Fábry bejegyzései

Amikor vasárnap este, Prágából hazafelé megálltunk egy Győr-közeli benzinkútnál pisi-kaki, vásárlás, miegyéb céljából, a shop bejáratánál megpillantottam a Barátok Közt Vili Bá'-ját, ahogy éppen egy nőbe karolt, gondolom a feleségébe. Ebben önmagában semmi érdekes nincs, hiszen a hírességek (celebek, sztárok, stb.) is emberek, ők is járnak az utcán, az viszont már szokatlan, hogy másnap reggel, munkába menet ismét összefutottam vele, ezúttal az 1-es villamos - 7-es busz viszonylatban (ő is átszállt). Ma pedig a Bosnyák téren levő CBA-ban állt előttem a sorban Berecz András, az ismert (?) mesemondó, akit volt szerencsém már élőben is hallani. A linkelt videón kívül a Youtube által javasolt többi videót is érdemes megnézni (pl. ezt), nekem sokadjára is folynak a könnyeim a röhögéstől.

Míg Vili Bá'-t sokan és nyilvánvalóan felismerték (ujjal mutogatás, fejjel mutogatás), addig Berecz Andrást szinte senki, vagy legalábbis nem adták ennek tanújelét. Én meg nem vagyok az a fajta, aki leesett állal bámulja az utcán, a boltokban vagy a szórakozóhelyeken felbukkanó ismert embereket, és maximum utólag tájékoztatom a nálam figyelmetlenebb, a társaságomban tartózkodó ismerőseimet. Elvégre min kellene úgy megdöbbennem? Hogy egy ismert embernek is van magánélete? Hogy ők is vásárolnak, szórakoznak, léteznek? Nekik az a munkájuk, hogy szerepeljenek a televízióban, a színpadon vagy a rádióban, és ez semmivel sem különb, mint könyvelőnek vagy karosszéria lakatosnak lenni. Mindegyik speciális tudást igényel, és mindegyiknek vannak sajátságos tulajdonságai, egy színész esetében például kiállni más emberek elé. Ráadásul a sok mutogató, biccentgető, leszólító biztosan nagyon zavaró tud lenni, főleg, ha autogramot is kér, esetleg a színészt a szereppel azonosítja. "Nézd má', ott a Hunyadi főtörzs!" Csodálkozunk, hogy Michael Jackson 'megőrült'? Kisgyerek kora óta menekülnie kell a rajongók elől.

De ha már itt tartunk, a teljesség igénye nélkül említenék néhány találkozást a korábbi életemből.

- Volt szerencsém Sinkovits Imréhez, amikor még kölyök voltam. A nagybácsimmal a Budai Várban sétáltunk, a művész úr pedig szembe jött velünk. A két öreg rég nem látott ismerősként üdvözölte egymást, Sinkovits pedig velem is kezet fogott. Akkor még nem is sejtettem, milyen megtiszteltetésben volt részem.

- a Ferenciek tere - Váci utca környékén sétálva a Duna Korzó közelében láttam Szacsvay Lászlót, miközben a kutyáját sétáltatta. Tényleg nyakkendője van annak a kis basset hound-nak. Egyébként nem azért jártam azon a környéken, hanem csak sétálgattam.

- Dörner Györggyel meglepő volt a találkozás (már amikor nem a West End valamelyik mozgólépcsőjén akadtunk össze), mivel Magyarország határaitól igen távol történt, Erdélyben, a Torockó tövében. Én turistaként jártam ott egy csoporttal, ő pedig motorozni volt a haverjaival. Dörnert egyébként nagyon kedvelem.

- plázákban gyakran találkozni ismertségekkel. A West End Media Marktjában egyszer a Nacsa Olivér-Zana Zoltán páros állt előttem a pénztárnál, máskor a mozi kasszájánál álltam a Majka nevezetű senkiházi celeb mögött. Persze két kezemen nem tudnám megszámolni, hány hasonló eset volt.

- a Terror Háza múzeum megnyitásakor a közelemben ácsorgott Balázs Péter és Körtvélyessy Zsolt is, de megszoktam már, hogy a tömegrendezvényeken ismert emberek is helyet foglalnak a közönség soraiban. Sasvári Sándor, Usztics Mátyás, Fábry Sándor vagy mások gyakran feltűnnek itt-ott.

