étel bejegyzései

Ma van a nagyobbik húgom névnapja, fel kellene köszönteni. Remélem, nem felejtem el. Szerintem csak egy SMS megy, mert Facebookon nem veszem fel ismerősnek (ahogy anyámat sem, de szerencsére nem is jelölt még meg), hívni meg nem szeretem, mert akkor jön a feszengős álérdeklődés mindkét részről. Nem is ismerjük egymást jóformán, és ez így is fog maradni.

A reggelem a bankokkal kezdődött. Először OTP a Bosnyákon, hogy a kevés pénzemből még kevesebbet befizessek, és átutaljam a — nevemre szóló — céges vizet. Na igen, volna még hova hátrálni, de heti 3755 Ft-ot bőven megér a kényelem és az egészség. Nem itt a hiba, hanem az ügyfelek oldalán, szóval ezt nem fogjuk lemondani. Tegnap kivettem a kasszából az összeget (2x3755+1500 Ft), de csak 5255-öt utalok át belőle, a maradék ráér a jövő héten. Kölcsönvettem magamtól. Vagy loptam? Mivel a kassza tartalmának maximum a fele az enyém, a másik pedig a társamé, hajlok az utóbbira. Az OTP-ben egyébként szinte senki nem volt. Bementem, nyomtam, fizettem, mosolyogtam, eljöttem, 3 perc volt az egész. Hó végén ki a franc járna oda?
Idebent a Netbankra vetettem rá magam, de az egyenlegünk szigorúan monoton csökkenő. A jelenlegi állás szerint a
- rendelkezésre álló pénzeszközök összege: 4980 Ft
- tartozásunk: 140.711 Ft (ebből lejárt: 0 Ft)
- kinnlevőségünk: 4.112.853 Ft (ebből lejárt: 4.112.853 Ft)
Pompás!

Tegnap hívott a barátom, hogy megyek-e arra a bizonyos rendezvényre, amire vagy 10 év óta járunk. Mikor lesz? — kérdezem. — Vasárnaptól jövő hét végéig. Ó. Leszámítva, hogy már 3 éve nem akarok menni, hogy nincs pénzem és, hogy pont nem a legjobbkor van a rendezvény, az ő kedvéért talán még leugranék 1-2 napra. Már két éve csak azért járok le, mert az egyre szélsőségesedő és fasizálódó közegben nem annyira érzem jól magam. Vajon miért? Sic transit gloria mundi...
Idén valószínűleg tényleg nem megyek.

Most meg ilyet hallgatok. Ez sem annyira vidám, de az időjárásnak éppen megfelel. Ahogy ez is. Beszűkült zenei ízlésem van.

Este hívott még a Roland is. Népszerű voltam tegnap. Kérdezett a cicánkról meg rólunk (Ricsivel), meg mesélte, hogy most van egy norvég barátja (párja?), 1,5 év után. Helyes, örülök neki. Nem érek én annyit, hogy bárki utolsó tartós kapcsolata legyek, huszonévesen.

Thomas Mann: Az elcserélt fejek a BKV-s programom mostanában. Igen, még mindig Thomas Mann, mert annyira unalmas. Kell néhány hónap szünet két oldal, jobb esetben két fejezet között. Két barát, egy okos, de nem túl jó alakú és egy egyszerű, de jó testű, rengeteg hindu filozófia, bráhmana, Visnu, Síva, két szerelem, egy házasság, vágyódás, önmarcangolás, dupla önlefejezés, deus ex machina, hülye liba, aki a rossz testre az okos fejet, az egyszerű fejet meg a jó testre teszi vissza. De most akkor ki lehet a férj és ki kényszerül a barát szerepre? Tényleg nagyon unalmas, de már csak pár oldal van hátra belőle. Hazáig megteszi.

Egész délelőtt egy hitelkérelem felülvizsgálati nyomtatványát töltögettem. Nem a miénk, hanem a sokkal tartozóé. Volt vagy 10 oldal, de a nagyja pikk-pakk megvan, csak a kevésje telik órákba. Két vacak táblázat, amibe a 100-felé tartozást 500-felé kell bontani, meg kiemelni a 4 legnagyobbat...nem untatnék vele senkit. Borzalmas, és talán még lelkesen is csinálnám, ha tudnám, hogy cserébe törleszt egy nagyobb adagot a tartozásából, de ehelyett inkább csak a kötelességtudat hajt. Megfájdult tőle a fejem.

