ősz bejegyzései

Hát megint eljött az év legutálatosabb évszaka, az ősz. Nevezhetném a telet is annak, de abban legalább annyi kis örömöm lehet, hogy tudom, ha véget ér, a csodálatos tavasz következik. Az ősz még ennyit sem tud felmutatni, mert ha vége, egy még ocsmányabb időszak követi.

Ilyenkor lehűl a levegő, az ember az ideje jelentős részét öltözködéssel tölti és az orrát fújja. Ilyenkor kiszárad a kezem, jéghideg a lábam, és mire a hideg időszaknak vége, már görcsöl a nyakam, amiért állandóan behúzom, hogy ne érje a hideg és ne essen be a hó vagy az eső. Ilyenkor a fák megkopaszodnak, minden barna, szürke vagy fekete, a lombkoronák már nem takarják az addig jótékonyan elrejtett ocsmányságokat, mint pl. bizonyos épületek állapota, graffitik, stb. Ilyenkor az emberek is komorabbak, a jó testű pasik vastag ruha alá rejtik idomaikat, az élénk színeket a sötétebb árnyalatok váltják föl, és mindenki siet, hogy A és B között minél kevesebb időt kelljen töltenie. Kiürülnek az utcák, elnéptelenednek a parkok, bezárnak a strandok, a hajléktalanok pedig beköltöznek az aluljárókba. Ilyenkor mindig minden vizes, nyálkás, nyirkos, trutymóban ázó avar borítja az aszfaltot, az ereszek meg a fák ágai állandóan a nyakamba csöpögnek, és a hosszú farmert hordók ilyenkor könnyedén megtapasztalhatják a hajszálcsövesség jelenségét. Nem szeretem ezt az időszakot. Aztán ha leesik a hó, megbénul a város is. Egy darabig persze szép, meg az első hó varázsa is hatással lehet az emberre, de a szűzhó hamar megszutykosodik, megsárgul a húgytól és az már csúnya, nem is beszélve arról, hogy amikor elolvad, iszonyú mennyiségű szemetet, ázott kutyaszart és cigarettacsikket hagy maga után. Egy csapásra olyan lesz a város, mint egy mocsaras szeméttelep.

Ilyenkor állandóan be van borulva, korán sötétedik és későn világosodik. Ez reggel az ágyban marasztalna, este pedig azt az érzést hozza rám, hogy már vége is a napnak. De milyen jókat lehetne ilyenkor aludni... Amikor reggel a paplan alól kikászálódok, még nem is igazán érzem, mennyire hideg van a lakásban. Amikor viszont kimegyek a fürdőszobába, és a testem hozzászokik az ottani klímához, majd visszamegyek a szobába, akkor érzem igazán, milyen dermesztő hidegben aludtam addig. Mert hiába tekerem fel a fűtést, sokkal melegebb akkor sem lesz, csak a számlám duplázódik meg. Ezért aztán vége a kádból egy szál pöcsben kiugrálós időszaknak, és jön a minden ruhadarabot előre odakészítős időszak, a tükröt a párától törölgetős időszak, meg az "azért vagy megfázva, mert sosem törölközöl meg rendesen" időszak. A nappali sötétség miatt akkor is a lámpát kell égetni, amikor egyébként nem kéne, és a szellőztetés megoldása is külön logisztikai számításokat igényel. A lelkem is sokkal komorabb. Nem tudok olyan felszabadult lenni, mint nyáron, a vízben lubickolva vagy az erdőben sétálva. A rövid ujjú pólókat már csak pulóver alá vehetem föl, vagy hosszú ujjút kell hordanom. Utóbbiból sokkal kevesebb van, olyan pulóverem pedig, amit szívesen felvennék, szinte egy sincs. Megint lehet vásárolgatni...

De optimistán kell szemlélni, amit csak lehet, ezért az őszben is meg kell próbálni megtalálni a szépet és jót. Hát szépre akadni ugyan nehezemre esik, de a jót talán meglelem. Jó például, amikor a párommal egy takaró alatt alszunk, és érezzük egymás, a kinti hideghez képest forró testét. Ilyenkor még szeretkezni is takaró alatt érdemes, hacsak az ember nem akarja, hogy a másik sikoltozva zavarja meg az együttlétet, mert egy béka-segge hőmérsékletű kéz vagy láb valahol hozzáért. Persze a szabad levegőn való szeretkezés is jó lehet, ha belegondolok, a lehűlt testnek, a didergő bőrnek milyen jó érzés egy forró száj, milyen egy hidegtől (is) megkeményedett mellbimbó vagy milyen jó érzés végigsimítani egy libabőrös testen.

Jó aztán egy hosszú, kimerítő nap után átfagyott testtel hazaérni, és egy forró, habfürdős vízzel teli kádban elmerülni. Jó a sütőtől felfűtött konyhában gesztenyét vagy sütőtököt majszolni (én tegnap már csináltam), jó a kinti hózáportól egy ablaknyi távolságra gyertyafénynél vacsorázni, vagy jó egy pokróc alatt összebújva, forró teát kortyolgatva DVD-zni. Aztán persze biztosan vannak más jó dolgok is, de azokat majd mindet a maga idején tapasztalom meg...ha megtapasztalom.