ÁFA bejegyzései

...hogy milyen körülmények között és legfőképpen miért kellett kicseréltetnem a fürdőszobában a mosdó csaptelepét, vagy arról, hogy milyen élmény volt szerdán 5 védőügyvéd, egy bíró, egy ügyész és mindenféle rendű vádlottak előtt állva tanúvallomást tenni egy adócsalási ügyben.

Viszont ezek mindegyike sztorizós téma, amihez már nincs energiám, pedig megírhattam volna valamelyiket, ha a társam nem olyan sztahanovista, mint én. Ha itt van (az irodában), nem tudok a blogra koncentrálni, mert itt van, mert állandóan szóval tart, meg eleve frusztrál a jelenléte. Úgy volt, hogy fél 4-kor lelép (és én még ki is szaladtam a fodrászomhoz, hogy addig is kihasználjam az időt), de még ezt megcsinálta, még azt megcsinálta, aztán tessék, már 6 óra.

Én meg közben folytattam és belelendültem az ÁFA-törvény feldolgozásába és értelmezésébe, amiről egyébként már pár Címszavakban bejegyzés keretében is említést akartam tenni, de mindig elmaradt. Azt csinálom ugyanis, hogy ezt a törvényt végre egyszer az életben paragrafusról paragrafusra végigolvasom, és a paragrafusok tartalmát egy táblázatba, a saját szavaimmal csak nagyjából beírom, hogy később memorizálni tudjam. Ez nyilván nem helyettesíti a törvény szövegét, de arra jó, hogy kis erőfeszítéssel fejből is tudjam, mit hol találok. A terv az volt, hogy napi fél órát szánok a dologra, de az ilyen elhatározás mindig az álom kategóriába sorolódik át, mert általában nincs ilyen haszontalanságokra még 10 percem sem. Ettől függetlenül azért már eljutottam a 124§ paragrafusig (ami a semmilyen körülmények között le nem vonható ÁFA eseteit taglalja), szóval már nincs messze a vége. A törvénynek összesen 275 paragrafusa és 9 melléklete van, de a második fele már csupa speciális dolog, amire majd csak ránézek, mert a büdös életben nem fogok vele találkozni (műkincs-kereskedelem, meg arany értékesítése külföldi nemzeti banknak, stb.), aztán ha a végére értem, jöhet egy következő törvény.

Nem vagyok normális, tudom.

Csak két izgalmas példa a nyers szövegből, hogy ti is élvezhessétek:

1.§: az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele.

92. §: mentes az adó alól a termék Közösségen belüli fuvarozása abban az esetben, ha
a) a termék fuvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori-szigeteken vagy Madeira autonóm terület részét képező szigeteken van;
b) a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.

Na jó, még egy fél órácska, aztán mára befejeztem.

...ennyi a cégünk kintlevősége 5 hónap után. Legalábbis ennyi volt múlt hét pénteken, és azóta csak alig 20k HUF folyt be. Zseniális, mi?

Ebből 75000 forint valószínűleg behajthatatlan, mivel egy cég ügyvezetője eltűnt, azaz nem jelentkezik, ha sikerül elérnünk akkor meg ígérget, de aztán mégsem jön. Már számlát sem állítunk ki neki, igaz, nincs is mit könyvelni, mivel nem hoz anyagot. Másik 175000 egy éppen elmenő cég tartozása. Ők azt mondják, hogy húszezrével tudnak majd fizetni, de gyanítom, hogy ha visszaadjuk nekik az anyagukat, a büdös életben nem látunk egy fillért sem. Ezért igyekszem megoldani, hogy mielőtt távoznak, barterezzünk le egy üzletet, azaz nekik nem kell fizetniük, cserébe viszont rendelünk a webshopjukból mindenféle irodagépet, amikért meg mi nem fizetünk. Ez ráadásul az ÁFA-fizetési kötelezettségünket is csökkentené. Egy harmadik (és negyedik meg ötödik) cég 1700.000 forinttal tartozik, amit viszont előbb-utóbb ki fog fizetni, remélem. Még az előző irodának (a volt főnökömnek) is tartozik kb. 130 ezer forinttal, nekünk meg már fizetett 300 ezret, és ha végre letudja azt a kis maradékot, már csakis mi vagyunk soron. Akkor pedig hívogathatjuk naponta, hetente, és talán minden hónapban több pénzt vasalhatunk be rajta, mint amennyi az aktuális havi könyvelési díja. Az eddigiek tükrében erre azért látok mégis esélyt, mert bár az év első négy hónapjában valami betyár szar volt a cég bevétele, de májusban sokat javult a helyzet. Hiába, mondtam én, hogy egy öltönyös üzlet a választás után csakis növekvő bevételre számíthat.

Erre a bevasalásra már csak azért is szükség lenne, mert a várható negyedéves ÁFÁ-nk kb. 1 millió forint lesz, a pénzállományunk pedig jelenleg kb. 600 ezer forint, amiből következik pár dolog:

— többet költöttünk, mint amennyit szabad lett volna — első ránézésre.

— kevesebbet költöttünk, mint amennyit szabad lett volna, csak éppen nem kaptuk meg a munkánk ellenértékét — alaposabb vizsgálat után.

— júliusban csak akkor lesz fizetésünk (a két tulajdonosnak), ha minden ügyfél kifizeti az aktuális havidíjat, mert a többi pénz kell az ÁFÁ-ra, a többi fizetésre és az egyéb kiadásainkra. Ez — valljuk be — elég esélytelen.

— minden kiadásunk kifizetése után pontosan nulla az egyenlegünk, mivel a rendelkezésünkre álló pénzeszközök mennyisége (pénztár, bank) majdnem pontosan megegyezik az eddig befizetett jegyzett tőkével (gyk. az otthonról hozott és a cégbe berakott pénzzel).

Az egészben az a vicces, hogy kicsiben majdnem ugyanez a helyzet, azaz fű-fa tartozik nekem, miközben nekem is egy csomó költeni valóm akadna. A volt főnököm még 280 ezer forinttal tartozik, az állam 170-nel, nekem meg ki kéne perkálnom 340-et, aztán a suliból is van még egy félév. Jaj, de nem is sorolom, mi mindenre kéne költeni (azaz majd sorolom, de egy külön bejegyzésben).

 

Az a szokás nálam, hogy amikor hazamegyek, a földszinti postaládából kiszedem a leveleket, kinyalábolom a többi szemetet (összeszedem a másét is a padlóról), aztán amikor felmegyek a lakásba, egy könnyed mozdulattal a hűtő tetejére dobom őket, későbbi feldolgozás céljából. Legyenek szem előtt. Na persze, ha valami elsőre is izgalmasnak tűnő dolog van köztük (pl. feladó nélküli boríték vagy Országos Vérellátó Szolgálat postázta levél), akkor azt feltépem izibe, a többi viszont addig ott halmozódik, amíg el nem tökélem magam a csoportos iktatásukra.

A legutóbbi ilyen alkalom tegnap este jött el, mivel az újabb 3 OTP-s küldemény meg a nemrég megtekintett, érdekes tartalmú FŐTÁV számla izgatta a fantáziámat. Azt írták ugyanis, hogy a "lejárt határidejű tőketartozásom" -5641 Ft, ami azért tűnt érdekesnek, mert nemhogy online átutaltam, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor csoportosan vonták volna le tőlem, satöbbi. Ki is derült, hogy valóban, egyszer átutaltam, aztán levonták maguktól, amit viszont utólag visszaküldtek, ergo a tájékoztatásuk szar, mert sem tartozásom, sem túlfizetésem nincs náluk. Azért igazán kár erőfeszítéseket tenniük, hogy hülyeségeket írogassanak...

Miután megnyugodtam, találtam a kupacban egy címzett nélküli, a FŐTÁV számlájával együtt érkezett levelet. Első ránézésre egyértelmű volt, hogy ez is a fűtőktől van — sőt, valahol utaltak is erre, — mégis amolyan reklámanyag-szerűnek tűnt a külseje. Reklám márpedig volt a számla mellett is bőven. Kicsit kevésbé felületesen rápillantva megtaláltam az előnyomott feladót: Horváth Csaba, főpolgármester-helyettes. "Aouejj!" — mondom — "hát csak nem nekem írt ez a drága ember, egyem meg a szivit?". Ez az a polgármester fickó, akiről nekem mindig egy olasz maffiózó jut eszembe, talán azért mert úgy is néz ki (meg tán...), de sebaj, mert a Mikoláról meg egy Gestapo-tiszt, szóval azért megvan az egyensúly. Na, bontom kifele a levelet, azt' látom, hogy van benne másik papíros szép arcképpel, kisbetűs-nagybetűs (váltakozó) Budapest felirattal (amit már jól ismerek az iparűzési adó bevallásról), vastagbötüs szöveggel, aláírással. Olvasom:

"Tisztelt budapesti polgár"

Ez én lennék...