- Vitatkoztam már Nagy Feróval a fiatalságról, énekeltem együtt Waszlavik Gazemberrel, táncoltam Ujvári Péterrel (mellette, de egy társaságban) és egy ideig egy légtérben edzettem tévébemondókkal.

- A legtöbb ilyen személlyel azonban a tévés szerepléseim időszakában találkoztam. Rögtön kategorizálni is tudtam őket suttyókra és barátságosakra. Sugár Bertalan, alias Bery például nagyon barátságos, mind a 150 centijével. Azt sem tudta, ki vagyok, mégis a sminkesszobába való belépésekor hozzám is odajött, bemutatkozott és kezet fogott velem. Fekete Pákó szintén nagyon közvetlen, egészen addig, amíg valaki azt nem mondja neki, hogy "Na húzz innen a picsába, te geci!", mert akkor verekedhetnékje támad. Ez egy érdekes eset volt. Mester Tamás viszont egy suttyó, aki levegőnek néz, és nem köszön. Biztosan a kedves papától örökölte ezt a jó szokását, bár Mester elvtársról igazából nem tudom, mennyire köszöngetős típus. Sebeők János a valóságban pontosan olyan, mint a tévében, a Hooligansék pedig szintén nagyon közvetlenek. Nem sorolom tovább.

Félreértés ne essék, fentieket nem a dicsekvés kedvéért írtam, hanem hogy felhívjam a figyelmet két dologra:

1. ha az ember sok felé jár, sok minden iránt érdeklődik, és ezt nyitott szemmel teszi, sok ismert emberrel futhat össze, sőt, még nem-tolakodó interakcióba is léphet velük.

2. a hírességek, sztárok, ismertségek, celebek, nevezzük őket bárminek, ugyanolyan emberek mint mi, csak más a szakmájuk. Ne okozzunk nekik kellemetlen perceket a mutogatással, félhangos megjegyzésekkel, molesztálással.

(Tegnap este meg egy villamoson utaztam a Back II Black egyik tagjával...)

Tegnap elsősorban azért nem írtam, mert a hangulatom borzasztó volt. Nem is lett volna valami összefüggő a bejegyzés, ha megírom. Elmesélem, miért.

A munkahelyemen meg szoktuk tartani egymás névnapjait. Ilyenkor az ünnepelt vesz magának valami ajándékot, amit a kollégák kifizetnek (összesen 5000 Ft értékig), majd összeülünk a tárgyalóban, ahol az ünnepelt megvendégeli a többieket némi süteménnyel, üdítővel, alkohollal. Mindenféle dolgokról szoktunk beszélgetni, ki mit látott, hallott, de a politikát, közéleti témákat kínosan kerüljük, mivel a társaságban vannak olyanok, akik olyan erős érzelmi töltetet visznek bele a témába, ami miatt végül mindig összevesznénk, és csak a harag maradna. Nincs ugyan konkrétan kikötve, hogy tilos a politika, de mi íratlan szabályként követjük ezt.

Tegnap két Ilonát ünnepeltünk (elég nagy késéssel), és ezúttal 12-en jöttünk össze. Kollégák, volt kollégák vegyesen, 6-6 arányban jobboldaliak és baloldaliak. Nem is volt semmi probléma, amíg egy ügyfél érkezése miatt fel nem bomlott egy kissé az arány, és meg nem érkezett a főnök férje, aki sosem szokott velünk ünnepelni. Most is csak egy pillanatra jött be, de az egyik balos volt kolléga elkezdett vele külön társalgást folytatni. Én ugyan másokkal beszélgettem, de néha megütötte a fülemet egy-egy szó (köztük egy-egy "kommunisták"), innen tudtam, mi a téma. Az egyik beszélgetőpartnerem a könyvvizsgálónk volt, aki már nem dolgozik konkrétan velünk, de a főnök barátnéja, ezért ilyenkor mindig ott van. Ő az, aki a legenyhébb politika-közeli téma kapcsán olyan gyűlölettel kezd fröcsögni, hogy azt nehéz szavakkal leírni.

