suli bejegyzései

Lehet, hogy már így, az elején baromi beszűkült embernek fogok tűnni, mivel már megint a vizsgám miatt nyavalygok. Lehet, hogy Kyan egy kommentben megint kioszt, hogy már megint nem tanulok, na de

1. pihenni is kell

2. ilyenkor bármit, ismétlem: BÁRMIT szívesebben csinálok, mint amit kéne. Még takarítani is jobb, bár azt meg azért nem csinálom, mert ugyebár tanulni kell.

De hát miért is ne olyannal foglalkoznék újszülött blogomban, ami egyébként is foglalkoztat? Hiszen ez vagyok én, vagy mifene. Holnapután kispénteken majd végre felszabadulok minden tekintetben, és akkor már egyéb témáim is lesznek. Például szombaton jön haza a párom a ködös Albionból (de utálom, amikor ezt a hírekben így mondják...), ahol most munkaügyileg tartózkodik. Akkor majd írok arról. Meg a szombati szüretről, meg mindenféle anekdotákat, amik eszembe jutnak, és akkor majd marha vicces leszek.

De most: meg fogok bukni. A csoporttársaim persze erre rögtön mondanák, hogy ezt már hallották tőlem egy párszor, aztán mindig elég jól átmentem elsőre, de most becsszó. Most tényleg. Az előbb a fürdőkádban ülve tanultam (mindenhol olvasok, ahol 5 percnél tovább tartózkodom, beleértve a buszmegállókat, a piros lámpát és a tömegközlekedési járműveket is), ráadásul a tárgy 3., meg 4. féléves tételeit, és ki vagyok borulva. Én ettől megzakkanok ha még egyszer neki kell kezdenem! Adam Smith, Ferguson, Rousseau, Hobbes, Durkheim, Weber, Marx, Tönnies, Mill, Burke, Tocqueville, Sombart és Simmel oké, ebből ki is jön a tételsor fele. Ezeket kettesre el is mondom (asszem), nem mintha azzal megelégednék (de most megelégednék vele...). Na de Norbert Elias, Shütz, Mannheim, Merton, Parsons, Habermas, a Frankfurti Iskola, meg a Pozitivizmus-vita egyszerűen kiborít (Bourdieu az oké, az jó fej). Ez olyan értelmetlen állatság, és olyannyira távol áll az én kis racionális buksimtól, hogy alig bírom magamba tömködni. Márpedig ezekből lesz a féléves jegy, ami után jöhet csak a szigorlat.

Pedig olyan sokat készültem. Eredetileg már júniusban is mehettem volna, de akkor elcsesztem az időmet felesleges dolgokkal (minden félévben elcseszek egy csomó időt olyanok tanulásával, amikre végül nincs is szükség), és a többi tárgyra (családszociológia, humán erőforrások, stb.), így a szociológiatörténetet inkább áttettem mostanra. Elolvastam a Max Weber olvasókönyvet, Georg Simmel válogatott társadalomelméleti tanulmányait, Némedi Dénes Klasszikus szociológiájának vonatkozó részeit (2x pedig nem kevés), tanultam a netről, meg mindenféle kinyomtatott zanzákból, most meg ugyanezekből elég intenzíven. Erre hol tartok? Sehol. Pölö most is inkább a világnak nyavalygok, de már dekoncentrált lettem, és amíg ki nem alszom magam, az is maradok. Meg utána is, aztán estére elölről.

Nem is merem elkezdeni azt a játékot, hogy "Ha például az X. tételt húznám, akkor mivel kezdeném?", mert ezt filozófia vizsga előtt eljátszottam, aztán inkább be sem mentem vizsgázni. Amiből meg akkor nem is tanultam (véletlenül pont a szoctöri), arra beültem, aztán mégis meg lett. Mondjuk a filozófia egy kétkredites "ki nem szarja le?"- tantárgy volt mindössze 7 tétellel. Mivel a tanár monotonul elhadarta az egészet egy asztal körül pörögve, esélyünk sem volt jegyzetelni, aztán adott egy olvasmánylistát vagy 5000 oldalnyi szöveggel. A két kreditjéért! Így aztán a korábbi évfolyamok által összeszedett interneten és levlistáinkon keringő vacakokból tanultunk, amikből a 6-7. tételek totálisan használhatatlanok voltak. Maradt a valószínűségszámítás, azaz, hogy mekkora eséllyel fogjuk azt a bizonyos kettőt kihúzni (merthogy akkor ugyebár bukta van). Kilencen mentünk aznap vizsgázni (amikor azért mégis nekivágtam), és első körben öt emberkét hívott be a tanár. Ebből kettő azonmód ki is jött (ki találja ki, melyik tételeket húzták?), majd a következő kettőből egy ismét szinte el sem engedte a kilincset, már távozott is. A maradék egy emberke éppen valahol volt, hát muszáj volt nekem bemennem, pedig arra játszottam volna, hogy valaki addig majd jól lefelel, aztán a tétele visszakerül, én meg majd jól kihúzom, aztán örülök. A teremben az asztalon két papírfecni, semmi kétség, az egyiken egy hatos, a másikon egy hetes szám. Aki mer, az nyer - gondoltam - és választottam. Igazából nem remegtem, mert tudtam, hogy semmi esélyem, nem volt tehát a dolognak tétje, pusztán kíváncsi voltam, hogy Kant avagy Nietzsche (akinek 5 mássalhangzó van a nevében feltorlódva) lesz az, akiből megbukok. Nos, egyik se, mert az 5-ös tételt sikerült megragadnom.  Kantot ugyanis bevállalta az egyik csaj, aki vizsga előtt nálam is jobban meg akar mindig bukni, aztán szinte színötös. Túlzás lenne azt állítanom, hogy kifogástalan volt a tudásom, sőt, még azt a hibát is elkövettem, hogy olyan dolgokat is belekevertem a témába (csak, hogy legyen mit mondanom), amik nem oda tartoztak, aztán meg később, amikor a tanár visszatért rájuk, akkor kiderült, hogy olyan szinten azért azokkal sem vagyok tisztában. Másrészt meg rossz szokásom, hogy a tanultakat integrálom a saját elméleteimbe, és utána már nehéz kiválogatni, hogy mit mondott az illető, és mit tettem hozzá én a dologhoz, így a tanár is meg kellett, hogy jegyezze egy párszor: Ez jó, meg igaz is, de a mi filozófusunk nem ezt mondta.