"Ön is tapasztalhatta, hogy az elmúlt két évtizedben egyre drágább és nehezebb lett az élet a távfűtéses lakásban élőknek. Önt és még 650 ezer budapestit joggal háborította fel, hogy a fűtésért, mintegy 20%-kal többet kellett fizetnie, mint a gázfűtéses lakásban élőknek."

Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évtizedből 12 évet éppen a kedves Csaba pártja vezényelt le, és még csak nem is kell ezt a határt a rendszerváltás öröksége miatt 70 évre bővíteni (ezzel rontva tovább az arányokat), mivel a fővárosban mind a 20 évben a ballib koalíció uralkodott, szóval nem értem, mi ez a nehezebb "lett" dolog. Magától? Például a távfűtés az éppen a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozó dolog, ergo az elsőtől az utolsó pillanatig a Horváth úr kollégái intézték nekem, hogy egyre "drágább és nehezebb" lett az életem a kis panel-odúmban. Kíváncsi lennék aztán, mibe került nekem ez a kéretlen levél, és a Horváth úrék mennyit fizettek ki a haverkáknak a megszerkesztésért magáért, már csak azért is, mert az elég trére sikerült. Rögtön az első mondatban ugyanis egy vesszőtöbblet van, amire úgy tűnik, senki nem figyelt föl. Értem én, hogy nekem sem az igazi a helyesírásom, de hát én nem kapok milliókat a blogírásért (sajnos). Harmadrészt — még mindig ennél a két mondatnál maradva — bár lakóhelyem miatt egy külső szemlélő számára én is panelprolinak tűnhetek, nekem mégsem ilyen a mentalitásom. Nem érdekel, hogy másnak hozzám képest több-e vagy kevesebb a valamije, mert engem nem az irigység éltet. Az érdekel, ha mindenkinek egyre szarabb, de hogy az hozzám képest mennyivel rosszabb vagy jobb, már nem foglalkoztat. Egyedül az érdekel, amikor nekem azért lesz kevesebb, hogy másoknak több legyen, és ez ilyenkor, adófizetés előtt különösen izgat. De menjünk tovább:

"Baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett föl!"

Most csak azért nem kell a padlóról összekanalaznom az agyamat, mert azt már tegnap megtettem. Mi a fasz van? Hogy az MSZP baloldali, eleve vitatható, de ne politológizáljunk, inkább csak nézzük az érdemi tartalmat. Kár, hogy nem tudom meg, pontosan melyik intézkedések jelentik azt a "mindig"-et, pedig tök jó lenne némi támpont. Mi minden lehetett ez a sok jó? Mondjuk a Bokros-csomag, ami — többek között — elvett egy csomó családtámogatást, és megszüntette az ingyenes fogmegtartó kezeléseket? Mondjuk a vizitdíj bevezetése, vagy az élelmiszerek ÁFÁ-jának 25%-ra emelése (12-ről)? Vagy esetleg a mostani intézkedések, például a rokkantak visszavezénylése a munkaerőpiacra, ahol többdiplomás, egészséges emberek sem kapnak munkát? Ennyi már önmagában elég a "mindig" cáfolatához, de ez a mondat nem is erről szól. Ez ennek az ótvar bandának az esszenciája, ez a valóságról tudomást nem vevő, gyomorforgató hazugság, ami nálam már túl van a politika kategóriáján, és sokkal inkább a Btk. hatáskörébe tartozik. Hogy agresszívebbet ne írjak. 

"Az Ön által fizetendő irreálisan magas lakásrezsi költségek csökkentése érdekében a fővárosi szocialisták intézkedések egész sorát hozták. Elértük, hogy ma már sokkal olcsóbb a távfűtés, mint 2-3 évvel ezelőtt, és ugyanannyiba kerül, mint az egyéni gázfűtés!" 

Ha anyámék egyéni gázfűtéséből indulok ki — akik ismét szénnel próbálnak ócsítani, mégis egy vagyont fizetnek csak fűtésre — akkor ezt a moslék szöveget úgy is értelmezhetem, hogy "a távfűtés eddig még a gáznál is drágább volt, de most csak szimplán kibaszott drága". És ehhez rögtön intézkedések "egész sora" kellett, elvégre ezt a "nem lesz gázáremelés"-cáfolatot sem egyetlen intézkedéssel érték el, hanem lassan, módszeresen, nehogy belázadjon a nép. Ja, és mondja ezt úgy, hogy pl. a csatornadíjat éppen most emelnék valami irdatlan százalékkal. Horváth úr, az ön szerint (is) irreálisan magas 'rezsi' nem csak a fűtésből áll... De fordítsuk meg: 2-3 évvel ezelőtt ki a nyavalya intézte úgy, hogy ilyen magasak legyenek azok a költségek? Orbán Viktor? Ja persze, tudom, ő volt, méghozzá személyesen.

"Várospolitikusként, főpolgármester-helyettesként, országgyűlési képviselőként részt vettem valamennyi, Önt érintő pozitív döntésben!"

Fordítgatunk, fordítgatunk...a negatív döntésekben nem? Vagy ezen idő alatt csak pozitív döntés született volna? Persze... 

"Ennek eredményeképp 2009-ben összesen 33,1%-kal csökkent a hődíj, 5%-kal az alapdíj, 2%-kal a távhő ÁFÁ-ja. Továbbá idén Ön is is egyszeri kedvezményben részesül: decemberben nem kell Budapesten alapdíjat fizetni. Karácsony előtt ez több ezer forint megtakarítást jelent Önnek!"

Cserébe viszont 10 éve fizetek olyan alapdíjat, ami mögött nem volt valódi szolgáltatás, az ÁFA meg MINDEN MÁS tekintetében 5%-kal nőtt, szóval kicsit kevéske ez nekem a gyönyörhöz. Most például kb. 2000 Ft*-tal kevesebb a FŐTÁV-számlám vége az előzőhöz képest, és ebben — azt mondják — benne van ez az ingyenes alapdíj is. És nem, nem becsülöm a kicsit. Talán ha az önök trágya bandája becsülné a kicsit, és nem 10%-okkal emelgetné a BKV-bérletek árát, évente többször, meg nem milliárdszámra tennék zsebre a pénzeket 2 havi ál-munkák utáni végkielégítés címén, akkor én is tudnék örülni ezeknek a forintocskáknak, de így...

...de így csak felbassza az agyamat. Felbassza, mert a Horváth Csabák pártja már megint csúsztat és hazudik, a nesze semmi fogd meg jól szarságait jelentős eredményként tálalja, és mindezt külön levélben, a pénzügyi válság kellős közepén. Értem én, hogy itt 20 éve permanens kampány van, de nálam a politikai megnyilvánulásokra is vonatkozik a jóízlés meg annak a határa. Miért kell hányingert keltő módon karácsonyra hivatkozni, miért kell a levelet szándékosan a fűtésszámlával együtt kihordani (nyilván egy füst alatt, a pártnak ingyen), vagy miért kell azt állítani, hogy ez nekem éves szinten majd 89604 Ft-ot fog hozni (ahogy az lejjebb szerepel)? Nem fog, és ezt a legjobban pont az ilyen Horváth Csaba félék tudják. Nem is folytatom tovább az idézést, mert tényleg rosszul leszek, ha nem is annak tartalmától, de az idegtől mindenképpen. Az amúgy sem túl jó állapotban levő országot az utóbbi 7 évben totálisan padlóra küldték, százezreket taszítottak a nyomor szintjére, és most ezekkel a szerencsétlen emberekkel el akarják hitetni ezek a trógerek, hogy milyen jót tesznek velük, jövőre meg aztán végképp dőzsi.

Tudjátok mit? Hányok...és befejezem.

* UPDATE: közben hazajöttem, és két újabb számla fogadott a FŐTÁV-tól, egy 449 Ft-os, meg egy 638 Ft-os. Ennyit a 2000-es ócsításról. 

Kultúrmisszió teljesítése következik, mivel szívemen viselem az átlag (blogolvasó) állampolgárok felvilágosításának ügyét. Ha ugyanis a hozzám hasonló lelkes népművelők nem törődnének az átlag (blogovasó) állampolgárok tájékoztatásával, azok még a végén beszopnák a tévében, rádióban elhangzó ordas hazugságokat holmi adócsökkentésekről meg reformokról. Nagy, villogó felkiáltójelekkel hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy ez HAZUGSÁG (persze megszoktuk, de azért nem árt újra és újra figyelmeztetni). Sokkal több adót fizetünk már most, mint amennyivel 'több marad a zsebünkben', de lássuk, miként is.

Néhány dolgot még leszögeznék elöljáróban:

1. A mostani bejegyzés baromi hosszú lesz, de igyekszem úgy tagolni, hogy ha valakinek nincs lelkiereje egy nekifutásra végigrágni, később összezavarodás nélkül folytathassa ott, ahol félbehagyta .

