Amityville bejegyzései

A közelmúltban kétszer is jártam moziban, ráadásul kedd óta nem kellett dolgoznnom, úgyhogy itthon is megtekintettem egy csokornyi filmet. Most ezekről szeretnék pár szót ejteni, hogy vagy kedvet csináljak hozzájuk, vagy megmentsem az olvasóimat a szörnyű élményektől.

The dark knight

A képregényfeldolgozásokat sosem szerettem, mert általában rendkívül gagyira sikeredtek. Túl sok volt bennük a baromság, és bár tudom, hogy ennél a műfajnál a realitásoktól el lehet rugaszkodni, nekem ezek az ugrások már egy kissé nagyra sikeredtek. A Batman sorozat első három részét ennek ellenére rendkívül sokszor láttam (a hármat együtt legalább 50 alkalommal), mert a kisöcsém anno állandóan ezeket nézte. Az elsővel még egészen jól megbékéltem, mert Jack Nicholson Joker-alakítása nagyon tetszett. Egy csomó szöveget a mai napig fejből idézek belőle. A második rész már nem jött be, mert túl sötét volt a hangulata, és egyik főgonosz sem dobta ezt föl a sajátságos humorával. A Batman 3. része ismét tetszett, ami főleg Jim Carrey Rébuszának volt köszönhető, de Tommy Lee Jones Kétarca is többször megnevettetett. A 4. részt képtelen voltam akár egyszer is végignézni, annyira szar volt. Nem is érdemel több szót. A Batman — beginst nem láttam, de a The dark knightot mindenképpen meg akartam nézni. Nem is bántam meg. Ebben már sokkal kevesebb a faszság (bár azért van benne), végre nem állandóan éjszaka játszódik, nem feltétlenül a 12 éves korosztálynak szól, kellő mennyiségű benne az akció, de ami az egész filmben a legcsodálatosabb, az Heath Ledger alakítása. Egyszerűen fantasztikusan játsza benne Jokert, pedig előzőleg azt gondoltam, Nicholsont nem lehet túlszárnyalni. De lehet. Ahogy Filmbuzi írta a blogjában, ez egy olyan film, ami órákkal később is  hatással van az emberre, ez velem is így történt. Később a Youtube-on megpróbáltam rákeresni néhány momentumra, de egyelőre sajnos nemigen található fönt semmi. Sebaj, idővel újra élvezhetem a film egyik-másik jelenetét. Feltétlenül érdemes megnézni.

Mamma Mia!

Romantikus vígjáték az ABBA számaival. Egyszer meg lehet nézni, de nekem nemigen jött be. A számok ugyan még a moziban is felpezsdítettek, de én általában ragaszkodom az eredetihez, és bár a színészek igencsak kitettek magukért, ezzel együtt is messze elmaradnak a legendás négyes előadásától. Hiába parádés a szereposztás, hiába vicces az alapsztori, a dalokat sajnos nagyon gyengén adják elő, pedig pont ezek különböztetnék meg ezt a filmet a többi, hasonló témájú vígjátéktól. Nem véletlenül húztam előzetesen a számat, amikor azt láttam, hogy Pierce Brosnan majd ABBÁ-t énekel benne. Hát énekelni ugyan énekel, de majd beleszakad a nyakán az ér... Azért feltétlenül érdemes megnézni.

Halloween II.

Egy réges-régi horror következik, ami a megjelenés évében talán félelmetes volt, de mostanra ebből semmi nem maradt. A történet pont ott folytatódik, ahol az elviselhetetlenül unalmas első rész abbamaradt. Sőt, mintha a felénél elvágták volna azt a filmet, talán ennek még az első jelenete is ugyanaz, mint az első rész vége. Sok csavar nincs is benne. Jamie Lee Curtis 90 percen keresztül menekül tébolyodott kisöccse elől, aki közben minden útjába álló embert válogatott módon hentel le. Ezek a hentelések viszont messze nem látványosak, gyakorlatilag nullák. Színészi alakításról meg egyáltalán nem beszélhetünk, mivel Mike Myers ugye sosem szól egy szót sem, Curtis végig csak ájuldozik, vonszolja magát, meg révedez, Donald Pleasence Dr. Loomis alakítása hiteltelen, a többieknek meg alig van szerepük. Persze ez a film még mindig sokkal jobb, mint a gyalázatos 3. rész, aminek ráadásul semmi köze sincs a sztorihoz. A Halloween 2000 és a Halloweeen - A feltámadás már sokkal nézhetőbb, de még azok is hagynak kívánnivalót maguk után. Érdemes inkább elkerülni.

