BKV bejegyzései

1. Sikerült ismét lebetegednem, rövid időn belül harmadszor. Igazából szeptemberben is, decemberben is és március elején is megfáztam, ami azt jelenti, hogy minden (naptári) évszak kezdetén sikerült kicsinálni magam. Semmi különös, csak egy kis torokfájás, orrfolyás, gyengeség és rossz közérzet, de jó lenne, ha ezeket is megúsznám. Mindezt annak ellenére, hogy naponta literszám iszom a citromos teát és esténként kilószám eszem a gyümölcsöt, de hát nyilván már öregszem.

2. Tegnapra a Ricsinek is elkezdett fájni a torka és folyni az orra, aminek — természetesen — csakis én lehetek az oka. Igaz, hogy egy hete egymáshoz sem értünk (szinte), de hát nem kúráltam magam, mindenkivel kezet fogok és nem szellőztetek, tehát máshonnan nem is kaphatta volna el.

3. A kis Desim ma 4 éves, amiről neki valószínűleg semmi fogalma nincsen, de azért majd kap valami ajándék finomságot, esetleg egy játéknak való lófasz-izét, ami úgyis csak pár óráig köti majd le, mert az igazán jó és érdekes játékok azok, amik emberi nézőpontból szemétnek minősülnek. De azért felköszöntöm.

4. Kb. egy héten belül tegnap harmadszor döglött le az 1-es villamos, ami ilyen mennyiségben kezd frusztráló lenni. Én nem vagyok híve az "ilyen szolgáltatásért még nekik kellene fizetni, hogy igénybe vegyem..." kezdetű demagóg dumáknak, de a tegnap a villamospótlót várva magam is valami hasonlón kezdtem el gondolkodni. Ráadásul 20 perc hidegben való ácsorgás után egyetlen villamospótló jött, az is teli volt, és mire a megállóban állók egy része feltömöckölte magát rá, addigra a villamosok is újra megindultak, tehát végül teljesen értelmetlenül szívott mindenki.

5. Visszaugorva a betegséges napokra, megjegyezném, hogy természetesen pihenésre, fekve gyógyulásra semmi lehetőségem nem volt, mert — mint az ismét kiderült — nekem egyszerűen nem lehet hiányozni a munkából. Néha kezd elegem lenni ebből a helyzetből, de reggelenként (miután nagy nehezen észhez tértem) azért még mindig lelkesen vágok bele a napi teendőkbe.

6. Kérdés: meg lehet valahol nézni, hogy melyik utcában mikor lesz lomtalanítás, vagy ilyen nincsen, nehogy csak a csótányoknak legyen programnaptár? Azért lenne jó tudni, mert ágyat kellene vennem, de azt csak akkor tudom meglépni, ha a mostani (szétbaszott) példányt eltüntetem a lakásból. Ám ha mostanában nem lesz lomtalanítás, akkor mégis inkább az adótartozásomat törleszteném, szóval minden összefügg mindennel, és nem tudok lépni, amíg ez az infó nincs a birtokomban.

7. Egy könyvelőirodákat tömörítő oldal most összeolvadt egy másik hasonlóval, és felvett minket is az aktív előfizetők listájára (3 hónapra). Ez egy hete történt, és azóta vagy 12 árajánlat kérést kaptunk, bár még egy sem végződött pozitív eredménnyel, igaz, a nagyja még határidőn belül (döntés előtt) van. Kíváncsi leszek, mennyi hasznunk származik végül ebből, de ha beválik, szívesen fizetek a tényleges tagságért is.

8. Egy ideje Joseph Heller Gold a mennybe megy című regényét olvasom, ami megint egy melléfogás volt. Egyszer már olvastam Hellert (Valami történt), de az is annyira kurva unalmas és terjedelmes volt, hogy végül nem tudtam a végére érni. Kevés ilyen könyv van, és most sem tervezem, hogy leteszem, mielőtt befejezném, de azt megállapítottam, hogy Hellerrel végleg szakítok.

9. Jól gondoltam a Grindr-rel kapcsolatban, hogy csak egy három napos csoda, mivel mostanra már kutyát sem érdeklek. Lényegében ugyanaz az X ember van fenn rajta, azok közül pedig már a nagyja meg akart dugni, és mivel mindig elutasító volt a válaszom, már egy sziát sem kapok. Jó, nem lepődtem meg.

10. Mostanában egyre többször jut eszembe a kínzó gondolat, hogy ezt a blogolás dolgot ideje lenne befejezni, mert időm sincs rá, a kényszer is csak frusztrál, és már csak csupa olyan olvas, aki akár személyesen, akár mindenféle kommunikációs módokon egyébként is meg tudná kérdezni tőlem, hogy mi van velem. Persze nyilván többen olvasnak, mint ahányan kommentelnek, de róluk nemigen tudok. Mindenesetre ha a jövőben egy bejegyzésemben megpillantjátok Wass Alberttől a Záróverset, akkor szövegkörnyezet nélkül is tudhatjátok, hogy ott a blog vége, merthogy az az egyik kedvenc versem, és szerintem — a blogom szellemisége okán — kimondottan ideális végszó lenne.

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)

"Nagy az Isten állatkertje...' — mondta a TV2 hírolvasója vagy 8 évvel ezelőtt egy bulvár kategóriájú hírről készült összeállítás után. Azóta nem nézem a TV2 esti hírműsorát, és azóta gondolom, hogy szükség van valamilyen durva szabályozásra, mert az ilyen megnyilvánulás sérti a hírműsorokra irányadó etikai normákat.

