élelmiszer bejegyzései

Mielőtt nekilátnék a bejegyzés lényegi tartalmának megírásába, elöljáróban két dolgot leszögeznék:

1. Ez egy 'mozgó bejegyzés', azaz rendszeresen frissíteni fogom, és minden ilyen alkalommal aktualizálni fogom a dátumot is, így egyeseknek majd úgy tűnhet, mintha Déja vu érzésük lenne, holott nem lesz az nekik. Bővebben alább.

2. Másoknak viszont ízléstelennek tűnhetnek majd az itt leírtak, és ezt a képembe is lehet dörgölni, de igyekszem úgy fogalmazni, hogy mindenki megértse a motivációimat, és ne kelljen felesleges támadásokat elhárítanom.

Mert miről is van szó?

Január 10-én ugye meghalt a nagybácsim, amiről már így is jó pár bejegyzést írtam (és még lesz legalább egy, az ügyintézés kálváriáival kapcsolatban), és mint tudjuk, elvileg én fogom örökölni minden ingó és ingatlan vagyonát. Vagy nem. Ez majd a következő hónapokban fog eldőlni, nem is foglalkozom most a témával. A lakás lezárva, és a hagyatéki tárgyalásig ez az állapot nem is fog megváltozni, így csak annyit tudok, hogy az ajtón belül iszonyú szemét és kosz, valamint iszonyú mennyiségű felhalmozott érték található. Természetesen ide sorolom a 60 forintos könyveket, és a 10 forintos másolt hangkazettákat is, mert valahol azok is értékesek, ha máshogy nem is, eszmeileg mindenképpen. Van azonban egy pincerész is, ami nincs hatóságilag lezárva, és kulcsom is van hozzá. Hozzáférek mindenhez, ami ott található, márpedig nem kevés cucc található ott, ezt elhihetitek nekem.

Ez egy kész kincsesbánya. Tartós élelmiszer, alkohol, antik rádiók és alkatrészek, családi fotók, régi iratok és számtalan kacat van ott felhalmozva, de lépni is alig lehet tőlük, annyi van belőlük. Nem is tudom, mi minden. Függetlenül attól, hogy végül kié lesz a lakás, ez a kincshalom az enyém, dagonyázhatok benne kedvemre, és amit értékesnek találok, azt megtarthatom belőle. Még csak nem is tehetnek ellene, bár nem hinném, hogy bárkinek bármi kifogása lenne ezzel kapcsolatban. (Most jön az esetlegesen undorítónak található rész:) Csak a teljesség kedvéért írom le, hogy a temetés, a kórház és egyéb költségek eddig 172100 Ft-ra rúgtak, és ezt úgy kellett előteremtenem, hogy közben további 800000 Ft költség vár kiegyenlítésre, szóval baromi rosszul jött ez a kiadás. Amikor a helyszínelés előtt a szükséges papírokat kerestem, találtam némi készpénzt, amit magamhoz vettem, és ami persze a temetés árának töredékére sem elég, de azért leírom. Mivel tegnap megjött a számla is, megpróbálok az újpesti önkormányzattól temetési segélyt kérni (15-30 ezer forint), és mivel a nagybácsim tagja volt a szórakoztatóipari kamarának, tőlük is igényelhetek 50000 forintot (állítólag). Jogos lehet az elvárás, hogy — ha már úgy állom a szükséges kiadásokat, hogy nem tudom, viszontlátok-e az egészből egy fillért is — megpróbáljam valahol kompenzálni a dolgot, például a pincében található holmikkal. De nem erről van szó. Ezek a dolgok valóban jól jönnek, bár semmi szükségem rájuk, tökre meglennék nélkülük, és egyik sem létfontosságú. Ha viszont végül nem az enyém lesz a lakás (és tartalma), hanem az államé, akkor ez a sok holmi mind a kukában landol, értéktől, hasznosságtól függetlenül. A józan ész többszörösen is azt diktálja, hogy megmentsem, amit tudok, és amíg tudom, hiszen nekem egy vacak fekete-fehér fénykép is értéket jelenthet, míg másnak az csak egy vacak fekete-fehér fénykép. Másrészt az élelmiszerek romlandók, szóval ha ott hagynám őket, akkor azok így is, úgy is szemétté válnának. Szintén a józan ész diktál akkor is, ha mégis az enyém lesz a lakás, hiszen akkor mielőbb használható, lakható állapotba kell hozzam, hogy eladhassam vagy kiadhassam, és ez temérdek idő és pénz. Említettem már, hogy nekem ezekből van a legkevesebb?

