Bush bejegyzései

Hogy otthonról dolgozni menjek, két busszal kell utaznom. Az egyik megállójában vagy 3 hete egy fekete nejlonnal takarták le a tájékoztató táblát, és kb. 50 méterrel odébb egy ideiglenes megállót jelöltek ki. Az út szemközti oldalán építkezés van, emiatt rendszeresen parkolnak ott teherautók, lezárva ezzel egy teljes sávot, és ha a busz is beáll a megállóba, akkor se ki, se be (senyő). Racionális az ok, viszont ez azt jelenti, hogy 3 hete megnövekedett eséllyel megy el az orrom előtt a 25-ös (és/vagy 70-es busz).

Tegnap óta a 96-os busz megállójánál is tájékoztatnak, hogy menjek má' odább, mert ott nem fog nekem egy jármű sem megállni. Ennek a busznak az ideiglenes megállóját az otthonomhoz közelebb helyezték ki, így lecsökkent annak az esélye, hogy lekéssem. (Kompenzálódott a 25-ös lekésési faktorának növekedése.)

Ideiglenesen hazánkban tartózkodik a majomarcú háborús bűnös, George W. Bush haverkája, Hamid Karzai. Gondolom, legalább annyira védik, mint anno a szexuális bűncselekményeket (is)elkövető Mósé Kacavot, de hát megtanulhattuk már, hogy a legnagyobb gazemberek életét kell mindig a legjobban félteni. Persze ez most indifferens.

Minden ideiglenes. Például minden jel szerint Magyarország jelenlegi kormánya is már csak ideiglenesen van hatalmon, utána pedig a tagjai — remélhetőleg — egytől egyig ideiglenesen tartózkodnak majd börtönben. Ki-ki a maga bűnéért (mindjárt fölébredek...).

A munkahelyem is csak ideiglenesen van ott, ahol. Miután két napja megírtam, hol dolgozom, a főnököm tegnap bejelentette, hogy megint költözünk. Már a helyemet is kijelölte az új irodában, szóval lehet, hogy a nap közbeni blogolásra is már csak ideiglenesen van lehetőségem.

A konyhámban a fal már csak ideiglenesen fehér (helyett nikotin-sárga), mert holnap lefestem narancssárgára. Hiába, a párthűség... (csak vicceltem).

És nem utolsó sorban: a tegnapi vitatkozásunk nyilvánvalóvá tette, hogy a párommal már csak ideiglenesen vagyunk együtt. Tudomásul kell venni, hogy ez így nem megy. Hol én helyezek el a szívében/lelkében kis tüskéket, hol ő az enyémben, és mire behegednének a sebek, jönnek az újabb tüskék. Én mindenképpen megpróbálom menteni a menthetőt, tehát ideiglenesen még együtt leszünk.

De meddig?