étterem bejegyzései

Pár évvel ezelőtt még én is arra költöttem a kajajegyeim javát, hogy a különféle étel házhoz szállító cégektől rendeltem magamnak munkahelyi ebédet. Nem kellett otthonról cipekedni, nem kellett főzni, gyors és praktikus volt, ráadásul kajajeggyel fizetve kvázi semmibe sem került. Aztán ahogy telt az idő egyre inkább meguntam őket, és egyre inkább azt hajtogattam, hogy ilyen áron lassan már étteremben is ebédelhetnék, nemhogy majdnem-menza kosztot kelljen ennem, ráadásul egy alkalommal ecetes-savanyú szagú és ízű, romlott levest hoztak. Szóval leálltam a dologról.

Idén a kérdés fel sem merült, hiszen egy héttel ezelőttig még arra sem tellett (céges szinten), hogy az ügyvezetők is kapjanak kajajegyet. Most vettük magunknak a bátorságot, hogy megvegyük magunknak a januári étkezési utalványt. Ha már utalvány, és ha már unalmas a kínai meg a zsömle-felvágott páros, miért is ne lehetne újra rendelni? Nosza, múlt hét pénteken ezen hét minden napjára berendeltem magamnak valamit. Hétfőn rendben meg is érkezett a mandulás bundában sült csirkemell meg a petrezselymes krumpli, és leszámítva, hogy a krumplira egy zöldséges bódé teljes petrezselyemkészlete volt rádarálva, egész tűrhetőnek is találtam.

Tegnap (második nap) viszont már nem mentek olyan gördülékenyen a dolgok. Amikor a futár kihozta a céges rendeléseinket, szabadkozva közölte, hogy valami elcseszhettek a központban, mert a wokban sült csirkecsíkok grillezett zöldségekkel kimaradt (pont az enyém), és hogy most visszamenjen érte, vagy jó lesz cserébe valami más? A valami másra rögtön két lehetőség is volt: rántott hús vagy sóska. Mivel mindegyik jóval olcsóbb volt, mint az eredeti rendelésem, zsörtölődve, de elfogadtam a rántott húst. Ne kelljen szerencsétlennek visszamenni, ha nem ő cseszte el a dolgot.

Öt perc múlva jött egy telefon a futártól, hogy bocsi, rosszul mondta, az nem is rántott hús, hanem rántott harcsafilé, jó-e az is. Mondom az nem jó, mert utálom a halat, a szálkás halat meg végképp, szóval akkor maradjon a 'visszamegy és kihozza' opció. Újabb negyedóra múlva megint jön egy telefon, hogy az a wokos cucc már nincsen, válasszak valami mást az étlapról, de most azonnal. Választottam, az is elfogyott már. Ekkor megkértem a titkárnőnket, közölje a diszpécser kisasszonnyal, hogy akkor nem kérek inkább semmit (mellesleg már negyed 1 volt), viszont kérem vissza a pénzemet, és a hét összes többi napjára és hátralévő életemre is lemondom a rendelést. Később még jött egy szabadkozó telefon valami főnöktől, de már nem hatott meg, ma pedig visszakaptam a pénzt is. Erről ennyit.

Na, de este, squash után és egy éhező Ricsi mellett is praktikusabbnak tűnt a Netpincéren keresztül kivitelezett rendelés, mint nekilátni főzőcskézni. A Négy Ország étteremből kértünk valami sonkával göngyölt húst (Ricsinek), meg hideg gyümölcslevest (nekem). Borravalóval 1700 Ft. Míg várakoztunk, bekapkodtunk ezt-azt, de egy óra múlva már nem lehetett ezzel áthidalni az éhezést, meg is néztük, mikorra várható. 40-80 perc, aminek már igencsak a vége felé közeledtünk. 21:18-kor csörög a telefonom, majd egy szabadkozó férfihang közli, hogy ne haragudjunk, de a futár izébigyó, a Róbert Károly körút meg járhatatlan, és ők mindig frissen, és bocsánat, de még 15 perc. Jól van, mondom, annyit még kibírunk, és megértjük, és várunk türelemmel. A kaputelefon kb. 21:50-kor csörrent meg, ami hát nem éppen 15 perc. Ilyenkor azt szokták, hogy

- ajándék valami kárpótlásként

- vagy nem fogadnak el borravalót

- vagy ingyen ettünk.

Ezúttal egyik sem. A futár srác közölte az árat, elfogadta a pénzt, jó étvágyat kívánt, majd lelépett. Semmi szánakozás, semmi személyes exkuzálás, semmi. A Ricsi kajájában ráadásul 90:10 arányban felülkerekedett a sültkrumpli  (az a mirelit szar), az én levesemben pedig 95:5 arányban a lé a szárazanyaggal szemben, szóval még szar is volt az egész. Jó, kaptunk egy palacsintát, de az máskor is alap. A Négy Ország Étteremről is ennyit...

A tanulságot vonja le mindenki magának.