2. A bejegyzés nem könyvelőknek szól, hanem laikusoknak. Ez jelenti egyrészt azt, hogy elöljáróban mindig megmagyarázom, miről van szó, és nem megyek bele a szokásostól eltérő esetek taglalásába, másrészt pedig azt, hogy az egyszerűsítésnek áldozatul esik majd a szakmaiság. Például a járulékokat is adóknak fogom emlegetni, mivel az átlagembert úgysem érdekli, milyen néven fizettetnek vele egy halom pénzt.

3. Egy kicsit én is össze vagyok kavarodva a változásokkal kapcsolatban, mivel alkalmasint egyszerre kell tudnom a tavalyi jogszabályokat, a tárgyévi jogszabályokat, a július 1-i változásokat, a 2010. januárjában életbe lépő változásokat, valamint azt az ötletbörzét, ami a csapból is folyik (de minek). Utóbbit persze nem kellene tudni, hiszen a 90%-uk csak a közvélemény szondázására szolgál, egyébként pedig valami elborult agyú barom agyszüleményei, de vitathatatlanul bekavarnak az elmémbe. Mindez a lényegen nem változtat, mivel jelen bejegyzésnek egyébként sem a szakmai továbbképzés a lényege, hanem csak a nagy vonalakban történő homályoszlatás, ezért mindegy, hogy a szar már most szar, vagy csak holnap lépünk bele.

Személyi jövedelemadó (SZJA)

A dolgozó embereket ez érinti leginkább, ugyebár (meg persze az ÁFA, de azt majd később). Az SZJA úgy nézett ki eddig, hogy 1,7M forintig 18%-ot vontak, afölött 36%-ot. Július 1-től ez úgy módosult, hogy az 1,7M 1,9M-ra változott, ergo a legtöbb ember ebből SEMMIT nem fog érzékelni, legalábbis azok nem, akik havi fizetése 141667 Ft alatt van, itt ugyanis változatlanok az állapotok. A haveri híradókból megtudhattuk, hogy a változás egy átlagos családnak havi több tízezer forint megtakarítást jelent, de számoljunk csak utána! Lényegében annyi történt, hogy 200000 forintnyi jövedelem a 36-osból a 18%-os kulcsba került át, tehát (200000*0,18/12) Ft-ot spórol meg havonta az, aki legalább 1,9M forintot keres éves szinten. Az átlagos család pedig 2 keresőt jelent, tehát havi 2*3000 Ft, ami marad. De marad! — mondhatják a hozzám képest ellenkező irányba elfogultak, és igazuk is van. Majd mindjárt tovább megyünk, és akkor már nem lesz.

De maradjunk még egy kicsit a jövedelemadónál, mivel jövőre egy fokkal brutálisabb lesz a változás. 5 millió forintig 17% lesz a kulcs, afelett pedig 32%, azonban az adó alapja nem a bruttó bér, hanem az úgynevezett szuperbruttósított (micsoda hülyeség ez...) adóalap lesz, azaz a rendes bérhez hozzá kell majd csapni a munkáltató által fizetendő járulékokat is, és az így kapott alap után kell fizetni a jövedelemadót. Nem tudom, világos-e: ezentúl nem pusztán az általad keresett bér után kell jövedelemadót fizetned, de még egy általad eleve meg sem kapott összeg után is, amit ráadásul ponthogy szintén adóként fizet meg valaki. Ha a törvényhozók a dollárjeleken felül látnak még mást is, és van valami ideológia is az ilyen változások mögött, akkor itt maximum annyit tudnék elképzelni, hogy azért kell az adót is megadóztatni, mert a munkáltató által fizetett járulékok valahol elvileg téged illetnek. A nyugdíjbiztosítás majd a te nyugdíjadat biztosítja, ugyanígy az egészségbiztosítás is neked lesz hasznos, ha megbetegszel. Ha viszont ez így van, az is nyakatekert, mivel ezekkel az összegekkel nem rendelkezhetsz szabadon, nem is jövedelmek, hiszen sosem kapsz meg belőlük egy forintot sem, és ha holnap feldobod a talpad, végképp nem látsz viszont egy fillért sem, semmilyen címen, és — a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal ellentétben — ezek nem is örökölhetők.

Mondanom sem kell, hogy "a havi több tízezer spórolás" jövőre sem lesz igaz. Aki például 100 ezer forintot keres, az — csak az SZJA-kulcs változása miatt — 1000 Ft-tal lesz beljebb, de ha ezt a szuperbruttós izét is hozzákombináljuk (valamint az adójóváírást is belevesszük), akkor 470 FT-tal több fizetést visz haza. Kezdődhet a dőzsi! Igaz, ahogy feljebb megyünk a jövedelmi létrán, egyre jobb a helyzet. Míg az összes adózó 40%-a valójában több adót fog fizetni ezen a címen, mint eddig, addig a legmagasabb jövedelműek határozottan jól járnak, tekintve, hogy a magánszemélyek különadóját is eltörölte a szocialista kormány. Magyarul az átlagember szopni fog, a legmagasabb jövedelműek zsebében viszont még több marad. De ne is ragozzuk tovább az SZJA-t, lépjünk tovább! (Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel.)

Általános forgalmi adó (ÁFA)

Nos, most, hogy megkaptuk a fizetésünket, ideje elkölteni, viszont bármit is veszünk, azon bizony ÁFA van, ami pedig éppen most emelkedett igen vaskosan.

Ugorjunk vissza az időben 10 évet (egyrészt az kerek, másrészt akkor még a jelenlegi hatalom előttről beszélhetünk). Az Orbán-kormány idején 3 adókulcs létezett: 25%, 12% és 0%. Mondhatnánk, hogy na persze, mit rinyálunk, amikor volt már 25%-os kulcs, és most csak — néhány évnyi kedvezményes vásárlás után — újra a kiindulópontnál vagyunk. Csakhogy 2002-ig, a dolog úgy nézett ki, hogy a kedvezményes adókulcs (12%) alá tartozott az összes alapvető élelmiszer, a közüzemi díjak, a fuvardíj, az ásványvíz és jó pár szolgáltatás (például temetkezés) is. Jött aztán a D-209 és kormánya, ami először sutyiban átpakolgatta az ásványvizet és a fuvardíjat a 25%-os kulcs alá, majd apránként a közüzemi díjakat is, míg végül adócsökkentés címén a 12%-os kulcsot 15-re emelte, kis idővel később pedig el is törölte azt, és egységesen 20% ÁFÁ-t vezetett be. Ez már Gyurcsány regnálása idejére esett. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az átlagember fogyasztását nagyobbrészt az élelmiszer és a rezsi teszi ki, ami ebben az időszakban először a fuvardíjak 8%-os emelkedése miatt növekedett, majd még 3, később pedig újabb 5%-kal drágult. Ilyen értelemben a +5/-5%-os ÁFA változás inkább okozott életminőség romlást, mint javulást... normál esetben. Bár a ballib média nem győzte a győzelmi jelentéseket harsogni, a szkeptikusok már előre megmondták, hogy miközben az élelmiszerárak természetesen nőni fognak, a csökkentéssel érintett termékek árából a kereskedő zsebre fogja vágni a különbözetet, azaz nem fogja a vevők számára visszajuttatni. Gyurcsány erre bejelentette, hogy 'ÁFA-kommandót' fognak létrehozni, aminek az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja, az adott üzletben érvényesítik-e az ÁFA-csökkentést vagy lenyelik. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy egyrészt komplett idiótaság, másrészt létre sem jött, harmadrészt pedig tökéletes képet ad a szocialisták demokrácia-felfogásáról, tekintve, hogy szabad országban a kereskedők maguk határozzák meg az áraikat (a jövedéki termékek egy részét leszámítva). Ennélfogva az üzletek valóban lenyelték ezt az összeget, amelyik pedig úgy tett, mintha valóban csökkentené az árait, az mindössze akciónak tüntette fel a dolgot, és később szépen ő is beállt a sorba.

Ott tartunk tehát, hogy például egy csomag rizs 2002. óta csak az ÁFA-emelések miatt 10%-kal kerül többe (és akkor ebben sem a válság, sem az infláció, sem a devizaárfolyamok változása nincsen benne), és erre jön még a mostani 5%-os növekedés. Igaz, bizonyos élelmiszerek a 18%-os kulcsba kerülnek (csak éppen senki nem tudja, melyikek...de ez egy másik történet, ami a dilettantizmusról szól), azaz egy 120 Ft-os valami mostantól 118 Ft-ba kerül, ha nem számítjuk bele, hogy a 118 Ft-os valami fuvardíja viszont 5%-kal emelkedett, amit a kereskedő nyilván nem fog lenyelni. Tehát az "olcsóbb lesz/lett a tej" jellegű kijelentések már megint ordas hazugságok. (Összegezve: a szocialista kormány 7 év alatt +13% adót pakolt az élelmiszerek java részére.)

Még néhány dolog:

- míg SZJA csak annak van, akinek jövedelme is van, addig ÁFÁ-t mindenki fizet, aki egyetlen zsömlét is megvesz, így összességében nem marad több pénz az embereknél, sőt. A másik, hogy miközben az átlagjövedelemmel rendelkezők 1%-kal több pénzt költhetnek el, addig az összes jövedelemből 5%-kal kevesebb árut vehetnek meg, azaz 4%-kal rosszabbul járt mindenki.