A vacsora a hűtőből volt, meg a mikró tetejéről, ergo ingyenbe került. Melegszendvics + dinnye, Ricsinek egy kis maradék mogyoró meg egy joghurt a nem-meleg szendvicsen felül. Ma rántott sajt az ebéd, mert az 740-ért két napra is megteszi, és desszert most nincs, mert egy (bizonyos) ügyvezetőnek ilyesmire most nem telik. Majd harapok hozzá kristálycukrot.

Azt hiszem, nemigen fogok már okosakat csinálni, inkább csak lefűzök, meg elrendezgetem az e-mailjeimet, mert rend a lelke mindennek. Közben pedig olvasok blogokat, pihenésképpen.

Bár a játékra az előzetes felmérés alapján nemigen van igény, bízom benne, hogy a bejegyzéseimre viszont igen. Csakhogy ma megint nincs lehetőségem rendesen blogolni, ezért ismét potyázok, és egy korábbi alkalomhoz hasonlóan felteszem a kérdést, hogy "a világegyetem mely szubsztanciája az alábbi összetevők eredője?":

Készült: sárgaborsó, víz, lecsókolbász (gyártási szalonna, víz, sertéshús, marhahús, bőrkepép, GMO-mentes szójafehérje, burgonyakeményítő, só, fűszerpaprika, feketebors, fokhagymapor), vöröshagyma, búzaliszt, sertészsír, só, feketebors, fokhagymapor.

Bőrkepép bazze...

Kombináljuk össze a játék tartalmú bejegyzéseket a legutóbbi, gasztronómiai témájú bejegyzéssel, hogy legyen valami áthidaló téma, amíg kiheverem a szar emberek okozta lelki felzaklatódást (munka...), és kaparok magamnak egy kis időt a hétvégi programomról való beszámoló elkészítéséhez.

Tehát: vajon mi lehet ez a termék, de mivel azt könnyű kitalálni, mik lehetnek az alkotórészei valójában?

Készült: ivóvíz, sertésmáj 20%, gyártási szalonna, búzaliszt, sertésbőr, szójaliszt, szeparált sertéshúspép, szeparált baromfihúspép, nitrites pácsó keverék, (szigorúan csé-vel), fűszerkeverék őrölt mustármaggal

Mi az, ami ezekből készül, és az ember fiának meg kell ennie?

Rövid gasztronómiai kiruccanás következik, ilyen is ritkán van nálam... De most van.

A minap a konditeremben izzadozva (a párommal, de külön-külön) valahogy szóba került a darás tészta és, hogy ki mivel szokta enni...

Nem tudom, tudjuk-e, mi az. Elmondom. A darás tészta a konyhaművészet igen magas fokú művelésének segítségével előállítható ételkülönlegesség, melynek összetevői: tészta és búzadara. Ez mind. A magamfajta grízes tésztának szokta nevezni, de ezek szerint máshol másnak hívják. Sebaj, a lapcsánkának — emlékezetem szerint — 61 magyar neve van, aztán az sem sokkal bonyolultabb étel. A Ricsitől azt is megtudtam, hogy kis korában nem tudta jól kimondani, hogy darás, ezért darázstésztának mondta, és komolyan azt is gondolta, hogy köze van ezekhez a rovarokhoz, én meg ezen — valljuk be őszintén — nem is csodálkozom. (Vagy rosszul emlékszem, és ki tudta mondani, DE azt hitte, köze van a darazsakhoz...részletkérdés). Külön jó, hogy a Ricsimnek annyira mély hangja van, hogy néha még most is zsézik, egyszerűen mert önkéntelenül is bezöngésít a hangszála.

A lényeg az egészből, hogy a párom állítása szerint azt lekvárral és/vagy porcukorral kell enni, szerintem meg ezekkel is lehet meg salátával is. Amikor ezt közöltem, azt hitte, hülyéskedek, mert hogy lehetne má' salátával enni a grízes tésztát? Pedig lehet, nekem mindkét családomban előfordult ez a szokás. Rendes fejes saláta, ecetes-cukros lében, ahogy az szokás, a tésztán viszont nincs se lekvár, se cukor. Ez olyan elborult?

És akkor most gyors közvélemény-kutatás (erre ment ki az egész bejegyzés): ki mivel szokta enni a darázstésztát? Tessék 'szavazni'!

(Na jó, megelégeltem, hogy ez a beágyazható szavazatszámláló cucc 5 képernyőnyi üres csíkkal együtt kerül a bejegyzésbe, és nem tudom megváltoztatni, úgyhogy marad a kézi kommentelés, bocsi).