Amióta ezen a munkahelyen dolgozom, már kétszer költöztünk. Az első alkalommal minden szép és jó volt, mivel 5 percen belül volt vegyesbolt is (viszonylag korrekt árukészlettel), papír-írószer üzlet, meg egy étterem is. Mi kell még? Az első költözés után viszont Zuglónak egy olyan részén állapodtunk meg, ahol ugyan zöldséges is volt, meg 3 vegyesbolt is, de egyikben sem lehetett semmi értelmes kaját venni ebédre. Márpedig enni kell. Ekkor szoktam rá az ételszállítós cégektől való rendelésre, azonban elég sokat csalódtam bennük. Én ugyan sosem voltam leveses, de előfordult, hogy valamelyik kollégámnak valami felforrt löttyöt hoztak ki, és néha az is megesett, hogy valamelyikünk ebéd után végighányta a nap hátralevő részét. Én általában a frissensültekre szavazok (ami ugyebár ezen cégek esetében egy vitatható jelző), ezért különösebb gondom sosem volt, azonban a köretekkel ritkán voltam kibékülve. Hol ragacsos volt a rizs, hol túl sós, hol teljesen sótlan, hol porból készítették a krumplipürét, hol meg csak jázmin-rizzsel lehetett rendelni a sültet, aminek ocsmány az íze. Ezért aztán egyszer beiktattam egy salátás időszakot, azaz minden nap valamilyen salátát ettem. Csömört is kaptam néhány hét után, és igazából azóta sem tudok ilyeneket enni.

A mostani irodában elvileg számtalan lehetőség áll rendelkezésemre, de tudatos vásárlóként sajnos még sincs könnyű helyzetem. Amikor ide költöztünk, a főnököm férje a TV2 közeli székházát javasolta, merthogy abban van egy tuti kis kajálda. Még az első nap próbát tettünk vele, de az árakat megpillantva gyorsan kifordultunk onnan. Egy főzelékért 800-900 Ft azért elég borsos, és ennél csak drágább ételek voltak. Nem is beszélve arról, hogy a fél óra ebédidőből 6-7 perc elsétálni oda, ugyanennyi vissza, sorban állni, fizetni is kell, a lóhalálában való táplálkozásból pedig nekem elég volt a honvédségnél (mindig valamelyik raj végén voltam, ezért néha mire sorra kerültem az osztásnál, már vonalhuttam is ki, mivel addigra szinte mindenki befejezte). Ez tehát kilőve. A szomszéd utcában van egy vendéglő, ami egyrészt 8-ad osztályú, másrészt ott meg kell várni azt is, amíg elkészítik a kaját, tehát ez sem jó. Harmadik lehetőség egy igen közeli büfé, ahol mindenféle rántott bizbaszt, meg majonézes salátákat kapni. Innen elég sokat vásároltam, annak ellenére, hogy például a rántott húsok helyett csak egy harmadik réteg volt a panírból, a saláták meg nekem túl édesnek bizonyultak. Együttműködésünket akkor fejeztük be, amikor egyszer nyelvet csípő franciasalátát kaptam, ami másnapra ráadásul iszonyú büdös lett. Mivel ez egy hétfői napon történt, biztos voltam benne, hogy az ebédem még péntekről maradt, és innentől kezdve sosem vásároltam ott. Mint említettem, igyekszem tudatos vásárlóként viselkedni. 

Nehezedett a helyzet, mivel maradt 3 bolt, meg egy gyrosos. Az egyik bolt egy mini CBA a Thököly-n, amibe ha belépsz, egy spanyolcsizmában találod magad. Alig lehet a sorok közt elférni, a környezet a szocializmust idézi, ráadásul a húspultra tekintve elmegy az étvágyam. A másik üzlet még ennél is kisebb, mivel ott még sorok sincsenek. Az ebéd itt történő beszerzése teljesen esélytelen, mivel reggel fél kilenckor már reggelire is max. 3 db péksüteményből választhatok (és olyat nem is szabadna ennem). A gyros-bódét egyszer próbáltam. Itt semmi mást nem lehet kapni, cserébe viszont az autentikus arab (/török/perzsa, stb.) az ujját nyalogatva nyitja szét az étel nejlontokját, maga a kaja pedig iszonyú zsíros, amit én nem nagyon bírok.

Végezetül maradt a harmadik bolt, a Bosnyák téren található CBA. Ez már nagyobb, mint a fent említett, viszont nem kevésbé zsúfolt. Ma vagy öt percig kellett várakoznom, mire le tudtam emelni egy csomag Sajtlit (Füstlit akartam, de az nem volt), mert az egyik irányból egy savanyúságot pakoló kisasszony zárta le az utat, a másik irányból pedig az árlistát tollal átjavítgató kollégája, és egyik sem törődött azzal, hogy a vásárlók nem tudnak tőlük haladni. A húsos-sajtos pultnál előtte egy emberke állt, viszont mire a kívánt termékhez jutottam, már három, ezért inkább kihagytam a sajtot. Ez persze akárhol előfordul, de itt ezeken felül senki nem köszön, a pénztárosok pedig egymással beszélgetnek, nem figylnek, duplán ütik be a termékek árát, és hajigálják a megvásárolt dolgokat. Ma például az egyikük egy csomag szőlőt olvasott le először (amit egyszerre faltam be, úgyhogy majdnem befostam, mire hazaértem), és az összes többi holmit erre baszta rá. marhára boldog voltam. Szóval ide se szívesen járok, ráadásul az sem megoldás ha állandóan hideget ebédelek.

Ja, és majdnem kifelejtettem: van még egy kínai étterem is, amit gyakran látogatok, de ennek meg fix a kínálata, és már baromira unom. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne kerüljön egy vagyonba a napi ebédem (tehát pizzarendelés és hasonlók is kilőve)?