- nemcsak ÁFA, de jövedéki adó emelés is volt a nyár elején, ami pedig egy ÁFA-alapot képező adó. Ez azt jelenti, hogy a kávé, alkohol és az üzemanyagok hatványozottan drágultak. Újabb érv a leszokás és a bicikli mellett.

- az egyéntől levont SZJA egy részét azok az önkormányzatok kapják meg, ahol az adott egyén lakik. Ezzel a változtatással (SZJA csökkentgetés) a túlnyomó többségében ellenzéki vezetésű településeket hozzák még szarabb helyzetbe, főleg, mivel az önkormányzatoknak is az 5 százalékponttal emelt árú szolgáltatásokat kell megfizetniük. Kettős prés, gratula. (Az — emelt — ÁFA egy része viszont az EU kasszájába vándorol...)

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az EVA azon kevés újítás/változás közé tartozik, ami valóban előre mutató és pozitív hatású volt (következésképp évek óta meg akarják szüntetni).

Normál esetben egy vállalkozás a bevételei után megfizeti ugyebár az ÁFÁ-t, a nyeresége után fizet 16% társasági adót és 4% különadót, majd az így kapott adózás utáni eredményt felveheti osztalékként, amit ha megtesz, ismét csak 25% forrásadót kell fizetnie. 125 Ft bevételből tehát 65 Ft-ot fizet az államnak, ha mondjuk csak bevétele van ( tehát szélsőséges esetben). Ilyen azonban csak ritkán fordul elő, mivel minden vállalkozásnak vannak bejövő számlái, amik ÁFA-tartalma levonható a fizetendőből, és az adózás előtti eredményt is csökkentik a különféle költségek. Csakhogy nagyon sok olyan vállalkozó, vállalkozás létezik, aminek a bevételeihez képest szinte semmi költsége nincs. Amíg egy kereskedőnek árubeszerzése, egy iparosnak anyagköltsége van, addig egy oktatást vagy tanácsadást végző gazdasági szereplőnek maximum néhány ív papír meg egy bélyegző az, amit le tud vonni a bevételeiből, ergo közel a fenti adómértéket kell leperkálnia. És ami a legtragikusabb az, hogy az ilyen vállalkozások zöme kényszervállalkozó, aki számlára kapja a fizetését, így viszont abból szinte semmi nem marad.

Korábban ebben a helyzetben csak csalással lehetett túlélni: fiktív számlák vétele, hogy cca. 65% helyett csak 10-15 ugorjon a levesbe, meg minden szir-szar elszámolása, aztán lapítás az elévülési idő végéig. És akkor jött az EVA, ami kezdetben 15 (+1) %-os adómértékkel váltotta ki az ÁFÁ-t, a nyereségadót, az osztalékadót és a cégautóadót, cserébe viszont az EVA szerint adózó semmilyen költséget nem számolhat el, és alanyává is csak szigorú szabályok betartásával válhat (pl. 0 adótartozás, max. 25M Ft bevétel, stb.). Talán mondható, hogy igazságtalanság volt a bevezetése a többi vállalkozóval szemben, de én azt mondom, hogy az áldatlan állapotokat ez jelentősen mérsékelte, az adózási morált pedig nagyon feljavította. Ha magamból indulok ki, én az utolsó EVA-alanyiság előtti évemhez képest 100x (százszor!) annyi adót fizetek be éves szinten, és szerintem én nem vagyok egy extrém példa. Az EVÁ-val mindenki jól járt, ide értve az államot is, hiszen végtére is sokkal több adót szedett be, mint a bevezetése előtt, az alanyok többet költhettek (a saját fizetésükből), a többiek pedig rosszul semmiképpen sem jártak. Az EVA a jó példa arra, hogy az adócsökkentés (egy bizonyos fokig) az állam javára válik...és arra, miként oldja meg a szocialista vezetés a tömegesen előforduló törvénytelenségeket: elismeri őket, és erre az EVA csak egy példa. A többit nem rángatom ide.

Sikertörténetről beszélhetünk tehát, ami ennélfogva igen hányattatott sorsot is élt meg, hiszen nemcsak az EU akarta kikezdeni, de a korábbi főnökét hátba szúró Gyurcsány erre is rádobatott 10 százalékpontnyi emelést, most pedig a libás utód kormánya emel újabb 5 százalékpontot (az ÁFA emelésére hivatkozva). Ezzel alig pár év alatt éppen a duplájára nő ez az adónem, és így már mindjárt nem is éri meg annyi mindenkinek, ráadásul a felső határ meghagyása mellett némelyek egyszerűen kikerülnek a hatálya alól, akár szerették volna, akár nem.

Cafeteria

Na kérem, ez a témakör mutatja a legjobban, hogy a rabláson meg az uniós pénzek lenyúlásán kívül semmi máshoz nem értő alakok miként okoznak a dilettantizmusukkal hatalmas károkat az országnak. Mi is az a cafeteria? Nem szép nem magyar szó, de egyszerű szinonimája és összefoglaló neve a 'választható béren kívüli juttatásoknak'. Ide tartozik az üdülési csekk, az ételutalványok, a kultúra utalvány, a helyi közlekedés térítése (a helyközit a munkáltató köteles (részben) megtéríteni a dolgozójának), egészség- és nyugdíjpénztári befizetések, otthoni internet térítése, és még egy pár dolog. A nagy cégeknél általában meghatároznak egy keretet, amin belül a munkavállaló dönti el, miből mennyit kér, a kis cégeknél viszont az 'ez van, ezt kell szeretni' elv működik, ha egyáltalán van egyetlen forint cafeteria is. 

A VBK azért kedvelt metódus a cégeknél, mert adómentes (volt, és csak egy határig), tökéletes ösztönző, hatékony módja a premizálásnak, és mert úgy lehetett a segítségével fizetést emelni, hogy közben a munkáltató terhei alig-alig növekedtek. Nos, ennek most vége, mivel 2010. januárjától a cafeteria legmeghatározóbb elemeit a kormány 25% SZJA-teherrel sújtja. Ennek nem az lesz a következménye, hogy amellett, hogy minden marad a régiben, még az állam is beljebb lesz ennyi adóval, hanem az, hogy a munkáltatók vagy kevesebbet adnak ezentúl az alkalmazottaiknak (hogy az adóval együtt ugyanott legyenek), vagy egyáltalán nem fognak adni semmit. A közvetlen következményeken túl pedig ez olyan brutális közvetett hatásokkal fog járni, ami nemhogy mérsékli a válságot, de még tetézi is azt. A mindenben csak a dollárjeleket látó idióták azt hiszik, hogy ha mondjuk a munkáltatók éves szinten 100 Mrd forintot fizetnek ki cafeteriára, akkor az államkassza ezen 25 Mrd forintot kaszál majd, és a korlátolt tyúkeszükkel nem jönnek rá, hogy nemhogy 25 Mrd forint nem fog befolyni, de az országnak minimum 100 Mrd forintnyi kárt okoznak a változtatással. Miért? Csak két érv a sok közül:

- Mert akármennyi étel-, kultúra, internet-, stb. utalvány esik ki a gazdaságból, az ugyanennyi bevételkiesést fog okozni a beváltóhelyeken, az pedig ÁFA és nyereségadó csökkenést az államkasszában.

- Mert sokan például csak azért vásárolnak jobb minőségű ételt (azért esznek étteremben), azért mennek el belföldön üdülni, hogy elhasználják az utalványaikat. Ha nem volna utalványuk, nem mennének, vagy nyaralni például külföldre mennének, ez tehát egy szelíd ösztönzés a belföldi költekezésre.

Ha ezek a pénzek kiesnek a gazdaságból (főleg a vendéglátásból és a turizmusból), újabb csődhullám indul el, megint nő a munkanélküliség, ez tovább gerjeszti a fogyasztás csökkenését, satöbbi, satöbbi. A többi lépés is csak árt, de ez a legnagyobb öngyilkosság, amit el lehet képzelni. Ki az a hülye, aki ezt kitalálta? 

Járulékok

Most már csak röviden, de még megemlékeznék egy újabb hülyeségről. Július elsejétől a munkáltató által fizetendő járulékok 143000 Ft-os fizetésig összesen 4%-kal kevesebbek, és csak afölött kell a jelenlegi mértékű biztosítást fizetni. Ez így jól is hangzik, és talán egy leheletnyit erősítheti is a foglalkoztatást, de ha józan ésszel belegondolunk, mi lesz a fő következménye? Aki eddig magasabb fizetésre jelentette be magát/alkalmazottait, ezután az is leveszi ezt a szintet a minimálbér kétszeresére. Majd hülye lesz többet fizetni, amikor innentől kezdve legálisan csökkentheti a járulékait (erre mondtam korábban, hogy szocialista módszer az anomáliák felszámolását hallgatólagos elismeréssel megoldani). Nálunk, az irodában máris vannak erre utaló kívánságok. Elismerem, hogy összességében ez egyébként is kevesebb adóterhelést jelent a vállalkozásoknak, na de miközben évek óta azt hallgatjuk, hogy a sok gazember minimálbérre jelenti be magát, aztán meg Mercedesszel furikázik... Ezt a csökkentést összegtől függetlenül kellett volna meglépni, így valóban igazságos lenne, nem a rosszra ösztönözne, és nem okozná az adminisztráció megduplázódását.

