Budapest bejegyzései

Az a szokás nálam, hogy amikor hazamegyek, a földszinti postaládából kiszedem a leveleket, kinyalábolom a többi szemetet (összeszedem a másét is a padlóról), aztán amikor felmegyek a lakásba, egy könnyed mozdulattal a hűtő tetejére dobom őket, későbbi feldolgozás céljából. Legyenek szem előtt. Na persze, ha valami elsőre is izgalmasnak tűnő dolog van köztük (pl. feladó nélküli boríték vagy Országos Vérellátó Szolgálat postázta levél), akkor azt feltépem izibe, a többi viszont addig ott halmozódik, amíg el nem tökélem magam a csoportos iktatásukra.

A legutóbbi ilyen alkalom tegnap este jött el, mivel az újabb 3 OTP-s küldemény meg a nemrég megtekintett, érdekes tartalmú FŐTÁV számla izgatta a fantáziámat. Azt írták ugyanis, hogy a "lejárt határidejű tőketartozásom" -5641 Ft, ami azért tűnt érdekesnek, mert nemhogy online átutaltam, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor csoportosan vonták volna le tőlem, satöbbi. Ki is derült, hogy valóban, egyszer átutaltam, aztán levonták maguktól, amit viszont utólag visszaküldtek, ergo a tájékoztatásuk szar, mert sem tartozásom, sem túlfizetésem nincs náluk. Azért igazán kár erőfeszítéseket tenniük, hogy hülyeségeket írogassanak...

Miután megnyugodtam, találtam a kupacban egy címzett nélküli, a FŐTÁV számlájával együtt érkezett levelet. Első ránézésre egyértelmű volt, hogy ez is a fűtőktől van — sőt, valahol utaltak is erre, — mégis amolyan reklámanyag-szerűnek tűnt a külseje. Reklám márpedig volt a számla mellett is bőven. Kicsit kevésbé felületesen rápillantva megtaláltam az előnyomott feladót: Horváth Csaba, főpolgármester-helyettes. "Aouejj!" — mondom — "hát csak nem nekem írt ez a drága ember, egyem meg a szivit?". Ez az a polgármester fickó, akiről nekem mindig egy olasz maffiózó jut eszembe, talán azért mert úgy is néz ki (meg tán...), de sebaj, mert a Mikoláról meg egy Gestapo-tiszt, szóval azért megvan az egyensúly. Na, bontom kifele a levelet, azt' látom, hogy van benne másik papíros szép arcképpel, kisbetűs-nagybetűs (váltakozó) Budapest felirattal (amit már jól ismerek az iparűzési adó bevallásról), vastagbötüs szöveggel, aláírással. Olvasom:

"Tisztelt budapesti polgár"

Ez én lennék...

"Ön is tapasztalhatta, hogy az elmúlt két évtizedben egyre drágább és nehezebb lett az élet a távfűtéses lakásban élőknek. Önt és még 650 ezer budapestit joggal háborította fel, hogy a fűtésért, mintegy 20%-kal többet kellett fizetnie, mint a gázfűtéses lakásban élőknek."

Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évtizedből 12 évet éppen a kedves Csaba pártja vezényelt le, és még csak nem is kell ezt a határt a rendszerváltás öröksége miatt 70 évre bővíteni (ezzel rontva tovább az arányokat), mivel a fővárosban mind a 20 évben a ballib koalíció uralkodott, szóval nem értem, mi ez a nehezebb "lett" dolog. Magától? Például a távfűtés az éppen a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozó dolog, ergo az elsőtől az utolsó pillanatig a Horváth úr kollégái intézték nekem, hogy egyre "drágább és nehezebb" lett az életem a kis panel-odúmban. Kíváncsi lennék aztán, mibe került nekem ez a kéretlen levél, és a Horváth úrék mennyit fizettek ki a haverkáknak a megszerkesztésért magáért, már csak azért is, mert az elég trére sikerült. Rögtön az első mondatban ugyanis egy vesszőtöbblet van, amire úgy tűnik, senki nem figyelt föl. Értem én, hogy nekem sem az igazi a helyesírásom, de hát én nem kapok milliókat a blogírásért (sajnos). Harmadrészt — még mindig ennél a két mondatnál maradva — bár lakóhelyem miatt egy külső szemlélő számára én is panelprolinak tűnhetek, nekem mégsem ilyen a mentalitásom. Nem érdekel, hogy másnak hozzám képest több-e vagy kevesebb a valamije, mert engem nem az irigység éltet. Az érdekel, ha mindenkinek egyre szarabb, de hogy az hozzám képest mennyivel rosszabb vagy jobb, már nem foglalkoztat. Egyedül az érdekel, amikor nekem azért lesz kevesebb, hogy másoknak több legyen, és ez ilyenkor, adófizetés előtt különösen izgat. De menjünk tovább:

"Baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett föl!"

