Bakony Sajtroppancs bejegyzései

Na kérem, a magát a közjóért felelősnek érző 979 most prevenciós céllal beszámol a címben már említett termékkel kapcsolatos tapasztalatairól.

Igaz, diétázom, de ha napokig csak natúr melleket ennék meg kecsketápot, akkor egy hónapig sem bírnám ki, ezért alkalmanként beiktatok némi kevésbé diétás táplálékot. Ilyenkor sem könnyű a helyzetem, mivel sokszor elég ötlettelen vagyok a vacsorát illetően. Este is bementem a sarki Matchba, hogy ötleadási céllal flangáljak egy kicsit a sorok közt, amikor eszembe jutott, hogy van ám ott mirelites pult is. Mellé álltam, és máris megpillantottam szívem csücskét, a Bakony Sajtroppancs^* nevezetű terméket. "Whoa, micsoda dőzsi lesz itt este" — gondoltam magamban, és a gondolatot tett is követte: beemeltem egy zacskónyit a kosaramba. Vettem mellé négymagos rozskenyeret, hogy a körettel ne kelljen bajlódni és, hogy a diéta álcája azért fennmaradjon. Az ára ugyan nem volt kiírva, de a pénztárnál hamarosan megtudtam: 1499 Ft. Ezért 6 db panírozott sajt jár, 500 gramm összsúlyban. Nem mondanám olcsónak, de a drágasága biztosan az összetevők sokasága miatt van:

Trappista sajt 40% (tej, konyhasó, baktérium keveréktenyészet, oltóenzim), búzaliszt, víz, étolaj, konyhasó, fűszer, élesztő, módosított kukorica keményítő, térfogatnövelő (E341, E500), nedvesítőszer (E1200), fűszerkivonat.

Mmmm, de finomnak hangzik! Ha nedvesítőszer meg baktérium keveréktenyészet nincs benne, meg sem veszem, de így nem bírtam ellenállni.

Itthon elpáholtam Desiré seggét, amiért megint pisafoltot hagyott a hidegpadlón, felmostam, aztán nekiláttam frissen szerzett kincsem elkészítésének. Lábas elő, olaj bele, majd amikor a cucc halkan sercegni kezdett, felbontottam a sajt csomagolását, és óvatosan, két ujjal a forró olajba helyeztem belőle két darabot. Közben nekiláttam mosogatni, mivel az előző napi mosatlan még ott hevert, és vasárnapról is maradt még egy különösen ellenálló tartalmú tepsi, de azért gyakran a sülő sajtokra pislantottam a szemem sarkából. Néhány perc múlva mindkettő alja elsötétült, ezért gyorsan megtöröltem a kezem, hogy megfordítsam őket. Előkaptam egy lapos, forgatásra használt izét, de a fazék mellé érve már láttam, hogy ami általában egy ilyen termék előnye (rendesen be van panírozva), az ebben az esetben nem létezik, a sajt véletlenszerű pontjaiból ugyanis cafrangok szivárogtak a drága olajamba. Óvatosan megfordítottam őket, de bármennyire bántam is velük hímes tojásként, az egyikük panírjába krátert ütött maga a belseje, amiből 50 km/h sebességgel áramlott az olvadék a forró olajba. A lapáttal kiemeltem a sajtot, és közben végig a sütőalkalmatosság felett tartva azt, a másik kezemmel túrni kezdtem a szekrényben, hogy valamilyen landoltatásra alkalmas edényt vegyek elő. Mire ez sikerült (cca. 20 mp), a kiemelt sajt teljes terjedelmében az olajban úszott, és cafrang mivoltjában zsezsgett az edény szélénél. A kiürült panírvázat gyorsan az előkotort tálba löktem, majd elkezdtem lehalászni a lényeget az olaj tetejéről, hogy legalább valamit megmentsek belőle. Eközben az a lapátra ragadt, és lerobbanhatatlan bevonatot képezett rajta, szóval lesz még vele gondom. Mire ezzel megvoltam, a még az olajban sülő másik sajtszelet erőteljesen megfeketedett (30 mp alatt), de azért még ehető állapotú volt, és végül a panírnál több jutott belőle a gyomromba. 

Gondolva a holnapi ebédemre, újabb két sajtot tettem az olajba, amit előtte gondosan lehalkítottam, hátha az volt a baj, hogy túl forrón sütöttem az első kettőt. Már amikor beraktam, láttam, hogy azokon is gyárilag gyártott rések tátonganak, amikből újabb cafrangok indultak világgá. A következő öt percet féltő gondoskodással és aggódó-óvó tekintettel álltam végig a tűzhely mellett, majd leendő ebédemet óvatosan kiemeltem az olajból. Egy előre odakészített műanyag dobozba helyeztem őket, egyúttal kihűlésre ítélve mindkettőt.

Aztán jött a vacsora: egy egyedileg sült sajtcafrangokkal borított barna panírváz, meg egy több helyen léket kapott, szivacsos-ragacs kinézetű rántott trappistának nevezett, baromi sós valami, és persze a négymagos rozskenyér-szeletek. A kenyér finom volt, ezért repetáztam is belőle. 

Ilyen hibát ti ne kövessetek el!

*: remélem, ezzel az írásommal semmi törvénybe ütközőt nem teszek.