Az átok bejegyzései

Mivel holnap Rolcsival (és még sok más vadidegennel) Lengyelországba megyünk (úgyhogy vasárnapig (vagy inkább hétfőig) ne is számítsatok rám), tegnap este elugrottunk a közeli TESCO-ba némi tartós élelmiszert vásárolni. Tök jó volt, mert alig voltak páran, úgyhogy akár bálozni is lehetett volna, akkora üres terek voltak az áruházban. De ez baromi unalmas téma, szóval ugrok egyet. Későn értünk haza, mire a párom kitalálta, hogy nézzünk meg egy horrorfilmet, persze én leállítottam, hogy csak nem gondolja, hogy én még este fél tizenegykor nekiállok filmet nézni, amikor a kondizás után eleve hulla vagyok, de a kérdést megoldotta, hogy az RTL-en Az átok című film indult éppen. Ez a film nekem is meg van DVD-n, de képtelen vagyok önszántamból még egyszer megnézni, tegnap is csak Rolcsi háta mögül lestem ki néha-néha. Eddig még csak egyszer láttam, mégis fejből nyomom a jeleneteket. Mi az hogy! Nagyon is! (újabb gyurcsányizmus). Hogy miért?

Nos, akkor következzen a 979-féle Horror top 10 1. helyezettje: Az átok (The grudge / Ju-on)

Ez az a film, amitől a 28 éves 979, azaz én (ilyen hülye nevet választani blogoláshoz...) hátán feláll a szőr, amitől két hétig (+ tegnap) csak sűrű villanykapcsolgatások közepette volt csak hajlandó a wc és a szoba között közlekedni (kb. 1,5 méter a táv), amitől ugyanezen időintervallumban alig mert a liftből kiszállni, és minden sötét helyiségre alig merte az ajtót rácsukni. Aki látta a filmet, az érti, miről beszélek, és egyben önkényes felosztásom első két csoportjának valamelyikébe tartozik. Ugyanis az emberiség 3 csoportba osztható:

1. aki látta az Az átok című filmet, és nagyon tetszett neki

2. aki látta az Az átok című filmet, de nem fogta meg benne semmi

3. aki nem látta

Utóbbiaknak javaslom, hogy sürgősen nézzék meg, mert pofon lesz, a 2. kategóriásoknak javaslom, hogy maradjanak a darabolós horrornál, mert max. az való nekik, de az 1. kategóriákba tartozókkal még beszédem van.

Ugye, milyen tökéletes atmoszférája van ennek a filmnek? Az első percben rögtön beindul a cselekmény, és leszámítva 1-2 két jelenetet, szinte semmi vért nem látni, mégis olyan nyomasztó és félelmetes, hogy nem csoda, ha hozzám hasonlóan más is a fent említett tüneteket produkálta. Ráadásul a készítők aljas módon felrúgták a konvenciókat, így megszűntek az ember természetes védelmi lehetőségei, mint például a takaró alá bújás, a sok ember között való elvegyülés, vagy a tudat, hogy nappal sosem történik semmi rossz. Bravo! Bravissimo! Nálam működött a dolog. A véres jelenetek nem hiányoznak belőle, nem is kell, hogy lássuk, mi történik az áldozatokkal. A félelem alapja az, hogy az agyba érkező számtalan információ egy része hiányos vagy nehezen értelmezhető, tehát a Motelhez hasonló csupa-vér filmek éppen ezért nem félelmetesek. Megnézed, szörnyülködsz, aztán megy tovább az élet. De ez a gyöngyszem nagyon nem ilyen (ahogy a 979-féle Horror top 10 második helyezettje, A kör sem). Kell ennél több? Tessék megnézni, és átélni!

Hát szóval ilyen izgalmas dolgok vannak...