Most csak azért nem kell a padlóról összekanalaznom az agyamat, mert azt már tegnap megtettem. Mi a fasz van? Hogy az MSZP baloldali, eleve vitatható, de ne politológizáljunk, inkább csak nézzük az érdemi tartalmat. Kár, hogy nem tudom meg, pontosan melyik intézkedések jelentik azt a "mindig"-et, pedig tök jó lenne némi támpont. Mi minden lehetett ez a sok jó? Mondjuk a Bokros-csomag, ami — többek között — elvett egy csomó családtámogatást, és megszüntette az ingyenes fogmegtartó kezeléseket? Mondjuk a vizitdíj bevezetése, vagy az élelmiszerek ÁFÁ-jának 25%-ra emelése (12-ről)? Vagy esetleg a mostani intézkedések, például a rokkantak visszavezénylése a munkaerőpiacra, ahol többdiplomás, egészséges emberek sem kapnak munkát? Ennyi már önmagában elég a "mindig" cáfolatához, de ez a mondat nem is erről szól. Ez ennek az ótvar bandának az esszenciája, ez a valóságról tudomást nem vevő, gyomorforgató hazugság, ami nálam már túl van a politika kategóriáján, és sokkal inkább a Btk. hatáskörébe tartozik. Hogy agresszívebbet ne írjak. 

"Az Ön által fizetendő irreálisan magas lakásrezsi költségek csökkentése érdekében a fővárosi szocialisták intézkedések egész sorát hozták. Elértük, hogy ma már sokkal olcsóbb a távfűtés, mint 2-3 évvel ezelőtt, és ugyanannyiba kerül, mint az egyéni gázfűtés!" 

Ha anyámék egyéni gázfűtéséből indulok ki — akik ismét szénnel próbálnak ócsítani, mégis egy vagyont fizetnek csak fűtésre — akkor ezt a moslék szöveget úgy is értelmezhetem, hogy "a távfűtés eddig még a gáznál is drágább volt, de most csak szimplán kibaszott drága". És ehhez rögtön intézkedések "egész sora" kellett, elvégre ezt a "nem lesz gázáremelés"-cáfolatot sem egyetlen intézkedéssel érték el, hanem lassan, módszeresen, nehogy belázadjon a nép. Ja, és mondja ezt úgy, hogy pl. a csatornadíjat éppen most emelnék valami irdatlan százalékkal. Horváth úr, az ön szerint (is) irreálisan magas 'rezsi' nem csak a fűtésből áll... De fordítsuk meg: 2-3 évvel ezelőtt ki a nyavalya intézte úgy, hogy ilyen magasak legyenek azok a költségek? Orbán Viktor? Ja persze, tudom, ő volt, méghozzá személyesen.

"Várospolitikusként, főpolgármester-helyettesként, országgyűlési képviselőként részt vettem valamennyi, Önt érintő pozitív döntésben!"

Fordítgatunk, fordítgatunk...a negatív döntésekben nem? Vagy ezen idő alatt csak pozitív döntés született volna? Persze... 

"Ennek eredményeképp 2009-ben összesen 33,1%-kal csökkent a hődíj, 5%-kal az alapdíj, 2%-kal a távhő ÁFÁ-ja. Továbbá idén Ön is is egyszeri kedvezményben részesül: decemberben nem kell Budapesten alapdíjat fizetni. Karácsony előtt ez több ezer forint megtakarítást jelent Önnek!"

Cserébe viszont 10 éve fizetek olyan alapdíjat, ami mögött nem volt valódi szolgáltatás, az ÁFA meg MINDEN MÁS tekintetében 5%-kal nőtt, szóval kicsit kevéske ez nekem a gyönyörhöz. Most például kb. 2000 Ft*-tal kevesebb a FŐTÁV-számlám vége az előzőhöz képest, és ebben — azt mondják — benne van ez az ingyenes alapdíj is. És nem, nem becsülöm a kicsit. Talán ha az önök trágya bandája becsülné a kicsit, és nem 10%-okkal emelgetné a BKV-bérletek árát, évente többször, meg nem milliárdszámra tennék zsebre a pénzeket 2 havi ál-munkák utáni végkielégítés címén, akkor én is tudnék örülni ezeknek a forintocskáknak, de így...