Aztán majd megírom azt is, hogy mi volt a nyaralás alatt...

Alant látható egy könnyű, nyár eleji vacsora, amit hamarosan elfogyasztok.

- mézdinnye darabok

- banánkarikák

- kedvenc koktélom, a Blue hawaiian: Blue Curacao + fehér rum + kókuszlikőr + ananászlé (aminek olyan szép, egészséges színe van)

- és wasabi tormás mogyoró, ami ugyan baromira nem passzol a többihez, viszont szeretem - és ami anno egy fél fogamat törte szét, de az már a múlté (a fogam még nem)

A fürdősó, a masszázsolaj és a síkosító lemaradt a képről, de az különben sem képezi a vacsorám részét.

 

A különféle testi szükségletek kielégítése örömet okoz, még ha azok többsége nem is akkorát, mint az orgazmus. Ha éhesek vagyunk, baromi jó enni, szomjasan sokszor azt mondjuk, hogy "képes lennék még a Dunát is kiinni", és milyen jól esik, ha ezt néhány deci erejéig meg is próbáljuk. Nem csoda hát, ha ezeket az örömforrásokat sokan kombinálni próbálják. Most nem a pisi- és/vagy kakiszexre gondolok (bár némelyeknek az is ide tartozik), de az evést és a szexet egyáltalán nem aberrált dolog összevonni valamilyen szinten. 

Már az ókori rómaiakról is lejegyezték, hogy a hatalmas orgiáikon a szőlőzgetés és a borozás mellett jól megfértek más gyönyörök is, igaz, ennek (is) szépen véget vetett a kereszténység terjedése, mivel annak tanai a földi élvezetek megtagadását hirdették. Hogy a későbbi korokban mennyire fért meg egymás mellett a szex és a kukoricakása, azt nem tudom, de hogy napjainkban semmi nem tiltja a kettőt együtt, az biztos. Közismert kép, amikor meztelen nők testéről esznek a menők, én pedig már vagy 20 évvel ezelőtt láttam olyan hetero pornófilmet, amiben az asztal körül falatozó (bajszos, szőrös, göndör hajú) fiatalokat egy pucér néni kényeztette szájon által, egy fél szinttel lejjebb (az asztal alatt). Mi ebben a rossz (hacsak nem az, hogy a körömpörkölt — vagy mi — szaftja a szőke hajába ragadt)? 

Hogyan lehet, hogyan érdemes, hogyan célszerű az ételt-italt bevinni a hálószobába? Mikre figyeljünk és milyen lehetőségeink vannak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bejegyzés, amit egyben ötletbörzének is szánok.

Nagyon fontos először is a helyszín. Nyilván a McDonald's-ban nem áll neki az ember sültkrumplikat dugdosni a partnere valagába, ahogy egy előkelő étteremben sem célszerű a citromos mártást lenyalogatni a másik mellbimbójáról, de említhetném a különféle arab, török vagy perzsa éttermeket, ahol viszont eleve nem célszerű homoerotikus tevékenységet folytatni, mert esetleg le találunk fejeződni. Marad a négy fal közti intim nokedliben dagonyázás. Otthon viszont nyilván igyekszünk vigyázni az enteriőrre, ezért ha ilyesfajta huncutkodásba kezdünk, célszerű előtte biztonsági óvintézkedéseket tenni. Hogy a különféle szószok és szaftok ne kenjék össze az ágyneműt, szőnyeget, bútorokat, takarjuk le a helyszínt valamilyen koszolható anyaggal. Ez lehet egy pótlepedő, festők által használatos takarófólia, vékony pénztárcájúaknak szétszaggatott reklámszatyrok garmadája vagy — stílusosan — piros kockás abrosz, tulipán mintával szegélyezve. Figyeljünk oda arra, hogy a takarásra használt anyag ne legyen értékesebb, mint a védeni kívánt felület, kár lenne ugyanis azért az eredeti perzsaszőnyegért vagy az ükmamától örökölt kéziszőttesért. Könnyen áthidalható a probléma, ha eleve a fürdőszobában, esetleg a kádban locsoljuk kedvesünk testére a direkt erre a célra készített lebbencslevest, bár vitathatatlan, hogy kellemetlenséget okozhat, egy hátunkba nyomódó zuhanyrózsa, esetleg ha utóbb értékes perceket kell tölteni azzal, hogy megtaláljuk valakiben a hentergés közepette nyomtalanul eltűnt káddugót. A takarófóliára visszatérve: ha ezt használjuk, már előre gondolhatunk a maradékok hasznosítására, hiszen a nejlont könnyedén összehajthatjuk, és kis árkot képezve önthetjük belőle a szánkba a fel nem használt főzelék- és/vagy levesfolyamokat. Kár lenne azokért a finom falatokért. (Előtte azért gondosan pöcköljük ki belőle a sokak számára nem kívánatos ejakulátum-csimbókokat.)

