Alitalia bejegyzései

Elnézést mindenkitől, amiért előzetes bejelentés nélkül napokig nem jelentkeztem, de még ha időm lett is volna blogolni, kedvem semmiképpen sem volt hozzá. Inkább gletteltem életem aktuális repedéseit — bár ha őszinte vagyok magamhoz, igazából nem is csináltam semmit.

Első és legfontosabb, hogy a betegség nem hatalmasodott el rajtam, de még nem is vagyok teljesen túl rajta. A torkom már nem fáj, az orrom sem folyik (eddig sem folyt), és még nem is köhögök. Szóval nem tudom, mi van. Létezik olyan betegség, ami 2-3 napig torokkaparást okoz, és se előtte, se utána semmi mást nem? Pedig szombat reggel már eléggé kivoltam, mert akkor ért a fájás a tetőfokára, és akkor voltam a leggyengébb is. Aztán nekiláttam tenni-venni a lakásban, majd a Rolcsi is befutott. Onnantól kezdve csak feküdtünk együtt az ágyon, megnéztünk két filmet, aztán a második vége után el is szundítottunk egymás karjai közt, és mikor felébredtünk, huss, mintha sosem lett volna semmi bajom. A szerelem gyógyító ereje, vagy nemtommi. Lehet, hogy csak annyi kellett, hogy végre képes legyek egy kicsit a seggemen maradni és pihenni. Azért még nem bízom el magam, mert lehet, hogy ez csak a vírusaim nagy visszatérésének előszobája, és még csak most jön a java. A legszörnyűbb az egészben a kedvtelenség volt. Még egy szaros filmet sem tudtam volna rendesen végignézni, ha nincs a Rolcsi. Blog? Nincs kedvem. Valami játék? Nincs kedvem, és a gép is szar. Enni? Nincs kedvem. Valami ilyesmi volt a hangulatom, ami mára ugyan jelentősen regenerálódott, de ebéd utára bujkáló fejfájás kíséretében visszatért.

Hogy a munkahelyemmel mi lesz, azt még nem tudni, mert bár az Alitalia miatt érintett cégek ügyvezetője a múlt hét péntekre tárgyalási céllal BEjelentkezett hozzánk, végül mégsem jött. SPF viszont kommentben biztatott, hogy mintha rendeződni látszana a helyzet, szóval bizakodom. Azóta a főnököm sem volt bent, pontosabban ő szombaton jött be, akkor, amikor senki más nem volt. Hozott nekem egy másik monitort, aminek nagyobb a képernyője, mint az előzőnek, viszont a felbontása nem nagyobb, tehát most minden jó nagy lóbaszó rajta. Vajh megalapozott-e összefüggést keresni a bujkáló fejfájás, és az agyamat a szememen keresztül kisütni készülő, az asztalomon kéretlenül felbukkanó új monitor között? Egy biztos: ma egész nap szinte semmit nem csináltam. Ehhez sem volt kedvem, meg aztán ha egy kicsit intenzívebben tevékenykedek (a semminél többet tenni nem lett volna nehéz), holnapra már végképp nem marad semmi dolog, előre dolgozni meg nem érdemes, mert annak mindig szopás a vége (persze csak átvitt értelemben). 

A számítógépem kérdése viszont megoldódott. Tigri volt olyan kedves, eljött, és megberhelte. Azt hittem, 1-2 óra lesz az egész, de jó sokáig eltartott. Szegény már — szerintem — nem látott az éhségtől, én meg csak innivalóval készültem, meg 1-2 bekapni valóval, amitől akkor sem lakott volna jól, ha történetesen elfogadja. Utána egész este olyan lalkifurdalásom volt, hogy ihaj. De még meghálálom a dolgot. 

- ma újabb fogamat sikerült megmenteni az enyészettől. A múlt hét keddi kezeléssel együtt ez már 11500 Ft-omba került, a két hét múlva szerdán esedékes újabb két tömésre pedig ismét legalább ennyit fogok kiadni. Én is elmondhatom tehát, hogy "szaporodik fogamban az idegen anyag", bár jobban tükrözné a valóságot az az állítás, hogy "fogy a fog az idegen anyagomból" tekintve, hogy már régen több a tömött fogam, mint az egészséges.