Tessék: este tíz óra, és nekem ennyi eszem van: blogot írok tanulás helyett. Menthetetlenül hülye vagyok.

Na, inkább kínzom még magam egy kicsit.

Tegnap úgy fejeztem be, hogy tanulnom kell. Azt nem állítottam, hogy fogok is, de természetesen ez szándékomban állt. Talán egy tételt olvastam el, aztán elkezdtem nézelődni, hogy mások miket írnak, hogy néz ki az oldaluk, stb. Beírtam a keresőbe, hogy "meleg srác", mire kidobta kyan22 blogját, amibe beleolvastam, és mivel dőltem a röhögéstől, nagyon megtetszett. Nosza, gyorsan megkerestem az elejét, és elkezdtem onnan. Egy szuszra végigmentem rajta, és olyan éjjel 1 óra körül értem a végére. Amellett, hogy végig nagyon szórakoztató volt, nagyon igényes is (pl. talán két elütés volt benne mindössze), és mint az utolsó bejegyzésének kommentjébe is belefoglaltam, úgy éreztem magam, mint a parasztbácsi, aki először jár az állatkertben, majd a zsiráfot meglátva csak ennyit mond: ilyen állat márpedig nincs. Ez a srác hihetetlenül intelligens, baromi jó humora van, epikus és lírai érzéke is a topon van, és ha igaz, ami róla kiderül (és miért ne volna igaz), akkor gyakorlatilag ideje sincs aludni, annyi mindent csinál 22 éves létére. Mindenkinek ajánlom, kötelező olvasmány (a linket oldalt megtalálod).

Talán a tegnapi bejegyzésből nem (feltétlenül) ez derül ki, de én baromira tudom tisztelni azokat, akiket magamnál okosabbnak, szebbnek,stb. tartok, erre itt rögtön találok egyet, akit ráadásul magamtól is mérföldekre érzek. Máris a példaképem, de sajnos utánacsinálni nem fogom tudni, lévén már így is 6 év lemaradásom van (csak korban, és akkor hol a többi...). Igazából eddigi életemben egyetlen ilyen emberel találkoztam, az a szociológiatörténet tanárom, nevezzük csak SZP-nek. SZP igazán tudja és érti, amit csinál. Meggyőződésem, hogy a tananyagot sokkal mélyebben ismeri, mint amit tanítania kell, na és ezen kívül persze még rengeteg más gondolkodó munkásságát, beleértve a komplett filozófiai, jogi és történelmi diszciplinákat, valamint fejből vágja a Bibliát (mármint hogy melyik könyvben mi van). Emellett ragyogó, ironikus humora van, és az előadásait életrajzi elemekkel és rendkívül jól érthető példákkal színesíti, ami miatt még egy ilyen rettenetes tantárgyra is szívesen ül be az ember. Kár, hogy holnapután én fogom szórakoztatni azzal rengeteg baromsággal, ami vélhetőleg el fogja hagyni fogaim kerítését (legalábbis ahogy most állok a tanulással...). Az egészben ráadásul az a legrosszabb, hogy egy ilyen tanárnál még égek is közben, mert vannak olyanok, akiknek semmi tekintélyük előttem. Na azokkal, még leállok vitatkozni is a szóbelin. Hát ha hülyeséget mond, csak nem fogom ráhagyni!

Szóval van itt nekem 30 tétel, amivel közelebbi ismeretséget kellene kötnöm. Kötögetem is már jó ideje, de ez olyan sok, és oly sok átfedés van a tételekben (másik pali ugyanarról mást gondolt), hogy képtelen vagyok mindent megtanulni. Márpedig amíg nem tudok mindent, addig úgy érzem, hogy nem tudok semmit. Márpedig most jól érzem, tényleg alig tudok valamit. Ráadásul egyszerre lesz féléves vizsga, majd utána rögtön a szigorlat is (így egyben), és ha a féléves tananyagot nem vágom, akkor rögtön a szigorlat is bukta. Én pedig éppen a féléves anyagot nem tudom (leginkább), mert az már nagyon elborult, és számomra nehezen felfogható. Azért majd igyekszem, hátha egy kegyelemkettest összeszedek (pedig eddig minden félévben 3,8, de inkább 4 felett volt az átlagom).

No, akkor bele is vágok.