íny bejegyzései

Hát persze, hogy már megint van valami, ami nyugtalanná teszi az éjszakákat és feszültté a nappalokat. Mi az hogy! Nagyon is! Igaz, hogy ez annyira nem volt meglepetés, hiszen már legalább másfél éves dologról van szó, de olyan jó lett volna, ha még húzódik egy kicsit az ügy. Időzített bomba ketyeg ugyanis a fejemben, és most valaki elindította a végső visszaszámlálást. Baromi boldog vagyok... De hogy ti is értsétek, miről van szó, vissza kell mennünk egy kicsit az időben.

Két és fél éves lehettem, amikor egy napsütötte, nyári napon apámék kis műanyag kádban kiraktak a kertbe, hogy kedvemre pancsolhassak... Ja, ennyire nem kell visszamenni... (bár ez is egy jó sztori).

Tehát úgy 12 éves koromban jártam először fogorvosnál. Akkor nem szereztem túl pozitív élményeket (érzéstelenítés nélküli fúrás, stb.), de aztán rájöttem, hogy a fogorvos tényleg barát, és ma már nem félek tőle. A rájövetelben az is segített, hogy a rá következő 6-7 évben olyan gyakran kellett mennem hozzá, mintha csak moziba járnék. Kisebb részben öröklött tulajdonság, nagyobb részben a hiányos táplálkozás lehetett az oka annak, hogy rendkívül gyors ütemben szuvasodtak a fogaim a napi rendszeres fogmosások ellenére is. Mire 20 éves lettem, a fogsorom fele tömött fogakból állt.

Viszont mindegyik a helyén volt. A sorozás előtti orvosi vizsgálaton az akkori fogdoki meg is jegyezte, milyen szépek a fogaim. Ezen kicsit megdöbbentem. Mondom, mitől lennének már szépek, amikor a fogsorom fele tömve van? Hát éppen azért — válaszolta.— Nincsenek elhanyagolva. Ez igaz. Mivel legrosszabb rémálmaim a mai napig azok, amikor valami okból kifolyólag sorra hullajtom el a fogaimat, nem mulasztom el, hogy egy évben legalább egyszer el ne menjek egy gyors kivizsgálásra. Sajnos ilyenkor mindig akad olyan fogam, ami beavatkozást igényel, de szerencsére csak azok, amik már eleve tömve vannak.

Úgy három évvel ezelőtt is elmentem a doktor bácsihoz, mert gyanakodtam, hogy valami nincs rendben odabent. A meggyanúsított fognak semmi baja nem volt, viszont a mellette levő 3 kollégája mind szuvasodott a tömés alatt. Ezeket sorra kijavította, a töméseket esztétikusra cserélte, de fúrás közben az egyiknél (BF4) olyan mélyre kellett hatolnia, hogy megnyílt a gyökércsatorna is. Nem volt mit tenni, gyökérkezelést kellett foganatosítani, ott helyben. A fájdalomtól való félelemtől, meg a fájdalomtól magától majd' összefostam magam, de aztán túléltem az egész procedúrát.

Néhány hónappal később evés közben egy roppanást éreztem a fejemben, de mivel fájdalom nem követte, változást meg akkor nem éreztem, nem foglalkoztam vele. Azért a következő napokban olyan érdekesen idegennek érzetem a BF4-et, és addig piszkáltam a nyelvemmel, aztán meg az ujjammal, mígnem egyszer csak kiesett a belső fele. Tudtam, hogy a gyökérkezelt fogak élettelenek, ezért nagyon sérülékenyek, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Elmentem a fogdokihoz, hogy akkor most mi van, mire ő belehajtott egy csavart a félbe tört fogamba, majd ezzel meg egy kupac fehér töméssel támasztotta meg a maradékot, így kívülről úgy tűnik, mintha kutya baja volna. Ügyes megoldásnak ígérkezett, azonban a doktor(nő) hozzátette, hogy ez semmiképpen sem végleges, és hamarosan úgyis tenni kell valami maradandóbbat, mert így nem maradhat.