Vagyonadó

A legvégére hagytam ezt az adót, pedig el is hagyhattam volna, mivel a többséget (?) úgysem érinti majd, talán éppen ezért is olyan alacsony az elutasítottsága. Ezzel kapcsolatban is van azonban egy pár gondolatom.

Ha emlékszünk, a vagyonadó bevezetése nem mostani ötlet, hiszen már korábban is volt egy sikertelen nekifutás, majd néhány hónap lappangás után ismét előkerült ez az új sarc. Először még ingatlanadó néven futott, aztán amikor a kormány végre felfogta, hogy az eredeti elképzelés magvalósíthatatlan, ismét jött az ötletbörze. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, míg végül kisütötték, hogy az ingatlanokra csak 30 M feletti érték esetén kell fizetni, és a hajókat meg a repülőket is adóalappá tették. A közvélemény ezt a verziót fogadta el a legkönnyebben, hiszen így azt érezheti, hogy most végre a gazdagokon ütnek egy nagyot. Na igen, a legocsmányabb emberi tulajdonságokra (esetünkben az irigységre) alapozni mindig hálás dolog, a szoc-lib kormányok gyakran építenek is rá. De ne örüljünk annyira, mert tudjátok egy új adónemet mindig sokkal nehezebb bevezetni, mint aztán módosítgatni benne a mértékeket, értékeket. Mosolyogva fogadjuk a báránybőrbe bújt farkast, aztán majd nézhetünk, amikor az értékhatárt szépen megfelezik.

Magyarországon nem kifejezetten divat a vagyoni típusú adó, nincs is sok belőle. Az ilyen adófajtának az a lényege, hogy a már megszerzett tulajdon után kell újra és újra adót fizetni (ha jól tudom, az USA adórendje alapvetően ilyesmire épül). A vállakozásoknak kell általában kommunális adót fizetni a helyi önkormányzat felé (potom összeg), de ilyen az építményadó és a gépjárműadó is, amik szintén a helyi önkormányzatoknak jelentenek bevételt. Mindhárom összeg viszonylag alacsony (vagy csak olyanokra vonatkozik, akik könnyen kitermelhetik). Az idén a cégautóadó is vagyoni típusú adó lett, ezt követi majd jövőre a vagyonadó. Pedig nem kéne elkezdeni az ilyesmit, mert akkor megint lesz hivatkozás az újabb, hasonló adók bevezetésére, és a bőrök nyúzgálása sosem áll meg.

Végül összefoglalás gyanánt ismét leszögezném, hogy NEM volt adócsökkentés, és ez NEM válságkezelés. Ezektől az intézkedésektől csak tovább romlik a helyzet, tovább mélyül a szar, ami már most is olyan ordenáré dolgokat produkál, hogy az mind külön bejegyzéseket igényelne. Több bloggernél is olvasom, hogy "hát igen, ez mind muszáj, mert a válság...meg az Orbán sem tehetne mást", ami szintén nem igaz. Azért mert valakik sokszor elmondanak egy hazugságot, még nem kéne benyalnunk. Nézzétek meg a világ többi országát, és nézzétek meg, adóemelés helyett vagy mellett hány ötletes, előre mutató intézkedést vezettek be ott, ahol van szándék is, nem csak a bőrök nyúzása. Tudom én, hogy a szocik szeretik magukat ez egyetlen üdvözítő megoldás letéteményeseinek beállítani, de soha nem csak egy út van. Éshamarosan azt is meglátjuk, hogy az ő útjuk pedig végképp nem az.

Oktatás vége.

Az elmúlt egy hétben három alkalommal is sikerült odabent megsértenie engem — úgymond — a cégnek. Vagyis nem is a leghelyesebb szó erre a 'sértődés', mivel azt nálam nem olyan könnyű elérni, inkább 'megbántódást' vagy 'a pillanatnyi hangulatomat negatívan befolyásoló váratlan kijelentéssel való szembesülést' kellene írnom. De miről is van szó?

1. Kb. 1 hónappal ezelőtt rám tört egyfajta elszántság, hogy én akkor most továbbképzem magam. Saját könyvelőirodát, milliós havi jövedelmet, zsákuzis-kandallós családi házat vizionáltam, meg minden földi jót, hát berohantam az első újságoshoz , és néhány ezer forintért felvásároltam az összes aktuális szaklapot. Ezeket nyomban olvasni is kezdtem, zárójelbe téve ezzel mind a szórakoztató irodalom, mind az egyetemi tanulmányaimmal kapcsolatos olvasnivalók fogyasztását. Ha ugyanis előbb-utóbb saját lábamra akarok állni, akkor nem kezdhetem önmagam felkészítését hetekkel a nagy döntés előtt, ráadásul az addig eltelő időre vonatkozóan is sok hasznos információval gyarapíthatom a tudásomat. 

Bent, a cégnél van egy ügyfelünk, akinek az egyik partnere — bár magyarországi illetőségű — euróban számláz. Ez nem puszta sznobizmus vagy a kormány a közös valuta irányába tett lépéseinek megelőlegezése, hanem így akarják a partnereikre terhelni az árfolyamingadozásból származó esetleges veszteségeket. Ilyen esetben pedig van egy törvényi rendelkezés, miszerint az ÁFÁt az euro-összegtől függetlenül is fel kell tüntetni forintban, magyarul a számlát befogadó gazdasági szereplő nem igényelhet vissza több ÁFÁt az államtól, mint amennyit a számlát kibocsátó cég befizet. Ez teljesen korrekt. A szabályozás — tudtommal — 2008. eleje óta van érvényben, mi viszont csak úgy augusztusban vettük észre, azt is a könyvvizsgáló, aki ekkor rá is kérdezett, hogy "ugye tudjuk...?". Hát persze nem tudtuk, de innentől kezdve odafigyeltem a dologra. Bár az ominózus cég valamilyen furcsa okból kifolyólag a választott hitelintézet árfolyamán számlázott, mi mindenkinél a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamait alkalmazzuk, és ebből ilyen esetekben eltérések adódnak, tehát korrigálni kell az általunk könyvelt ÁFA-összegeket. Az eltérés nem jelentős, de úgy gondoltam, a továbbiakban ne rontsuk tovább a helyzetet. Eltelt így két-három hónap, és ismét szóba került a dolog, mivel az adott számlák könyvelésével még más ond is van, bár az pusztán technikai. Ekkor a főnököm rákérdezett nálam, hogy "ugye tudom, hogy...", mire mondtam, hogy tudom, de csak augusztus óta csinálom így, a miértre pedig azt válaszoltam, hogy "mert eddig nem tudtam". Ekkor jöt a válasz, hogy "De hát 979, maga mérlegképes könyvelő!", amin rögtön bedurrant az agyam, és rávágtam, hogy "ezen az elven elmehetek árufeltöltőnek is, mert a 15000 jogszabályból legalább 12000-et nem ismerek, főleg azokat nem, amiket a tudásban felettem állók sem ismernek". Ezzel aztán mindenkit kiosztottam, főnököstül, könyvvizsgálóstul, belső ellenőröstül. Persze rögtön megbántam, hiszen mégis csak a főnökömmel feleseltem (a tekintély, ugye...), de mivel a részéről csak kínos heherészés volt a válasz, úgy tűnt, nem lesz ebből gondom.  Nem is lett.

A tüske viszont bennem maradt, mert a kijelentést extra igazságtalannak éreztem. Egyrészt jellemtelen módon próbálta rám terhelni a felelősséget, holott én a cégnél senki sem vagyok (lásd később), másrészt tette ezt éppen akkor, amikor már hetek óta a szabad időmet nem sajnálva olvasgatom a szaros törvényeket, amiket ráadásul a saját költségemen szereztem be. Ő sem továbbképzést, sem semmit nem fizet ilyen célból, és még a munkaidő terhére sem biztosít keretet a benti kiadványok böngészésére. Márpedig az így szerzett tudás jelenleg az ő cégét szolgálja. 

2-3. Mint azt korábban már említettem, a világméretű gazdasági válság a mi egzisztenciánkat és a cég zavartalan működését is veszélyezteti. Több vállalkozás is lehúzhatja a rolót, akik helyett célszerű volna újakat begyűjteni, hogy a megszokott szinten maradhassunk. A fő probléma ezzel, hogy elég drága iroda vagyunk, és bár minőségi szolgáltatást végzünk (a fenti ponttal együtt is), a leendő ügyfeleinket ilyen helyzetben — érthetően — inkább a pénz érdekli. 

