árak bejegyzései

Mostanában mintha kissé fogyasztóvédelmis hangulatban lennék, de talán van (lesz) némi haszna. Most is egy ilyen bejegyzés következik, hiszen a napi reggeli- és ebédszerzési körutakon számtalan  visszássággal találkozom, amiket nem tudok szó nélkül hagyni.

Mivel a Róna utcához közel eső CBA üzletbe már nem járok, kénytelen vagyok a Bosnyák térre menni, ahol némileg konszolidáltabb a helyzet. A pénztárosok ugyan itt sem sokkal jobbak, a sorok közt sem több a hely, az árak sem kisebbek, de legalább nagyobb a választék. A vásárlók meg olyanok, amilyenek. Tegnap például a húspultnál állva egyetlen vevő előzött csak meg. Ez viszont 10 dekánként vásárolta fel szinte a teljes kínálatot. Ebből is kért egy keveset meg abból is, sajtot is vett, az éppen beálló pultos meg mindennél megkérdezte, hogy "melyikből?". Hát persze honnan tudná a vevő, milyenek vannak, ezért visszakérdezés után nekem is végig kellett hallgatnom, hogy "van akciós 999-ért, ilyen 1299-ért meg olyan 1599-ért", aztán végig kellett várnom a szeletelést és a csomagolást is. Mire sorra kerültem, már demonstratíve letettem a kosaram, mint aki lemondott mindennemű vásárlásról, aztán persze én is megkaptam a "melyikből?" kérdést, amikor pulykamell sonkát kértem. Külön öröm, hogy 15 deka helyett csak 10-et kaptam, de már nem mertem megszólalni, nehogy még tovább tartson az aktus. A pénztárhoz érve pedig na pont ki állt előttem...?

Mielőtt elfelejteném, már előre kapnak egy jó pontot is, mivel a nejlonzacskókat papírra cserélték, amin ugyan sokan morgolódnak, de azért mégis környezetbarátabb ez az eljárás. Csak azt nem értem, a zöldség-gyümölcs 'részlegnél' mi értelme volt a nejlonokat műanyag krumplihálókra cserélni? Ez mennyivel jobb?

Na, de most nem is ez a téma, hanem az a két jelenség, amiről kutyafuttában már eddig is írtam, és a közös jellemzőjük, hogy mindkettő a mi átverésünkről szól. Mármint a vevőkéről. Mindkettő folytatólagos, de kis odafigyeléssel (esetleg szóvá tétellel) elkerülhető a blama, csak viselkedjünk tudatos vásárlókként. 

Ma ugyanebben a CBA-ban vásárolva a tejes-vajas hűtőnél ácsorogva elmélkedtem azon, mit is vegyek az ebédem mellé kiegészítőnek. Ez mindennapos probléma. Ez a kefír legyen vagy inkább az? Esetleg natúr joghurtot vegyek, de akkor abból melyiket? Ekkor akadt meg a szemem egy Milli vaníliás krémtúrón, amit 119 forintért vesztegetnek. Ez az a régi fajta krémtúró, amire még ovis koromból emlékszem. Megfogtam, megforgattam, és miközben azon elmélkedtem, hogy vajon megengedhetek-e magamnak ilyen bűnözést, megláttam, hogy van belőle XXL-es méret is. Gyorsan lecsaptam rá, de mielőtt a kosaramba tettem volna, ezt is megforgattam. Az ára 289 forint, a tartalma padig 180 gramm. És itt az átverés, mivel a másiké meg 100 gramm. Tehát 80%-kal többet 143%-kal többért kapok meg, ha egyben veszem, magyarul két hagyományos kiszerelés vásárlása esetén még mindig beljebb vagyok 51 Ft-tal. 

Ez nem egyedi jelenség, és nem állítom, hogy az üzlet gazembersége. Köztudott, hogy a TESCO-ban 5x1 liter étolaj kevesebbe kerül, mint 1x5 liter (legalább is sokáig így volt), de korábban már ecseteltem az is, miként lesz néhány hét vagy hónap leforgása alatt egy termék ára sokkal magasabb (20% ingyen, egyet fizet-kettőt kap, aztán már a szimpla kerül annyiba, mint addig a dupla, stb.). Ha azonban kis fejszámolást végzünk vagy pusztán megnézzük a mennyiségeket, könnyen elkerülhetjük az átverést.

Még az Orbán-kormány hozott anno egy törvényt, miszerint az üzletekben a termékek árát ki kell írni SI-egységre számított áron IS. Akkor persze jött a sírás, hogy nyomban tönkre megy az összes bolt, meg szokásos gúnyhadjárat is, bár azt el kell ismerni, hogy a literre számított parfümök ára valóban irreálisnak tűnik. De a célt tökéletesen elérték ezzel: a naiv vásárló pontos képet kap arról, hogy mi mennyibe kerül. Még egy tudatos vásárló is gondba kerülhet, ha a sok becsapásra alkalmas reklámfeliratot és megjelölést is át akarja hidalni, és úgy megállapítani, hogyan járhat jobban. Vásárláskor persze nem pusztán az ár-minőség-mennyiség trió lehet releváns, hiszen valakiknek szinte csak az ár számít (lévén nem engedhetik meg maguknak a drágábbat), másnak pedig hiába érné meg jobban a nagyobb kiszerelés, ha azt egyszerűen nem tudja elhasználni. Ilyenkor sajnos kénytelen beérni a rosszabb aránnyal, mivel a legtöbb termék ára a bikinibugyik módjára alakul: minél kevesebb benne az anyag, annál drágább. Az érdek azonban közös: ne hagyjuk magunkat becsapni.

A másik dolog. Néhány hete az Újpest-központnál található Match-üzletben vásároltam, és tejfölt akartam venni. Bevallom, nekem sem jut mindig eszembe, hogy gondosan végigolvassam a venni kívánt termék összes paraméterét, de akkor azért alaposabban megforgattam. És jé, hát annak szavatossága bizony akkor már 3 napja lejárt. A többi tejfölé nem, de ezé az egyé igen, ráadásul gondosan a legelső sorba tették, hogy biztosan elfogyjon. Minő aljasság. Mérgezzük a polgárokat néhány forintért? Jól bepipultam, és felmerült bennem a gondolat, hogy ott helyben izomból földhöz vágom, hogy aztán a vélhetőelg odanyargaló biztonsági őrnek ártatlan képpel mondhassam, hogy "sajnos leejtettem". Ezt nyilván nem hitte volna el, ezért összeszedés közben naivan vettem volna észre, hogy "jé, hát ez egyébként is lejárt vagy három napja", így nem tudott volna mit tenni. Végül azonban mégsem tettem meg, mert egyrészt nem akartam volna nyakig tejfölöslenni, másrészt elég gyakran vásárolok náluk, és nem lett volna jó, ha megjegyeznek maguknak. A tejfölt azért nem hagytam ott, hanem a pénztárnál leadtam, bár nem tettem zsebre a pénztáros pillantását. 

A lényeg: lépten-nyomon megpróbálnak minket átverni. Ez az egész ország erről szól. A kevésbé arcátlanok csak kicsit, a nagyon arcátlanok viszont akár egészségkárosító élelmiszert is lelkifurdalás nélkül eladnak nekünk... HA nem figyelünk oda. Ez ellen sokat nem tehetünk, de az a kicsi is elég, hogy legalább magunkat megmentsük, nézzük meg, mit veszünk!