Sajnos azonban igaza volt a hírszerkesztőnek (aki a hírolvasó szájába adta ezeket a szavakat), és ez leginkább most, a karácsonyi őrültek háza idején látszik a legjobban. Hogy Isten állatkertjébe mennyien tartoznak, és mennyien nem, azt nem tudom, de hogy az eloszlásuk aránytalan, az biztos. Mert ha vélelmezem, hogy ebben az állatkertben nincs is 6,5 milliárd példány, és ennélfogva Magyarországon sem 10 millió egyed van, akkor is szembetűnő, hogy az állatsereglet jelentős része tartózkodik Budapesten, és ezen belül is éppen azokon a tömegközlekedési járatokon, amelyeken én utazom. Közös vonásuk, hogy szinte kivétel nélkül nőstény egyedek, és hogy rendelkeznek egy olyan többlettel, amivel más egyedek nem. Ez egyfajta kinövés, a testük valamely pontján: vagy a mellső végtagjuk meghosszabbodása, vagy a testük egy más pontján elhelyezkedő duzzanat. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy csak kvázi-testrészről van szó, mivel szemmel láthatóan nem képesek irányítani azt. Úgy vannak vele, ahogy a macskám a farka végével: bár nyilvánvalóan hozzá tartozik, valahogy mintha mégis idegenként érzékelné. Például amikor vizes lesz, az nem érdekli, ellenben ha a teste bármely más pontjára egyetlen apró vízpermetecske csöppen, máris a legtávolabbi sarokig rohan, és azonnal szárazra nyalja a teljes szőrfelületét. Mellesleg erről jut eszembe, hogy milyen már, hogy a macskáknak antianyag-nyáluk van? Amikor nyalakodnak, nemhogy nedvesek nem lesznek, de a már meglévő nedvességet is a nyelvükkel tüntetik el.

De térjünk vissza a BKV járatain utazó egyes nőegyedekhez, akik valamilyen batár (vagy akár sokkal kisebb) csomaggal utaznak, ÉS nem urai ennek a csomagnak, ÉS egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy rajtuk kívül más is utazik az adott járaton, akit viszont ők zavarnak. Lássuk a típusaikat:

A banyatankos
Talán a legközismertebb és legtöbb bosszúságot okozó ember-egyed. Karja végén egy gurulós, nyugdíjasoknak való eszköz lóg, amit jellemzően maga mögött húz. Ennek telítettségétől függően látványos mutatványokat végez: üres állapotban sokkal nagyobb erővel mozdítja meg, mint az szükséges lenne, így ennek-annak (busz falának, emberek lábának, stb.) nekicsapja, telerakott állapotban viszont alig-alig bírja megemelni, lassítva ezzel mindennemű emberi helyváltoztatási metódust. A banyatank kereke jellemzően sáros (főleg ebben a latyakos időszakban), így a frissen mosott, és/vagy első alkalommal felvett nadrágok viselői kimondottan örvendenek minden olyan koordinálatlan mozdulatnak, aminek következtében ruházatuk értéke máris jelentősen csökken (a következő mosásig). A járművekről való le- és felszállás során a banyatankok tulajdonosai hatalmas nyögésekkel és sóhajokkal adják a világ tudtára, mennyire nehéz terhet cipelnek, és azt nyomban a jármű legforgalmasabb pontján pihentetik meg. Ha viszont ugyanezen tevékenység során nem telepakolt banyatankot hurcolnak magukkal, le- és felszállás esetén azt egy könnyed mozdulattal lendítik be a járműbe (vagy le arról), melynek földhöz közeli pontjairól leröpülve, híg sárcseppek pettyezik be az óvatlan és gyanútlan többi emberek ruházatát. Ami pedig a legjellemzőbb erre az alfajra, hogy csomagjuk dinamikájáról és kiterjedéséről fogalmuk sincs, és ezzel a többi ember-egyedek is így vannak. Ennek eredője pedig az, hogy amikor egy mozgólépcsőről szeretnél leszállni, és előtted éppen egy ilyen nő vánszorog, nem tudsz időben lelépni az alkalmatosságról, mert a banyatankos egyed úgy lép le arról, hogy terhét mindvégig maga mögött pihenteti, és csak akkor kezdi el tőled távolítani, amikor ő maga már legalább két lépésre eltávolodott. Ezt viszont a mögötted jövők nem látják, avagy látják de leszarják, ergo rátolnak a még másodpercekkel később is közvetlenül a bokád előtt pihenő, jellemzően alumínium merevítéses eszközre, amiben könnyedén felbukhatsz, hacsak nem végzel akrobatikus mozdulatokat, melyek segítségével különféle irányokba szökkenve megúszhatod a balesetet. A banyatank elszabadult utánfutó jellegéről pedig majd egy másik alkalommal értekezek.

A bőröndös
A különféle vasúti és buszpályaudvarok környékén előforduló egyedek között nagy arányban képviselteti magát ez a típus. Legfőbb jellemzője, hogy méreteihez képest aránytalanul nagy bőröndöt és/vagy utazótáskát cipel magával, melyet jellemzően úgy helyez el az adott járművön (főleg metrón), hogy minél jobban akadályozza a fel- és leszállást. Leggyakoribb megjelenési formája a 160 centiméteres és 50 kilós nőegyed, 120x50x30 centiméteres műanyag, gurulós bőrönddel. Bizonyos egyéb viselkedésformái feltűnő hasonlóságot mutatnak a banyatankos, idősebb egyedek viselkedésével.

A táskás
A táskás nem gurulós alkalmatosságot cipel, hanem viszonylag merev kialakítású, kézből lógatós eszközt, mellyel kapcsolatban szintén súlyos koordinációs problémái akadnak, és ezt nem rest környezete tudomására is hozni, minden lehetséges pillanatban. Bár a méretarányokból kiindulva minden alapja meglenne, hogy ura legyen e kvázi-testrésznek, mégsem képes megállni, hogy minden egyes apró mozdulat megtételekor neki ne vágja azt a többi ember lábának, oldalának vagy egyéb testrészének. Mások mintha undorodnának terhüktől, és annyira eltartják azt maguktól, hogy a zsúfolt járművön rögtön két helyet is elfoglalnak vele (ami természetesen jár nekik). Ugyanezek alkalmanként, amikor nem kapnak ülőhelyet, terhük elviseléséhez segítségül hívják a különféle kapaszkodókat, csöveket és markolatokat, szigorúan azzal a kézzel, amelyben a táskájukat tartják. Ilyenkor az elszabadult hajóágyúként csapódik neki mindennek, ami a hatósugarában található (ide értve az ülő utas nyakát, fejét, oldalát, stb.).

