Csengetett Mylord bejegyzései

A tegnap esti tetterőm reggelre némileg elpárolgott, mivel nem tudtam annyit aludni, amennyit szerettem volna. Nem volt semmi különösebb oka, egyszerűen csak felébredtem fél 9 körül, és már nem bírtam visszaaludni. Azzal nyugtattam magam, hogy majd délután hunyok egy kicsit, de csak mostanra lettem eléggé álmos ehhez, most meg már kár volna ledőlni, mert akkor éjszaka kukorékolnék.

Ébredés után egy kicsit beültem a gépem elé (csak amíg magamhoz térek), közben msn-eztem egy kicsit, és közben felidegesítettem magam. Mindig az a politika... Vagy talán nem is azzal van a baj, hanem inkább velem, amiért nehezen viselem, ha valaki nem érti, amit írok, és közben engem hülyéz le. Ezért is mondom mindig, hogy msn-en nem érdemes a közéletet boncolgatni, mivel ilyen körülmények között semmit nem lehet elég érthetően, összefüggéseiben kifejteni, következésképp a partner könnyen eltérhet a témától egy-egy szó kiragadásával. Ez pedig sehova sem vezet.

Úgy döntöttem, nem fogja elrontani egy ilyen semmiség a napomat, és inkább nekifogtam a takarításnak. Tényleg ráfért a lakásra. Először elmosogattam néhány edényt, aztán lemostam a mikró tetejét, és elindítottam egy adag mosást. A szekrényemen található dolgok közül jó párat kidobtam, elraktam, letépkedtem a virágokról a száraz leveleket, és meg is locsoltam őket. Néhány ólomkristályt felraktam a szekrény tetejére, a helyükre pedig bepakoltam a szociológia könyveimet, amik eddig a többi könyv tetején gubbasztottak. Nem is tudtam, hogy ilyen pofás kis szakmai könyvtáram jött össze az utóbbi 3 évben... Jöhetett a portörlés, ami a legkomolyabb feladat volt az összes közül. Egyrészt legalább 3 hete nem került rá sor, így a fekete szekrényemen és a füstüveg asztalomon elég jól látható nyomot hagyott az idő. Viszont látványos volt a letörlésük (csak sajnos baromi időigényes is). A múlt pénteki mosásból még jó pár vasalatlan pólóm ott lógott a vállfákon, kínai piachoz hasonlatossá téve a szobát (poros kínai piacról van szó), úgyhogy ezeket is kivasaltam. A hűtőgépen számlák, bankkivonatok álltak szanaszét, ezeket összeszedtem és helyre raktam, az íróasztalomról is lepakoltam mindent, és azt is letörölgettem.

Közben nekiálltam a Csengetett, Mylord? eddig meg nem nézett részeit fogyasztani. Tudtam, hogy ez majd helyrehozza elcseszett hangulatomat, és nem is kellett csalódnom, mivel ez a sorozat azon kevés alkotás között van, amin mindig tudok nevetni, pedig régebben már láttam az egészet (úgy 15 éve...). Akárhányszor látom, mindig meg kell állapítanom, hogy hihetetlenül fantasztikus színészeket sikerült hozzá összeszedni, baromira jól lett megírva a sztori, és a két tucatnyi, szélsőségesen eltérő jellemű karaktert is nagyon eltalálták. Az már csak hab a tortán, hogy 1927. Angliájában játszódik, ugyanis nekem a század eleji korszak nagyon bejön. Viszonylag már modern időszakról van szó, amiből még nem halt ki az udvariasság és az erkölcs (legalábbis a felső osztályokból). Ja, és a magyar szinkron tökéletességéről se feledkezzünk el. Ha valaki még nem látta, szerintem érdemes beszereznie. A pedáns inas, Mr. Twelvetrees, a kapzsi és mindig ügyeskedő komornyik, Alfred Stokes, a rendkívül együgyű szobalány, Ivy (akit a fantasztikusan tehetséges Su Pollard alakít), az alkoholista és szenilis Lady Lavender, a nyomorult sorsú, örökösen lenézett mosogatónő, Mable, Miss Cissy a leszbikus Meldrum-lány, Teddy, a folyton a szobalányok után futkosó öcs vagy Henry, az ironikus beszólásai miatt számtalan tockost begyűjtő kifutófiú kalandjai garantáltan bárkit megnevettetnek (és a többi szereplőt még nem is soroltam). 

Hat részt néztem meg belőle zsinórban, így még a takarítás ellenére is repült az idő. Sajnos túlságosan is, így közel sem tudtam befejezni mindazt, amit a mai napra terveztem. Persze amíg az ember csak felméri a terepet, könnyű mindenre rámondani, hogy "na, ma ezt is megcsinálom". Igazából még porszívózni sem volt időm, mert addigra besötétedett, pedig az nagyon ráférne a szobára (villanynál nagyon szar takarítani). Talán majd kedd este. Könyvelnem is kell még, de már ahhoz sincs idegem, vagyis inkább csak álmos vagyok hozzá.

Hát nem unatkozom, az biztos...