ünneplés bejegyzései

Tegnap végre letudtam a január hónap utolsó két, nyűgös és 'nem akarom' tevékenységét, két születésnap megünneplését, így végre visszanyerhettem valamennyit a szabadságomból. Most előre láthatólag egy kicsit nyugodtabb lesz a helyzet, legalább is a hónap végéig.

Az első születésnapot Csepelen ünnepeltük, ahol összejött szépen az apai családom megmaradt része. Apámék természetesen nem voltak ott, mert ők az ilyenre sosem jönnek el, pedig igazából sosem vesztek össze senkivel. Ők ilyenek. Mindenki más hiánytalanul megjelent, így 13-an voltunk. A vendéglátók nagyanyám húgának (az ünnepeltnek) a lánya és annak élettársa voltak, így sem a hely, sem az 'ellátmány' nem volt szűkös. Hát igen, nem élnek éppen rosszul. Csepelen, a Duna mellett van egy kis házuk, padlófűtéssel, úszómedencével, takaros kerttel, kandallós nappalival, szóval tiszta putri. Az anyuka szintén könyvelő, az élettársa pedig Magyarország egyik ismert bicikligyártó cégének fejese (talán még mindig az igazgatója), így van mit a tejbe aprítani. Persze nem irigykedem, mert a családból legalább ők igazán jó élnek. Mióta a dédmamám, majd annak középső lánya is meghalt, ők vállalták magukra, hogy egy évben egy-két alkalommal összeterelik a famíliát.

Az ünnepelt a nagymama, azaz nagyanyám maradék lánytestvére volt, ő mostanában töltötte be a 75. évét. Világi életet élt mindig is, többször házasodott, és van 3 gyereke is, akik közül kettő szinte sosincs ott sehol. Most sem voltak. Pedig úgy tűnik, már nem sok alkalmuk lesz találkozni az anyjukkal, hiszen az most is a halálos kór újabb tünetével a torkában, rekedten, bár szellemileg teljesen frissen vett részt az ünneplésen. Félő, hogy így együtt legközelebb már csak a temetésén leszünk. 

Ott volt az unokája is, az én másod unokatestvérem, meg annak felesége, akiknek tavaly volt az esküvője, amiről szintén írtam. Uncsitesóm egy baromi jóképű, hibátlan, markáns arcú, 26 éves srác, aki kreol bőre miatt szinte indiános hatású fizimiskával rendelkezik. Fiatal kora ellenére súlyos cukorbeteg, ráadásul nemrég savtúltengéssel került kórházba, ezért hajdan görög szobrokéhoz hasonló arányosan izmos teste mostanra meggyengült kissé. Nagyon sajnálom őt és persze csinos feleségét is.

Nagyanyám egyetlen fiú (fél)testvére sincs túl jó bőrben. Még csak 64 éves, de amióta ismerem őt, súlyos mozgásszervi problémákkal küszködik. Alig bír járni, az ujjai is nehezen mozognak, a bőr lóg rajta, és csak reszketeg hangon tud beszélni. A piát nagyon szereti, és minden ilyen alkalomkor le is részegedik a sör-konyak kombók miatt, ami nála azt eredményezi, hogy kiabálva kezd beszélni, és állandóan a felesége kárára ereszt meg vaskos megjegyzéseket. Vigyázni kell vele, nehogy szóba kerüljön a politika, mert ilyenkor jön az agresszív Orbán-cigányozás, bár kíváncsi vagyok, hogy az utóbbi évek 'eredményei' és az őt igencsak érintő vizitdíj bevezetése után is tartja-e a nézeteit. Egy korábbi alkalommal ebből komoly veszekedés is lett közte és a nagybácsim között, ami miatt évekig nem beszéltek egymással. Mára ezen túltették magukat, és tegnap például órákat diskuráltak kettesben, a legnagyobb békességben. A kor és a bajok úgy tűnik, feledtetik velük a kicsinyes és általuk megváltoztathatatlan egyéb körülmények jelentőségét. Ott volt még a kárára elkövetett poénokat közömbösen tűrő felség is (akinek szintén mostanában volt a születésnapja), meg a fiúk, egy hajdan vízilabdás, mára elterebélyesedett 'srác', annak még terebélyesebb, jó kedélyű felesége, meg a kislányuk. Végül pedig ott volt még az általam nagybácsinak emlegetett fogadott nagyapám, az ünnepelt egy barátnője meg én.