...de így csak felbassza az agyamat. Felbassza, mert a Horváth Csabák pártja már megint csúsztat és hazudik, a nesze semmi fogd meg jól szarságait jelentős eredményként tálalja, és mindezt külön levélben, a pénzügyi válság kellős közepén. Értem én, hogy itt 20 éve permanens kampány van, de nálam a politikai megnyilvánulásokra is vonatkozik a jóízlés meg annak a határa. Miért kell hányingert keltő módon karácsonyra hivatkozni, miért kell a levelet szándékosan a fűtésszámlával együtt kihordani (nyilván egy füst alatt, a pártnak ingyen), vagy miért kell azt állítani, hogy ez nekem éves szinten majd 89604 Ft-ot fog hozni (ahogy az lejjebb szerepel)? Nem fog, és ezt a legjobban pont az ilyen Horváth Csaba félék tudják. Nem is folytatom tovább az idézést, mert tényleg rosszul leszek, ha nem is annak tartalmától, de az idegtől mindenképpen. Az amúgy sem túl jó állapotban levő országot az utóbbi 7 évben totálisan padlóra küldték, százezreket taszítottak a nyomor szintjére, és most ezekkel a szerencsétlen emberekkel el akarják hitetni ezek a trógerek, hogy milyen jót tesznek velük, jövőre meg aztán végképp dőzsi.

Tudjátok mit? Hányok...és befejezem.

* UPDATE: közben hazajöttem, és két újabb számla fogadott a FŐTÁV-tól, egy 449 Ft-os, meg egy 638 Ft-os. Ennyit a 2000-es ócsításról. 

A címmel a Mi folyik itt, Gyöngyösön? című elhíresült mondatra szeretnék utalni.

12 éve ebben a városban élek. Sok helyen jártam, elég jól kiismertem a közlekedést, néha még a mellékutcákat is be tudom azonosítani, látatlanban. Hozzászoktam a tömeghez, az emberek mentalitásához, de ez nem jelenti azt, hogy belefásultam volna a közegbe, ezért amikor valamilyen visszásságot tapasztalok, legalább belül tiltakozom. Nem lehet persze mindig mindent szóvá tenni, hiszen annyi említésre méltó eset történik nap mint nap, hogy az ember nem győzne méltatlankodni, vannak azonban olyan napok, amikor — talán a lelkivilágom felborultsága miatt — nagyon besűrűsödnek a dolgok, és ilyenkor hőbörögni kezdek. Mint például most.

Nem is említem a hajléktalanokat, a kéregetők tömegeit, a naponta százával lerobbanó BKV-buszokat, a húgy- és hányásszagot, a szemetet, a fővárosi pénzügyi botrányokat, a közlekedési dugókat, mert nem erről akarok írni, hanem az emberek, főleg a fiatalok (nálam fiatalabbak) viselkedéséről.

Felszállsz például egy tömegközlekedési járműre. Tegyük fel, hogy fel is férsz, és találsz olyan ülést, amin nem éktelenkedik egy öles, fényesre kopott fekete massza, nem sárgállik a vizelettől, és nem úszik a morzsában. Utazgatsz szépen, és közben a fiatal utastársaid viselkedését figyeled/szenveded el. Mert mit csinálnak?

— fennhangon beszélik meg a szexuális életüket, hogy ki kit mikor és hányszor baszott meg, szopott le (így), ki hányszor veri ki naponta. Általános iskolás kis nyikhajok is (főleg azok).   

— zenét hallgatnak a mobiljukon, persze fülhallgató nélkül, hogy mindenki hallja, milyen jó kis számaik vannak. Eleve ki van írva a buszokon, hogy tilos rádiózni, avagy az utastársakat a nyugodt közlekedésben zavarni, de ugye ki tartatná be ezeket?

— szinte nekilátnak baszni szeretkezni (ha tudnak egyáltalán ilyet), annyira falják egymást. Kidugott nyelvvel nyalakodnak, és néha még egymás nyakát is lefetyelik, pedig az már igazán a hálószobába való tevékenység. Nem akarsz odafigyelni? Nehéz, mert közben cuppognak, csettegnek, meg minden, ami ezzel együtt jár.

— hanyatt fekszenek az üléseken, a lábaikat pedig vagy felteszik más ülésekre, vagy belenyomják az előttük ülők hátába.

— rágóznak, amit egyrészt fújkálnak, hogy csak úgy zeng tőle az egész jármű, és esetleg még az ülésekbe is nyomják a ragacsos szarjaikat.

A hangoskodás , egyéb közönséges viselkedés már meg sem üti az ingerküszöbömet.

Tegnap* Pénteken moziba mentünk a Ricsivel. Az utolsó ház balra (The Last House on the Left) című filmet terveztük megnézni, amit viszont már csak alig-alig játszanak valahol. A Westendben még ment, ezért oda mentünk, annak ellenére, hogy előzetesen megbeszéltük, igyekszünk azt a plázát elkerülni, mivel ott gyűlik össze a legtöbb ótvaros, viselkedni képtelen pöcs. Mivel azonban ennyire a végét járja már ez a film, a vélhetőleg kevés nézőre való tekintettel mégis a Nyugatinál kötöttünk ki. Jó, megvesszük a jegyet, lóhalálában eszünk egy pár falatot, aztán beülünk mozizni.