Tegnap I. kolléganőm (akivel együtt Galyatetőztünk), miután egész délelőtt a főnökömmel beszélgetett, elejtette, hogy most van nálunk valami akció. Ha egy partner újabb partnereket 'szervez be', a könyvelési díját a beszervezett cég könyvelési díjával csökkentjük, maximum egy bizonyos szintig. Amikor ezt mondta, éppen benne voltam valamiben, de azért visszakérdeztem, hogy ez mióta is van. "Ó, hát már egy ideje" — jött a válasz. I.-nek ekkor már éppen mennie kellett, ezért nem firtathattam tovább a dolgot, de azért felugrottam a cégünk eddig általam sosem látogatott honlapjára. 

Miközben az akció hirdetését kerestem, ráklikkeltem az "Elérhetőségeink" menüpontra, és amit ott láttam, attól nyomban leesett az állam. Az oldalon minden kolléga neve, beosztása, telefonszáma és elektronikus elérhetősége szerepel, KIVÉVE engem és Hajnalka kolléganőmet. Sőt, a könyvvizsgálót is feltüntették, holott ő nem is dolgozik nálunk, a hivatalsegédet pedig irodavezetőnek titulálták. Na ezen ismét felbasztam az agyam, és a jelenlévő két munkatársnak el is panaszoltam a dolgot. Pont mi nem szereplünk ott, akik az egész cég (meg a vezetés pereputtyának közvetlen) megélhetését szolgáljuk? Akik ha nem dolgoznánk, senki másnak nem lenne ott semmi munkája? Akik ha fognánk magunkat és felállnánk, másnap megállna odabent az élet? Ezt sem nevezném túl fair eljárásnak. 

De nem is az a lényeg, hogy mi ezek szerint ott sem dolgozunk  — bár ez volt a második 'sértődés' — hanem, hogy az említett akcióra vonatkozóan semmit nem találtam, csak egy másik kedvezményes könyveltetési lehetőséget, aminek ráadásul éppen mostanában jár le az ideje. Azonban nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért rákérdeztem a titkárnőnknél, hogy miről is van szó. Ő is elmondta az új akció lényegét, majd amikor azt firtattam, hogy mióta van ez, azt válaszolta, hogy neki is csak délelőtt szóltak. Hogy miért nincs fent a honlapon? Hát mert egyenként tájékoztatják az ügyfeleinket, kit levélben, kit e-mailben. Na ekkor elmondtam, mire föl ez a nagy felhajtás a részemről: amikor Galytetőről lesétáltunk Mátraszentimrére, szarrá volt fagyva a társaság. Hogy a hangulatot oldjam, a második utcába érve elkezdtem poénkodni, hogy ha nekem irodám lesz, akkor ott mi lesz, és — bár ezt nem poénnak szántam — elmondtam, milyen akciókkal fogom az új ügyfeleket magamhoz csábítani. Talán már kitaláltátok, hogy pontosan a fenti metódust vázoltam. Erre I. az első adandó alkalommal rohant a főnökömhöz, és saját ötleteként tálalta a dolgot. A főnöknek ez megtetszett, de hát miért is ne tetszett volna, amikor a legjobb metódus egy cég felfejlesztésére, ha a partnereket is érdekeltté tesszük abban? Persze elvileg nem tudhatom, hogy valóban saját ötletként tüntette-e föl a dolgot, de az a tény, hogy a főnök nem rohant rögtön megdícsérni és, hogy I. azt állította, hogy ez az akció nálunk már van, elég egyértelművé teszi a dolgot.

A fölfelé nyal, lefelé tapos I. sok apró stiklije mellett ez most egy újabb rendkívül jellemtelen húzása volt. Szabályosan az undor tört rám, amikor összeállt bennem a kép, és őszinte-tisztességes-becsületes életmódom naiv üvegburkén ezennel egy újabb repedés keletkezett. Nem az fáj, hogy felhasználták az ötletet, hiszen ha beválik, abból nekem is közvetlen anyagi hasznom származik, és a későbbiekben semmi sem gátol abban, hogy ezt majd a saját, leendő cégemben is felhasználjam, hanem, hogy megloptak. Elvették tőlem a(z egyébként nem túl eredeti) szellemi termékem erkölcsi hasznát. Ellopták tőlem az érdemet. 

Pfuj.

 

Úgy néz ki, hogy a nyári gyakorlatom — úgy, ahogy van — fuccsba ment. És miért? Mert a tavaszi félévemben nem vettem föl valami szaros kis tantárgyat, ami valamilyen titkos módon a gyakorlatot jelenti. De miért is vettem volna föl? Honnan kellett volna tudnom, hogy kötelező gyakorlat van, vagy ha van, mikor van, mit kell csinálni, hova kell menni, amikor semmit nem közölnek? Ezen a kurva egyetemen minden szájról-szájra terjed, mert hivatalosan semmilyen tájékoztatást nem kapunk semmiről, és a legfontosabb dolgok a honlapon sincsenek fönt. Azt sem tudom, hány kredit kell a diplomához, milyen megoszlásban kellenek a kitekintő meg értelmiség képző tantárgyak, mit hogyan lehet teljesíteni, mikor melyik előadóba kell menni, egyáltalán semmit. Ha nem volna egy csoporttársunk, aki ott dolgozik a karon, emiatt már rég kikészültem volna idegileg, és ott hagytam volna az egészet a faszba.

Most is úgy nyomoztam ki, hogy 3. és 4. között van az első nyári gyakorlat, 30 óra, 10 oldalas beszámolót kellett róla írni (ha emlékeztek, nemrég ezzel vesződtem). De ezt a tavaszi félév tárgyfelvételekor még nem tudtam, így nem vettem föl a "kötelező kiscsoportos gyakorlat" nevű tárgyat, és hát ha belegondolok, miért is vettem volna föl, amikor itt KISCSOPORTOS szerepel és nem egyéni? Még csak gyanút sem fogtam. Mivel ebben a félévben is ugyanilyen alapos a tájékoztatás, a levelezőlistánkon feltettem néhány kérdést (pl. miért nem lehet kitekintő tárgyakat választani?), köztük azt is, hogy a gyakorlatra járó jegyet mire fogják betudni? Jaaa, hogy nem vettem föl a gyakorlatot? Akkor ha most felveszem, az nem jó? Hát akkor kettőt kell fölvenni (a 254 mellé a 255-öt is). Hogy miért, azt nem tudom, amikor igazolásom van a teljesítésről és a beszámolót is megírtam. Ez már korán reggel megroggyantotta az idegeimet, de főleg a tudat, hogy a többiek — ezek szerint — ezt mind tudták, én meg azért szopok, mert nekem nem szóltak.

Ma bejött a könyvvizsgáló, hogy a megmaradt két vizsgálandó cég közül legalább az egyiket nézegetni kezdje. Miután az elvtársai őt is megszopatták, amikor a kötelezően könyvvizsgálós cégek bevételi határát 100 millióra emelték (és ezzel a jövedelme 60-70%-a fuccsba ment, miközben rákos lett, és nagyon kéne neki a pénz a kezelésekre), rögtön könnyelműbbre vette a figurát. Most már csak szinte szökőnapokon jön dolgozni, ami persze azt jelenti, hogy jövőre majd lóhalálában és szarul fogja csak elvégezni a dolgát, és az egésszel megint én fogok szívni. De ha már itt volt, elkezdte nézegetni a választott cég bejövő számláit, és nyomban lecsapott egyre, amin személygépjármű bérbevétel szerepelt. Ennek idén januártól nem lehet visszaigényelni az ÁFÁ-ját, én meg rendesen könyvelem, immár a 8. ilyen számlát ennél az ügyfélnél. Alig 800e Ft-ról van szó, plusz a késedelmi pótlékokról, 7 bevallás önellenőrzéséről, az azokhoz tartozó mellékletek újbóli kinyomtatásáról, önellenőrzési nyilvántartások kitöltéséről, hadd ne soroljam. Az ellenőrök kezén simán átmentek ezek a számlák, de most váltig állítják, hogy ők szóltak. Lófaszt! Hiszen a könyvvizsgáló is csak most fedezte föl a törvényekben ezt a változást, és ő is csak véletlenül. De ha tudtak is róla, akkor nekem miért nem szóltak?