A ruházat nem kevésbé védendő, ha az értékes vagy pótolhatatlan. Oké, hogy anyu úgyis Persillel mos, na de az a pörköltszaftot mégsem biztos, hogy kiveszi a drága pólónkból. Ezért aztán vagy eleve meztelenül lássunk neki a szodómiának vagy használjunk szexi (már akinek) latex cuccokat, mivel azokat könnyű tisztítani. Ezzel ugyan van annyi kis probléma, hogy ha a hagymás rostélyos leve beszorul a bőr és a feszes anyag közé, az egyeseket irritálhat, ezért vagy pótoljuk a latexet szexi, Tesco-s szatyorból varrt öltözettel, vagy mégis inkább maradjunk a meztelenségnél. 

A teljesen spontán egymásba gabalyodásnál maximum akkor kerülhet sor gasztronómiai élvezetek kombinálására, ha a frissen elfogyasztott vacsora edényzetébe beleküzdjük magunkat, hiszen megszakadna a gyönyörök hajszolása, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladnák a konyhába egy vekni kenyérért vagy egy oldal szalonnáért. Ezért ilyen esetben célszerű már előre odakészíteni a felhasználni kívánt étel- és italféleségeket, hogy ne okozzunk törést az együttlétben. Vigyázzunk a veszélyes eszközökre, hiszen baromi kellemetlen lehet, ha véletlenül belefekszünk egy késbe, húsollóba, dugóhúzóba vagy konzervnyitóba. Viszont külön virtuális élvezetet okozhat számunkra egy ízlésesen összeállított gyümölcstál vagy egy petrezselyemmel díszített fatányéros.

Bár a testszőrzet ízlés kérdése, nem árt, ha ilyenkor egy kicsit kevesebb van rajtunk belőle, hiszen az együttlét után kellemetlen eltávolítani a sűrű mellkasszőrzetbe nyomódott bolognait vagy a fanszőrzet közé vegyült borsófőzeléket. Másrészt már szex közben is megszakadhat a koncentrációnk, ha kedvesünk testének rágott étellel való végignyalását állandóan meg kell szakítanunk azon profán okból, hogy egy marék hónaljszőrt válogassunk ki a fogaink közül.

Még egy fontos dolog: ha a fajtalankodás közepette a különféle testnyílásokat is szeretnénk alkalmazni, célszerű azokat a lehető legtisztább állapotba hozni (egyébként is), hiszen — hacsak nem vagyunk a kakiszex hívei, — nyilván nem szeretnénk a műpéniszként felhasználandó vaníliás piskótarudat csokis verzióban viszontlátni. 

Milyen ételeket érdemes használni? Nos, mindenki tudja, mennyi szexológus ajánlja a hagyományos pároknak a pezsgőt, hiszen ha azt a férfi a szájába veszi, és úgy ingerli kedvese csiklóját, extra gyönyöröket okozhat annak. Ez nyilván nálunk is működik orális szex közben. Ha nincs otthon pezsgő, jó lesz bármilyen szénsavas üdítő (Coca-Cola, Lift, Trombi Dumbi), szörpike szódával vagy ásványvíz is (utóbbiból persze csakis a bubis). Az alkohol jobb, mert az a fejünkbe szállva még fűtheti is a vágyunkat. 

Ha már pezsgő, eszünkbe juthat az eper, amit a magukat arisztokratának képzelő suttyó sznobok együtt fogyasztanak, annak ellenére, hogy a kettő együtt geci szar nem is mindenkinek ízlik. Az eper szexi dolog, lehet például a két végéről kezdve enni, hogy a végén a partnerünk szájához érve csókban forrjunk össze vele. Ki lehet enni aztán a másik köldökéből is, amit sajnos nem mindenki szeret. Ugyanerre a célra megteszi a szőlő vagy a ribizli is, bár miközben előbbi fürtről való fogyasztása egyfajta perverz érzést is garantálhat, utóbbit nem árt előtte gondosan lecsipegetni a szárról, mert amúgy nem jó. Kis probléma lehet az ilyesmivel, hogy a szemek szétgurulnak, aztán meg csak akkor vesszük észre, hova lettek, amikor gyanútlanul beléjük fekszünk.

Az eperről rögtön asszociálhatunk a tejszínhabra, ami valóban izgató felhasználási lehetőségekkel bír. Lehet nyomni például a legintimebb testtájékokra, majd lenyalogatni azokról. Mmmmm... Ötletesebbek egyéb helyekre is pakolhatják ezen tej-masszát, például megtehetik azt, hogy belenyomják a partnerük szájába, majd vákuumos hatással kiszívják annak orrán keresztül (minden egyébbel együtt). Fülbe is lapátolható, csak aztán az otológián győzzük megmagyarázni a szakorvosnak, mit keres fél deci tejszínhab a hallójáratainkban. Javaslat: "elestem a szülinapi tortával a kezemben", "politikus vagyok, és arcon dobtak". Tejszínhabból van a szifonos meg a nyomós. Az előbbi tartósabb habot készít, de kell hozzá patron, utóbbi viszont instant, csak hamar összeesik, úgyhogy sietni kell a felhörpölésével.

Ott van aztán a csokoládé, ami közismerten szexi dolog. Használjuk nyugodtan, korlátlanul. Laár András Csoki-nász az avaron című versétől ihletetten megtehetjük, hogy egy (vagy több) tábla csokoládét a partner testére helyezünk, majd ráfeküdve addig csókolózunk, amíg az édesipar ezen gyönyörűsége el nem olvad közöttünk. Akkor aztán mehet a menet! Csak arra figyeljünk, hogy 1. az anális interakciók esetén elaltathatja az éberségünket, és esetleg olyan dolog juthat a szánkba álcázottan, amit egyébként nem szerettünk volna, 2. az egész mogyorós, mogyoródarabos (stb.) cuccok a felolvadás után karcolhatnak, külsérelmi nyomokat okozhatnak, a robbanós cukros megoldással kapcsolatban viszont lásd a pezsgős bekezdést.

 

A tésztafélék használata esetén leginkább a hosszú, egyenes típusokat javaslom, mert azokkal lehet igazán incselkedni. Biztosan jó a lebbencs is, meg a kagylócska, de például a spagetti vagy a makaróni az, amivel ügyes kis köröket lehet kígyózni a másik hasán, figyelve ahogy az apró mákszemek rákenődnek annak szexi bőrére. Ugyanezek a típusok alkalmasak a Suzy és Tekergőben látható 'két végén szívjuk a tésztát' metódusokhoz is (a csapkodó szaft ellen javasolt pepita kockás keretű védőszemüveg!).

 

A szaftok, folyadékok alkalmasak arra, hogy azokkal feltöltsünk mindenféle mélyedéseket, például a köldök környékét. Használjunk nyugodtan olvadt fagylaltot, csokoládét, pudingot, tejet, süteménykrémet, esetleg szűrt zöldborsó levest. Kellő védelem híján azonban ezek fokozott veszélyt jelentenek a bútorzatra, ezt végig tartsuk szem előtt.

Hideg-meleg. Ki ne próbálta volna már milyen az, amikor egy darab jégkockát csiszatol párja erotikától felhevült testén, és közben azt figyeli, ahogy az olvadék-patakok szétfolynak annak tájékain? Vagy amikor egy másik jégkockával (az előző elolvadt), illeti sikongató párja hímtagját, majd a libabőrös testrészt forró ajkai közé szorítva okoz annak földöntúli boldogságot? Jégkrémevéstől lehűlt nyelvünkkel hasonló örömökben részesíthetjük a másikat, csak éppen vica-versa. Jó dolog a hideg-meleg huncutkodás, de azért itt is érdemes észnél lenni, hiszen azt sem kívánhatjuk, hogy egy pár perces aktus kedvéért felfázzunk vagy veseelégtelenséget kapjunk, és azt sem, hogy a baleseti sebészeten kössünk ki, a sütőből frissen kikapott hurka miatt. 

Nos, a lehetőségek tárháza végtelen, és még arra is lehetőségünk van, hogy az ételekkel segédeszközöket helyettesítsünk. Egy kis fantáziával a hűtő vagy a spájz elé állva számtalan trükkös megoldást alkalmazhatunk az egyébként a szexshopokban is csak feszengve-égve vásárolható alkalmatosságok kiváltására. Csak néhány példa:

— ajzószernek közismerten alkalmas a zeller, és ha nem akarunk nagyon direktek lenni, kifejezhetjük partnerünk iránti vágyunkat egy marék dughagyma meglengetésével.

