újév bejegyzései

Blogos élettörténetem ott szakadt félbe, hogy gyorsan buszra kellett pattannom, mert Székesfehérvárra távoztam, a tervezett szilveszteri buli színhelyére.

A sztori ott kezdődik, hogy a tervek szerint a nyári békésszentandrási duhaj társaság mulatott volna együtt úgy, hogy mindenki max. 1 főt visz még magával, azonban az egyik srác első nekifutásra beszervezett 5 vadidegen embert. Ráadásul ők már 30-án este leutaztak volna, hogy úgymond segítsenek előkészülni. Agyba-főbe kellett telefonálni, hogy ezt megakadályozzuk, mivel a házigazda nem szívesen aludt volna egyedül egy halom idegennel, és ekkor merült föl az eshetőség, hogy akkor menjek már én is előbb le, hogy egy esetleges rablás esetén eggyel szaporodjon az áldozatok száma. Szerencsére sikerült az illetőt ezen tervéről lebeszélni, méghozzá olyan jó hatásfokkal, hogy végül egyedül jött (némi sértődés és kellemetlen telefonbeszélgetések után). Ettől függetlenül továbbra is már egy nappal korábban szeretett volna Fehérvárra utazni, és mivel a házigazdánk őt olyan jól nem ismerte, ezért változatlanul számított a társaságomra. Részemről ennek már csak azért sem volt semmi akadálya, mert mellesleg a második legjobb barátnőm. Tehát szívesen mentem.

Amikor leértünk, ledobtuk a cuccunkat a lakásban, aztán elsétáltunk egy helyi kávézóba, hogy beszélgessünk egy kicsit, de 1,5-2 óra ott tartózkodás után inkább visszatértünk a kevésbé füstös, és sokkal jobban kifűtött panelba. Jókat röhögcséltünk így hármasban, aztán valamikor éjfél után lefeküdtünk aludni. Ez rám is fért, mivel előző éjjel alig aludtam (a moziban nem akartam hunyni).

Rolcsikám délelőtt ért oda, aztán egy rövid Tescozás után elment a közeli, régen látott rokonait meglátogatni. Délután 3-kor kezdtek szállingózni a többiek, majd Rolcsi is visszajött. Mindenki jól egymás nyakába ugrott, és vendéglátónk meleg bátyja is előbújt a szobájából (egy nap után rávette magát, hogy köszöntse a vendégeit...). Elkezdődött az először szolid, majd egyre vadabb italozás. Szólt a zene, ment a sztorizás, felidézve a békésszentandrási élményeket (volt bőven), meg az eltelt időben történteket. Mivel nem bírtam magammal, elárultam Rolinak, hogy tavasszal lesz egy kiscicánk, amit ő akkor fel sem fogott, így elmaradt az oly áhított nyakamba ugrás. Egy ideje ugyanis, rágja a fülemet valami háziállatért, de én minden alkalommal határozottan elutasítottam, hogy ily módon ismét feláldozzam a szabadságom egy részét, azonban a kedvvért belementem a dologba. Meglepetésnek szántam (még ha ezen aktussal előre is hoztam), de nem jött be... Valaki hozott egy kis hatosztatú pörgettyűt, 3 cl-es poharakkal, ami mondanom sem kell, mire szolgált. Összejött 6 önkéntes, köztük én is, akik minden pörgetés után megittak egy pohárkányi tömény italt, plusz ledobtak magukról egy általuk választott ruhadarabot. Szerencsére a félmeztelenségen túl senki nem jutott, cserébe viszont nagyon rövid idő alatt nagyon berúgtunk. Én némi egészségügyi céllal megejtett önhánytatás után ledőltem egy csendes szobában, ahova hamarosan követett a nem sokkal jobb állapotban leledző házigazda csaj is. Míg a többiek tovább duhajkodtak (valamint egy-két 'idegen' lelépett), mi összebújva igyekeztünk kiheverni az alkohol okozta fáradalmakat, hogy éjfélre ismét ünneplős állapotba tornázzuk vissza magunkat. Persze semmi olyan nem történt, viszont megtapasztalhattam, hogy valóban biszexuális vagyok és nem pedig meleg.

Én tök jól el lettem volna így, viszont a társaság még talpon álló része idő közben elfuvaroztatta magát a Roland rokonának helyi kocsmájába, és ott folytatták tovább a bulit, azonban kb. egy óra elteltével igényt tartottak a mi társaságunkra is. Meg sem kérdezve, hogy mi mit akarunk, taxit küldtek értünk, így hamarosan újra együtt volt a banda. Mondanom sem kell, hogy akkori fizikai állapotomban a halál faszára kívántam az egészet, és Rolandomat is csak azért nem osztottam ki, mert nem akartam meggyilkolni a bulit. Mindenesetre eltökéltem, hogy be fogom pótolni ezen mulasztásomat. (Azóta megtörtént, hozzácsapva a feddéshez azt is, hogy nem elég, hogy akaratunk és belegyezésünk nélkül döntött a fejünk felett, hanem, hogy a kivitelezés során a testi épségünket is veszélyeztette, tekintve, hogy odafelé hatan ültünk a taxiban). Itt a rokoni kapcsolatokra való tekintettel ingyen fogyasztottunk (mondjuk én csak egy ásványvizet ittam), a rajtunk kívül a helyszínen tartózkodó HVCS-k meg nem sok vizet zavartak, leszámítva néhány bepróbálkozást a lánytagjainknál és néhány agresszívoskodást a hímtagjainknál. Én persze végigkómáztam az egészet, és amikor Rolandom, fittyet hányva az akkori állapotomra, egy feles Jégert kért nekem, azért dühösen odaszóltam neki, hogy "Remélem, reggel ötig itt kell ülnöm".

Éjfélkor együtt elénekeltük elordítottuk a Himnuszt, miközben a HVCS-k úgy néztek ránk, mint a véres rongyra, majd egy órán belül három turnusban hazataxiztunk, otthon pedig gyorsan ágyba kerültünk. Én megint harmadmagammal aludtam, megint középen, így megint nem túl sokat pihenve (ami azt hiszem, meg is látszik a mostani bejegyzésem stílusán).

Ébredés után egy irdatlan takarítást csaptunk, és felmértük a károkat (sajna volt némi), majd betelepedtünk a net elé, és közösen röhögtünk egy halom vicces videón. Azóta megtudtam, hogy a kárelhárításunk nem volt teljesen sikeres, amiért szegény második legjobb barátnőmet eléggé megalázta az azóta hazaért anyja (pl. fogkefével takaríttatta fel a toalettben észre nem vett hányásmaradékot, stb.).

Én is hazaértem, de Roland nélkül. Ez egyáltalán nem hat pozitívan a jelenlegi hangulatomra, ami a nálam ilyenkor szokásos levertséget jelenti. Az ünnepek után rám szakad életem minden gondja: hogy (jelenleg legalábbis) buzi vagyok, hogy nincs pénzem, várható kiadásom viszont annál több, hogy itt a vizsgaidőszak, én pedig nem tudok semmit, hogy éhes vagyok, hogy álmos vagyok, hogy a hátam mögött hagytam ezt a jó kis társaságot, hogy apámékhoz is át kéne menni és, hogy tavaly elvesztettem a legjobb barátomat.

Ilyenkor mindig meghalok egy kicsit.

Az idén még szerettem volna megírni két karácsonyi tortúrám történetét, meg a tegnap éjjel megnézett mozifilmekkel kapcsolatos véleményemet is, de mivel váratlanul el kell utaznom előszilveszterezni, és már nincs idő, az én terjengős stílusomban megírt beszámolók bepötyögésére, ezért ez már januárra marad.

Köszönöm mindenkinek, aki az utóbbi négy hónapban rendszeresen olvasta szerény kis (helyesírási hibákkal teletűzdelt) blogomat, de annak is, aki csak félúton kapcsolódott be életem ezen időszakának nyomon követésébe. Remélem, senki nem bánta meg. Jövőre újult erővel folytatom a pötyögést, hátha lesz még, akit szórakoztatni tudok (csak előbb kiheverem a szilveszteri buli fáradalmait).

És akkor ezúton kívánok mindenkinek boldog 2008-at (ami már nemigen lehet szarabb, mint a 2007-es év volt (persze nézőpont kérdése))!

Ez pedig a 979 top 10 egy újabb darabja (hogy mégse legyen olyan rövid ez a post):