Dörner György bejegyzései

Amikor vasárnap este, Prágából hazafelé megálltunk egy Győr-közeli benzinkútnál pisi-kaki, vásárlás, miegyéb céljából, a shop bejáratánál megpillantottam a Barátok Közt Vili Bá'-ját, ahogy éppen egy nőbe karolt, gondolom a feleségébe. Ebben önmagában semmi érdekes nincs, hiszen a hírességek (celebek, sztárok, stb.) is emberek, ők is járnak az utcán, az viszont már szokatlan, hogy másnap reggel, munkába menet ismét összefutottam vele, ezúttal az 1-es villamos - 7-es busz viszonylatban (ő is átszállt). Ma pedig a Bosnyák téren levő CBA-ban állt előttem a sorban Berecz András, az ismert (?) mesemondó, akit volt szerencsém már élőben is hallani. A linkelt videón kívül a Youtube által javasolt többi videót is érdemes megnézni (pl. ezt), nekem sokadjára is folynak a könnyeim a röhögéstől.

Míg Vili Bá'-t sokan és nyilvánvalóan felismerték (ujjal mutogatás, fejjel mutogatás), addig Berecz Andrást szinte senki, vagy legalábbis nem adták ennek tanújelét. Én meg nem vagyok az a fajta, aki leesett állal bámulja az utcán, a boltokban vagy a szórakozóhelyeken felbukkanó ismert embereket, és maximum utólag tájékoztatom a nálam figyelmetlenebb, a társaságomban tartózkodó ismerőseimet. Elvégre min kellene úgy megdöbbennem? Hogy egy ismert embernek is van magánélete? Hogy ők is vásárolnak, szórakoznak, léteznek? Nekik az a munkájuk, hogy szerepeljenek a televízióban, a színpadon vagy a rádióban, és ez semmivel sem különb, mint könyvelőnek vagy karosszéria lakatosnak lenni. Mindegyik speciális tudást igényel, és mindegyiknek vannak sajátságos tulajdonságai, egy színész esetében például kiállni más emberek elé. Ráadásul a sok mutogató, biccentgető, leszólító biztosan nagyon zavaró tud lenni, főleg, ha autogramot is kér, esetleg a színészt a szereppel azonosítja. "Nézd má', ott a Hunyadi főtörzs!" Csodálkozunk, hogy Michael Jackson 'megőrült'? Kisgyerek kora óta menekülnie kell a rajongók elől.

De ha már itt tartunk, a teljesség igénye nélkül említenék néhány találkozást a korábbi életemből.

- Volt szerencsém Sinkovits Imréhez, amikor még kölyök voltam. A nagybácsimmal a Budai Várban sétáltunk, a művész úr pedig szembe jött velünk. A két öreg rég nem látott ismerősként üdvözölte egymást, Sinkovits pedig velem is kezet fogott. Akkor még nem is sejtettem, milyen megtiszteltetésben volt részem.

- a Ferenciek tere - Váci utca környékén sétálva a Duna Korzó közelében láttam Szacsvay Lászlót, miközben a kutyáját sétáltatta. Tényleg nyakkendője van annak a kis basset hound-nak. Egyébként nem azért jártam azon a környéken, hanem csak sétálgattam.

- Dörner Györggyel meglepő volt a találkozás (már amikor nem a West End valamelyik mozgólépcsőjén akadtunk össze), mivel Magyarország határaitól igen távol történt, Erdélyben, a Torockó tövében. Én turistaként jártam ott egy csoporttal, ő pedig motorozni volt a haverjaival. Dörnert egyébként nagyon kedvelem.

- plázákban gyakran találkozni ismertségekkel. A West End Media Marktjában egyszer a Nacsa Olivér-Zana Zoltán páros állt előttem a pénztárnál, máskor a mozi kasszájánál álltam a Majka nevezetű senkiházi celeb mögött. Persze két kezemen nem tudnám megszámolni, hány hasonló eset volt.

- a Terror Háza múzeum megnyitásakor a közelemben ácsorgott Balázs Péter és Körtvélyessy Zsolt is, de megszoktam már, hogy a tömegrendezvényeken ismert emberek is helyet foglalnak a közönség soraiban. Sasvári Sándor, Usztics Mátyás, Fábry Sándor vagy mások gyakran feltűnnek itt-ott.

- Vitatkoztam már Nagy Feróval a fiatalságról, énekeltem együtt Waszlavik Gazemberrel, táncoltam Ujvári Péterrel (mellette, de egy társaságban) és egy ideig egy légtérben edzettem tévébemondókkal.

- A legtöbb ilyen személlyel azonban a tévés szerepléseim időszakában találkoztam. Rögtön kategorizálni is tudtam őket suttyókra és barátságosakra. Sugár Bertalan, alias Bery például nagyon barátságos, mind a 150 centijével. Azt sem tudta, ki vagyok, mégis a sminkesszobába való belépésekor hozzám is odajött, bemutatkozott és kezet fogott velem. Fekete Pákó szintén nagyon közvetlen, egészen addig, amíg valaki azt nem mondja neki, hogy "Na húzz innen a picsába, te geci!", mert akkor verekedhetnékje támad. Ez egy érdekes eset volt. Mester Tamás viszont egy suttyó, aki levegőnek néz, és nem köszön. Biztosan a kedves papától örökölte ezt a jó szokását, bár Mester elvtársról igazából nem tudom, mennyire köszöngetős típus. Sebeők János a valóságban pontosan olyan, mint a tévében, a Hooligansék pedig szintén nagyon közvetlenek. Nem sorolom tovább.

Félreértés ne essék, fentieket nem a dicsekvés kedvéért írtam, hanem hogy felhívjam a figyelmet két dologra:

1. ha az ember sok felé jár, sok minden iránt érdeklődik, és ezt nyitott szemmel teszi, sok ismert emberrel futhat össze, sőt, még nem-tolakodó interakcióba is léphet velük.

2. a hírességek, sztárok, ismertségek, celebek, nevezzük őket bárminek, ugyanolyan emberek mint mi, csak más a szakmájuk. Ne okozzunk nekik kellemetlen perceket a mutogatással, félhangos megjegyzésekkel, molesztálással.

(Tegnap este meg egy villamoson utaztam a Back II Black egyik tagjával...)