nem vagyok aberrált, de sajnos az ilyenek is a világ részét képezik).

Az első napok alapján az új életem pont olyan, mint a régi, a változás mindössze annyi, hogy még több idegesítő tényező és még több nem várt (negatív) fordulat történik velem, valamint hülyébb vagyok, mint valaha (ha ez egyáltalán lehetséges).

Vasárnap este (még a régi életemben) megjött Rolcsi. Ettünk egy jót, aztán egy tök jót aludtunk (igen fogtuk magunkat és elaludtunk). Hajnalban arra ébredtem, hogy öltözködik, merthogy minden cucca nála volt, és a suli előtt még haza kellett mennie. Neki is jól kezdődött a hét... Engem a munkahelyemen azzal fogadtak, hogy a legdurvább bérszámfejtésemben hibát találtak. Ez az a számfejtés, amit keresztbe-kasul átnézek, nehogy ez előforduljon, mert akkor nagyon sokáig tart kijavítani, és baromira utálom, ha kétszer kell valamit csinálnom. Ilyenkor neki kell állnom hibajavítózni néhány négyzetméternyi felületet, eszembe is jut rendszeresen, hogy Hitler is festőként kezdte...Aztán volt még néhány vis maior, amiket nem részletezek, mert nem érdekesek (bár szerintem az eddigiek sem). Mindegy. Este viszont irány a konditerem. Új életem egyik fő momentumáról van szó (a másik majd a jogosítvány kérdésköre lesz).

Eddig is jártam már kondizni, de ez cseppet sem látszik rajtam, mert

1.annyit azért nem jártam

2.ami látszott, azt már rég lefogytam, és csak a pocak maradt (ami kicsi, de nekem az egy hatalmas sörhas).

Az a baj a kondizással, hogy ha nem kényszerítem magam különféle csapdákkal, akkor első körben "majd holnap" kategóriás lesz, aztán meg semmilyen. Ilyen csapda pl. ha valakivel megbeszélem, hogy menjünk együtt, vagy mint most, hogy személyi edzőt fogadok. Ez hasznos. Egyrészt tényleg kénytelen vagyok a megbeszélt időpontokban megjelenni, a teremben sem kummanthatok, valamint végre megtanulom rendesen csinálni a gyakorlatokat, ahelyett, hogy pusztán a súlyokat rángatnám. Fel voltam készülve, hogy majd jól le leszek terhelve, és még hazamenni is alig lesz erőm, ehelyett éppen az ellenkezője történt, mivel ezúttal tényleg csak az alapgyakorlatokat tanultam meg minimális (mondom minimális) súlyokat használva. Azért itt-ott így is érzem a testem. Micsoda puhos vagyok...

Volt a teremben egy fiatal srác (több is persze, de most konkrétan erről az egyről van szó), aki állandóan figyelt. Most vagy sasolt, hogy ő is elleshesse az edzőtől a gyakorlatok végézésének helyes módját (ingyé), vagy valóban engem lesett (friss hús?). Mindenesetre pár perccel azután, hogy elindultam az öltözőbe (és elvileg vagy vetkőznöm vagy már éppen zuhanyoznom is kellett volna) megjelent a fiatalember pisilés céljából. Szerintem csak beképzelt vagyok, kezdődő üldözési mániám van, vagy egyszerűen csak átvettem Rolcsitól ezt a "mindenki buzi" attitűdöt. Ezt majd egyszer kifejtem.