Én szeretem a politikát, élvezettel beszélgetek, vitatkozom róla, HA megfelelő a partner. Bár legjobban az SZDSZ-t utálom (furcsa, mi?), éppen SZDSZ-szimpatizáns haverjaimmal szoktam órákig tartó vitát folytatni, és nagyon szoktam élvezni. Mert felkészültek, olvasottak, műveltek (mármint ezek a haverok), és nem visznek érzelmeket az eszmecserénkbe. Ha viszont ez mégis megtörténik, az rögtön átragad rám is, a hangom reszketni kezd, a gyomrom fortyogó katlanná válik és érzem a dühöt belül.

Namármost, amíg én fél füllel a főnököm férjét hallgattam, fél szemmel a könyvvizsgáló nőt néztem, aki szemmel láthatólag szintén oldalra fülelt. Láttam, ahogy elsötétül az arca, a tekintete elfelhősödik, és az egész testtartása feszültté válik. Ekkor toalettre kellett mennem, de onnan is hallottam, ahogy kitör a vihar. A szóváltás nem volt durva, a téma sem, és amikor a főnök férje távozott, rögtön abba is maradt. Azonban valami eltörött, mert a könyvvizsgáló hamarosan kifakadt, és mocsokáradat tört elő belőle. Én azonnal tiszta ideg lettem, de nem szólaltam meg, mert tartottam magam az íratlan szabályhoz, és legfőképpen azért, mert nem akartam az ünnepeltekkel kibaszni. Amikor azt mondta, hogy "A kormányt csak egy maroknyi csőcselék akarja megdönteni, és különben is, azt hallottam, hogy fejenként 7000 Ft-ot kapnak a tüntetők. Nem tudom, 979, te ezt hogy tudod", csak annyit nyögtem ki, hogy "Azért mert nem szólalok meg, még nem értek veled egyet". Részemről ezzel le is zártam a dolgot, és igyekeztem másra terelni a szót, ami ment is, de közben láttam, hogy Ő tovább emészti magát. A harag csak mélyült az arcán, mígnem egyszerűen elbőgte magát (egy közel 60 éves nőről van egyébként szó). Erre persze a többség elkezdte, hogy "Jaj, hát nem kell úgy felhúzni magadat", meg "A politika miatt nem éri meg így kiborulni", satöbbi, amire Ő kifakadt:

"Ez a szemét törpe diktátor tönkretette a családokat. A hülye fiatalok meg hisznek neki, mert nem tudják, milyen volt az Orbán-kormány alatt élni. És így megsérteni az embert... Azt a szemét Fábryt is úgy utálom! Hol van itt diktatúra, amikor ez a gané lepornószínésznőzhette a Demcsák Zsuzsát..." (Most csak az enyhébbeket idéztem.)

Erre a vezető könyvelőnk, aki szintén nyugdíjas, és mellesleg egy jellemtelen alak, most nyeregben érezhette magát, hogy kioktasson engem, hogy "Sokan nem is tudják, mit jelent a 'kommunista' szó, az meg közben teljesen átlényegült egy pejoratív jelentésű valamivé, ami nagyon sértő".  

Na, ettől aztán már nekem is vörös volt a fejem. Kioktatni engem ilyen dologban, mintha nem tudná, hogy TÖKÉLETESEN tisztában vagyok ezzel, ahogy nagyon sok minden mással is. Bassza meg, 17 éves korom óta foglalkozom politikával, politológiával, közgazdaságtannal, pszichológiával és egyéb (főleg társadalom)tudományokkal. Aktuálpolitikai könyveket, hetilapokat és napilapokat is olvasok rendszeresen, és ezt ő is nagyon jól tudja. Pusztán csak látta, hogy úgysem szólok vissza, ő meg közben nyalhat egyet a saját magától kiborult könyvvizsgálónőnek. Na, a fentiekre is lett volna pár szavam, de azokat visszafojtottam, és most sem fogom kifejteni a véleményemet (mindenesetre nem tudom intelligens emberként kezelni, aki komolyan elhiszi, hogy ebben az országban jelenleg senkinek semmi oka tüntetni, mert minden olyan fasza, és aki ezt mégis megteszi, az nyilván le van fizetve).

A lényeg, hogy a visszafojtott viszontválaszok, a megaláztatás és a könyvvizsgálótól elkapott gyűlölet-fertőzés megtette a hatását: a hangulatom totál el lett baszva, a koncentrációm nulla lett és egészen késő estig ezeken agyaltam.

Na ezért nem írtam.