Miért nem szóltak arról sem, hogy egy másik cégemnél pedig osztalékot fizettek a tulajdonosoknak? Ha kivételesen (1000-ből egyszer) nem előbb könyvelem le a cég anyagát, minthogy a bérszámfejtését megcsináltam, akkor ezzel is szívtam volna egy embereset. Ezt még kiszúrtam, de azt már nem, hogy a következő alkalommal a cég ugyan lefaxolt egy papírt kiegészítő információval, viszont egy másikat meg nem, amit megint csak utólag vettem észre. Így aztán jöhetett a javítás, hiszen a bevallásból kimaradt egy emberke, meg annak az összes adata. Miután átjavítottam az egész kupac szart, kiderült, hogy amit eredetileg lefaxoltak, azt nem is kellett volna, mert az már 8. havi, mi meg 7. hónapba tettük be, tehát az egyszer már kijavított kupacot újra át kellett volna javítani. Önellenőrizni mindig sokkal tovább tart, mint simán csak megcsinálni. Ez tegnap délután történt, én pedig ekkor azt mondtam, hogy itt fejeztem be. Erőt vett rajtam a hirtelen felindulásból elkövetett felmondás szándéka, de ehelyett inkább csak félreb*sztam az egészet, és ma reggelig nem foglalkoztam vele.

De ez még mind semmi, mivel az egyik cég visszamenőleges (eredetileg totál elhanyagolt) könyvelését immár negyedszer kellene átvariálnom, mert a tulajnak most megint nem tetszik benne valami. 15 éve nincs rendes könyvelése, sőt, szinte semmilyen könyvelése nincs, pedig nem akármilyen cég (hiszen menő plázás öltönyüzlet). 15 év után a tulaj kitalálta, hogy most már rendbe kellene tenni az el nem évült éveket, nehogy megbüntessék. Tehát 2002-ig visszamenőleg kellett megcsinálnom a nyitó és záró adatokat, önellenőrizni a bevallásokat, stb., stb. Ez egy nagyon brutális munka, nekem elhihetitek. No, amikor készen lettem, jött a tulaj, és meglepődve tapasztalta, hogy az öt év közül kettőben vesztesége volt, márpedig az nem maradhat úgy. Új leltár adatokat adott, hogy ezek alapján készítsem el újra az egészet. A könyvelést ilyenkor ugyan nem kell tételesen felrúgni, de a nyitó és záró adatokat változtatni kell (5 éven keresztülvezetve), meg persze a kapcsolódó bevallásokat is, hiszen a leltár miatt változnak a különféle adóalapok is. No, egyszer ezzel is készen lettem, mire jött a tulajdonos, hogy most meg alacsonyaknak tartja az éves eredményeket, és intézzük úgy, hogy minden évben legalább egymillió nyeresége legyen. Paprikavörösen vettem tudomásul a dolgot, majd egy hónapot rápihentem, mire hajlandó voltam újra átváltoztatni a könyvelést. Ráadásul ezúttal a piszkozatokat is nulláról kezdve kellett megcsinálnom, mert azok már úgy néztek ki, hogy esélytelen lett volna újabb javítgatásokat eszközölni rajtuk. Ami 15 évig ráért, majd rögtön kellett, aztán meg újabb hónapokig ráért, most megint előkerült. A tulaj is, aki most azt kifogásolta, hogy így meg túl magas a leltára, és hogy ő most mit fog ezzel csinálni (hogy tünteti el a differenciát)? Mit képzel magáról ez a büdös suttyó?

Komolyan elgondolkodom a felmondáson. Elegem van! Utálom már ezt az egész munkát, úgy ahogy van. Ami nem bassza fel az agyamat, az monoton, a kollégáim meg unalmasak és hülyék (most például megállapították, hogy valaki azért lesz buzi, mert nincs sikere a nőknél, és ezért a saját neme felé fordul).

Teljesen kivagyok idegileg, és a sírás kerülget. Hogy jöhet így össze minden? Hogy derülhet ki két napon belül, hogy életem cca. két hétnyi ideje teljesen értelmetlenül telt el? Ha nem hallgatnék nyugtató célzattal olyan csodálatos dolgokat, mint amit ide is beszúrtam, már valami csúnyát tettem volna. Egyébként meg jó hülye dolog a részemről, hogy amikor egyébként is tropák az idegeim, akkor ilyen ríkatóan gyönyörű zenével próbálom helyre tenni magam.

Már megint a munka... De hát mostanában főleg ez köti le a perceimet, természetes, hogy ezzel foglalkozom a legtöbbet.

Egy múlt heti bejegyzésemben már ecseteltem, mennyi dolgom van odabent, de akkor még nem tudtam volna számszerűsíteni, hogy konkrétan hány céget kell lekönyvelnem, és hány ÁFA-bevallást (és egyéb 20-ai határidejű dolgot) kell összeállítanom. Egészen tegnapig ez így is maradt, mert nem akartam magam feleslegesen stresszelni. A hátralévő feladatok mennyiségét csak az elintézendő kupacok nagyságával mértem. Szemre. Most viszont már kénytelen voltam utána számolni, így jött ki, hogy 11 cég bevallásai várnak még rám.

 

Tekintve, hogy pénteken BKV-sztrájk lesz, és nem tudom megoldani a munkába menést, egy munkanapom teljesen kiesik. Mivel szombaton anyámékhoz megyek (részben) a macskámért, bepótolni sem tudom a kieső időt. Ez azt jelenti, hogy ezt a 11 bevallást egy nap alatt kell megcsinálnom, mégpedig holnap. Ez képtelenség, még akkor is, ha este 8-ig ülök bent. Ott van persze még a hétfő, hiszen amennyiben a határidő munkaszüneti napra esik, úgy automatikusan a következő napra tolódik a bevallások leadásának utolsó napja. Elvileg tehát plusz egy napom van, azonban az adót ilyenkor nem pusztán bevallani kell, hanem megfizetni is, az ügyfelek pedig nyilván nem óhajtják a határidő napján megtudni, hogy esetenként több százezer forintot kell hirtelen kiperkálniuk (már amennyiben nem óhajtanak késedelmi pótlékot is fizetni).

 

Érdekes lesz, az biztos. Annyit tudok tenni az ügy érdekében, hogy a tutira visszaigénylő cégeket, és azokat, akik úgysem fizetnek egy fillért sem, hétfőre hagyom, a többit pedig megpróbálom holnap megcsinálni. A nagy cégeket már lekönyveltem, a kicsikből pedig akár 6-ot is lekönyvelhetek, főleg, ha minimálisra redukálom az internetezéssel és egyéb nem munka jellegű dologgal töltendő időt (ez lesz a legnehezebb), és 2-3 órát még ráhúzok a munkaidőmre. Ez utóbbi viszont csak annyiban megoldás, amennyiben az elkészült bevallásokat ellenőrző vezető könyvelő is tovább bent marad, mert különben úgyis hétfőre csúszik az egész.

Mindezek ellenére a munka szempontjából kiegyensúlyozott a lelkiállapotom. Nem vagyok ideges. Úgyis készen leszek, csak az égés mértéke kérdéses.

Gus blogján van egy bejegyzés a járulékfizetéssel kapcsolatban. Néhány komment is érkezett hozzá, és amikor a sajátomat megírtam (azzal kapcsolatban, hogy EVÁ-sként mi mindent kell fizetni), gondolatban egy kicsit tovább is lendültem.

Nézzük az én esetemet. Én a munkahelyemen úgy kapom a fizetésemet, hogy az ügyfelek fizetnek valamennyi könyvelési díjat, aminek a 20%-a a pénzem alapja. Pontosabban a főnököm hajdanán azt hangoztatta, hogy neki a könyvelő 20%-ba kerülhet, amiben benne vannak a különféle közterhek is. A minimálbér kétszeresével vagyok bejelentve (139e Ft), az efölötti részről EVÁ-s egyéni vállalkozóként adok számlát, és ezt a részt önállóan adózom le. Mit jelent ez?

1. A 138e Ft után, akárcsak mástól, tőlem is levonják a 1,5% nyugdíjbiztosítási járulékot, a 8% magánnyugdíjpénztári tagdíjat, a 1,5% munkavállalói járulékot, a 4% természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 2% pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és a(z ekkora összeg utáni) 18% és 36% közötti személyi jövedelemadót. A fizetésemből aztán lejön az utánam fizetendő összes adó és járulék: 24% nyugdíjbiztosítási járulék, 4,5% természetbeni egészségbiztosítási járulék, 0,5% pénzbeli egészségbiztosítási járulék, 3% munkaadói járulék, 1,5% szakképzési hozzájárulás, fixen 1950 Ft egészségügyi hozzájárulás, és ha 20-nál több alkalmazottunk lenne, akkor éves szinten 152000 Ft rehabilitációs hozzájárulást is kéne fizetni (céges szinten). Ez így olyan, mintha be sem lennék jelentve, hiszen ugyanezeket kéne fizetnem főfoglalkozású egyéni vállalkozóként is.

2. a fennmaradó részről állítom ki a számlát, ami az EVA-alapomat képezi. Ebből 25% egyszerűsített vállalkozói adót (ez az EVA) fizetek, valamint a 4%-a után a fenti nyugdíj és egészségbiztosítási járulékokat (kivéve a 2%-ot), valamint 4,5% vállalkozói járulékot is. Az EVA-alap fele után jön 2% iparűzési adó, a helyi önkormányzatnak kommunális adó (mert vállalkozó vagyok), és kényszerbankszámla kezelési költségei (ami ugyan nem adó, de jellege miatt mégis hasonlóan viselkedik). (Ha nem lennék bejelentve a 4% utáni járulékokat nem kéne megfizetnem, de akkor elesnék a munkavállalókat megillető adókedvezménytől, és bár EVÁ-sként nem kéne SZJA-t fizetnem, a felsőoktatási tandíj kedvezményét is beleszámolva összességében mégis rosszabbul járnék).