Tényleg nem voltak sokan, a jegyünk is jó helyre szólt, ami ráadásul még csak foglalt sem volt. Igaz, a reklámok alatt érkeztünk, át is kellett verekednünk magunkat egy párocskán, én meg még bohócot is csináltam magamból, amikor rosszul léptem, és kis híján a csaj ölében kötöttem ki. Előfordul. Annak viszont nem kellene előfordulnia, hogy a balra-mögöttem ülő trió mindhárom tagja az előttük levő sor fejtámláira teszi a lábát, majd 40 percen keresztül rugdossa azt, az egész sort rezonáltatva ezzel. Baszd meg, oda rakod a kutyaszaros talpad, ahova más a fejét dönti!? A kezdés után vagy 10 perccel egy kupac barom érkezett, akik további 10 percig tanakodtak fennhangon, hogy hova szól a jegyük, zavarva ezzel (meg a furakodással) az összes többi nézőt, újabb fél óra elteltével meg egy újabb párocska érkezett, akik pont mellettem kaptak helyet, a sarokban. Ahogy leülnek, az első dolguk, hogy ők is az előttük levő sor támláira basszák fel a lábaikat, majd ölelkezni, csókolózni és beszélgetni kezdenek. Na így nézz meg egy filmet emberek (?) között, drága pénzért. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a csoportosan érkezett suttyók a legizgalmasabb részeknél (és a legvéresebbeknél) hangosan röhögtek, és tapsoltak! Hogy röhögnek, az még oké, mert bár az adott jelenetek pont, hogy brutálisak voltak, és a csökött kis agyuk nyilván csak így tudta lekezelni a látottakat, na de tapsolni? Istenem, hova kerültem? Lassan az lesz, mint Amerikában, ahol a nézőközönség végigérzelmezi a filmet (tapsol, röhög, hujjog, fujjog, ujjong)?

Mire kijöttünk a teremből, én olyan ideges voltam, hogy azon magam is meglepődtem. A Westend tetején tartott cigarettaszünet keretében persze újabb cigányoid suttyó-hordák társaságába kerültünk, az épületbe visszatérve pedig újabb és újabb galerik mellett haladtunk el. Mindenki laza, mindenki menő, és egyik sem tud viselkedni. Most komoly, mire az Eklektikába értünk, olyan agresszivitás tolult fel bennem, hogy már fennhangon mondtam a Ricsinek: "Bárcsak a Magyar Gárda olyan is lenne, amilyennek beállítják, és nem egyenruhás bohócok gyülekezete, aki néha kiállnak itt-ott a főtérre". Jó érzésű ember persze az ilyet magában tartja, ha meg már kiszaladt, legalább nem reklámozza, de ezzel nem is az a célom, hogy magamat égessem vagy megbotránkoztassam az olvasóimat, csak szeretnék előzetesen megvillantani egy motivációt, ami a Jobbik választási sikerének kulcsát jelenti. Később erre úgyis visszatérek (külön bejegyzésben).

(Néhány mondatban azért emlékezzünk meg magáról a filmről is. Nos, összességében nem tetszett. Az eredetit nem láttam, ezért nem tudom őket összehasonlítani, de az biztos, hogy ebben, amikor nem történik semmi, akkor valóban semmi nem történik, amikor viszont történik, az nagyon erőszakos. Megrázó. Talán, ha eredeti történeten alapulna, de ennek nincs nyoma. 5/10-re értékelem.)

De tényleg, ennyi suttyót elviselni egy rakáson, valóban embert próbáló feladat. Ahogy később hazafelé metróztunk, azon gondolkodtam, miként lehetne a legjobban körülírni azt a kifejezést, ami a leggyakrabban kiül az arcukra. Tudjátok, az a világfájdalommal elegy flegma pofa (valójában a totális szellemi nihil), amit csak még teljesebbé tesz egy rágógumi nyitott szájjal való csócsálása, és/vagy a hulahopp-karika fülbevaló a buta kis női arcocskák két oldalán. Nem mondom, hogy néha még azt is hallani, miről beszélnek, mert mindig hallani — tekintve, hogy képtelenek kulturált hangerőn megnyilvánulni. A tapasztalat pedig elkeserítő. Hallották-e, mi van a Bubuval Csucsuval, Karesszal vagy a Sanyikával, (ki, kivel, mikor, hányszor), hol voltak bulizni, mit ittak és mennyit (Esküdj! Halloood?). Semmi.  Ezek soha egy könyvet nem vesznek a kezükbe, soha egy rejtvényt nem fejtenek, csak mobilt nyomkodnak vagy néznek ki az okos kis fejükből, bele a világba, és közben csettegnek. Rájuk sem lehet nézni, pedig amellett, hogy hangosak, kötözködnek — eleve baromi agresszívak—, rágyújtanak a metrón, beszólogatnak a fiatal lányoknak, meg amit csak el lehet képzelni. És mindenhol ott vannak, egyre nagyobb számban. A jövő generációja, a jövő apukái és nagypapái.