Általában nagyon fázom ezektől az összejövetelektől, mert közöttük sem tudok feloldódni. Mintha idegenek között lennék. Nincs mondandóm, igazából pedig nem nagyon érdekel, mi van velük, ezért erre vonatkozó kérdéseket sem tudok őszintén feltenni. Itt nincs összefüggő téma, amihez hozzá tudnék szólni, csak panaszkodás, az elhunytakra való emlékezés meg udvariaskodás minden szinten. Az nem kétséges, hogy vendéglátóink aztán tudnak enni, de a többieket sem kell félteni ilyen téren (jó magyar szokás szerint), ezért aztán volt mit enni bőven. Sajtos masnik, pogácsák, fasírtgolyócskák, sült kacsacomb, húsleves, rántott hús, sült krumpli, rizibizi, háromféle majonézes saláta, savanyúságok, egy kétszintes torta (meg még egy szimpla a barátnőtől), eper, áfonya, és a felsorolásból tutira kihagytam még legalább ugyanennyi féle táplálékot. Inni is volt cefet mennyiségben: sörök, borok, ágyas pálinkák (gyári és saját), whiskey, meg ki tudja még, mi minden. Bár engem is próbáltak itatni, tisztességesen ellenálltam, hiszen nekem este még jelenésem volt egy másik helyen is, így nem üthettem ki magam (és persze szilveszter után nem is akartam volna). 

A nagybácsimmal karöltve érkeztünk, valamivel 11 óra előtt, és csak 6 után távoztunk. Az ünnepeltnek és a másik közeli születésnaposnak adtunk 10-10 ezer forintot (ami jelen anyagi helyzetemben külön jó volt), univerzális ajándék gyanánt. A beszélgetésbe néha bekapcsolódtam, néha direkt engem kérdezgettek, hogy hogy bírom egyedül, mikor nősülök már, van-e barátnőm, mi van az iskolában, szóval a szokásos kérdések. Mivel a család úgy tudja, hogy már nem dohányzom, nem is gyújtottam rá, viszont nagyon hiányzott volna egy jó cigi. Szerintem ez is hozzájárult a feloldódni-képtelen lelkiállapotomhoz, az ünnepelt meg is kérdezte, hogy "979-ke, miért vagy olyan passzív?". Majdnem rávágtam, hogy "pont hogy aktív vagyok", és amikor egy pillanat múlva kapcsoltam, jót röhögtem magamban ezen, de kifelé csak egy sejtelmes mosolyt eresztettem meg. 

Szóval valamikor 6 körül sikerült végre elszabadulni, 20 perc búcsúzkodás, sakkozás az autókkal, hogy mindenki ki tudjon állni, aztán unokatestvérem kivitt minket a HÉV-hez, ahonnan kb. fél 8-ra értem haza. Sok időm nem volt tespedni, mert este az egyik hetero barátom 25. születésnapját voltam hivatalos megünnepelni, a szokott helyen, a szokott módon. Baromi sok kedvem volt ehhez. Inkább csak beültem volna egy kádnyi jó forró vízbe, olvasgattam volna a 2,5 év után visszakapott H.P.Lovecraft összes műveiből a kedvenc horror novelláimat, aztán aludtam volna egy kiadósat.

Ehelyett felkerekdtem, vettem egy üveg piát ajándék gyanánt (mást szerettem volna, de nem volt rá időm), aztán elmetróztam a tett színhelyére. Itt a szokásos beszélgetős, filozofálgatós összejövetel volt. Jókat dumáltam, felfüstöltem az összes ruhadarabom meg a hajam, ittam egy-két felest (a pénztárcámat és a józanságomat erősen szem előtt tartva), majd éjfél után szín józanon hazajöttem.

Most már minden időm az enyém (erős túlzással).

A cégnél tegnap megünnepeltük a névnapomat. Erről a rendszerről korábban már írtam, de azért — a könnyebb érthetőség kedvéért — néhány szóban felelevenítem: a kollégák 6000 Ft-ig finanszírozzák az ünnepelt ajándékát, az meg meghívja őket egy 2-3 órás konyhai beszélgetéssel egybekötött fogyasztási alkalomra. Vesz némi süteményt, sós biszbaszokat, egy üveg bort, meg valami töményebbet is, oszt' jól van. A társaság ilyenkor kötetlenül társalog (néha azért a munka is szóba kerül), aztán mindenki visszaül dolgozni.

Nem bontanám ki a teljes igazságot, ha elhallgatnám, hogy nem egyedül én voltam az ünnepelt, hanem Hajnalka kolléganőm is. Neki már volt a névnapja, nekem meg csak lesz, így valahol félúton választottunk egy időpontot, és egyszerre tudtuk le mindkettőt. Így munkaidőben is jól jöttünk ki (mivel minden lógással csak magunkat károsítjuk meg, hiszen senki sem végzi el helyettünk a munkát), meg pénzben is, mivel be tudtuk osztani, hogy Hajni csinálja/szerzi/készíti a táplálékot, én meg az ivadékot.

Régebben úgy volt, hogy az ünnepelt előzetesen megvette magának, amit kapni szeretett volna, azt behozta a céghez, itt szépen becsomagolták, aztán a gyűlés elején megkapta, és jól meglepődött. Az idén már újítást vezettünk be: az ünnepelt előzetesen felír 3 olyan dolgot, amire vágyik, és ezek közül szerez be egyet a főnök, ami így valóban meglepetés lesz. Az én három dolgom a Millennium c. sorozat 1. évada, Dr. House 1. évada és a Nemzet és Emlékezet c. sorozat hiányzó tagja, a Mohács című volt. Bár a Millenniumra vágytam a legjobban, mégis a könyvet kaptam. Azért ennek is örülök, mert az én kis szűz lelkem végre beteljesülhetett egy sorozat összes tagjának birtoklása okán, nem is beszélve arról, hogy a 8 könyv közel 80000 Ft-ot ér. Ez egy olyan sorozat, ami a magyar történelemmel foglalkozik. A/4-nél nagyobb alakú, fekete borítójú, hófehér lapokkal teli könyvekről van szó, amiknek a legnagyobb varázsa számomra az, hogy nem egy történész írja le a véleményét egy-egy adott korszakról, hanem a korabeli írásos dokumentumokat fűzik egybe kommentár nélkül, így mindenki maga alakíthatja ki a véleményét, nézőpontját. A Trianon című rögtön az Antant-hatalmak és Románia 1916-os szerződésének közlésével indul (amiben már méterre pontosan meghatározták, hol fog húzódni Románia új keleti határa, holott hol volt még a háború vége), majd ezt követi Károlyi Mihály egyik parlamenti beszédének jegyzőkönyve a bekiabálásokkal együtt, stb. Ez így sokkal objektívebb (bár már az összegyűjtött anyag szelektálása is torzíthatja a képet). Mivel a 8 könyv legalább 6000 oldal, és egyenként is dögnehéz, a buszon valószínűleg nem fogom őket forgatni, így viszont fogalmam sincs, mikor fogom mindet elolvasni. Azért majd törekszem... 

Egy kis időm mindenképpen felszabadul azáltal, hogy majd nem House és/vagy Millennium nézéssel töltöm el... Tudom, töltsem le őket, de 1. gépen úgysem nézném meg, mert ahhoz nincs türelmem, 2. eredetiben jobb szeretem, mint a töltögetést. Szóval egyszer majd megveszem magamnak őket.

De egy pillanatra még visszatérek a 'bulihoz'. Eddig még nem fordult elő, hogy a főnököm itt dolgozó férje is részt vett volna rajta, ezúttal azonban ő is közénk ült. Ezzel nem is lenne gond, azonban ő és a könyvvizsgálónk eléggé távol állnak egymástól politikailag. És még ezzel sem lenne gond, viszont a férj ritkán állja meg, hogy ne fejtse ki a véleményét az aktuális közéleti dolgokról, a könyvvizsgálónk pedig sosem állja meg, hogy erre ne egy kirobbanó gyűlöletáradattal reagáljon. Nem voltam hát túl boldog, amikor megtudtam, hogy plusz egy fő lesz ott, mivel már előre tartottam a botránytól. Szerencsére ezúttal mindketten eltekintettek ilyetén gondolataik hangoztatásától, úgyhogy egész jó kis hangulatban telt az egész. 

Legközelebb egy év múlva, de nem ugyanitt.