álmok bejegyzései

Nem akarom ragozni a velem mostanság történő dolgokat (ügyintézés, szakdoga, stb), hiszen idén még jóformán másról sem szólt a blogom, de azért az megint csak beszédes, hogy ezt a bejegyzést már január 2-án meg akartam írni, azaz éppen két hónapja. Sőt, ha pontosabb akarok lenni, már december végén elhatároztam...

Na, de végre hozzáfogtam, szóval lássuk, mi mindent tervezek ebben az évben.

Ha hű akartam volna maradni a tavalyi bejegyzéshez, azt írtam volna, 'Fogadalmak 2010-re', de idén úgy döntöttem, nem fogadok meg semmit. Sem a dohányzásról való leszokást, sem azt, hogy többet olvasok, többet törődök magammal, vagy kockás hasat gyártok magamnak, semmit. Ez most egy ilyen év. Viccesen persze azt mondtam, 'megfogadom, hogy ez lesz életem legszebb éve' (és erre már többször utaltam is), és január elején erre még minden alapom meg is volt. Még tavaly év végén gyártottam egy táblázatot, amiben felsoroltam minden várható bevételt, amit a cég(em) elvileg begyűjthet, hozzáírtam minden várható kiadást is, akkurátusan, hónapra lebontva, terv-tény oszlopokra felosztva, és a végeredményt látva elindult a fantáziám.

Nem volt túl rossz a vége, sőt, mivel bizonyos kalkulálhatatlan bevételekkel nem is számoltam, a kilátások még az addigiaknál is jobbnak tűntek. Rögtön elhatároztam, hogy a diploma megkapásához szükséges német alapfok megszerzése mellé beiktatok egy jogsiszerzési tanfolyamot is, hiszen egy év múlva akár autót is vehetek magamnak. Készpénzért. Aztán hozzáálmodtam még egy alaposan felújított ruhatárat, és néhány hosszú hétvégét a párommal, az ország random pontjain, meg színházlátogatást, ilyesmit.

Készítettem egy másik táblázatot is, amiben felsoroltam, mi minden elintézni való ügyem van még függőben. Csupa olyasmik, amikhez hasonlót már tavaly is alkottam. Három munkafüzetet csoportosítottam össze, egyet a munkaügyi dolgokra, egyet a magánéleti dolgokra, egyet pedig az elintézettekre, hogy érezzem, lássam a teljesülésüket. Az ilyesmi mindig ösztönzőleg hat rám. Nagy hirtelenjében összeszedtem vagy ötven dolgot, majd amikor egyet-egyet teljesítettem közülük, kipótoltam a megüresedő sorokat az idő közben eszembe jutott, korábban kihagyott teendőkkel. Eleinte emiatt — a hydra levágott fejeihez hasonlóan— egyet kitöröltem, de rögtön kettővel pótoltam, ami egy csöppet csüggesztően hatott rám, de most mintha javulna a kép. Már egy-egy képernyőre ráfér a táblázat első két oldala.

Aztán lapozgatni kezdtem a naptáramat, mivel telni kezdett az év, és egyre csak azt láttam, hogy az idei elképzelésem rendre az 'álom' kategóriába csúsznak át. Több ügyfelünk is távozott a cégtől (nem velünk volt bajuk, csak befejezték a vállalkozást), mások pedig még most is bizonytalanok. Bár már látni az átrendeződéses időszak végét, azt a bizonyos terv-tény táblázatot még sem időm, sem merszem nem volt újratervezni, és az információim is hiányosak hozzá. Félek, hogy ha meglátom az új végeredményt, kiderül, hogy nemhogy a jogsiról és az autóról kell lemondanom, de sokkal több minden másról is, ez pedig eléggé tönkre tenné az idegeimet. Persze fejben már toldozgattam-foltozgattam, és az sem derített fel túlságosan. A napokban sikerült egy kicsit összeszedni az optimizmusomat, mivel néhány utcáról betérő emberke itt hagyott nálunk némi pénzt, egy részük a továbbiakban is nálunk marad, megint mások pedig fontolgatják, hogy velünk könyveltetnek. Most két komolyabb ügyfél is jelentkezett, és ha sikerülne őket megfogni, akkor kábé ott tartanánk, mint év elején, innen pedig már csak jobb lehet. Külön jó hír, hogy a főnökömnél maradt (de részben minket gazdagító) ügyfél talán mégsem tud megszabadulni a cégétől, ezért még jó pár hónapig marad minden a régiben. Jelen állapotok mellett az ő távozása nem léket ütne a hajónkon, hanem maga volna a Titanic jéghegye.

De fel a fejjel! Most végre volt egy kis időm, és nekiláttam stratégiai lépéseket tenni: 5 ingyenes netes felületen ad(at)tam fel hirdetést, Ricsi segítségével szórólapot készítettem, amivel a napokban végigbombázzuk a környéket, a honlapunk címlapjára csináltam egy csinos (viszont elég geil) reklámot, és a Google Adwords szolgáltatásait is igénybe vettem egy kevéssé. Remélhetőleg ezek a költségek — bár egyébként sem nagyok — gyorsan megtérülnek, és még messze a vége. Rengeteg ötletem és tervem van, csak legyen időm megvalósítani őket. Például együttműködési megállapodást kötni ügyvédi irodákkal, hogy a náluk alapított cégeket — jutalék ellenében — irányítsák hozzánk (azaz javasoljanak minket), és pályázatíró cégekkel is bótolni lehetne. Ha gondozva van egy cég, csakis felfelé ívelhet a sorsa, ez ösztönöz.

Azt találtam ki, hogy év végére 100 ügyfelet szeretnék a magunkénak tudni, ami a január eleji létszám duplája. Merész? Lehet. De a könyv, amit a főnökömtől kaptam, csupa ilyesmit tartalmaz, a teendők listájának ötletét is onnan vettem, meg persze a vágyak célként való kitűzését is. Szerintem működik a dolog, bár az éven túli elképzelések egyelőre tényleg az álmodozás kategóriájába tartoznak. Jó, a könyv (aminek az a címe, hogy 'Az élet iskolája') elég bugyuta, olyan tipikus menedzserkönyv: most egy merő szánalom vagy, de ha jó okosan azt csinálod, amit írunk, akkor egy milliomos sikermen leszel. Arra viszont feltétlenül jó, hogy megadja a kezdő lökést, azaz, hogy legyen végre valami iránya az életemnek. Hát most van...

(folyt.köv.)