Amíg az Eklektikáig átvillamosoztunk, csupa ilyeneket lehetett látni. Ez talán azért van —általában —, mert a hétköznapi emberek este 9 után jellemzően már otthon tespednek, és a Győzikét meg a többi hülye műsort nézik, sőt, a különféle házibulikba, kerti partykra hivatalos egyedek zöme is célba ér addigra, így az utcán a csavargó, plázákban bandázó tróger népség aránya jelentősen megnövekszik. Ezért tűnik úgy, mintha csupa ilyenből állna az egész város. Na mindegy. A blogtalin a kézfogások, ismerkedések és egy nagy sokára megkapott koktél elfogyasztása után elkezdtem végre feloldódni. Komolyan mondom, az áldatlan állapotok, és a kilátástalan jövőbe való belegondolás miatt olyan ideges voltam, hogy a szívem majd kiugrott a mellkasomból, és remegett a gyomrom. De itt egy kicsit jobb volt a helyzet (na jó, sokkal), csak éppen a társaság java részét nem ismertem, a másik része kénytelen volt elkülönülni, mert nem volt helye a központi asztalnál, a többiek meg jól elvoltak egymással. Odamentünk ötödik keréknek (akiket ráadásul ki hívott? — csak beállítottunk, ugyebár), és bár eleve csak egy órára akartam beugrani (hirtelen ötlettől vezérelve), ha nincs ott Pablo, aki szóval tart, akkor szerintem tíz perc után javasoltam volna a Ricsinek, hogy távozzunk. Erre végül csak egy kollektív asztalbontás után került sor, de talán így is volt a legjobb.

Hazafelé viszont jött a második felvonás: kis utcákban kanyarogva a Körútig, onnan a Nyugatihoz, majd éjszakai busszal hazáig. A kis utcákban gyomorforgató hányásszag, pisafolyamok, ölelkezve óbégató, hamisan éneklő tini picsák (persze seggrészegen), az Oktogonnál kis szünet, majd dülöngélő részegek, aszfaltra köpködő nők, az éjszakai járaton meg megint csak egy sikoltozó, buszon alkoholizáló, hangos, tróger cigány banda. Ja és mellesleg leszarom, ha valaki kifogásolja, amiért nevén nevezem a népeket. Az esetek 80%-ban cigány vagy cigány-szerű emberekről van szó, és csak kisebb részben nem-cigányokról. Ez az arány szépen változik, ahogy egyre több fiatal züllik le erre a szintre. 

Szép, új világ vár ránk. Nincsen illem, nincsen jellem, nincsenek szabályok, normák, és nincsen te, csak én vagyok. Nincs kétségem afelől, hogy én vagy öngyilkos leszek, vagy konkrétan valamilyen huligán (vagy bűnöző) áldozatává válok egyszer. Esetleg elmenekülök egy tanyára vagy én leszek sorozatgyilkos, már így is kijelentettem, hogy nem gyártanak annyi lőszert, amennyit én el tudnék használni. Ezt tartogatja nekem, nekünk a jövő. És megint csak felteszem a kérdést: csodálkozunk, hogy a rendet hirdető (szélsőségesnek nevezett) politikai formációnak ekkora sikere van? Van olyan, aki azt hiszi, hogy csak én vagyok kekec meg mindennel elégedetlen, és ezek a problémák valójában nem is léteznek? Hová fog ez az egész vezetni? Tesz valaha valaki valamit? És ha tesz, mit tehet?

És akkor még egy kérdés, amire azért nem tudom a választ, mert szinte kizárólag csak Budapesten mozgom: vidéken ugyenez a helyzet, vagy ott azért jobban tartja magát a tradicionális, viszonylag normális viselkedéshez való ragaszkodás? 

*: a bejegyzést még szombaton kezdtem el megírni

Ha egyszerre értekeznék magáról Prágáról és a prágai utunk történéseiről, azt — tekintve a rám jellemző terjengős stílust — megírni is, olvasni is baromi hosszú lenne, ezért úgy döntöttem, hogy az események taglalása előtt külön foglalkoznék a tapasztaltakkal, és holnapra hagynám a személyes élményeket.

Szóval Prága, avagy a Cseh Köztársaság fővárosa. Amikor társadalmi vagy gazdasági összehasonlításokat olvasok, gyakran látom, hogy a készítők Magyarországot erőszeretettel hasonlítják Csehországhoz, Budapestet pedig Prágához, ezért az első órákban vizsla szemekkel tekintettem mindenre, hogy megerősíthessem vagy alaptalannak tekinthessem magamban Csehország mindehol kihangsúlyozott előnyét. Kicsit utána is néztem, vajon mennyi alapja van ennek az összehasonlításnak.

Csehország területe kb. 14000 km2-rel kisebb, lakossága nem sokkal több, szintén Közép-Európa részét képezi. Fővárosa szintén kisebb valamivel, annak lakossága kb. 2/3-a Budapestének, de egyébként sok minden egyéb stimmel: a főváros egy folyó két partján fekszik, szintén három metróvonala van, az ország Habsburg-Birodalom tagja volt, itt is a kommunisták kerültek hatalomra, és ugyanúgy tönkre is tették őket (mint mindent, ahol hatalomra jutottak), a rendszerváltásuk velünk egy időben zajlott, mint ahogy a kereszténység felvétele is, viszont tőlük 1918-ban nem elvették a honfitársaikat, hanem hozzájuk passzintottak néhány millió idegent. Cserébe a csehek GDP-je közel a másfélszerese a miénknek (az országos és az egy főre jutó is), és egyéb gazdasági mutatókban is előttünk járnak. Ennek sok egyéb mellett két jelentős oka lehet, szerintem: 1. az ország lakosságának 94%-a cseh, azaz nagyon homogén a társadalmuk. A cigányok száma teljesen elhanyagolható, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs nagy számú embertömeg, ami anyagi téren visszahúzná az országot. Egyébként a (szlovákot leszámítva) 4% kisebbség jelentős része szembe jött velem a főváros utcáin, vagy a boltokban dolgozott eladóként, mivel rengeteg arabos-négeres alakot számoltam össze, akik nyilvánvalóan nem turisták voltak. 2. a csehek a rendszerváltásuk során megalkották az ún. lusztrációs törvényt, ami kimondta, hogy a volt kommunisták (a diktatúra "üzemeltetői") nem tölthetnek be funkciókat az államigazgatás, a törvényhozás és a rendvédelmi szervek soraiban. Fel ugyan nem akasztották őket, de ez hosszú időre biztosította a nép számára, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, amibe mi is csöppentünk (pl. hogy a tévében azt kelljen látni, hogy a volt állampárti cenzorasszony a hajdan az életét is kockára tevő ellenzék képviselőitől védje sikoltozva a demokráciát). Ennek egyéb, nem annyira jelentős következményei is lehettek, amiket most nem firtatnék.

A busszal a szállás közelébe érve meg kellett állapítanom, hogy a lakótelepek kinézetét anno nem a magyar elvtársak, hanem inkább a szovjet elvtársak szabták meg, mivel az tök ugyanúgy nézett ki, mint nálunk. Mintha csak Újpesten szálltam volna le a buszról. Talán annyi különbség lehetett, hogy a cseh panelek valahogy mégis egy fokkal jobban néztek ki, mint a mieink, mármint állagukat tekintve. Na, de egy külvárostól mit várhat az ember, az mindenhol lepukkant. A város közepe felé utazva viszont direkt sasoltam, látok-e például graffitiket. Láttam, de nagyon meresztenem kellett hozzá a szememet, a turistalátványosságnak számító (igen terjedelmes) környéken viszont mindössze csak 1 helyen. Meglepő volt.

Az óvárosi épületeken felül nagyon tetszett az a két irodanegyed, amikben látványosan koncentrálódtak a híres márkákat képviselő cégek üvegfalú épületei. Hatalmas, kocka alakú, acélból és üvegből emelt épületekről van szó, amiknek a tetején ott virít a bérlő/tulaj logója, az oldalain futónövények kapaszkodnak az ég felé, a belsejükben pedig látni a számtalan íróasztalt a számítógépekkel. Szerintem tök jól mutat, és hasznos is ez az elrendezés, mert így a modern épületek nem szennyezik az óvárosi látképet, mint nálunk. Le kell szögezzem, hogy az ember alkotta képződmények messze nem tudnak annyira lázba hozni, mint a természet alkotásai, de azt el kell ismernem, hogy Prága egy nagyon szép város. Olyan, mintha egy irdatlan területen nyúlna el sok Astoria-Múzeum Körút-Andrássy út-szerű környék, DE(!) itt vagy minden fel van újítva, vagy direkt hagyták meg koszosan-kormosan. Esetleg pont most újítják, ugyanis legalább 6-8 épületet láttam, amit éppen tataroztak, de köztük egy olyat is lemostak, ami nálunk már átadáskor koszosabb volna. Minden csak úgy virít, a tetőkön, házfalakon a szobrok tiszták és szépek, és úgy általában látszik az egész óvároson, hogy karban van tartva. Ragozhatnám a végtelenségig, de igazából látni kell. A szűk utcácskák, templomok, tornyok a múltba repítenek, a tágas terek, paloták a monarchia korába, a modern épületekkel tarkított környékek pedig hirtelen visszarántanak a jelenbe. Valahogy sehol sem borul fel az arány (a turisták által látogatott környékeken), üvegfal és kivetítő simán megfér a stukkók és aranyozott szobrok mellett.

