Apokalipszis bejegyzései

Hát persze már most be vagyok havazva — hiszen egy ideje másról sem szól a blogom, — de a tegnapi hóesés nyomán elgondolkodtam, mi lenne, ha tényleg teljesen összeomlana a közúti közlekedés, és se dolgozni, se boltba nem lehetne menni. Boltba mondjuk azért nem, mert a meglévő árukészletet kifosztanák (úgy értem, megvennék) a népek, újat meg nem kapnának, mert a fuvarozók sem tudnának eljutni hozzájuk. Ez egy kicsit olyan, mint a szörnyen elhanyagolt Apokalipszis Után blogom, amiben valahol szintén ez a helyzet.

Merthogy Újpesten ám megint esik a hó, holott tegnap is kaptunk belőle bőven. Nem is emlékszem, mikor volt itt utoljára ilyen helyzet. A parkolóban az autók körbebarikádozva (hóval), és ahova — a kivételesen rendes — lapátolók a kupacokat hányták, ott aztán vagy 40 centi is megvan a halom magassága. Erre jön még a mai adag, holott a legtöbb helyen egyáltalán nincs is eltakarítva. Ez kellett volna karácsonykor, hogy sikongathasson a sok romantikus picsa meg, hogy lehessen énekelni a betiltott klasszikust, hogyaszondja "Fehér karácsony, fehér karácsony, mocskos, szemét *i*á*o*at nagyon utálom!" (a kicsillagozott rész természetesen a diákokat/piláfokat/virgácsokat, stb. szavakat jelöli). És ezzel nemcsak a dalszerzők vannak így, mint az tegnap is kiderült.

Na de tényleg. Ha ilyen apokaliptikus helyzet alakulna ki, mit kezdenék vajon magammal? Ez persze elég naiv kérdés, hiszen eleve sok dolgom van, aminek egy részét itthon is el tudnám végezni. Amíg van net, addig eleve semmi probléma. Lehet például interjúztatni (amit majd minnyá tolok is), lehet híreket olvasgatni, blogolni, blogokat olvasni, játékot tervezni, szakdolgozatot/házidolgozatot kreálni, bevallásokat csinálni meg minden egyéb finomságot. Ha már nincs net, akkor sincs semmi probléma, hiszen ha a kirakózást megunnám (mondjuk 1-2 óra görnyedés után úgyis készen vagyok vele), akkor is minimum 300 könyv vesz körbe, szóval nem unatkoznék. Ha már áram sincs, akkor ezek csak nappal játszanak, sötétedés után viszont elővehetném a jó kis elemlámpámat, meg van itthon egy csomó mécses és gyertya (nem csak a romantikus közös fürdésekhez), szóval egy darabig tutira megoldanám a helyzetet. Ja, és takarítani is lehet, például port törölni, szőnyeget kefélni, stb. Ez a része megoldva.

De vajon mit ennék? Hajlamos vagyok azt hangoztatni, hogy nincs itthon soha semmi, de jobban belegondolva ez nem igaz, pusztán arról van szó, hogy ezek az alapanyagok elkészítés után válnának ehetővé, egymagukban nem nevezhetők élelmiszernek. Most perpillanat a következők vannak itthon:

- negyed kiló zsírszegény túró, a diétázás okán

- majdnem egy teljes csomag (talán fél kiló) csalamádé

- 6 tojás (a diétázás okán)

- kicsit kevesebb mint egy kiló Winny hamburgerhús, amit ha megsütök olyan fokhagymás zsírszag lepi el a lakást, hogy még a falakba is beissza magát. Jó, más hamburgerhúst nem kapni a környéken...

- fél kiló csirkemell, egészen máig, mert ma kisütöm

- két halkonzerv, amik önmagukban is ehetők, de kenyér nélkül kiiszom utánuk a Dunát (vagy vízszolgáltatás hiányában felnyalok egy köbméter nem-sárga havat)

- 9 májkonzerv, mert gyakori táplálékunk a melegszendvics, és én azt abból csinálom

- kb. ugyanannyi sűrített paradicsom konzerv, ami csak úgy van, de mondjuk rittyenthetnék belőle paradicsomlevest, hiszen tészta is van hozzá

- egy kukorica és egy zöldborsó konzerv, amiket Ricsi hozott, hogy megegyük, mielőtt lejár nála a szavatosságuk

- fél kiló cukor, plusz ami a tartóban van

- vagy két kiló liszt, több csomagban, és talán nem (annyira) zsizsikesen

- egy komplett csomag spagetti, és több kis csomag egyéb tészta, ami utóbbiak még nagyanyám szerzeményei, ergo minimum 4 évesek, ergo nem blogolni kéne róluk, hanem kidobni őket

- van még kiönteni való mák, búzadara, fél liter étolaj (egy fél dunsztosnyi fáradt olaj is) meg egy fél üveg oliva olaj

- só, citromlé, 30 féle fűszer, egyéb ehetetlen marhaságok

- egy ananász, egy banán, 4 szem narancs

- 4 csomag Győri Édes, egy csomag virsli (4 db), egy Rama kocka, egy csomag mirelit zöldborsó

- kb. 60 deka rizs meg két csomag barna rizs (az a gyors fajta, a diéta okán), minimum egy kiló krumpli meg ugyanennyi lila hagyma

- anyukám-féle lekvárok, amik lassan fogynak, mert nem vagyok édesszájú (vagy 6 üveggel)

- egy csomag sós mogyoró, kukoricapehely (egyre antikabb), fél csomag perecke (ami még Ricsi legutóbbi bulijáról maradt vissza, szóval inkább kidobni kéne)

- másfél doboz cigi, kb. 3 liter tömény szesz és likőr, két üveg bor

- a Desimnek meg vagy 8 füzér cicakolbászka, egy Whiskas-konzerv, két megkezdett doboz jutalomfalat, kb. 30 deka Royal Canin szárazeledel meg vagy 60 deka Whiskas szárazeledel

Éheznék-e vajon? Nem. Éheznék-e vajon, ha gáz sem lenne. Két nap után tuti. Kíváncsi lennék egyébként, Ti mit tudnátok kihozni ezekből az alapanyagokból. Valaki esetleg megosztja velem?

Ja, és még annyit, hogy a kép a lakásom ablakából készült, azt bizonyítandó, hogy a természet még az ótvar lakótelepen is tud szépet alkotni (bár tegnap szebb lett volna, mert azóta összejárkálták).

Nemrég előrevetítettem, hogy hamarosan egy új blogot indítok, és ez a hamarosan most van. Természetesen a jelenlegi blogom változatlan formában viszem tovább, és nem tervezem a bejegyzések számának ritkítását sem, pusztán arról van szó, hogy továbbra is szeretném kiélni az irodalmi munkálkodásban rejlő lehetőségeket. Továbbra is, mivel eddig egy fantasy novellasorozatot írtam, ami az 53. résszel véget ér, egyszerűen azért, mert az azt publikáló magazin novembertől megszűnik.

Ez a sorozat ráadásul amolyan reklámcélokat szolgáló iromány-folyam volt, és a tartalmát is csak egy szűk kör értette, mivel túlontúl specifikus volt. A fantázia világában való alkotást viszont továbbra is igénylem (immár közel 20 éve), és a múltkori, Időgép című írásom megmutatta számomra, hogy képes vagyok összehozni egy-egy a földi világban szóló sztorit is, mégha azok szarul is sikerednek. Amikor azt írtam, két másik novellaötlet is eszembe jutott, de idő hiányában, és az ihlet csökkenésével végül mégsem alkottam meg őket, bár ami késik, nem múlik. Az egyik éppen a most induló novellablogom témájának előzménye lehetne, mivel témájában is nagyon hasonló (lesz), a cselekménye pedig elvileg éppen egy kicsivel az Apokalipszis után előtt játszódik.

 

A novellablog bejegyzései nem lesznek hosszúak, és teljesen rendszertelen időközönként fognak frissülni, egészen pontosan akkor, amikor kedvem támad egy újabb folytatást megírni. Még a Bible terén is elmaradásaim vannak... De ha éppen nincs kedvem fikázni, okosítani, vagy sztorizni,de mégis szeretnék valamit írni, akkor előkapom a kis novellasorozatot, és máris alkothatok, kötetlenül, szabadon.

 

Hogy miről szól? Amikor kicsi voltam, gyakran ábrándoztam arról, hogy hős vagyok, vagy egy nindzsa vagy, hogy egy lakatlan szigeten kötök ki, és magamnak kell mindent megépíteni. Néha álmodtam is ilyeneket, és nagyon élveztem őket. Amikor felébredtem, összeszorított szemmel próbáltam elérni, hogy visszaaludjak, hátha folytatódik a történet. Persze ez csak nagyon ritkán sikerült. Néha még most is elábrándozok, de nem a nindzsaságon, hanem mondjuk, hogy mire költeném a lottó főnyereményt, meg ilyenek. Az Apokalipszis után is egy ábrándozás. Mit csinálnék egy olyan világban, ahol az emberi civilizáció megsemmisül egy elszabadult betegség nyomán, én pedig a lakásomba bezárkózva ébredek rá minderre? Nem túl eredeti ötlet, sőt, úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem az, de azt hiszem ebben ki tudom magam élni. Kicsit a Robinson és a Legenda vagyok összegyúrása lesz, de hogy pontosan milyenre sikerül, azt majd a jövő dönti el. Nincs is előre kidolgozott tervem, majd ad hoc írom, ahogy szoktam. Mindez egyes szám első személyben, papírra (monitorra) vetve, akárcsak kedvenc íróm, Lovecraft írásaiban — persze fel sem merül bennem, hogy színvonalban akárcsak meg is közelítsem az ő novelláit. Nem. Nem akarok babérokat, egy ilyenért nem is érdemelnék, hiszen az egész nem komoly, csak egy játék. Puszta szórakozás, szórakoztatási céllal.

Innen érhető el az első bejegyzés, később pedig egy oldalsó linken lehet majd megközelíteni. (Jelezni fogom, ha frissül.)