A retikülös
Végül - de nem utolsó sorban - a retikülös egyedek érdemelnek szót. Ezek igen rövid fülű, de annál nagyobb kiterjedésű eszközt hurcibálnak magukkal, jellemzően a hónuk alatt, szorítva. Teszik ezt vélhetőleg azért, mert féltik a temérdek női kincset rejtő alkalmatosság tartalmát, és semmiképpen sem azért, hogy a különféle kilendülésekkel ne zavarják utastársaikat. Sőt, az, hogy ezen eszköz szinte már valóban a testük részét képezi, egyáltalán nem jelent könnyebbséget a körülöttük utazók számára, mivel a retikülös ember-egyedek ennek ellenére vágják neki mindenkinek a hónuk alól elől és hátul is kilógó, igen kemény részeket. Erőszeretettel közlekednek így a zsúfolt sorok között (mindenkit végig koccolva), de igen kedves elfoglaltságuk az is, hogy a metrószerelvények üres üléseire való lehuppanás közben a retiküljüket egyszerűen ráültetik a már korábban helyet foglalt utastársaik testére. Ha ezt mégsem tennék, garantált, hogy viszont felállás közben verik ki mindenki kezéből az abban tartott könyvet, mobiltelefont, csecsemőt, pudlikutyát és/vagy egyebeket — anélkül, hogy mindebből ők maguk bármit is érzékelnének.

Természetesen Isten állatkertjében nem csak nőstények, hanem hímek is helyet kaptak, melyek szintén hasonló kinövésekkel rendelkeznek. Az összespárgázott dobozos és a telepakolt-koszosfülű-műanyagzsákos típusokra azonban majd csak egy másik alkalommal térek ki.

Ahogy a minap a kisszobát ganajoztam (vendégek érkezésére készülve), a kezembe akadt egy kupac régi bérletszelvényem. Anno következetesen gyűjtöttem őket, és amikor már nem fértek bele a bérletigazolványomba, úgy, ahogy voltak, egy fiókba löktem őket. Ebből láthatunk az alábbi képen egy sorozatot (katt a képre).

Mivel lúzer vagyok és igénytelen, fordított sorrendben pakolásztam ki őket, de a — hozzám hasonlóan — gyengébbek kedvéért némi magyarázattal láttam el a fotót. A jobb felső sarokban látható a kormányváltás (2004. április 19.). Eddigre a BKV 30 napos bérletének árát sikerült 50%-kal feljebb nyomni, mostanra pedig már az is 120%-kal több. A nyíl a bal alsó sarokban nem az Orbán-kormány regnálását jelzi, hiszen akkor az már pár hónapja 'megbukott', hanem a kötelező haladási irányt.

Gratulálunk!

(A bérletszelvényeim pedig immár betöltötték a szerepüket, mehetnek a kukába...)

Isten bizony, élmény budapestinek lenni. Csodálatos kertvárosi béke, beépítetlen tájvédelmi területek, olyan aszfalt, hogy arról enni lehetne, alacsony bűnözési mutatók, kiváló minőségű utak, tiszta házfalak és szuper, friss levegő.

Sajnos néhány napja begyűrűzött a válság valahonnan külföldről, ezért átmenetileg mégsem volt olyan faszán egészséges az utcán tartózkodni (ne adj Isten kocogni), de szerencsére ilyenre az utóbbi 20 évben csak most került először sor. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, én csak 12 éve élek itt, tehát csak erről az időszakról merem viszonylagos biztonsággal ezt állítani. Ennek ellenére a városvezetés rendkívül felkészülten kezelte a helyzetet. Például egy nappal a szmogriadó előtt már be is jelentették, hogy másnaptól tilos páratlan rendszámú autóval közlekedni és, hogy a gyalogosok meg inkább ne vegyenek levegőt odaki'. Hipp-hopp, egyik napról a másikra itt termett a magas porkoncentráció, és még előzménye sem volt! Számítani sem lehetett rá, avagy hallgatja valaki a hírek végén a levegőszennyezettségi adatokat? Vagy ha hallgatja, odafigyel egyáltalán? És ha odafigyel, nem vonja meg a vállát, amikor mindig azt hallja, hogy minden szép és jó (a Balaton vize is mindig kifogástalan)? És ha oda is figyel és nem azt mondták, hogy minden oké, akkor talán azt mondták, hogy baj lesz? Hát lehet, hogy mondták, de én nem szoktam odafigyelni, mert általában nem érdekel, meg különben is, úgy vagyok vele, hogy ha valami baj van, akkor majd úgyis előre figyelmeztetnek az illetékesek. Még mindig hihetetlenül naiv vagyok.

Méghozzá olyannyira naiv, hogy amikor hétfőn reggel kimentem az utcára, és lelkesen figyeltem az autók rendszámát, meglepetten vettem észre, hogy azok meglehetősen tarkák. Volt köztük sok 3-as meg 7-es végű, pedig az olyanok ki sem állhattak volna a garázsból. "Dejszen hogy lehet ez?" — merült föl bennem a kérdés — "Hát itt senki sem fél a büntetéstől?" És tényleg nem, mert nincs mitől félni. Nincs büntetés...létrehoztak egy tiltó tartalmú törvényt (rendeletet), amihez nem rendeltek büntetési tételt, és nem határozták meg a büntetés kiszabásának körülményeit sem. Whoa! Micsoda hozzáértő banda! Szolgálati kocsit meg számla nélküli költségtérítést mindnek, mert megérdemlik! Ha nem igyekeznék megőrizni az inkognitómat, akkor most egy lefáradt arcú portrét szúrnék ide be magamról, ha pedig továbbra is hülyének akarnám magam tetetni, akkor elfelejteném leszögezni, hogy mint törvényekkel dolgozó ember, tökéletesen tudom, micsoda dilettáns banda kezében van a (közigazgatási) hatalom (is). Manapság egy politikusnak vagy köztisztviselőnek elég annyit megtanulni, hogyan aljaskodja/szopja/nyalja fel magát egy szintig, de még véletlenül sem kell értenie ahhoz a szakmához, amiért felelnie kellene. Minek? Itt 50 éve nincs igazi felelősségre vonás. És itt jönnek képbe az autósok, akik ugyanilyen megfontolásból NEM hagyták otthon az autójukat. Miért hagyták volna otthon?

1. nem is értesültek a dologról

2. értesültek róla, de minden hírműsorban rögtön hozzátették, hogy úgysem büntetik meg őket, ezért szartak bele

3. olyan váratlanul jött a tiltás, hogy közben ők már ott voltak valahol, ahol viszont nem hagyták volna ott az autót (telek, vidék, stb.)

4. nincs gyerekük, tüdejük, a más emberekét meg leszarják

5. "Mé'? Ha ő nem, akkor én sem!"

5. egyéb verzió

Majd én megkeresem a felelősöket.

Felelős a városvezetés, amiért balfaszokból áll. Nem az a baj, hogy azok, hanem, hogy emellett döntési pozícióban is vannak. Felelős a saját maga által 19 éve vezetett városból már régen elmenekült Demszky Gábor, amiért ilyen sorcsapásszerűen jelentette be a szmogriadót, és még felkészülni sem volt rá idő. Ezt egyébként véletlenül pont egy nappal a korábban SZDSZ-vezetésű kerület képviselőválasztása előtt tette, és mivel naiv vagyok, eszembe sem idéződik a tornádós esete, amikor szintén egy választási nap előtt próbált meg atyáskodni szeretett városlakói felett. Az meg aztán végképp eszembe sem jut, hogy amikor tényleg jött a vihar (de nem volt választás), amiben öten meg is haltak, akkor hallgatott mint szar a gazban. Felelős továbbá a média — ide értve a Magyar Nemzetet is — akik kárörvendve és egyetlen alkalmat ki nem hagyva harsogták, hogy nem büntethető a szabályszegő. Továbbá felelősek, amiért hosszú évek óta, módszeresen sugallják, hogy ember embernek farkasa, hogy legyél individualista, hogy csak magaddal foglalkozz és ne törődj azzal, ki mit mond. Felelős Rákosi és Kádár rendszere és az azt kiszolgálók java része, amiért szándékosan, mondhatni előre megfontolt szándékkal pusztították ki a lakosságból a szolidaritás érzését, és felelős a mostani politikai elit egy része, amiért tovább pusztítja (december 5., EÜ-privatizáció, sztrájkellenesség, stb.), másik része amiért még mindig nem sikerült visszaplántálnia azt minél több emberbe. Mindebből az következne, hogy nem felelős az a szerencsétlen suttyó, akinek meg sem fordul a fejében, hogy kivételesen hagyja otthon az autót, mert megdögleszti a másikat, de igenis felelős, mert egy normális ember akkor is normális marad, ha körülötte mindenki hülye. És hogy a legfőbb felelősök meg ne ússzák: felelős a természet (mint ahogy a már emlegetett vihar során is az tehetett a halálokról), amiért nem küldött egy kis szelet a por kisöprésére, valamint természetesen Orbán Viktor is felelős, egyrészt mert ő mindig mindenért az, másrészt mert anno leállította a metróépítést, pedig ha ezt nem teszi, a sok autós most leparkolt volna a 4-es metró végállomásain (nem) levő parkolóházakban, és tömegközlekedve haladt volna úticélja felé. Mellesleg hanem állítja le az építést, valószínűleg már tényleg lenne negyedik metróvonalunk, de most nem ez a téma. Egyébként miért nem lehet azt megcsinálni, hogy ilyenkor aki a BKV járművein felmutatja az adott rendszámú autója forgalmiját, az ingyen utazhat? A BKV a főváros tulajdonában van, csak szándék kellene egy hasonló intézkedéshez.

Mindenki hülye tehát, csak én nem. Miért lennék az? Nem vagyok politikus, nem vagyok városvezető, nem vagyok újságíró, nincsen autóm sem, tehát én pont az vagyok, aki hasonló esetekben szimplán csak megdöglik. Ja, én meg csak fogjam be a pofám, mert dohányzom, ugye? Tehát ne károgjak, amikor a por eltömíti a hörgőcskéimet, ha magamat is öngyilkolom? Jó, de 1. a dohányzást én választottam, 2. miattam nem keletkezik üvegház-hatás, nem borítja olaj a tengereket, nem pusztulnak el élőlények milliói, 3. ha én rágyújtok, maximum a környezetemben levő 3-4 ember egészségét károsítom, ha Budapesten a tiltás ellenére autózom, akkor viszont 2 millió ember tüdejét rongálom.

Ma viszont már állítólag sokkal jobb a helyzet (miközben semmi nem változott...), tehát a hőbörgésem alaptalanná vált. Reméljük, páratlan is marad ez a helyzet.

Ekkor volt ugyebár a munkahelyi költözködés második napja (amiről később még be szeretnék számolni). Az első nap után kellően fáradt voltam, amit csak tetézett az esti kondizás, majd az aznapi pakolászás is, ráadásul a macsek miatt nem túl pihentetőek az éjszakáim. Elég ingerült voltam tehát, így találkoztam egy SZJA-bevallásos ügyfelemmel a Határ útnál, ahonnan metróval terveztem a hazaérkezést. A Dózsa György útig szépen el is zakatoltunk, amikor is bemondták a szerelvény hangszórójába, hogy akkor most szálljunk le, mert 'technikai okok miatt' nemigen fogunk továbbmenni. Az ezt megelőző vasárnap ugyanez történt ugyanitt, bár akkor a Rolcsi szívta meg.

Némi zúgolódás kíséretében a sok ember kihömpölygott az aluljáróból, és elindult a felszín felé, a metrópótló busz megállójához. Én is mentem velük, bár fogalmam sem volt, pontosan hova kell majd állnom, de elég volt csak a többiekkel együtt sodródni. 10 percnyi ácsorgás után jött két forgalmi zavar elhárításos pali, olyan jó tenyeres-talpas proli forma. Borosta, fogatlanság, miegyéb. Közölték, hogy a metró egy öngyilkos miatt állt meg, a pótlóbuszok pedig már elindultak, de a nagy forgalomban ki tudja, mikor érnek oda. Aki teheti, menjen át a Lehel térre, és onnan próbáljon meg Újpestre eljutni. Én inkább maradtam.

A várakozó tömegben elindult a telefonálgatás és a beszélgetés. Természetesen rögtön megtalálták az összefüggést a sztrájkok és a jelen helyzet között, és még inkább természetesen volt egy részeges kinézetű ősproli, aki azon nyomban Demszky-zsidózott egy ordasat, a felesége alig bírta csitítani. (Erről jut eszembe: tudtátok, hogy egy kutatás eredménye azt állapította meg, hogy a jelenlegi kormánypártok szavazótáborában magasabb arányú az antiszemitizmus és a rasszizmus, mint a többi pártokéban?). Ennyivel persze nem érte be, és elkezdte egzecíroztatni a fogatlanabbik forgalmizavarost, aki kellően visszaválaszolt, amin ez azon nyomban meg is sértődött. Innentől kezdve folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő vele nem lehet így beszélni, meg, hogy mit képzel ez magáról.

Na, újabb 10 perc után meg is jött az első busz, amire az 5-6 metrónyi tömeg vérre menő küzdelem során tuszkolódott fel. Nekem sikerült a babakocsis részlegbe beállnom, de nyomban a falhoz is szorítottak, majd rögtön kétszer megtaposták a lábamat. Mondanom sem kell, akkori idegállapotomban miként hatott ez rám, ráadásul az MP3-am is lemerült, ami minden hasonló alkalommal bekövetkezik. Csak reménykedhettem, hogy nem indul meg a rágógumik hangos csattogtatása, de ez hiú ábránd volt, hiszen az ilyesmit leginkább az unatkozó és/vagy ideges alakok csinálják a leghevesebben, ez utóbbiak közül pedig most volt bőven. Én pedig azt hittem, nyomban felrobbanok az idegtől, és még ezt is lehetett tetézni, mivel az Árpád hídig tartó 500 méteres utat a busz csak cca. 20 perc alatt volt képes megtenni. Közben alkesz kinézetű barátunk újabb okos megjegyzéseket tett, amikre hangos röhögés volt a válasz. Ezen persze megint megsértődött (mint általában az ilyen alakok), és még jobban mondta a magáét, de ezeknek a mondatoknak már leginkább az utazóközönség volt a célpontja. Hogy egy ilyennek mindig kell lenni...

Na, egy negyed órán belül aztán megérkeztünk Újpest központba, ahol csak úgy sorakoztak a mentők, meg a tűzoltóautók. Igaz volt tehát az elsőre gyanúsnak tűnő indok, valaki valóban a metró alá vetette magát. Ha már neki szar, legyen az egy estére mindenki másnak is, nem igaz? Legalább egy tized hasábnyi hír erejéig ő is híres lehet.

Ez ugyanolyan szenyó dolog, mint amikor valaki magára robbantja a házát, kibaszva így a családjával is, de lehetne még sorolni a példákat. Jó, nem akarok önző kis genya lenni, mert végül is nem volt akkora károm az esetből, de az ilyen jellegű öngyilkosságot akkor is elítélem. Biztosan szar volt neki, hiszen ok nélkül senki nem vet véget önnön életének, de ha kérhetném, akkor ne így, oké?

Ma átéltem a rendszerváltást követő első olyan sztrájkot (vagy ahogy az öregek mondják: sztrejkot), ami engem is érintett. A vasutasok, kórházi alkalmazottak, tanárok, buszsofőrök és egyebek eddigi munkabeszüntetései eddig valahogy sosem voltak rám közvetlen hatással, mindig megúsztam őket. Ez a mostani sem hatott meg különösebben, mivel a munkahelyem rugalmas, csak a munka várt rám, azt meg úgyis elvégzem időre. Cserébe aludtam egy jót, aztán mivel Roland is nálam aludt, bepótoltunk némi hétvégi elmaradást, jól megreggeliztünk és még egy kis szórakozásra is jutott idő.

Fél 1-kor indultam útnak, mert még bérletet is kellett vennem. Kis naiv, azt hittem, hogy bár a metró nem közlekedik, a bérletpénztár mégis nyitva van. Tényleg nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hogy a pénztáros is BKV-s alkalmazott... Emiatt 20 percet kellett ácsorognom az ajtó előtt, és el kellett viselnem az unatkozó kis fruskák rágózását, meg azt a néhány rosszalló megjegyzést, amit ilyenkor tenni szoktak. Azért nem volt teljesen haszontalan ennyivel előbb elindulni, mivel a pénztár elé hirtelen odateremtődő sorban így előkelő helyen indulhattam. Addig meg figyeltem, hogy a szépen felszaporodó embertömeg az ajtó kinyitásakor hogyan aljasul le állati szintre, csak hogy mielőbb az első szerelvény padlóját érinthesse a talpa. És még ezek sértődtek meg, amikor le lettek panelprolizva.

Az első busz viszonylag hamar jött, és még le is tudtam rajta ülni, a 25-ös azonban a sztrájk vége után fél órával sem volt sehol, holott 6 percnyi menetidő után érkezik a Hubay Jenő térre. Ennek megfelelően néhány megálló utasait felhalmozva hirtelen a reggeli 7-esen érezhettem magam. Az MP3-am persze lemerült , merthogy mindig olyankor kell lemerülnie, amikor fennforgás van. Nem baj, nem voltam ideges (tényleg). Mondjuk ha szakadt volna az eső (mint ahogy most szakad), nem lennék ilyen megértő.

Mert egyébként nem haragszom a munkabeszüntetőkre. Kivételesen értünk (is) sztrájkoltak, és nem csak magukért (és semmiképpen sem ellenünk). Még mindig jobb fél napig szívni, mint a leendő járatritkítások után állandóan, persze ezt nem érti meg mindenki. A metró végállomásánál is hallottam ilyen hangokat, de hát miért is ne hallottam volna, amikor a csapból is az uszító propaganda folyik.

Jön a ballib megmondóemberek hada, és elkezdi a szokásos gyűlöletáradatát. Divide et impera — tartják, és egy pillanatig sem restek tartani magukat ehhez. Orvosokat a betegek ellen, gyermekorvosokat a többi orvos ellen, szülőket a tanárok ellen, gyerekes szülőket a gyerektelenek ellen, vásárlókat a pékek ellen, utast a MÁV ellen, nyugdíjasokat a fiatalok ellen. Ehhez aztán értenek, ami nem is meglepő, hiszen ezt csinálják már 100 éve. Hergelni, hangulatot kelteni, uszítani, és a szart mindig a másikra kenni. Ugyebár minden, ami rossz, az Orbán Viktor hibája, ha Orbánra nem lehet ráfogni, akkor a FIDESZ-é, ha arra sem, akkor az EU tehet róla.

Ezek a fél napos sztrájk miatt persze most is kataklizmát vízionálnak. Már előre azon sápítoztak, hogy most majd hány embert rúgnak ki a munkahelyéről, hányan halnak meg a kórházakban stb. stb. Érdekes módon ugyanezek az emberek azt nem számolták, hogy a bávatag arcú Ágnes asszony intézkedései következtében hányan haltak meg (akiknek nem feltétlenül kellett volna). Az az elvtársak nagy szerencséje, hogy most egy kis levegőhöz jutottak, és egységesen, újult erővel mocskolhatják a BKV-sokat. Az utóbbi két hétben ugyanis egy kissé szarban voltak. Amíg egységesen, pusztán csak intenzitásában és stílusában eltérően lehetett az ellenzéket támadni, addig semmi probléma nem volt. Igaz, hogy az ellenzék már 6 éve ellenzék, az elvtársaknak mégis mindig velük van baja, és sosem a kormánnyal. A Drága Bolgár úr, Friderikusz, a vöröslő fejű Aczél Endre (fedőnevén: Acsády), Avar János és a többi elvtárs (akiket nem óhajtok tovább sorolni), már rutinból intézi a dolgot. Mostanában azonban szarban vannak, hiszen a védenceik elkezdték egymást marni. Még ha a java csak színjáték is, van néhány önjáró nyilatkozó, aki maradandó károkat okoz ebben a nagy összeborulásban. Az elvtársak meg nem tudják eldönteni, ki mellé álljanak. Jól össze vannak zavarodva — nekem úgy tűnik, a java az MSZP-t választotta védencének —  és most azt magyarázzák, miért nem jó mégsem az, amit eddig az egekig magasztaltak, és egyetlen járható útnak neveztek. Persze túl nagy gondot ez sem jelent, hiszen ebben is van már 100 évnyi gyakorlatuk. Anno ugyebár azt magyarázták, miért kell államosítani, aztán azt, hogy miért kell privatizálni. Részben ugyanazok, ami talán hihetetlenül hangzik, de sajnos így van. A Fletó ezen a téren jól meg is dolgoztatja őket, mivel három havonta új irányt, új programot vagy új politikát hirdet, persze úgy, hogy az előzőben sem történt semmi. És akkor jönnek a Drága Bolgár úr félék, és szépen megmagyarázzák, hogy ez miért lesz majd nekünk fantasztikusan jó, mi meg csak azt látjuk, hogy mégis napról napra nehezebb (igaz, hogy erről az Orbán tehet).

Szóval gondban voltak a ballib megmondóemberek, de most itt a sztrájk, újra össze lehet zárni a sorokat, és össztüzet zúdítani az aktuális ellenségre. Meg el lehet mondani, miért lesz sokkal racionálisabb minden, ha megszüntetnek néhány járatot, a többit meg ritkábban közlekedtetik. A BKV vezetősége nyilván zsenikből áll, akik úgy oldják majd meg a problémát, hogy egyszerre javítanak a szolgáltatás színvonalán ÉS spórolnak meg 6 Mrd forintot. Talán nem kellett volna 4-5 Mrd-ért tanácsokat venni, és akkor a most megspórolandó pénzt is a színvonalra lehetne költeni. Az egész nyugat ide járna buszozni meg metrózni, otthon aztán lelkesen mesélnék a rokonoknak, hogy milyen hihetetlen élményük volt a magyaroknál. Valószínűleg bármelyik, fizetését vagy nyugdíját beosztani kényszerülő átlagember tudna racionálisan szelektálni a BKV kiadásaiból. Mint látható, nekem is vannak ötleteim.

Ennyit a sztrájkról, meg ami eszembe jutott ennek kapcsán. Bocsi azoktól, akiknek most jól megugrott a vérnyomása.

Hogy otthonról dolgozni menjek, két busszal kell utaznom. Az egyik megállójában vagy 3 hete egy fekete nejlonnal takarták le a tájékoztató táblát, és kb. 50 méterrel odébb egy ideiglenes megállót jelöltek ki. Az út szemközti oldalán építkezés van, emiatt rendszeresen parkolnak ott teherautók, lezárva ezzel egy teljes sávot, és ha a busz is beáll a megállóba, akkor se ki, se be (senyő). Racionális az ok, viszont ez azt jelenti, hogy 3 hete megnövekedett eséllyel megy el az orrom előtt a 25-ös (és/vagy 70-es busz).

Tegnap óta a 96-os busz megállójánál is tájékoztatnak, hogy menjek má' odább, mert ott nem fog nekem egy jármű sem megállni. Ennek a busznak az ideiglenes megállóját az otthonomhoz közelebb helyezték ki, így lecsökkent annak az esélye, hogy lekéssem. (Kompenzálódott a 25-ös lekésési faktorának növekedése.)

Ideiglenesen hazánkban tartózkodik a majomarcú háborús bűnös, George W. Bush haverkája, Hamid Karzai. Gondolom, legalább annyira védik, mint anno a szexuális bűncselekményeket (is)elkövető Mósé Kacavot, de hát megtanulhattuk már, hogy a legnagyobb gazemberek életét kell mindig a legjobban félteni. Persze ez most indifferens.

Minden ideiglenes. Például minden jel szerint Magyarország jelenlegi kormánya is már csak ideiglenesen van hatalmon, utána pedig a tagjai — remélhetőleg — egytől egyig ideiglenesen tartózkodnak majd börtönben. Ki-ki a maga bűnéért (mindjárt fölébredek...).

A munkahelyem is csak ideiglenesen van ott, ahol. Miután két napja megírtam, hol dolgozom, a főnököm tegnap bejelentette, hogy megint költözünk. Már a helyemet is kijelölte az új irodában, szóval lehet, hogy a nap közbeni blogolásra is már csak ideiglenesen van lehetőségem.

A konyhámban a fal már csak ideiglenesen fehér (helyett nikotin-sárga), mert holnap lefestem narancssárgára. Hiába, a párthűség... (csak vicceltem).

És nem utolsó sorban: a tegnapi vitatkozásunk nyilvánvalóvá tette, hogy a párommal már csak ideiglenesen vagyunk együtt. Tudomásul kell venni, hogy ez így nem megy. Hol én helyezek el a szívében/lelkében kis tüskéket, hol ő az enyémben, és mire behegednének a sebek, jönnek az újabb tüskék. Én mindenképpen megpróbálom menteni a menthetőt, tehát ideiglenesen még együtt leszünk.

De meddig?

Hajnalka éppen most baszta föl az agyam egy pillanat alatt. Egy külföldi számlát tartott a kezében, aminek az alján egy baromi cirkalmas aláírás van. E. erre közölte (amatőr grafológus), hogy a vonalvezetésből ítélve az illető nagyon agresszív lehet. Erre Hajnalka: "Hú, a németek ilyen agresszívak?" Basszus, egyetlen aláírásból általánosít vagy 70 millió emberre... Ezt a szintű primitívitást nagyon nehezen viselem.

Valentin-nap számomra nem létezik. Persze Valentin és Bálint névnapok vannak, de amit erre az alkalomra angolszász mintára elterjesztettek, azzal nemhogy nem tudok azonosulni, de kimondottan ellenzem. Szegény Rolandom egy kissé el van emiatt kenődve, de ebből nem sem vagyok hajlandó engedni. Bár Bálint napjához a magyar folklórban is számtalan szokás kapcsolódik, ezek egyike sem a mobiltelefonok és a piros szívecskés lófaszok tömkelegének VÁSÁRLÁSÁT jelenti. Aki tartja, tartsa, de engem hagyjanak békén. Egyébként a Halloweent erőltető emberkék figyelmébe ajánlom, hogy most tessék beöltözni, meg bohóckodni, mert farsangi időszak van. Most van itt az ideje, ugyanis Magyarországon Halloween sincs (még). A többinek meg üzenem, hogy a Hálaadással, meg a Függetlenség napjával ne is próbálkozzanak, mert úgy picsán rúgom őket, hogy leég a hajuk.

Tegnapelőtt a Blikk nevű csatornalap címlapján olvashattam, hogy a törpe rendőrőrmesterből 'fitnesz-guruvá' előlépett Norbi, meg a Béres Alexandra milyen sokat keresett a Nagy fogyással. Wow! Ezt én is megmondtam, csak én még a műsor indulása előtt, főleg, miután egy buszon megláttam a reklámját, ami valahogy úgy szólt, hogy 'ez a műsor rólad szól" vagy valami hasonló. Ha a Blikk szerkesztőségében legalább egy ember volna, akinek a nevét a tisztesség szóval egy mondatban lehetne említeni, akkor talán ők is előre megírták volna ezt, de sajnos ilyen ember nem létezik (főleg nem Pallagi meg Bánó).

Ha már tisztesség, a metróállomásokon feltűnt egy pár reklám, amolyan ismeretterjesztés a március 9-i népszavazással kapcsolatban. Tömött sorokban taglalja rajta a témát a kormány (legalább annyira alkotmányellenesen, mint a dec.05-i, kettős állampolgárságról szóló szégyenletes eredményű szavazás előtt). Olyanokat ír pl., hogy 'az elkövetkezendő időben Ön sok félrevezető információt hall majd az egészségügyi reformokkal kapcsolatban', meg hogy 'választani csak kellő mennyiségű információ birtokában lehet' (nem szó szerint idézve). Az őszödi beszéd és a 2006-os választás előtt hangoztatottak fényében (és sorolhatnám) ez a hirdetés a pofátlanság csimborasszója. Egyszerűen minősíthetetlen, fokozhatatlan. Persze mindig tudják fokozni.

És ha már metro, akkor BKV. Tudom, divat szidni (mint anno a BSB-t), de vannak dolgok, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 900 Ft-tal emelték a havi bérlet árát, és ez hova tűnik? Na hova? 1. csak úgy 2,5-szeresére emelték a (hamarosan megbukó) vezérigazgató fizetését, és amikor megkérdezte tőle a sajtó még rendesen működő része, hogy miért is, akkor azt válaszolta, hogy "Azért". Egy ilyen válaszért akkora tockos járna, hogy leharapja tőle a saját térdkalácsát. 2. a nepotizmus nemcsak felütötte a fejét, de az ellenzéki sajtó munkája nyomán napvilágra is került. Kellemetlen. Minimum lemondás/felmentés járna, de inkább a büntetőjogi felelősségre vonás vagyonelkobzással egybekötve. Sajnos azonban így is elpocsékolták azt a pénzt, amit bérletdíj emelés címén beszedtek tőlünk. (Mellesleg Aba Botond után Antal Attila jött, most pedig valami Balázs vagy Balogh nevű alak. Ha így haladunk, sosem érünk az ABC végére.) 3. A bérletszelvény külseje is megváltozott, olyan lett, mint a 30 napos bérletek. Ezzel semmi probléma, ahogy azzal sincs, hogy január elején még tollal írták rá, mettől meddig érvényes. Február elején azonban megváltozott a rendszer: minden szelvényre előre rá van nyomtatva az érvényességi idő, így a kalitkában a hölgy mellett 30 kupacnyi bérlet sorakozik, amikből minden nap végén kidobnak egy-egy maradék kupacot. Na de nooooormális?! Tekintve, hogy a bérlet csitti-vitti, hologramos-csíkos, nyilván nem túl olcsó az előállítása. Egyszerűbb lenne, ha azt mondanák, hogy mindenki dobjon ki X Ft-ot, és akkor legalább nem kéne a beszedéssel vesződni.

Plakátoljunk még egy kicsit! Tegnap nekem is kellett volna, de nem kicsit, hanem sokat, mire jött egy telefon attól, aki addig azt mondta, hogy plakátoljak, hogy most inkább mégse plakátoljak. Nekem se kellett több, hogy ne csináljam. Mindezt azért, mert a FIDESZ megest balfaszkodik, és azt hiszi, hogy ha Tarlós kijelenti, hogy ne 'vadplakátoljanak', akkor az emberek azt fogják mondani, hogy "milyen rendesek ezek, megyek is rögvest, és igennel szavazok', holott nem fogják ezt mondani, mert sem nem hallották ezt a kijelentést, sem nem érdekli őket. Kicsit sem. Ez már megint a megfelelési kényszer tünete, hogy ne mondhassák a másikak, hogy egy polgármester ragasztatja tele az utcát a papírszeméttel. Pedig pont úgy kéne leszarni a másik oldal véleményét, mint ahogy azok szarják le ezt az oldalt, meg még azt is, hogy mondjuk valaminek 2 nappal korábban éppen az ellenkezőjét mondták. Mindegy, a lényeg, hogy nem kellett plakátolni menni.

Egyik pinaalattról a másikra történő meghibbanásom oka pedig a hétvége közeledte, meg az öröm, hogy felfedeztem a magát (okkal vagy ok nélkül) Laár Andrásnak kiadó emberke blogját, amit olvasni is fogok, ha ő az.

Temérdekelképzelhetetlenültetemesmennyiségű munkámtól most jutottam oda, hogy elmeséljem, mit tapasztaltam hétfőn este a villamoson.

Ahogy ott föl vagyok szállva (kb.ötödmagammal), és azon gondolkodom, hogy nem kéne-e tanulnom kapaszkodás helyett, arra eszmélek, hogy két fiatal hölgy száll fel két ajtóval odébb. Egyikük az az enyhén pufók, némileg tokás, seszínű hajú, szemüveges, eminens kinézetű, egyetemistának tűnő csajszi, a másikuk pedig szintén némileg telt, cigány nő (de ha nem is, akkor is erősen cigányoid). Mindkettőjük csinosan felöltözve, orrukban a manapság oly divatos alig észrevehető peircingecske. Na persze női mivoltuk hidegen hagyott (bár elméletileg a látványuk fel is pezsdíthette volna a vérem), de észrevettem őket...

... akkor, amikor a kevésbé divatos önkéntes szívatót feltépték magukra, majd megkérdezték, hogy "jegyeket, bérleteket ellenőrzésre felmutatni szíveskedjenek". Jegyem ugyebár nem volt, viszont bérletem meg de, úgyhogy nem alakult ki köztünk konfliktushelyzet. Ezután már nem is törődtek velem, hanem elkezdték fikázni egymás közt azokat a kollégákat, akik azzal hencegtek nekik a reggeli eligazítás után, hogy bibi, ők ezen az esős napon dejó, hogy a metróba kerültek bezzeg.

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy hová fajul a világ, amikor a jámbor utas most már végképp nem tudja eldönteni, ki ellenőr, ki meg nem. Kidobhatjuk az ablakon eddigi életünk során felhalmozott tapasztalatainkat, és el kell könyvelnünk, hogy átlagbliccelőként mostantól semmi esélyünk még az ajtó becsukódása előtt kiszúrni az ellenőröket. Ha ez így folytatódik, nyugdíjas mamák fogják kerekes szatyraikból előkapni a társadalmi kirekesztettséget egyértelműen szimbolizáló BKV-s karszalagot, vagy kismamák teszik ugyanezt, csak ők az álcaként műszakba állított csecsemők pelenkájából. Ez kérem botrány! Hol a semmivel össze nem téveszthető kék nadrág, a csekkek tárolására szolgáló övtáska/kistáska, a büdös lehelet?

Az álcázás nagymesterei köztünk járnak, rettegj bliccelő!