- tegnap már említettem, hogy az otthoni gépem éppen meghalni készül, és hogy nincs pénzem újat venni. Ha ténylegesen tönkre menne, csak idebent tudnék blogot írni is, ma viszont feltelepítettek hozzánk egy programot, amivel a főnök fia kedve szerint jelentkezhet be a gépünkre 'karbantartás' céljából. Igaz, a boltja kb. 250 méterre van innen, de szegénykémnek így nem kell évente cca. 3 alkalommal átgyalogolni hozzánk, ha valami szoftverhiba fordulna elő. Lófaszt! Csak nem fogja itt nézegetni, hogy mit csinálok! Így sem blogolni nem tudnék, sem blogokat olvasni, de még egy netes átutalást sem mernék megejteni, különben is, személyiségi jogot sértene, ha a beleegyezésem nélkül szerezne rólam információkat, például, hogy buzi vagyok. Szóval mostantól minden reggel bekapcsolás után az ominózus programból szépen kilépek, meggátolva ezzel a távoli kapcsolatot, aztán pampogjanak, ha akarnak.

- fenti dolog persze semmiség ahhoz képest, hogy most úgy tűnik, élesben tapasztaljuk meg a világgazdaság pókháló-jellegét. Ha az Alitalia tényleg csődbe megy, akkor magával ránt két olyan magyar céget is, akiknek pont én könyvelek. Ez a cégünknek havi 400e Ft, nekem havi 50e Ft kiesést jelentene, ami rettenetesen visszavetne anyagi téren, nem is beszélve arról, hogy mostanában egy másik nagy cégem is tönkre ment, két újabb pedig eltávozott egy másik irodába. Ha ez így megy tovább, majd én fizetek a főnöknek, hogy itt dolgozhatok. Szerencsére persze egyáltalán nincsen válság, ezt csak a FIDESZ hazudja, elvégre az utóbbi két évben nem ment tönkre az általam ismert cégek 20%-a és nem fizetésképtelen további 25-30%-uk... Minden okunk megvan tehát az optimizmusra.

- ilyen jó kilátásokkal vágok neki a karácsonyt megelőző időszaknak. Egyre csökkenő fizetés, növekvő kintlevőségek (295e Ft), egyre növekvő árak, tönkre menő számítógép, min. 200e Ft adófizetési kötelezettség, ködbe vesző jövő. Gratulálok!

- cserébe most csak kicsit van ünnepi hangulatom, pedig valamikor ma éjjel lesz két éve, hogy összejöttünk a Rolcsival. Igazán romantikus volt: 5 perc után tánc, 10 perc után csók, reggel szex, és azóta is együtt vagyunk.

A végére két apróság. 

- ilyen mennyiségű bejegyzés és komment mellett valószínűleg egyre csökken azok száma, akik belevágnának a komplett blogom elolvasásába, ezért aztán a kitartó, rendszeres olvasóim új bejegyzésekkel való ellátása mellett az új, lelkes olvasókra is gondolok. Ezért ha nem is írok mindig új posztot, a régebbiekhez akkor is keresek új illusztrációkat, hogy ezzel is egy kicsit igényesebbé tegyem őket. Ezen felül elkezdtem a cimkék használatát, amit apránként, egészen a legelső irományomig visszamenőleg elkészítek majd,főleg azért, hogy a keresőkifejezésekkel idekallódó alakok dolgát is megkönnyítsem egy kicsit.

- miközben az itteni bejegyzéseket nem tervezem ritkítani, a The bible blogra is szeretnék rendszeresen írni, és egy új blog indítását is tervezem. Ez utóbbi egy novellasorozatot takarna, ami egy poszt-apokaliptikus világban játszódna, de csak alkalmanként frissülne, amikor kedvem volna folytatgatni. Az első bejegyzés a napokban kerül fel.

Lehet, hogy kicsit túlvállalom magam, de ha a munkám megszűnik, lesz időm mindenre...