3. ha nem lennék EVÁS, még rosszabb lenne a helyzet. Akkor ugyanis a bevételeim mellé költségeket is kéne gyűjtenem, és ezek különbözete adná ki a nyereséget. Ezzel az a baj, hogy a szakmámnak — jellegénél fogva — kicsi a költségvonzata, tehát szinte minden bevételem  nyereségadó alá esne. Ez 16%, plusz 4% magánszemélyek különadója, és ha a nyereségből levonnám a 16%-ot, a fennmaradó rész két részletben további adófizetési kötelezettségeket vonna maga után. Ha nem lennék bejelentve, a saját magamnak adott fizetés (vállalkozói kivét) ugyanúgy 138000 lenne, minimum. A 16% nyereségadóval csökkentett nyereség a vállalkozói kivét 30%-ig 25%-kal adózna, az efölötti rész 35%-kal, valamint 14% egészségügyi hozzájárulást is kéne fizetni utána. Ha be lennék jelentve, nem lenne vállalkozói kivétem (nem őrültem meg, hogy az 1. pontban felsorolt adókat még egyszer kifizessem), tehát minden forint nyereségem (ami csak kevéssel lenne kisebb, mint a fizetésem számlás része) 35+14%-kal adózna. Ez esetben nem a bevételem fele után kellene 2% iparűzési adót fizetnem, hanem az egész után (so-so). Főleg társas vállalkozás tagjaként (Bt, Kft, stb.) ha lenne autóm, azután cégautó adót kellene fizetnem, ami az autó értékétől függően fix összeg (SZJA-nak számít), valamint ki kellene fizetni a cégautóadó 25%-nak megfelelő egészségügyi hozzájárulást, és ez utóbbi 3%-ának megfelelő munkaadói járulékot. Ha telefonköltséget számolok el, két választásom van: vagy kiszámlázom magamnak a magáncélú telefon használatot (minimum 20%), és ÁFÁ-t fizetek utána valamint nyereségadókat, mivel bevételnek számít, vagy az ÁFÁ-s telefonszámla 20%-a után kifizetek 54% SZJA-t (dupla adózás!), valamint a 20%-ot össze kellene adnom ezzel az 54%-kal, és az egész után kellene megfizetnem 24% nyugdíjbiztosítást, 5% egészségbiztosítást és 3% munkaadói járulékot (tripla adózás, hiszen ÁFÁ-ra SZJÁ-t, és az adózott adóra NYB-t, EGB-t, MAJ-t). Előfordulhatna, hogy a partnereimet megvendégelem (pogácsa, kávé, ásványvíz), az alkalmazottaimnak ajándékot adok (csokimikulás, nőnapi virág, húsvéti nyuszi), vagy termékmintát osztogatok. Ezen esetben természetbeni juttatást nyújtok és a telefonadóval megegyező mértékű adókat kell fizetnem (a megvásárlásukkor fizetendő ÁFA felett), amennyiben az éves göngyölt összeg meghaladja a bevételem 1%-át (vagy az alkalmankénti 1500 Ft-ot (vagy a 4. esettől kezdve az akármennyi forintot)). Ha maradt valamennyi nyereségem, a fent már ismertetett adókkal egyező mértékű társasági adót (16%), társas vállalkozások különadóját (4%) kell fizetnem, osztalékfizetéskor pedig ugyanúgy 25% forrásadót avagy 35% forrásadót+14% EHO-t. Ha a költségeim meghaladják a bevételeim mértékét (azaz veszteséges vagyok), akkor elvárt adót kell fizetnem, aminek a számításába nem bonyolódnék bele.

Ha esetleg nyugdíjasként tenném mindezt, akkor csak néhány százaléknyi járulékot úsznék meg, viszont havi 4350 Ft egészségbiztosítási szolgáltatási járulékot kellene fizetnem. A korrektség kedvéért tenném hozzá, hogy ha legalább egy évig fizetek nyugdíjasként nyugdíjjárulékot, akkor az évente fizetett összeg 0,5%-át hozzácsapják a mindenkori nyugdíjamhoz (ez havi 138000 Ft-os vállalkozói kivét/tagi jövedelem esetén 787 Ft havi nyugdíjemelést jelent ÉVENTE).

Ha valamilyen törvényt vállalkozóként megszegek, valamilyen bevallást nem vagy hibásan küldök be, vagy az APEH másként vélekedik az elszámolásomról, akkor bírságot, adóbírságot vagy mulasztási bírságot, ha az adókat nem időben fizetem be, akkor a késedelmes összeg után naponta  (összeg*jegybanki alapkamat kétszerese/365) Ft késedelmi pótlékot, ha pedig magam jövök rá egy bevallásom helytelenségére, a feltárt különbözet után a jegybanki alapkamat kétszeresének fele/365 Ft önellenőrzési pótlékot kell fizetnem (utóbbi esetben az eredeti bevallási kötelezettség és a feltárás napja közötti időre naponta). Ha ugyanazon időszakra újabb önellenőrzést nyújtok be, a pótlékösszeg a jegybanki alapkamat kétszeresének 75%-a. Ha esetleg olyan vállalkozásom van, ami az EU területén kívülre eső országból importál valamit, akkor vámkötelezettségem is keletkezik. Ha pedig könyvet, újságot, naptárat, filmet, művészeti alkotást (stb.) adok ki vagy rendezvényt szervezek, kulturális hozzájárulást is kell fizetnem. Ezen kívül apport és térítés nélküli átadás esetén ÁFA illeti az államot, ha nagy a cégem, innovációs járulékot, ha TV-t üzemeltetek, TV-készülék üzembentartási díjat, ha zenegépet, szerzői jogdíjat, ha pedig nyerőautomatát, játékadót kell fizetnem, és persze vállalkozóként minden olyan adót, illetéket és járulékot le kell róni, amit magánszemélyként is kellene, de ezek felsorolása (a speciális esetekkel együtt) nem egy blogbejegyzést, de egy kisebb könyvet is megtöltene, még ilyen konyhanyelven is.

A politikai hangvételű bejegyzéseim és kommentjeim miatt elvesztett olvasóim után maradtak java része is már a múlté, ha egyáltalán volt türelmük az eddigiekhez, de annak a nagyon kevésnek folytatnám, hiszen

4. most kezdhetem elkölteni a megmaradt pénzem. Minden vásárlás és igénybe vett szolgáltatás után általános forgalmi adót (ÁFA) kell fizetnem, ami zömében 20%, bizonyos esetekben 5% (könyv, újság), kiemelt dolgok esetén 0% (pl. egészségügyi szolgáltatások, akkreditált intézményeknél az oktatás, stb.). Ha egészségkárosító terméket vagy üzemanyagot veszek (kávé, alkohol, cigaretta, benzin), akkor a termék árában jövedéki adót is megfizetek, amire még rájön az ÁFA (dupla adózás!). Hűtőgép, reklámújság, műanyagok, csomagolóanyagok, kőolajtermékek vásárlásakor környezetvédelmi termékdíjat, hanglemez, CD, DVD (üres is!) vásárlásakor pedig szerzői jogdíjat kell fizetnem a termék árában. Ez utóbbiakra még szintén rájön az ÁFA. Pompás!

Ha gépjárművem van, gépjármű súlyadót (most már teljesítményadó vagy mifene) kell fizetni, valamint adó jellegű a kötelező felelősségbiztosítás is (bár azért esetleg kaphatok valamit cserébe). Ingatlantulajdon után építményadót és/vagy kommunális adót fizetek, jövőre pedig ingatlanadót is. Ha elutazom valahova, a szállás díja felett idegenforgalmi adót, külföldre menetel esetén reptéri illetéket szednek be tőlem. Ha nem megyek sehova, hanem csak otthon gubbasztok, a közüzemi díjakban környezetterhelési díjat és energiaadót rovok le az államnak. Ha a pénzemen ülök inkább, akkor pedig a kapott kamatot rövidítik meg 20% kamatadóval. Ez persze nem vagy-vagy, hanem egyszerre szokott lenni.

Ha ingatlant, gépjárművet adok-veszek, személyigazolványt, útlevelet igényelek, államigazgatási eljárási illeték terhel, ha öröklök, örökösödési illetéket, ha ajándékba kapok valamit, ajándékozási illetéket, ha ingatlant veszek, akkor pedig vagyonszerzési illetéket kell fizetnem.

Ezeket csak úgy fejből írtam, szóval könnyen lehet, hogy valamit kihagytam.

Ezek után ugye nem kérdés, hogy nem óhajtok minden lófaszért (kezdetben) 300 Ft-ot leperkálni az orvosnál.