öv bejegyzései

Jó hosszú héten vagyok túl, már ami a munka részét illeti. A szórakozás még csak most jön, amit ezek után meg is érdemlek.

Ez a hét az év legmunkásabb hete, és egyben persze a legfárasztóbb és legstresszesebb is. Ilyenkor kell megcsinálni a cégek előző évi mérlegét, eredménykimutatását, társasági- és iparűzési adó bevallását, de erre csak azután van idő, hogy elkészítettük a rendes havi munkákat, például a bérszámfejtést meg az ÁFA-bevallásokat. Elvileg persze nem kéne a május 31-i határidő előtt 10 nappal nekilátni ennek a munkafolyamatnak, de addig is olyan sok munka van, hogy nemigen marad mellette idő az előkészületekre. Ott vannak például a SZJA-bevallások vagy az oroszos nevű NYENYI, amik szintén sok időt igényelnek. A társasági adóval és barátaival nem is az a probléma, hogy meg kell őket csinálni, hanem az, hogy az elkészítésüket számtalan egyéb teendő előzi meg, ezek tartanak olyan sokáig. Maguk a bevallások már pöccre összeugranak — ha értünk hozzájuk. Csak a teljesség igénye nélkül:

Össze kell hasonlítani például, hogy egyeznek-e a tárgyi eszköz analitikák a könyveléssel. Minden beszerzés szerepel itt is, ott is? Az értékcsökkenések le vannak könyvelve? Kivezetések, eladások, selejtezések szintén? Satöbbi. Mivel az idén programot váltottunk (szintén egy hajtós időszakban), előfordulhat, hogy a régi és az új adatbázis között eltérések vannak, ezért ha valamit javítgatunk a régiben, az újban is meg kell tenni ezt, különben jövőre megint csak nézünk, hogy mi van.

A deviza- és valutakészleteket egyeztetni kell, és árfolyamdifferenciát kell elszámolni rájuk, mivel a vállalkozók tulajdonába kerüléskor és év végén nyilván nem egyforma az adott pénznemek árfolyama. A vevőkkel és szállítókkal szembeni devizás követelések/kötelezettségek szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

Az előlegeket egyeztetni kell, mert lehet, hogy év közben már rendezték őket, csak nem vettük észre. Az átvezetési számlák és jövedelemelszámolási számlák egyenlegének jellemzően 0-nak kell lenniük és, hogy ne soroljam fel mind a kb. 20 munkafolyamatot, megemlíteném még az időbeli elhatárolásokat.

Ezek igazán buzi dolgok, mivel van belőlük aktív meg passzív. A számviteli alapelvek között van egy olyan, hogy időbeli elhatárolás elve. Ez annyit tesz, hogy a különféle bevételeket és költségeket arra az évre vonatkozóan kell elszámolni, amelyikre vonatkoznak. Magyarul, ha már december hónapban kifizetek egy januári bérleti díjat, az a következő évet érinti, hiába fizettem ki még az előzőben. A pénzmozgás egy dolog, a költség meg egy másik. Az előre fizetett költség (biztosítás, bérleti díj, újság-előfizetés) meg az utólag kapott bevétel (pl. kamat) aktív, fordítva pedig passzív időbeli elhatárolás. Ha valami egyszerre több évet érint, akkor azt arányosan kell elszámolni, és ez az igazi trágyaság. Fénymásolgatni (hogy mindkét évben legyen bizonylat), osztani az összes nappal, szorozni az adott évi napok számával, átlépkedni a programok és évek között.

Ilyen jól szórakozom egy ideje (kb. 2-3 hete), de most sűrűsödött be igazán, mivel egyrészt eddig túl kényelmes voltam, másrészt a végére maradt több olyan cég is, aminek a tulajdonosa szeret variálgatni, ezért ezeket újra meg újra meg kell csinálnom. Egy szám változása számtalan másik dolgot változtat.

Ahogy pedig az idő telik, úgy nő bennem a stressz. Számolgatni, mennyit kell még megcsinálnom, saccolgatni, mennyi idő kell ezekhez, bosszankodni, ha valamit elcsesztem és azon is, ha az ügyfél rúgja fel az egészet. Közben a könyvvizsgáló, a főnököm és a vezető könyvelő is csesztet, sürget, segítséget kér, ami miatt rendszeresen félre kell tennem az éppen nézegetett céget, hogy a másikkal foglalkozzak, ez pedig nagyon megnöveli a hibázás esélyét. És ha valamit elrontok, csinálhatom újra. Menedzselni kell ilyenkor az időmet. Minél többet mielőbb vagy inkább a nehezeket vegyem előre? Kalkuláljak azzal, kinek mennyit kell majd fizetni, és azokat hagyjam a végére, akiknek semmit? Általában ez sikerülni szokott, de most nem ment. Ezen a héten háromszor kaptam meg, hogy "Miért most kell szólni?" (és ezek variációit), ami persze nagyon jól esett.

Ráadásul volt egy-két intermezzo is. A kolléganők például elkevertek egy már korábban elkészített bevallást (vélhetőleg duplán adták fel, azaz mindkét példányt), ezért ezt újra meg kellett csinálnom. El lehet képzelni, ilyen hajtás közben mit reagálok egy hasonló esetre. Ott volt aztán egy cégem, aki kiemeltnek számít, ergo a főnököm rendszeresen tájékoztatja az ügyvezetőt az aktuális számokról. Most is ezt tette, csak éppen elfelejtett a végébe belekalkulálni egy nem kis összeget, így a 6 millió nyereség mindjárt 5 millió veszteség lett. Na, jöhetett az izzadás, hogy miként csináljunk mégis nyereséget neki (jelentem, sikerült).

A mai cécó sem volt rossz. Van egy ügyfelem, aki nagyon sok céggel áll kapcsolatban, azok viszont nem minden esetben fizetnek neki. Olyan is van, hogy az egyik partnere (látszólag) egy másiknak fizeti ki a számláját, ami miatt elég nagy káosz keletkezhet. Ennek a káosznak a tisztázása tegnapra és mára maradt, az ügyfél pedig kifejezetten nem örült ennek. Ráadásul ma konferencián volt, ezért nem is igen tudtuk elérni, és amikor végre sikerült, akkor is az lett a vége, hogy rúghattam fel, amit egyszer már megcsináltam.

Na, de nem is ragozom tovább, készen lettem (egy kicsi maradt csak keddre), bár itthon még van mit tennem. Fáradt vagyok és kimerült, amin a hétfő éjjeli hosszas fennmaradás nemigen javított. Főleg, mivel azért maradtam olyan sokáig fenn, mert volt mit megbeszélnünk a párommal. Kis pipulás, kis tisztázás, de semmi komoly, csak a kimerültség okozta kesergés és az ebből eredő pszichés problémák. Edzésen is csak hétfőn voltam, szerdán meg ma nem. Nem is volt honnan elmaradnom, mivel az edzőmnek is besűrűsödött a dolga, szóval amúgy is egyedül kellett volna edzenem. Én viszont inkább dolgoztam, volt, hogy este fél nyolcig. Sebaj, egy évben egyszer belefér.

Ma viszont felültem néhány akciónak. Mivel eddig egész hónapban nem volt időm elverni a fizetésem, tegnap meg ma elmentem költeni egy kicsit (meglesz még ennek a böjtje...). Stresszes időszakban jót tesz a lelkemnek egy kis vásárolgatás. Megvettem például a Dragonlance sorozat magyarul megjelent utolsó kötetét is, így végre megvan mind a 40 (erre majd visszatérünk egyszer), de nem is ez az érdekes. Bővíteni kellett már a ruhatáramat, mivel sokszor úgy érzem, hogy nincs mit felvennem. Vannak ugyan ruháim, de nem tudok stílusosan öltözni, mosás előtt kicsivel pedig igazán gondban vagyok, hogy mit aggassak magamra.

Beszaladtam tehát a Westendbe, mivel nemrég láttam ott egy inget, ami megtetszett. Nem vettem meg rögtön, mivel drágállottam, de aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Közben akciót indítottak a Kenveloban, csakhogy azon nyomban rábasztak 2 rugót az ingre. Jó, ha tudjuk, hogy az akciók jellemzően így működnek. Ha 20000 felett vásárolsz, kapsz 10000 Ft kedvezményt, de akkor már rárakunk 20%-ot mindenre. Mindegy, belefér — gondoltam, csakhogy mire elszántam magam, minden nekem való méret elfogyott. Vettem azért egy buzis-rockeres övet (ilyenem még úgysem volt), meg egy óccsó farmert is, mert eddig csak két farmerom volt. Ma egyébként megszámoltam, és az a kettő egy picit pontosabban tizennégy, de mivel csak elnagyoltan leltároztam, van az 16 is. De mit csináljak, ha azt a többit már nem szeretem vagy nem szívesen veszem fel (mert mondjuk szakadtak, elnyűttek, stb.)?

Az ing kérdése azért csak frusztrált, ezért ma elmentem az Árkádba is, ahol szintén van egy Kenvelo üzlet. Itt is ugyanúgy felnyomták az árát, de mivel bulirucim is alig van, csak megvettem egy méretemben való példányt. Ha pedig már akció, itt is vettem egy farmert, így a 13 ropis farmerért meg a 10 ropis ingért együtt csak 13-at fizettem. Máris megérte. Igaz, az egy nappal korábban vásárolt övet kozmetikázni kellett egy kicsit (barkácsolni), de végül talán az is hordható lesz (persze csak buzik között).

Átmentem aztán a dm-be, hogy macskakaját meg kozmetikumokat vegyek, mire lecsapott rám egy akciózós néni. Rávett, hogy vegyek egy csomag Purina One macskakaját, viszont kaptam mellé három másik terméket, így 400 Ft-ért hazavittem egy ezresnyi cuccot. Így szeretek vásárolni.

Csak egy gond volt, mégpedig, hogy amikor bementem kaját venni a sarki Matchba, egy halom cekkerrel léptem be oda. Persze mindenről volt blokkom, és csak a pénztárnál állva ocsúdtam, hogy ha a rendszeresen rám cuppanó (és most is stírölő) biztonsági őr megállít (aminek a szatyrok cibálása igencsak megnövelte az esélyét) mégsem tudok MINDENRŐL blokkot felmutatni, hiszen az ajándék termékekről nem volt. És nem lehet itt is éppen ugyanilyen dolgokat kapni? Dede....de végül megúsztam a kellemetlenségeket.

Szóval most a székemben ülök, blogolok, fáradtan, kimerülten, de lélekben már a hosszú hétvégére készülve. Jó lesz nagyon...

...remélem.

Majd mesélek róla, most már úgyis lesz rá időm.