Érdemesebb mindezt látni, már csak azért is, hogy tudjuk, nálunk hogyan kellene kinéznie a történelmet idéző épületeknek. Prága ezen részében a sima lakóépületek mindegyike műemléknek számít (vagy műemlék jellegűnek), és nem kis területről van szó. Viszont akármennyire szépek kívülről, mégsem tudom elképzelni, hogy belülről olyan az állapotuk, mint nálunk, azaz életveszélyes. Nem tudom elképzelni, hogy miközben a színes festékekkel lekent falak a napfényben csak úgy virítanak, aközben a belső udvaron gerendákkal van aládúcolva néhány emelet, avagy csak szerencse kérdése volna, hogy még nem csapott agyon senkit egy bedőlő kémény. De hagyjuk is az épületeket.

Prága belvárosában megszámlálhatatlan mennyiségű üzletet, éttermet, szállodát és pénzváltót találni, és ezek elég sokáig nyitva is vannak. Az árak hasonlatosak a mieinkhez, már amennyiben sikerül 100 Ft/10 Kc arányban váltani. Ilyenkor a fejben számolás is könnyű, és még a keresztárfolyamok számítása sem túl nehéz. Sajnos nekem nem volt időm idehaza pénzt váltani, ezért csak ott kint tudtam, jelentősen rosszabb árfolyamon. Mindig hasznos, ha nem az első Exchange felíratú bódéban verjük el a pénzünket, hanem alaposan körülnézünk, de itt ez hatványozottan igaz. Míg az arab tulajdonú váltókban (teljesen legális körülmények között) közel 9 koronát lehetett kapni 100 Ft-ért, addig volt olyan hely is, ahol mindössze csak 5,5-öt. Azért ez elég durva különbség. A szuvenírek kissé drágák, de hát ebben azt hiszem semmi meglepő nincs. Egy prágás öngyújtót 500 Ft-ért, egy hűtőmágnest 700-800-ért vehetünk, de képeslapot már 50 Ft-ért is találni, persze a többinél is spórolhatunk, ha alaposan körülnézünk. A híres cseh kristály persze nem az átlag magyar pénztárcájának való, legalábbis nem a terjedelmesebb darabok. Láttam olyan kristályvázát, ami önmagában 100e Ft felett lett volna, és nem ez volt a legdrágább darab. Egy kisebb kristálycsibe is minimum 1500 Ft-nál kezdődött, és az tényleg kicsinek mondható. Kíváncsi lettem volna, hogy a kirakatban a csibék elé 'szórt' kristálykukorica szemecskékért mennyit kértek.

Két deci forraltbor 40, 45 vagy 50 Kc-ért lehet a mienk, a hamburgeres-kolbászos megoldások pedig 25 és 50 Kc között mozognak, attól függően, hol vesszük őket. A Vencel-tér(nek vélt) hosszú, széles úton legalább 10, piros-fehér hamburgeres bódé van, ahol elég jókat ettünk. Gyors, kényelmes és nem túl drága. Érdekes volt, hogy náluk a hamburger hagyományos zsömlébe töltött cuccot takar, azt viszont folyamatosan gőzölve tartják puhán, így nem karcolja fel a szájpadlásunkat. A majonéz meg inkább sós, mint édes, de ez már csak nüansznyi különbség, ráadásul nem is biztos, hogy általános, lehet, hogy csak mi fogtunk ki ilyen étkezdéket.

Turistákból meg aztán annyi van, hogy azt szavakkal le sem tudom írni. Reggel 9-től este 8-ig az utcán tartózkodtam, és közben non-stop hömpölygött az embertömeg. Mindeféle nációk a kanadaitól a németen át a temérdek magyarig — merthogy azokból is volt bőven. Némelyek a 3 fokban is rövid ujjú pólóban vagy rövidnadrágban, mások indokolatlanul beöltözve. Érdekes módon négereket csak mint alkalmazottakat láttam: matrózruhába öltözve és hajókirándulásra invitálás közben, night club 'portásaként', eladóként, pénztárosként...

...és akkor most itt be is fejezem a bejegyzést, mert egyrészt úgysem tudok minden apró részletet leírni, másrészt az élménybeszámolóból úgyis kiderül még egy pár dolog. (Hamarosan képek is lesznek.) De azt leszögezhetem, hogy annak ellenére, hogy vannak rendkívül ocsmány (pl. húgyban úszó) környékek, összességében valóban szebb Prága mint Budapest.

A blogtalálkozón elfogyasztott 2x fél liter boros kóla egy kicsit meglegyintett, míg hazaértem (hiába, elszoktam az ilyen gyenge szeszektől... mindig töményet iszom), úgyhogy pont engem lehetett volna elmarasztalni az alkoholos állapot miatt. És még én bevagybaszváztam a páromnak a telefonba. Azért nem volt probléma, hiszen éppen csak becsíptem.

Otthon üdvözöltük egymást a barátokkal, akik a párommal addigra már megjárták a közeli TESCO-t, hogy a másnapi túrára összevásárolgassák a szendvicsalkatrészeket. Némi röhencselés és a Horrorra akadva 3. végignézése után a megvásárolt 45 zsömle tartalommal való megtöltése következett, bár ebben én nem vettem részt. Logikai játékra hajazó volt a zsömléket vajazók dolga, mert én nem szeretem a párizsit (parizert), a másik nem szereti a kígyóuborkát, de a csemegeuborkát igen, és a többi. Ezért a szendvicseket eltérő külsejű szatyrokba kellett pakolni, majd a szatyrokhoz használati utasítást is kellett mellékelni, "Roliék", "Adriék", stb. feliratokkal. Amikor elkészültek, elindítottunk még egy filmet, azonban ezt már nem néztük végig, mert negyed 2 körül járt az idő, a kelés pedig 6-ra volt eltervezve.

A telefonom ébresztője 6-kor neki is látott a párom szerint ocsmány zenebonának, amire persze mindenki felriadt. Én már közvetlenül a szemem kinyitása és a telefon lenyomása után megállapítottam, hogy az eső bizony nagyon esik. Ki sem kellett néznem az ablakon, mert a párkányra hulló esőcseppek puffanásából tökéletesen meg tudom állapítani a zuhé intenzitását. Nem idézem, mi volt az első gondolat kialvatlan kis buksimban, mert Spf is olvassa a blogomat, és ő biztosan nem díjazná, de a lényeg, hogy csúnya megjegyzéseket tettem az időjárás irányítójával kapcsolatban. Hát persze a túra ezennel véget is ért, cserébe viszont aludhattunk még egy keveset.

Azért, hogy ne üljünk egész nap a lakásban, némi kávé-cigi-kávé-cigi és a 45 zsömlénk egy részének elfogyasztása után felkerekedtünk, hogy bemenjünk az üzletbe, ahol a Roland dolgozik, és ahol a csajok esetleg túrhatnak maguknak valami csinos göncöt. Ez sikerült is nekik, közben pedig betegre röhögtük magunkat, amikor egymás után próbálták fel a rettenetes rongyokat (nem azokat vették meg). Képzelem, Rolcsi ügyeletes kollégái mennyire örültek nekünk. A vásárlás után beültünk egy török étkezdébe, ahol Roland folyamatosan méltatlankodott hol ezen, hol azon. Persze nála már belépéskor eldől az ilyesmi: ha csúnyán néznek rá, pofát vágnak valamilyen különlegesnek számító kérésére (pl. poharat kér a fél literes üdítőhöz), akkor onnantól kezdve neki minden szar. Mondtam is neki, hogy bár igaza van, a fennhangon való kritizálást hagyja meg azokra az esetekre, amikor egyedül van, ne hozza az egész társaságot kellemetlen helyzetbe.

Evés után benéztünk a Váci utcába, végigsétáltunk a Duna-korzón (kollégák sehol), átmentünk az Erzsébet hídon, aztán felgyalogoltunk a Citadellához. Egy csöppet itt megéreztem az előző napi kondizás mellékhatásait, mert olyan izomlázam volt, hogy ihaj. Gondoltam, a sok fölös tejsav majd most jól felszívódik, és másnap majd semmit nem érzek, ehelyett még ma is igen fájdalmas a felállás (a székemről). 

A forgalom elől lezárt Szabadság hídon mentünk vissza a pesti oldalra, a Vásárcsarnok mellett elhaladva pedig megmutathattam a többieknek a Tandemet (köztük a páromnak is, aki szerint olyan volt a hajam szaga, mintha Alibiben vagy Alteregóban jártam volna előző este (beteges féltékenység)).

Otthon még jó ideig punnyadtunk, beharaptunk néhány újabb szendvicset, kicsit tévéztünk, aztán két részre szakadt a társaság: egyik része a lakásban maradt, a másik része elindult bulizni. 

De erről majd a harmadik részben.

Egyébként sikerült kifognom az egyetlen olyan szendvicset, amiben semmi nem volt a belsején kívül. Rolcsi kicsit bepálinkázott péntek este, így véletlenül azt is becsomagolta alufóliába, amiben még nem volt se vaj, se felvágott, se semmi. A pitében is mindig nekem jut a mag vagy a magház...