Szóval most az a projekt, hogy alkalmanként ellátogatok oda, és ami a táskámba, meg a két kezembe elfér, azt elhozom onnan, avagy kidobom, attól függően, hogy jó valamire vagy sem. Sajnos tényleg rengeteg dolog van ott felhalmozva, amiket végignézni is nagyon sok idő, egyszerre kidobni meg külön pénzbe kerülne, mivel konténert kéne rendelni hozzá. Néhány apróság viszont mindig elfér a ház kukájában, így időt is spórolhatok az alkalmankénti látogatással (feltéve, hogy végül én rendelkezek a dolgok felett). A nagybácsim — a régi öregekhez méltón — atomtámadásra spájzolt. Nyilván ebben szerepet játszott egyrészt a háborús időszakok ínséges idejének emléke (többé nem akarok éhezni!), ami már nagyanyámnál is befigyelt, másrészt a korral járó korlátozottsághoz való idomulás, azaz ha valami okból kifolyólag nem tudna boltba menni, akkor azért legyen a háznál kaja. Harmadrészt ő az a tipikus, "jó lesz az még valamire" öregúr volt, így minden szart megőrzött, aminek bármi funkciója van vagy lehet.

Ebben a bejegyzésben időről időre regisztrálni fogom, hogy mit találtam, és azzal mi lett (rövid sztorikkal körítve). Most az első két sétám eredménye következik, a többit pedig majd update-enként toldozgatom hozzá. Ja, és ha valakinek kellene valami a ki nem dobott holmik közül (nyilván nem kaja...), jelezze nekem, aztán egy találkozás erejéig megőrzöm azt.

(Ha valaki ezek után azt állítja, hogy látványosan hatalmasodik el rajtam a nyilvántartásiózis nevű könyvelő-betegség, hajlok arra, hogy igazat adjak neki.)

Elolvasom »

Hát persze már most be vagyok havazva — hiszen egy ideje másról sem szól a blogom, — de a tegnapi hóesés nyomán elgondolkodtam, mi lenne, ha tényleg teljesen összeomlana a közúti közlekedés, és se dolgozni, se boltba nem lehetne menni. Boltba mondjuk azért nem, mert a meglévő árukészletet kifosztanák (úgy értem, megvennék) a népek, újat meg nem kapnának, mert a fuvarozók sem tudnának eljutni hozzájuk. Ez egy kicsit olyan, mint a szörnyen elhanyagolt Apokalipszis Után blogom, amiben valahol szintén ez a helyzet.

Merthogy Újpesten ám megint esik a hó, holott tegnap is kaptunk belőle bőven. Nem is emlékszem, mikor volt itt utoljára ilyen helyzet. A parkolóban az autók körbebarikádozva (hóval), és ahova — a kivételesen rendes — lapátolók a kupacokat hányták, ott aztán vagy 40 centi is megvan a halom magassága. Erre jön még a mai adag, holott a legtöbb helyen egyáltalán nincs is eltakarítva. Ez kellett volna karácsonykor, hogy sikongathasson a sok romantikus picsa meg, hogy lehessen énekelni a betiltott klasszikust, hogyaszondja "Fehér karácsony, fehér karácsony, mocskos, szemét *i*á*o*at nagyon utálom!" (a kicsillagozott rész természetesen a diákokat/piláfokat/virgácsokat, stb. szavakat jelöli). És ezzel nemcsak a dalszerzők vannak így, mint az tegnap is kiderült.

Na de tényleg. Ha ilyen apokaliptikus helyzet alakulna ki, mit kezdenék vajon magammal? Ez persze elég naiv kérdés, hiszen eleve sok dolgom van, aminek egy részét itthon is el tudnám végezni. Amíg van net, addig eleve semmi probléma. Lehet például interjúztatni (amit majd minnyá tolok is), lehet híreket olvasgatni, blogolni, blogokat olvasni, játékot tervezni, szakdolgozatot/házidolgozatot kreálni, bevallásokat csinálni meg minden egyéb finomságot. Ha már nincs net, akkor sincs semmi probléma, hiszen ha a kirakózást megunnám (mondjuk 1-2 óra görnyedés után úgyis készen vagyok vele), akkor is minimum 300 könyv vesz körbe, szóval nem unatkoznék. Ha már áram sincs, akkor ezek csak nappal játszanak, sötétedés után viszont elővehetném a jó kis elemlámpámat, meg van itthon egy csomó mécses és gyertya (nem csak a romantikus közös fürdésekhez), szóval egy darabig tutira megoldanám a helyzetet. Ja, és takarítani is lehet, például port törölni, szőnyeget kefélni, stb. Ez a része megoldva.

De vajon mit ennék? Hajlamos vagyok azt hangoztatni, hogy nincs itthon soha semmi, de jobban belegondolva ez nem igaz, pusztán arról van szó, hogy ezek az alapanyagok elkészítés után válnának ehetővé, egymagukban nem nevezhetők élelmiszernek. Most perpillanat a következők vannak itthon:

- negyed kiló zsírszegény túró, a diétázás okán

- majdnem egy teljes csomag (talán fél kiló) csalamádé

- 6 tojás (a diétázás okán)

- kicsit kevesebb mint egy kiló Winny hamburgerhús, amit ha megsütök olyan fokhagymás zsírszag lepi el a lakást, hogy még a falakba is beissza magát. Jó, más hamburgerhúst nem kapni a környéken...

- fél kiló csirkemell, egészen máig, mert ma kisütöm

- két halkonzerv, amik önmagukban is ehetők, de kenyér nélkül kiiszom utánuk a Dunát (vagy vízszolgáltatás hiányában felnyalok egy köbméter nem-sárga havat)

- 9 májkonzerv, mert gyakori táplálékunk a melegszendvics, és én azt abból csinálom

- kb. ugyanannyi sűrített paradicsom konzerv, ami csak úgy van, de mondjuk rittyenthetnék belőle paradicsomlevest, hiszen tészta is van hozzá

- egy kukorica és egy zöldborsó konzerv, amiket Ricsi hozott, hogy megegyük, mielőtt lejár nála a szavatosságuk

- fél kiló cukor, plusz ami a tartóban van

- vagy két kiló liszt, több csomagban, és talán nem (annyira) zsizsikesen

- egy komplett csomag spagetti, és több kis csomag egyéb tészta, ami utóbbiak még nagyanyám szerzeményei, ergo minimum 4 évesek, ergo nem blogolni kéne róluk, hanem kidobni őket

- van még kiönteni való mák, búzadara, fél liter étolaj (egy fél dunsztosnyi fáradt olaj is) meg egy fél üveg oliva olaj

- só, citromlé, 30 féle fűszer, egyéb ehetetlen marhaságok

- egy ananász, egy banán, 4 szem narancs

- 4 csomag Győri Édes, egy csomag virsli (4 db), egy Rama kocka, egy csomag mirelit zöldborsó

- kb. 60 deka rizs meg két csomag barna rizs (az a gyors fajta, a diéta okán), minimum egy kiló krumpli meg ugyanennyi lila hagyma

- anyukám-féle lekvárok, amik lassan fogynak, mert nem vagyok édesszájú (vagy 6 üveggel)

- egy csomag sós mogyoró, kukoricapehely (egyre antikabb), fél csomag perecke (ami még Ricsi legutóbbi bulijáról maradt vissza, szóval inkább kidobni kéne)

- másfél doboz cigi, kb. 3 liter tömény szesz és likőr, két üveg bor

- a Desimnek meg vagy 8 füzér cicakolbászka, egy Whiskas-konzerv, két megkezdett doboz jutalomfalat, kb. 30 deka Royal Canin szárazeledel meg vagy 60 deka Whiskas szárazeledel

Éheznék-e vajon? Nem. Éheznék-e vajon, ha gáz sem lenne. Két nap után tuti. Kíváncsi lennék egyébként, Ti mit tudnátok kihozni ezekből az alapanyagokból. Valaki esetleg megosztja velem?

Ja, és még annyit, hogy a kép a lakásom ablakából készült, azt bizonyítandó, hogy a természet még az ótvar lakótelepen is tud szépet alkotni (bár tegnap szebb lett volna, mert azóta összejárkálták).

Mint azt január elején ígértem, az év első napjától kezdve forintra pontosan vezetem a kiadásaimat. A motiváció főleg ugye az volt, hogy rájöjjek, hová tűnik el a fizetésem — bármennyi legyen is az — de a különféle mintázatokra is kíváncsi vagyok. Ezek persze most még nem kimutathatók, de néhány hónap elteltével (számomra) izgalmas dolgok derülhetnek majd ki. Egyelőre tehát csak a január hónap látható, de már most nyilvánvaló, hogy bizonyos eseteket speciális módon kell szabályoznom.