Nem is maradt úgy, mivel újabb hónapok után azt vettem észre, hogy a BF4-em tövében egy érdekes kis gumó jelent meg, közvetlenül az ínyem alatt. Rögtön tudtam, hogy ez tályog (holott még sosem birtokoltam ilyet). Kicsit izgultam miatta, de mivel semmiféle tünetet nem produkáltam, lassan megnyugodtam. Azért amikor legközelebb a fogorvos felé vettem az irányt, megemlítettem neki a dolgot. Ő megnyomkodta, megkocogtatta, de nem fájt, úgyhogy elküldött röntgenre, majd az eredmény láttán annyit mondott, hogy ezzel évekig el lehet így lenni. Ismét megnyugodtam. (A röntgenképen jól látható még a csavar menete is.)

A nyár végéig nem is volt semmi probléma, de akkor egy különösen forró napon arra ébredtem, hogy a bal orcám egy pöttyet megdagadt, persze pénteken, nehogy el tudjak vele szaladni az orvoshoz. Hétfőre maradt (volna) a dolog, de mivel addigra lelohadt a daganat, és az orvos különben is szabadságon volt, nem lett az egészből semmi. A kis ijedtségre rápihentem, aztán lenyugodtam. Azóta viszont folyamatosan azon aggódom, hogy vajon mikor robban a bomba.

Úgy tűnik, mostanában. A BF4 felett egyre nagyobb a duzzanat, ami nyomásra érzékeny és kocogtatásra is. Néha csak úgy spontán nyilall egyet, most pedig olyan érzést produkál, mintha valami mászkálna az arcomban. Néha feszít, néha viszket. Ez semmiképpen sem jó jel. Végeztem némi kutatást a neten, hogy tudjam, mire számítsak:

A tályog olyan fájdalmas fertőzés a fog gyökerénél vagy az íny és a fog között, amelynek hátterében többnyire nagymértékű szuvasodás áll. Előidézője lehet még valamilyen fogat ért trauma is. Ilyen trauma lehet például, ha a fog kicsorbul vagy letörik belőle egy darab, de kiválthatja ínybetegség vagy ínygyulladás is. Ezek a betegségek azzal járhatnak, hogy a fogzománc megreped, ami lehetővé teszi, hogy a baktériumok bejussanak a fog belsejébe. A fog gyökerénél megjelenő tályog úgy alakul ki, hogy a fogról a fertőzés átterjed a környező szövetekre. A szervezet a fertőzésre nagyszámú fehérvérsejt támadásával reagál - a genny ezekből a fehérvérsejtekből, elhalt szövetből és baktériumokból áll. A fogak fertőzéséből eredő genny általában először az ínybe tör be, ezért a foggyökér körüli íny megduzzad. A fog helyzetétől függően a genny - az állkapocs duzzanatát okozva - betörhet a lágy szövetekbe (cellulitisz), illetve a szájfenékbe, az orca területére, sőt, a bőrbe is.

Ez eddig oké, most jön a feketeleves:

A beavatkozást ambulánsan, helyi érzéstelenítésben végezzük, ami 2 %-os Lidocain oldattal történő injekciót jelent. A fog körül metszéssel lebenyt készítünk, lefejtjük a fogínyt, a gyökerek körül levő csontot vésővel eltávolítjuk, majd kiemeljük a fogat. A sebüregben levő gyulladásos szövetet eltávolítjuk. A fogmeder egyenetlen csont széleit csontcsípővel korrigáljuk. Végül a sebszéleket egymáshoz illesztve, varratokkal zárjuk a műtéti területet. Szükség esetén vérzéscsillapító injekciót adunk a beavatkozás után. Steril gézlapra ráharapva 30 percet várakozni kell, a vérzés megszűnése után haza engedjük a beteget.

Hát ez kurva jól hangzik, meg kell hagyni. Mondjuk találtam egy kellemesebb hangzásút is, aminek ráadásul az a vége, hogy megmarad a fog, sőt, még meg is koronázzák. Ez a verzió sokkal jobban tetszene, mert ha hidat tetetnék a pofámba, akkor az még két fog tönkretételét jelentené. Ha viszont kihúzzák, akkor ocsmány leszek, és nem tudok majd nevetni, amíg valami pótlást nem csináltatok, ráadásul nem fogom többé teljes értékűnek érezni magam, és át is kell keresztelkednem 978-ra, mert akkor már csak annyit érek. 

Fájni fogok és csúnya leszek. Brühühűűű!