— ha elfogyott a gumióvszer, használjunk helyette káposztalevelet vagy hurkabőrt, bár kétségtelen, hogy ezek alkalmazása némi óvatosságot igényel, mert könnyen átszakadnak. Ha minden kötél szakad, az óvatosan lefejtett hagymaburok is beválhat.

— síkosítónak, masszázsolajnak ott az étolaj, a margarin vagy a disznózsír (körömpörkölt szaftja, stb.). Rafináltabbak megtehetik, hogy a közeli piacon vásárolt tehéntejet beöntésként alkalmazva vajat köpülnek a párjuk segítségével.

— a műpéniszt számtalan eszközzel válthatjuk ki. A klasszikus répa-banán-uborka triumvirátus hatalmát a különféle kolbászok és szalámik segítségével dönthetjük meg, utóbbiak használatához ráadásul még síkosító sem kell, hiszen a 36,5 fokos test hatására kioldódó narancssárga zsírlé kiváltja azt. A cserkészkolbász és a virsli az ujjazást váltja ki, a többi pedig a különféle igényeknek megfelelő méretben kapható: a kolbász a szűkre szabottaknak, a fasza szafaládé vagy a téliszalámi pedig a használtabbaknak. Akinek még a legvastagabb szalámi sem elég, az se essen kétségbe, ha van a spájzban az a nem-kerek fajta sütőtök.

— a gésagolyók kínos vásárlását is megúszhatjuk egy kis kézügyességgel, ha egy tű és némi cérna segítségével összefűzünk egy pár közel azonos méretű retket vagy apró hagymát.

— végül — de nem utolsó sorban — a sütőipari termékek között az aktívabbak is találhatnak maguknak tömni valót. Ott van például a nyers tészta, croissant, egy vekni kenyér, vagy ahogy I. Edward angol király mondhatta volna, "akinek nincs kenyere, vegyen kalácsot". Az Amerikai pite című film megtekintése szintén megihlethet bennünket, ha a saját kútfő kevésnek bizonyul.

Nos, rövid kis ötlet-orgiánk végére értünk, nem is maradt más hátra, minthogy elsüssük az ősi bölcsességet: "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út".

Jó étvágyat!

Sem lelkileg, sem testileg.

A lelki részről nemigen tudok írni, mivel az még bennem sem tisztult le. Természetesen párkapcsolatról van szó, de ilyenkor mindig hozzá jön még számtalan más tényező is, és ezek együttes erővel cseszik el az éjszakáimat. Szeretem, nem szeretem? Ő szeret, nem szeret? Érdemes folytatni vagy nem? Az eszem legyen a vezérlő vagy a szívem? El lehet engem viselni vagy nem (asszem erre tudom a választ: egyre kevésbé)? Stb.

Testileg pedig részben a lelki problémák miatt szenvedek, legalábbis, ha az ébren töltött éjszakai órákat, a kevés felületes alvást és a tré ébredést veszem, akkor mindenképpen. Mens sana in corpore sano, de ez biztosan igaz fordítva is. Délben aztán valami hagymakrémmel töltött rántott izét ettem, ami most fordult elő utoljára. Már rég tudom, hogy a hagymás dolgokat kerülnöm kell, de néha elfelejtkezem róla, és csak a fél napos szenvedések figyelmeztetnek arra, mekkora hülye vagyok. Ebéd után nem sokkal megfájdult a hasam, émelyegni kezdtem, és állandóan büfögnöm kellett. Az émelygés olykor hányingerbe csapott át, ami pillanatokon belül elmúlt, de hamarosan megint jelentkezett. A délutáni infantilis korszakom mindezek hatására ma elmaradt, ami sajnos mindig alapos indokot ad a kollégák firtató kérdéseire, amikre én viszont ilyenkor ingerülten reagálok, és mindenkit megbántok.

Az esti edzésemnek is annyi volt, mivel a kialvatlanságtól és a rosszulléttől eléggé el voltam gyengülve. Remegtem és izzadni kezdtem (ami nálam azért ritka), és az időnként a hasamba nyilalló fájdalom sem segített.

Doctor House bunkósága azért némileg felvidított, de összességében most nem élvezem a létet.