Három bankszámlám van, amik közül sajnos mindegyiken van egyenleg. Ez azért sajnos, mert két számla is elég volna, de amíg nem íratom át az összes közüzemet a saját nevemre, addig kénytelen vagyok a harmadik, régi számlát is tartani. Ezek a számlák viszont eltérő zárási dátummal érkeznek, ezért a naptári hónap meg a banki hónap eltér egymástól. Ezért azt döntöttem, hogy a kivonatokon levő pénzmozgásokat ahhoz a hónaphoz számítom, amelyikhez inkább tartoznak, éves szinten ennek úgysem lesz jelentősége. Másik kérdés, hogy hová tartozzanak a bankköltségek, de ezt is gyorsan megválaszoltam: a lakossági számla költségei a 'rezsi' oszlopba, a vállalkozói számla költségei a 'vállalkozás' oszlopba kerülnek. Van még egy-két ilyen vitás eset, de még ha nem is a legjobban sikerül őket kezelnem, az éves kimutatást ezek jelentősen nem fogják befolyásolni.

Grafikusan ábrázolva így néz ki az első hónap: 

Annyira azért nem tárulkozom ki, hogy összegadatok is látszódjanak benne, sőt, még a rácsozatot is diszkréten eltávolítottam, a színmagyarázatot viszont nem sikerült rábiggyesztenem. Itt pótolom (lehet vitatkozni a színekkel kapcsolatban):

Az első kék oszlop az élelmiszert jelenti. Ezen nincs mit variálni, hiszen olyan sok érdekességet nem találni benne. Annyit talán hozzátennék, hogy mivel az étkezési utalványokat 'talált pénz'-ként kezelem, az abból vásárolt élelmiszer sem szerepel a nyilvántartásomban. Következésképp jóval nagyobb 'vagyont' zabálok fel, de az oszlop így is még csak a második maradna. (16%)

A következő oszlop (bordó?, lila?) a macskára költött összegeket mutatja, azaz az almot és a kaját. Ez is nagyobb volna, ha Roland nem volna olyan szíves, hogy hozzájárul a cica tartási költségeihez. (2,5%)

A sápadt sárga a cigarettát jelenti. Nem is olyan sok, ugye? (6,4%)

A világoskék a háztartásra vonatkozik. Látható, hogy erre most nagyon kevés jutott, mindössze egy öngyújtó árának fele, némi tisztítószer és két izzó volt. (1%-nál kevesebb)

Na az a nagy, az a rezsi. UPC, Főtáv, ELMŰ, közösköltség, satöbbi. Kicsit ugyan csalóka, hiszen némi decemberi elmaradás is van benne, de a saját nyilvántartásomat pénzforgalmi szemléletben vezetem, ezért nem érvényesül az időbeli elhatárolás számviteli alapelve. Ha minden évben/hónapban ugyanígy csinálom, úgysem fog torzítani, a pénzem eltűnésének nyomon követésére pedig így is tökéletes a rendszer. Másrészt a z egyik UPC számlát véletlenül duplán fizettem ki, cserébe egy Főtáv-os számla átcsúszott februárra. Az a nagy oszlop tehát a kiadásaim egyharmadát kitevő rezsi. Jó sok... (35,4%)

A pirosas-barackos oszlop a vállalkozási kiadásokat ábrázolja, ami most nem volt sok. Némi bankköltség, és egy pár szakmai újság. (4,7%)

A határozottan kék oszlop a szórakozás. Ebbe két születésnap, a blogtali, a vasárnaponta megjelenő Magyar Nemzet Képeslap, rejtvényújságok és az egyedüliként megtartott, szerepjátékokkal kapcsolatos hobbim, egy internetes játék költségei kerültek. Milyen jól 'megyen'... (11,3%)

A következő oszlop a 'test' feliratot viselné, ha rá tudtam volna biggyeszteni. Ez nem sokból áll: konditerem, fodrász, fogkrém-tusfürdő-hajzselé, Tic-Tac. (8,5%)

A haragos sötétkék az egyetemet jelenti, ide értve a tankönyvek és a leutazások költségeit. Ez mostanában lesz egy kicsit nagy. (5,8%) 

A rózsaszín oszlop az 'egyéb' kategória, aminek elvileg 0-nak kéne lennie. Mivel viszont az ajándékokat csak ide tudom sorolni, ebben a hónapban elég magasnak számít. Január első három hetében 0 is volt, az utolsó egy hétben ugrott meg, mivel három születésnapot is meg kellett ünnepelnem. (7,4%)

Végül a sárga oszlop jelenti a lottóra fordított összegeket, ami nyilván nem sok (1% sincs). Csak azért vezetem külön, hogy lássam, mennyibe kerül nekem nem nyerni. Ez az oszlop az, ami elvileg negatívba is fordulhat, ha egyszer mégis nyernék valamennyit.

No, tehát ez itt 979 januári 'fogyasztói kosara', ami sokat nem mutat, de a paparazzoknak és a voyeur-öknek magömlése lehet tőle. Az ő kedvükért legközelebb a szemetemet, aztán meg a székletemet elemzem.