álmantlanság bejegyzései

Azt hiszem, rám is hatással van az a valami, ami szemmel láthatólag több más bloggert is elkapott: nyűgösség, ingerültség, álomkór, enerváltság és az én esetemben még egy kis megfázás is. Mintha mindenki direkt meg AKARNA sértődni. Mondjuk én ezt már megszoktam, mert kedvenc szerelmem pont ilyen, ezért igyekszem elkerülni a vele való msn-ezést. Olyankor tuti 5 perc alatt összekapunk valamin (főleg a félreértett mondatokon). Alig tudok aludni, és ha sikerül, akkor is állatságokat álmodok, amik még az ébredésem utáni órákat is elcseszik (most éjjel pl. coming out-oltam apáméknak (avagy inkább lebuktam); nem volt jó álom).

A csütörtöki gólyabál jó volt, onnan éjjel háromra értünk haza. Rolcsi dolgozni ment, én meg némi ébrenlét után visszaaludtam. Itt követhettem el a hibát, ugyanis azóta úgy érzem magam, mint akit teljesen leszívtak (le is, de most nem úgy, hanem energiaügyileg). Ha én nem éjszaka alszom, annak mindig csúnya vége lesz, ilyenkor ugyanis úgy ébredek föl, mint akit összevertek, és akkor nagyon csúnyán nézek, meg kötözködök, és kiállhatatlan vagyok. Pénteken aztán alig bírtam elaludni a nappali alvás miatt, így szombaton hajnalban megint csak halálomon voltam, és a vonaton sem tudtam összeszedni magam. Szombat este volt egy kis nyűglődési szünet (akkor írtam az előző bejegyzést), majd vasárnap megint 2 részletben aludtam (újabb hiba). Tegnap ráadásul egész nap kapart a torkom, ezzel is tetőzve szenvedéseimet, mára meg még be is taknyosodtam.

Hihetetlen egyébként, mennyire jót tesz az ember (meg az én) közérzetére a kondizás. Pl. pénteken a f*szom (Yshouldnak: faszom) tele volt úgy általában mindennel, de annyi pia előző esti legurítása után ezen nem is lepődök meg. Erőteljesen elgondolkodtam azon, lemenjek-e egyáltalán gyúrni, aztán nagy nehezen rávettem magam, és lőn: visszatért az életkedvem, a hangulatom (és az izomlázam is)! Most szívesen beraknék magamról egy ilyen volt-ilyen lett képpárt, de mivel ilyenem nincs, maximum elhiszitek, amit az imént írtam. Tegnap betegen vánszorogtam le a terembe (szintén hosszas önmeggyőzés eredményeképp), és hasonló volt a hatás, most azonban csak egy óráig tartott, este ugyanúgy össze voltam szakadva.

Ma már talán jobban leszek, ami abból is látszik, hogy már volt kedvem egy postot megírni (vagy csak dolgozni még annyira sem volt...).