Hellraiser VII.

Clive Barker Pokolkeltője szerintem csak az író rendezésében ért valamit, az viszont jó volt. A sztori abban az időben eredetinek számított, a megjelenítés teljesen egyedi volt, és bár a film baromi régi, némelyik trükkje még ma is megállná a helyét. A film második része a Halloweenhez hasonlóan az első rész fonalát viszi tovább, de már sokkal lájtosabban. A 3. és 4. rész képi megjelenítése sokkal modernebb, de lényegében mindkettő esetében csak a sztoriról való újabb bőrök lefejtéséről van szó. Gyakorlatilag egy-egy vérgőzös öldöklés az egész, és a főgonosznak számító Pinhead sem a régi bennük. Az 5. és 6. részeket nem láttam, szerintem Magyarországon még meg sem jelentek, a 7. viszont — úgy tűnik — duplán is, két különböző alcímmel. Amit én láttam, az valójában egy misztikus és horror elemekkel, meg beteg jelenetekkel megtűzdelt krimi, ami rettentően zagyva. Csak az utolsó 5 percben kerülnek helyükre a dolgok, és csak azért nézi végig az ember, mert kíváncsi rá, hogy mi is ez a sok marhaság. A sztorinak az eredeti történethez már csak vajmi kevés köze van, és ez még akkor is igaz, ha elővették benne Kirsty-t, az első két rész főszereplőjét. Ha az embernek nincs jobb dolga, vagy ha éppen nem fetisizálja a bőrös-láncos-piercinges (és mellesleg torz) alakokat, akkor inkább válasszon magának valami más szórakozást.

Ringu II.

Elkövettem azt a hibát, hogy egy időben bevásároltam magamnak egy csomó japán horrort, köztük ezt is. Néhányuk megtekintése óta már külön több heti lelki felkészülésnek kell megelőznie egy újabb megnézését, mivel ezek egyáltalán nem félelmetesek, nem látni bennük semmit, a szereplők állandóan a végtelenbe révednek (amellett, hogy hülye nevük van), néha meg elképesztő módon primitívek. De ha már megvettem őket, azért meg is nézem, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy többet nem húzom be magam a csőbe. És tényleg. A történet amerikai feldolgozása nagyon bejött, a mai napig a horror top 10-em előkelő helyét foglalja el, de ez...ez egy fos. Egy dolog, hogy az amcsik Kör II-je más szálon fut tovább, mint ez, de az mindenképpen sokkal élvezetesebb is. Mit is írhatnék az egészről (Ringu 0-2.)? Neeeeee...

The Amityville Horror - A rettegés háza

Mivel a mérleg a fos oldalára billent, a végére egy olyan filmet hagytam, ami egy kicsit kompenzálja a helyzetet. Ez is egy feldolgozás, sőt, ha úgy vesszük egy bizonyos sztori n+1. megfilmesítése, és mivel ez a sztori elég hálás, igazából elrontani sem nagyon lehetett. Az alapfelállás Stephen King Ragyogását idézi: van egy ház, ahova beköltözik egy család, viszont mivel a házban a gonosz lakik, apuka szépen lassan megőrül, és megpróbálja lehentelni a kedves nejét, meg az utódokat. Közben mindenféle, jó kis látomásai vannak, meg szellemek dzsalnak a sötét szekrényekben, szóval borzongató az egész. A történet általában kevés szereplős, azokon viszont nagyon sok nyugszik. A Ragyogásban anno például (ismét csak) Jack Nicholson haja kócolódott össze a végére, de esetünkben Ryan Reynolds is fantasztikusan adja a napról napra elborultabb apukát (és milyen jó teste van...). Ráadásul a The Amityville horror egy állítólagosan megtörtént eseten alapul, amiről angol tudással rendelkezők bővebb információkat is szerezhetnek innen. Aki bírja a 'lassan közeledünk a sötét szoba felé, aztán infarktust kapunk' jelenetek dömpingjét, annak feltétlenül érdemes megnéznie. Végül álljon itt a trailere, kedvcsinálónak: