Batman bejegyzései

1. Újabb hét telt el úgy, hogy egy betűt nem sikerült elolvasnom kedvenc bloggereim bejegyzéseiből, így lassan már azt sem tudom, él-e egyáltalán mindenki. Ez az évkezdés most még munkásabb nekem — és a szakmámban mindenkinek — mivel a kormánynak elég sok dolgot sikerült a feje tetejére állítani, szóval mindent megint naprakészre kell tanulni. Meg aztán jönnek is a megbízások, plusz akad pár bosszúság.

2. Bosszúság #1: a könyvelőprogramunk egyben számlázó és bérszámfejtő progi is (minden egyben, ami kell), és nem is rossz, de sajna mindig akadnak vele hibák. Idén sem volt ez eddig másként, mivel a bérrel kapcsolatos változásokat a fejlesztők későn is, meg sok esetben rosszul is plántálták bele, úgyhogy elég sokat kellett szentségelnem, amikor újra és újra el kellett készítenem, kinyomtatnom (stb.) olyan emberek bérszámfejtését, akiket egyszer már megcsináltam. Rögtön észreveszem persze a hibát, meg ha valamit rosszul csinál magától, kézzel át lehet írni, de párszor felcsattantam, hogy "baszdmeg, kétszázezerért ne nekem kelljen már kiszámolnom mindent!" (ti. annyi a programkövetés évente).

3. Bosszúság #2: a titkárnőnknek elviselhetetlen állapotba került a gépe, ezért itt volt az ideje, hogy lecseréljük. Egyik pillanatban fogtam magam, körülnéztem a neten, és nini, éppen 2 sarokkal odébb van egy üzlet, ahol pont tök akciós egy, az én tudásom alapján jónak mondható konfiguráció. Fél óra sem telt bele, és már ki is perkáltuk az árát, és azt az ígéretet kaptuk, hogy majd másnap kihozzák monitorral, oprendszerrel (ami nem volt raktáron). Direkt kértük a boltos srácokat, hogy igyekezzenek, mert éppen olyan időszakban vagyunk, amikor minden perc drága. Megígérték, hogy fél 1, és ott vannak. Nem voltak, ezért fél 2-kor rájuk csörögtünk, és egy óra múlva meg is érkeztek. De nem ez volt a probléma. Félretettem mindent, elkezdtem összedugdosni, telepítgetni (mert arra odabe' csak én vagyok alkalmas), de kisvártatva ocsúdtam, hogy nincs net, ami igen fontos lenne. Oké, próbálgatás, eszközkezelő, drága percek...hoppá, az ethernet kártya (?) meg még két dolog nincs megfelelően telepítve...illesztőprogram hiányzik...telepíteni nem sikerül...típusa ismeretlen...na jó, majd holnap. Tegnap tehát felhívtam a boltosokat, hogy ez van, mire mondták, hogy hát persze, mert ez csak a nyersvas, a drájvereket a lemezről fel kell telepíteni. Mondom, erre én is rájöttem, csakhogy nincs lemez...de ott van a billentyűzet dobozában...de nincs ott (se). Jó, akkor visszahívnak. Délután 3-kor sikerült is nekik, és szabadkoztak, hogy bocsi, de most ők is meglepődtek, hogy a gyártó ehhez nem mellékel, le kell tölteni innen és innen. (Na persze, és a gyártó egy fecnit sem mellékel, ahol megadná a linket...). Fogtam magam, letöltöttem minden lófaszt, futtatgattam őket, de netet továbbra sem sikerül bűvölni. Újabb telefon, hogy most mi van. A részletekbe nem merülök bele, a végén kiderült, hogy második nekifutásra már volt net, csak az Internet Explorer egy fasz, és azt mondja, hogy nincs. Vazze...

4. A gépeinket egyébként sorra le kell cserélgetnünk, mert egyre elviselhetetlenebbül lassúak és olyan hangosak, hogy már olyan, mintha egy gyárban dolgoznánk és nem egy irodában. Volt partnerünk, aki a telefonban (!) megjegyezte, hogy milyen zaj van nálunk. Most viszont egy öles lépést tettünk a csend felé, mert a titkárnőnk gépe volt a fő zajforrás.

5. A múlt héten a TESCO-ban vásárolt zöldfűszereim minden odafigyelés és próbálkozás ellenére elszáradtak. A bazsalikom már másnapra elfonnyadt, de pár napra még sikerült életet lehelnem belé némi öntözéssel, viszont egyetlen kihagyott nap után bevégezte, ahogy a két másik is. Hát, nem sok értelme volt megvennem őket, mivel egy grammot sem használtam belőlük, és már a kukában is landoltak.

6. Végre felvittem a moly.hu-ra az összes könyvemet. 460 db lett a vége, de ebben egynek számít minden olyan, ami többkötetes (pl. Gyűrűk ura), így a saccolt végleges darabszám jóval 500 fölött van (kb. 520-540 lehet). Az olvasottsági fok 30%, amit talán 50%-ra is növelhetek életem végéig, bár azért majd törekszem a nagyobb arányra.

7. Még csak február közepe, de apám már kétszer is hívott, plusz még párszor a mostohaanyám meg apám kolléganője is. Mi lehet az ok?

8. Újabb lépést tettem a XXI. század irányába, azaz vettem egy okostelefont, és egyben a kártyás megoldást is előfizetésesre változtattam (a pontosság kedvéért: 0 Ft volt a telefon, tehát a 'vettem' nem fedi pontosan a valóságot). Ez tegnap este jött rám, és mire ágyba kerültem, már tudtam, hogy ma meg fogom lépni.

9. A mai program eddig: squash, teázás, Telenor, Pyrex papír, Saturn, Match, pizzarendelés, és mire kettőt fújok, jön egy lakásavató. Ezt a bejegyzést mindezek közé zsúfoltam be.

10. Ahogy közeleg az új (és a sorozatban sajnos utolsó) Batman-film, egyre jobban pörgök fel én is. Mostanában újra felfedeztem ezt:

Két film kritikája következik, mert régen írtam ilyet, és mert most ennyire telik a szellemi képességeimből/energiámból. Egyik sem vadonás új alkotás, én viszont mostanában láttam őket, de mivel talán van olyan, aki még nem volt olyan szerencsés, mint én, annak jól jöhet egy kis biztatás...

...pontosabban az első esetben a figyelmeztetés. Amikor filmeket pontozok, a legszarabb műveknél is meg szoktam említeni, hogy azért nem adok 0/10-et, mert a legratyibb kategóriát a Marabunta, a gyilkos hangyák című trágyakupacnak tartom fenn. Ez az állapot eddig tartott, ugyanis a Szárnyas gonosz címre keresztelt ultratré moslék — tetszik, nem tetszik — felzárkózott a Marabunta mellé. Ennyire rossz filmet ritkán lát az ember, de akkor sokáig emlékszik rá. Esetünkben a dolog külön pikantériája, hogy az RTL Klub nevű kanális tűzte késő esti műsorára, szombaton, ha jóhiszemű vagyok, azzal a céllal, hogy a leült házibulikból visítva röhögős fetrengést varázsoljon. Ha egy kicsit realistább vagyok, húzok egy strigulát az 'ezt a szart nevezik ezek műsornak' rubrikába, és megerősítem magam a tudatban, hogy ennek az adónak a riválisával együtt a Budapest TV és a Pártkelte sorsára kellene jutnia, hogy helyreálljon végre a kozmosz rendje.

Na, de vissza a filmhez, aminek az erdeti címe Pterodactyl, és ez máris előre vetíti a nagy mennyiségű és gyenge minőségű CGI alkalmazását. Félprofi/haladó amatőr filmes ismereteim birtokában az első 30 mp-ben megállapítottam, hogy itt valami igazi trashről lesz szó. Amikor az elején megláttam a földrengés okozta barlangi porfelhőket, és a valamilyen titkos üregből előguruló tojásokat, máris nem lepődtem meg a frissen kikelő pterodaktilusz kesztyűbáb-jellegű megvalósításán. A következő képsornál még meginogtam kissé, mert derékban kettéhasított gyanútlan vadászember esete még nem is volt olyan szörnyű, de aztán el kellett könyvelnem, hogy ez bizony mégis nagyon szar. A történetnek se füle, se farka, a színészek tehetségtelenek, a szereplők viselkedése pedig teljesen irreális, hiszen például a főszereplő pasi legnagyobb baja az, hogy majd miként mondja meg a szülőknek a kicsivel korábban széttrancsírozott diákja halálát, miközben minden esélye megvan arra, hogy perceken belül maga is erre a sorsra jut. Van aztán egy halom terrorista, akik 'valakit' üldöznek, akit kommandínerek fognak el, és hurcolnak magukkal. A teljesen nevetséges fegyvereikkel többször neki is látnak a fentről támadó őslények teljesen értelmetlen — és végtelen lőszert elhasználó — megsorozásának, ami persze igen kevéssé hatékony, de csak azért, hogy a végén — egy igen eredeti filmes megoldást alkalmazva — legyen mit felrobbantani. Teljesen logikus, ahogy a szanaszét repkedő dínókat egyetlen robbantással ízzé-porrá, miközben addig semmi esély nem volt ellenük, de hát ezen már meg sem akadunk. Ha ezek után valaki még mindig késztetést érez a megtekintésére, akkor szólok, hogy külön idegesítő, amikor a magyar szinkron szerint is pterodaktil-nak nevezik a lényeket, holott az az angol név egy az egyben történő átvétele (bezzeg a címben nem tartották meg). Magyarul az pterodaktilusz. Külön idegesítő az is, hogy nem jövünk rá, ki az, akit egyből megölnek, széthasítanak vagy levágják a fejét repülés közben (ez vazze...), és ki az, akit inkább elrabolnak a fészkükbe. 15x eljátszva egyetlen filmben... Na jó, ebből ennyi elég is. Ha valaki direkt szereti az ennyire szar filmeket, az feltétlenül nézze meg, mindenki más inkább fusson , amerre lát.

A másik, amiről írni szeretnék, egy régebbi mozifilm, a Batman: Begins. Rajtam kívül szerintem már mindenki látta, de aki mégsem, semmiképp ne hagyja ki. Ez a film szerintem 10/10-es, annak ellenére, hogy képregény-adaptáció. Sosem szerettem a szuperhősös filmeket, és mivel mindegyik baromira nagy hülyeség, manapság már meg sem nézem őket. A Tim Burton rendezte hajdani Batmant is csak Jack Nicholson Joker-alakítása miatt szerettem, és a harmadik rész is csak a Jim Carrey-féle Rébusz miatt tetszett. Igaz, mindegyik részt legalább 40x láttam, mivel a kisöcsémnek anno eztek voltak a kedvencei, és reggeltől-estig nézte őket, újra és újra, de attól még nem szerettem meg őket. 

Jött aztán ez az újragondolás, amit egészen a múlt hétig nem láttam, majd a folytatás, a Sötét lovag, amit viszont moziban néztem meg, és olyan hatással volt rám, mint addig nagyon kevés film. Kíváncsi voltam, mit művelnek a régi jó Batmanből, és már előre elkönyveltem magamban, hogy tutira szar lesz — mint általában a remake-ek — valamint, hogy Heth Ledger Jokere messze elmarad majd a legendás Jack Nicholsoné mögött. Duplán csalódnom kellett, hiszen az a film szintén 10/10-es, Ledger pedig lemosta benne Nicholsont. Igazából azt éreztem, mint Freddie Mercury halálakor: veszteség ért engem is, hiszen a folytatásban már nem láthatom ezt a hihetetlen tehetséget. 

Szóval Batman: Begins. Nem spoilerezek, csak annyit, hogy erre a filmre egyáltalán nem jellemző a szuperhősös történetekre jellemző infantilizmus, parádés a szereposztása, a morális kérdéseket komolyan kezeli (sőt), logikusan és szépen felépítve tárja elénk, miként lett Bruce Wayne-ből Batman, látványos és fordulatos. Kell ennél több? 

Nekem kell! Még, még! Már alig várom a folytatást, amit állítólag ugyanaz fog rendezni, és a szereplők sem változnak majd. Ritkán vesztem el így az eszem, ha filmről van szó.

A közelmúltban kétszer is jártam moziban, ráadásul kedd óta nem kellett dolgoznnom, úgyhogy itthon is megtekintettem egy csokornyi filmet. Most ezekről szeretnék pár szót ejteni, hogy vagy kedvet csináljak hozzájuk, vagy megmentsem az olvasóimat a szörnyű élményektől.

The dark knight

A képregényfeldolgozásokat sosem szerettem, mert általában rendkívül gagyira sikeredtek. Túl sok volt bennük a baromság, és bár tudom, hogy ennél a műfajnál a realitásoktól el lehet rugaszkodni, nekem ezek az ugrások már egy kissé nagyra sikeredtek. A Batman sorozat első három részét ennek ellenére rendkívül sokszor láttam (a hármat együtt legalább 50 alkalommal), mert a kisöcsém anno állandóan ezeket nézte. Az elsővel még egészen jól megbékéltem, mert Jack Nicholson Joker-alakítása nagyon tetszett. Egy csomó szöveget a mai napig fejből idézek belőle. A második rész már nem jött be, mert túl sötét volt a hangulata, és egyik főgonosz sem dobta ezt föl a sajátságos humorával. A Batman 3. része ismét tetszett, ami főleg Jim Carrey Rébuszának volt köszönhető, de Tommy Lee Jones Kétarca is többször megnevettetett. A 4. részt képtelen voltam akár egyszer is végignézni, annyira szar volt. Nem is érdemel több szót. A Batman — beginst nem láttam, de a The dark knightot mindenképpen meg akartam nézni. Nem is bántam meg. Ebben már sokkal kevesebb a faszság (bár azért van benne), végre nem állandóan éjszaka játszódik, nem feltétlenül a 12 éves korosztálynak szól, kellő mennyiségű benne az akció, de ami az egész filmben a legcsodálatosabb, az Heath Ledger alakítása. Egyszerűen fantasztikusan játsza benne Jokert, pedig előzőleg azt gondoltam, Nicholsont nem lehet túlszárnyalni. De lehet. Ahogy Filmbuzi írta a blogjában, ez egy olyan film, ami órákkal később is  hatással van az emberre, ez velem is így történt. Később a Youtube-on megpróbáltam rákeresni néhány momentumra, de egyelőre sajnos nemigen található fönt semmi. Sebaj, idővel újra élvezhetem a film egyik-másik jelenetét. Feltétlenül érdemes megnézni.

Mamma Mia!

Romantikus vígjáték az ABBA számaival. Egyszer meg lehet nézni, de nekem nemigen jött be. A számok ugyan még a moziban is felpezsdítettek, de én általában ragaszkodom az eredetihez, és bár a színészek igencsak kitettek magukért, ezzel együtt is messze elmaradnak a legendás négyes előadásától. Hiába parádés a szereposztás, hiába vicces az alapsztori, a dalokat sajnos nagyon gyengén adják elő, pedig pont ezek különböztetnék meg ezt a filmet a többi, hasonló témájú vígjátéktól. Nem véletlenül húztam előzetesen a számat, amikor azt láttam, hogy Pierce Brosnan majd ABBÁ-t énekel benne. Hát énekelni ugyan énekel, de majd beleszakad a nyakán az ér... Azért feltétlenül érdemes megnézni.

Halloween II.

Egy réges-régi horror következik, ami a megjelenés évében talán félelmetes volt, de mostanra ebből semmi nem maradt. A történet pont ott folytatódik, ahol az elviselhetetlenül unalmas első rész abbamaradt. Sőt, mintha a felénél elvágták volna azt a filmet, talán ennek még az első jelenete is ugyanaz, mint az első rész vége. Sok csavar nincs is benne. Jamie Lee Curtis 90 percen keresztül menekül tébolyodott kisöccse elől, aki közben minden útjába álló embert válogatott módon hentel le. Ezek a hentelések viszont messze nem látványosak, gyakorlatilag nullák. Színészi alakításról meg egyáltalán nem beszélhetünk, mivel Mike Myers ugye sosem szól egy szót sem, Curtis végig csak ájuldozik, vonszolja magát, meg révedez, Donald Pleasence Dr. Loomis alakítása hiteltelen, a többieknek meg alig van szerepük. Persze ez a film még mindig sokkal jobb, mint a gyalázatos 3. rész, aminek ráadásul semmi köze sincs a sztorihoz. A Halloween 2000 és a Halloweeen - A feltámadás már sokkal nézhetőbb, de még azok is hagynak kívánnivalót maguk után. Érdemes inkább elkerülni.

Hellraiser VII.

Clive Barker Pokolkeltője szerintem csak az író rendezésében ért valamit, az viszont jó volt. A sztori abban az időben eredetinek számított, a megjelenítés teljesen egyedi volt, és bár a film baromi régi, némelyik trükkje még ma is megállná a helyét. A film második része a Halloweenhez hasonlóan az első rész fonalát viszi tovább, de már sokkal lájtosabban. A 3. és 4. rész képi megjelenítése sokkal modernebb, de lényegében mindkettő esetében csak a sztoriról való újabb bőrök lefejtéséről van szó. Gyakorlatilag egy-egy vérgőzös öldöklés az egész, és a főgonosznak számító Pinhead sem a régi bennük. Az 5. és 6. részeket nem láttam, szerintem Magyarországon még meg sem jelentek, a 7. viszont — úgy tűnik — duplán is, két különböző alcímmel. Amit én láttam, az valójában egy misztikus és horror elemekkel, meg beteg jelenetekkel megtűzdelt krimi, ami rettentően zagyva. Csak az utolsó 5 percben kerülnek helyükre a dolgok, és csak azért nézi végig az ember, mert kíváncsi rá, hogy mi is ez a sok marhaság. A sztorinak az eredeti történethez már csak vajmi kevés köze van, és ez még akkor is igaz, ha elővették benne Kirsty-t, az első két rész főszereplőjét. Ha az embernek nincs jobb dolga, vagy ha éppen nem fetisizálja a bőrös-láncos-piercinges (és mellesleg torz) alakokat, akkor inkább válasszon magának valami más szórakozást.

Ringu II.

Elkövettem azt a hibát, hogy egy időben bevásároltam magamnak egy csomó japán horrort, köztük ezt is. Néhányuk megtekintése óta már külön több heti lelki felkészülésnek kell megelőznie egy újabb megnézését, mivel ezek egyáltalán nem félelmetesek, nem látni bennük semmit, a szereplők állandóan a végtelenbe révednek (amellett, hogy hülye nevük van), néha meg elképesztő módon primitívek. De ha már megvettem őket, azért meg is nézem, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy többet nem húzom be magam a csőbe. És tényleg. A történet amerikai feldolgozása nagyon bejött, a mai napig a horror top 10-em előkelő helyét foglalja el, de ez...ez egy fos. Egy dolog, hogy az amcsik Kör II-je más szálon fut tovább, mint ez, de az mindenképpen sokkal élvezetesebb is. Mit is írhatnék az egészről (Ringu 0-2.)? Neeeeee...

The Amityville Horror - A rettegés háza

Mivel a mérleg a fos oldalára billent, a végére egy olyan filmet hagytam, ami egy kicsit kompenzálja a helyzetet. Ez is egy feldolgozás, sőt, ha úgy vesszük egy bizonyos sztori n+1. megfilmesítése, és mivel ez a sztori elég hálás, igazából elrontani sem nagyon lehetett. Az alapfelállás Stephen King Ragyogását idézi: van egy ház, ahova beköltözik egy család, viszont mivel a házban a gonosz lakik, apuka szépen lassan megőrül, és megpróbálja lehentelni a kedves nejét, meg az utódokat. Közben mindenféle, jó kis látomásai vannak, meg szellemek dzsalnak a sötét szekrényekben, szóval borzongató az egész. A történet általában kevés szereplős, azokon viszont nagyon sok nyugszik. A Ragyogásban anno például (ismét csak) Jack Nicholson haja kócolódott össze a végére, de esetünkben Ryan Reynolds is fantasztikusan adja a napról napra elborultabb apukát (és milyen jó teste van...). Ráadásul a The Amityville horror egy állítólagosan megtörtént eseten alapul, amiről angol tudással rendelkezők bővebb információkat is szerezhetnek innen. Aki bírja a 'lassan közeledünk a sötét szoba felé, aztán infarktust kapunk' jelenetek dömpingjét, annak feltétlenül érdemes megnéznie. Végül álljon itt a trailere, kedvcsinálónak: