Főtáv bejegyzései

Az a szokás nálam, hogy amikor hazamegyek, a földszinti postaládából kiszedem a leveleket, kinyalábolom a többi szemetet (összeszedem a másét is a padlóról), aztán amikor felmegyek a lakásba, egy könnyed mozdulattal a hűtő tetejére dobom őket, későbbi feldolgozás céljából. Legyenek szem előtt. Na persze, ha valami elsőre is izgalmasnak tűnő dolog van köztük (pl. feladó nélküli boríték vagy Országos Vérellátó Szolgálat postázta levél), akkor azt feltépem izibe, a többi viszont addig ott halmozódik, amíg el nem tökélem magam a csoportos iktatásukra.

A legutóbbi ilyen alkalom tegnap este jött el, mivel az újabb 3 OTP-s küldemény meg a nemrég megtekintett, érdekes tartalmú FŐTÁV számla izgatta a fantáziámat. Azt írták ugyanis, hogy a "lejárt határidejű tőketartozásom" -5641 Ft, ami azért tűnt érdekesnek, mert nemhogy online átutaltam, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor csoportosan vonták volna le tőlem, satöbbi. Ki is derült, hogy valóban, egyszer átutaltam, aztán levonták maguktól, amit viszont utólag visszaküldtek, ergo a tájékoztatásuk szar, mert sem tartozásom, sem túlfizetésem nincs náluk. Azért igazán kár erőfeszítéseket tenniük, hogy hülyeségeket írogassanak...

Miután megnyugodtam, találtam a kupacban egy címzett nélküli, a FŐTÁV számlájával együtt érkezett levelet. Első ránézésre egyértelmű volt, hogy ez is a fűtőktől van — sőt, valahol utaltak is erre, — mégis amolyan reklámanyag-szerűnek tűnt a külseje. Reklám márpedig volt a számla mellett is bőven. Kicsit kevésbé felületesen rápillantva megtaláltam az előnyomott feladót: Horváth Csaba, főpolgármester-helyettes. "Aouejj!" — mondom — "hát csak nem nekem írt ez a drága ember, egyem meg a szivit?". Ez az a polgármester fickó, akiről nekem mindig egy olasz maffiózó jut eszembe, talán azért mert úgy is néz ki (meg tán...), de sebaj, mert a Mikoláról meg egy Gestapo-tiszt, szóval azért megvan az egyensúly. Na, bontom kifele a levelet, azt' látom, hogy van benne másik papíros szép arcképpel, kisbetűs-nagybetűs (váltakozó) Budapest felirattal (amit már jól ismerek az iparűzési adó bevallásról), vastagbötüs szöveggel, aláírással. Olvasom:

"Tisztelt budapesti polgár"

Ez én lennék...

"Ön is tapasztalhatta, hogy az elmúlt két évtizedben egyre drágább és nehezebb lett az élet a távfűtéses lakásban élőknek. Önt és még 650 ezer budapestit joggal háborította fel, hogy a fűtésért, mintegy 20%-kal többet kellett fizetnie, mint a gázfűtéses lakásban élőknek."

Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évtizedből 12 évet éppen a kedves Csaba pártja vezényelt le, és még csak nem is kell ezt a határt a rendszerváltás öröksége miatt 70 évre bővíteni (ezzel rontva tovább az arányokat), mivel a fővárosban mind a 20 évben a ballib koalíció uralkodott, szóval nem értem, mi ez a nehezebb "lett" dolog. Magától? Például a távfűtés az éppen a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozó dolog, ergo az elsőtől az utolsó pillanatig a Horváth úr kollégái intézték nekem, hogy egyre "drágább és nehezebb" lett az életem a kis panel-odúmban. Kíváncsi lennék aztán, mibe került nekem ez a kéretlen levél, és a Horváth úrék mennyit fizettek ki a haverkáknak a megszerkesztésért magáért, már csak azért is, mert az elég trére sikerült. Rögtön az első mondatban ugyanis egy vesszőtöbblet van, amire úgy tűnik, senki nem figyelt föl. Értem én, hogy nekem sem az igazi a helyesírásom, de hát én nem kapok milliókat a blogírásért (sajnos). Harmadrészt — még mindig ennél a két mondatnál maradva — bár lakóhelyem miatt egy külső szemlélő számára én is panelprolinak tűnhetek, nekem mégsem ilyen a mentalitásom. Nem érdekel, hogy másnak hozzám képest több-e vagy kevesebb a valamije, mert engem nem az irigység éltet. Az érdekel, ha mindenkinek egyre szarabb, de hogy az hozzám képest mennyivel rosszabb vagy jobb, már nem foglalkoztat. Egyedül az érdekel, amikor nekem azért lesz kevesebb, hogy másoknak több legyen, és ez ilyenkor, adófizetés előtt különösen izgat. De menjünk tovább:

"Baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett föl!"

Most csak azért nem kell a padlóról összekanalaznom az agyamat, mert azt már tegnap megtettem. Mi a fasz van? Hogy az MSZP baloldali, eleve vitatható, de ne politológizáljunk, inkább csak nézzük az érdemi tartalmat. Kár, hogy nem tudom meg, pontosan melyik intézkedések jelentik azt a "mindig"-et, pedig tök jó lenne némi támpont. Mi minden lehetett ez a sok jó? Mondjuk a Bokros-csomag, ami — többek között — elvett egy csomó családtámogatást, és megszüntette az ingyenes fogmegtartó kezeléseket? Mondjuk a vizitdíj bevezetése, vagy az élelmiszerek ÁFÁ-jának 25%-ra emelése (12-ről)? Vagy esetleg a mostani intézkedések, például a rokkantak visszavezénylése a munkaerőpiacra, ahol többdiplomás, egészséges emberek sem kapnak munkát? Ennyi már önmagában elég a "mindig" cáfolatához, de ez a mondat nem is erről szól. Ez ennek az ótvar bandának az esszenciája, ez a valóságról tudomást nem vevő, gyomorforgató hazugság, ami nálam már túl van a politika kategóriáján, és sokkal inkább a Btk. hatáskörébe tartozik. Hogy agresszívebbet ne írjak. 

"Az Ön által fizetendő irreálisan magas lakásrezsi költségek csökkentése érdekében a fővárosi szocialisták intézkedések egész sorát hozták. Elértük, hogy ma már sokkal olcsóbb a távfűtés, mint 2-3 évvel ezelőtt, és ugyanannyiba kerül, mint az egyéni gázfűtés!" 

Ha anyámék egyéni gázfűtéséből indulok ki — akik ismét szénnel próbálnak ócsítani, mégis egy vagyont fizetnek csak fűtésre — akkor ezt a moslék szöveget úgy is értelmezhetem, hogy "a távfűtés eddig még a gáznál is drágább volt, de most csak szimplán kibaszott drága". És ehhez rögtön intézkedések "egész sora" kellett, elvégre ezt a "nem lesz gázáremelés"-cáfolatot sem egyetlen intézkedéssel érték el, hanem lassan, módszeresen, nehogy belázadjon a nép. Ja, és mondja ezt úgy, hogy pl. a csatornadíjat éppen most emelnék valami irdatlan százalékkal. Horváth úr, az ön szerint (is) irreálisan magas 'rezsi' nem csak a fűtésből áll... De fordítsuk meg: 2-3 évvel ezelőtt ki a nyavalya intézte úgy, hogy ilyen magasak legyenek azok a költségek? Orbán Viktor? Ja persze, tudom, ő volt, méghozzá személyesen.

"Várospolitikusként, főpolgármester-helyettesként, országgyűlési képviselőként részt vettem valamennyi, Önt érintő pozitív döntésben!"

Fordítgatunk, fordítgatunk...a negatív döntésekben nem? Vagy ezen idő alatt csak pozitív döntés született volna? Persze... 

"Ennek eredményeképp 2009-ben összesen 33,1%-kal csökkent a hődíj, 5%-kal az alapdíj, 2%-kal a távhő ÁFÁ-ja. Továbbá idén Ön is is egyszeri kedvezményben részesül: decemberben nem kell Budapesten alapdíjat fizetni. Karácsony előtt ez több ezer forint megtakarítást jelent Önnek!"

Cserébe viszont 10 éve fizetek olyan alapdíjat, ami mögött nem volt valódi szolgáltatás, az ÁFA meg MINDEN MÁS tekintetében 5%-kal nőtt, szóval kicsit kevéske ez nekem a gyönyörhöz. Most például kb. 2000 Ft*-tal kevesebb a FŐTÁV-számlám vége az előzőhöz képest, és ebben — azt mondják — benne van ez az ingyenes alapdíj is. És nem, nem becsülöm a kicsit. Talán ha az önök trágya bandája becsülné a kicsit, és nem 10%-okkal emelgetné a BKV-bérletek árát, évente többször, meg nem milliárdszámra tennék zsebre a pénzeket 2 havi ál-munkák utáni végkielégítés címén, akkor én is tudnék örülni ezeknek a forintocskáknak, de így...

...de így csak felbassza az agyamat. Felbassza, mert a Horváth Csabák pártja már megint csúsztat és hazudik, a nesze semmi fogd meg jól szarságait jelentős eredményként tálalja, és mindezt külön levélben, a pénzügyi válság kellős közepén. Értem én, hogy itt 20 éve permanens kampány van, de nálam a politikai megnyilvánulásokra is vonatkozik a jóízlés meg annak a határa. Miért kell hányingert keltő módon karácsonyra hivatkozni, miért kell a levelet szándékosan a fűtésszámlával együtt kihordani (nyilván egy füst alatt, a pártnak ingyen), vagy miért kell azt állítani, hogy ez nekem éves szinten majd 89604 Ft-ot fog hozni (ahogy az lejjebb szerepel)? Nem fog, és ezt a legjobban pont az ilyen Horváth Csaba félék tudják. Nem is folytatom tovább az idézést, mert tényleg rosszul leszek, ha nem is annak tartalmától, de az idegtől mindenképpen. Az amúgy sem túl jó állapotban levő országot az utóbbi 7 évben totálisan padlóra küldték, százezreket taszítottak a nyomor szintjére, és most ezekkel a szerencsétlen emberekkel el akarják hitetni ezek a trógerek, hogy milyen jót tesznek velük, jövőre meg aztán végképp dőzsi.

Tudjátok mit? Hányok...és befejezem.

* UPDATE: közben hazajöttem, és két újabb számla fogadott a FŐTÁV-tól, egy 449 Ft-os, meg egy 638 Ft-os. Ennyit a 2000-es ócsításról. 

Ahhoz, hogy világossá tegyem, miről akarok most rizsázni, az ember életében előforduló teendőket — önkényes módon — három kategóriára kell felosztanom.

Egyrészt vannak az igazán nagy horderejú dolgok, amik alapvetően változtatják meg a mindennapjainkat, és befolyással vannak a pénzünkre és az időnkre is. Ilyen mondjuk egy egyetemre való jelentkezés, egy házasság, egy költözés, új munkahely vagy gyerekvállalás. Egy részüket önként vállaljuk, azaz döntés előz meg, egy részük azonban spontán, sorsszerűen következik be, nekünk pedig idomulni kell a megváltozott helyzethez. Egy egyetemre ugyebár jelentkezhetünk önként is, hogy a jövőbeni esélyeinket javítsuk, vagy mert érdekel bennünket valamilyen szak, de az is előfordulhat, hogy szüleink nyomásának engedelmeskedünk (orvoscsaládokban például), és egy gyerek is becsúszhat, ha éppen nem terveztük. Lelkileg ezek komolyan megviselhetik az embert (főleg egy haláleset, baleset vagy szakítás), de hát nincs mit tenni, tudomásul kell venni a változást (vagy esetleg változtatni, ha ez lehetséges).Ilyenből szerencsére általában viszonylag kevés van egy ember életében.

Másrészt vannak az operatív teendők, amik a mindennapjaink apró tennivalói. Egy bevásárlás, takarítási feladatok, csekkek feladása, a "mit főzzek vacsorára?" kérdésköre, ajándékot venni valakinek, meglátogatni egy rokont és ilyenek. A legtöbbjük muszáj kategóriájú, de nem jelent komoly megterhelést életvitelünkre, egyszerűen csak el kell őket intézni. Hiszen enni muszáj, anélkül nehéz volna bármit is csinálni, de a takarítást sem kerülhetjük meg bizonyos időközönként, és a számlákat is fizetni kell, ha nem akarjuk, hogy kikössenek nálunk valamilyen szolgáltatást. Rutinfeladatok ezek, amik szinte minden nap (de legalábbis rendszeres időközönként) újratermelődnek, ennél fogva lelki terhelést sem igen jelentenek, kivéve ha valamilyen erőforrásunkhoz képest nagyon felszaporodnak. Ha például nincs időnk semmire, mégis sok dolgot kéne egy időpontig elintézni, vagy nincs pénzünk, de mégis rengeteg kiadásunk volna, akkor beléphet a lelki tényező, és elindulunk a depressziós állapot irányába.

A harmadik kategória inkább a jelen bejegyzés témája (alapja), a nyűgös tennivalók. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a dolgok, amik az előző kettőből kimaradtak. Fontos őket elintézni, de végül is ráérnek, nem muszáj miattuk rögtön intézkedni. A probléma abban áll, hogy ez az elintézés kicsit többet jelent, mint pusztán leugrani a sarki boltba vagy a postára, és nem elég csak egy elhatározás (mint pl. takarítás esetében), mert másokra is szükség van hozzájuk. Szabadságot kell kivenni, el kell menni egy hivatalba, időpontot kérni, elviselni a packázást, vagy lépések sorozatából áll, azaz ha egy dolgot megtettünk, még mindig ott a többi, hogy az egészet késznek lehessen nevezni. Némelyik persze kockázatot is tartalmazhat, mert esetleg ha kifutunk az időből megbüntetnek vagy még több anyagi és időbeni ráfordítást igényel a kipipálásuk. Egy hozzám hasonlóan Pató Pál embernek ezekből számtalan fel tud halmozódni, annyi, hogy az néha már kiborító. "Ezt is mikor fogom már elintézni?" — merül fel bennem a kérdés számtalanszor, főleg, amikor hosszú idő után eszembe villan, hogy az a bizonyos dolog még mindig vár rám. A sok elintézetlen nyűgös dolog aztán egyre jobban nyomaszt. Ott lebegnek a jövő horizontján mint kényelmetlen vacakolódások, én pedig bárminkor túl eshetnék rajtuk, ha végre összeszedném magam, de addig csak az önmarcangolás marad, amiért még mindig nem intéztem el őket. Ha viszont egyszer végre meglépem a szükséges lépéseket, nagy kő esik le a szívemről, és baromi büszke leszek magamra. Szinte felszabadulok, és elégedetten csettintek a nyelvemmel, hogy "Na ez is megvan!". Mivel ezeket nem tartom folyamatosan észben, csak néha-néha jut eszembe egyik-másik, arra gondoltam, hogy listát kellene róluk készíteni, és kipipálni szépen azt, amelyiken már túl vagyok. Ez talán valamilyen szinten előre mutat abban az értelemben, hogy amennyiben a jelentős hányadukat letudtam, az ösztönzően hathat a folytatásra.

Ezt a bejegyzést lényegében ezért is írtam, hogy ide ömleszthessem azokat a nyűgösségeket, amik egyrészt még várnak rám, másrészt most eszembe is jutnak. Így lesz egy lista, amit nem tudok elveszíteni, érthetővé teszem, hogy miről papolok itten, és még azoknak is tudok érdekességgel szolgálni, akik voyeurködési célzattal olvasnak ego-blogot. Lássuk:

Amikor a nagyanyám meghalt, nekem kellett intézni a kórházi dolgokat, a temetést és a hagyatéki, öröklési dolgokat is. A lakást aztán megörököltem, de azóta sem intéztem el egy halom átíratási ügyet. Az ELMŰ végre megvan, de

- fel kell még hívnom a közösképviselőt, hogy a közösköltséget az én nevemre számlázzák nagyanyámé helyett. Egyszer lementem az irodájába, hogy rávegyem erre, de ott azt mondták, elég, ha felhívom (nem volt ott). Ehhez csak meg kel szereznem a telefonszámát, azaz leolvasnom a földszinten kirakott papírról. Ha ez megvan, el kell mennem a bankba, és átíratnom az állandó átutalást a saját számlámra (a közös helyett), valamint a havi 5100 Ft-ot 6525-re kell módosítanom. Ha ez is megvan, az eddig felhalmozódott különbözetet egy összegben ki kell fizetnem, és akkor tiszta lesz a folyószámlám.

- a Generalinál szintén szerződést kell módosíttatnom, ezért aztán őket is fel kell hívni, és végigjárni a szükséges lépéseket.

- A FŐTÁV-ot egyszer már hívtam, el is mondták, mit küldjek el faxon, de mivel akkor ezt nem tettem meg nyomban,már elfelejtettem. Újra fel kell tehát hívnom őket, és módosíttatni a fogyasztó nevét. Ha ez kipipálva, szintén el kell intézni, hogy a saját számlámról vonogassák az összegeket és ne a közösről.

- a Díjbeszedő Zrt. nagyobb falat lesz, mivel ők közvetlenül nem intézhetnek ilyesmit, minden egyes szolgáltatót külön-külön kell megkeresni átírási ügyben. Ha ez mind megvan, szintén bankszámla procedúra következik.

- ezek után jöhet a régi, közös bankszámla megszüntetése, mert akkorra már feleslegessé válik.

- ha nem lett volna elég a telefonos és személyes kisasszonyokból, el kell mennem az önkormányzathoz, hogy az építményadót is átírják az én nevemre, mert maguktól erre nem képesek (holott majdnem, hogyelőbb tudtak nagyanyám elhunytáról, mint én).

- újabb út az önkormányzathoz: a vállalkozói igazolványomba fel kell vetetnem a könyvelést mint tevékenységi kört. Talán ez meglepőnek tűnik, de azért van, mert előbb lettem vállalkozó, mint mérlegképes, és akkor még a képesített könyvelői végzettség mellett nem engedélyezték a könyvelést.

- a Pénzügyminisztériumon keresztül regisztráltatnom kell magam, hogy a 10M Ft feletti bevételű cégeket is könyvelhessem. Ez egy halom pénz, aztán pedig újabb nyűgök sora, mivel innentől kezdve kötelező (és drága) továbbképzésekre kell majd járnom.

Jönnek a lakással enteriörjével kapcsolatos teendők. Ezek ugyan nem olyan lényegesek, de frusztrálnak, amiért még mindig nincsenek meg.

- nagyanyám még életében kicseréltette az ablakokat. A szobai nagy ablak régen a szimmetria-tengelyénél nyílt, most már zsanéros. Azonban olyan brutálisan állat nagy (kb. 180*180 és dupla üvegű), hogy a zsanérok alig bírják el, következésképp zárni is nehezen lehet. Előfordult már, hogy akármennyire erősen is fordítottam rá a kilincset, egy nyári viharban a szél egyszerűen benyomta, aztán már ömlött is az eső a szoba padlójára. Most meg a huzat ver be, nem is kicsit, a jobb kezem menten lefagy tőle. Tehát az OBI irányába kellene haladnom, hogy ilyen szigetelő profil-izét vegyek, és felragasszam a megfelelő helyekre (a konyhában is).

- az összes villanykapcsolót le szeretném cserélni, amihez előbb le kellene őket mérnem, hogy ne vegyek se nagyobbat, se sokkal kisebbet, mint az eddigiek, mert van ahol például a csempék közé van beágyazva a kerete. Konzultálnom kellene valakivel, aki felhomályosítást tud adni, lehet-e kompatibilitási probléma valahol, aztán szereznem kéne valakit, aki be tudja őket szerelni, mert én semmi villamossági dologhoz nem konyítok.

- de akkor már ugye ezt egyszerre kellene kivitelezni a fürdőszobai és szobai világítótestek spot-lámpákra történő cseréjével, amik esetében szintén jönne a konzultáció, szintén meg kéne őket venni, szintén be kellene őket szereltetni, amihez valószínűleg fúrni-faragni is kell (amihez meg nincsenek eszközeim), aztán glettelni, festeni, stb., szóval ez nem mostanában fog megtörténni.

- betonfúrásra alkalmas eszköz eleve nagyon kéne, mert egy csomó helyre szeretnék új lyukakat. A szobai díszpöcsségeket át kellene hordanom a kisszobai falra, a helyükre szereznem kéne megfelelő stílusú dekorációkat (valszeg kirakók lesznek), de a konyhába is elkelne egy-két gödröcske.

- ha már itt tartunk, ki kellene végre raknom az aktuális kirakómat (már csak olyan 1200 db-nak kell helyre kerülnie...), bekeretezni és felakasztani.

- a konyhai dekorációk kérdése még mindig nem oldódott meg, mert eddig csak egy alkalmas posztert találtam. Igaz, azóta nem is kerestem újabbakat, de erre most költeni sem szeretnék (azaz szeretnék, csak nincs miből).

- újra kellene tapétáznom az előszobát, mert Desiré egy csomó helyen megbontotta a jelenlegit.

- a kisszobai komódot ki kellene rámolnom, szétszednem, és úgy összeraknom, hogy a fiókok ne jöjjenek kia sínből, mert így csak állandóan letépem az elejüket. Éljen az IKEA meg a jó kis ragasztója! Ha ez megvan, fel kellene címkéznem minden fiókját, mert sosem tudom, melyikben mi van, így mire megtalálom, amit keresek, fél tucatnyi előlap marad a kezemben.

- ez utóbbihoz meg kéne várnom a következő lomtalanítást, hogy a sok szemetet kihajíthassam belőle, ahogy az összes többi szekrényből is. Olyan rendet vágok itt, hogy ihaj, csak jöjjön már az a március...

- archiválni kellene a gépemen tobzódó rengeteg fotót. Ehhez CD-k kellenek, valamint türelem, hogy mindet irányba forgassam, és kiválogassam, melyik az enyém, melyik a Rolandé, melyik publikus és melyik nem.

- vennem kéne egy DVD-tartó alkalmatosságot, amolyan szekrényfélét, ami befér a nagyszoba ajtaja mögé a sarokba. Belepakolni szépen a rengeteg DVD-t, lehetőleg valamilyen rendezési elv szerint, így felszabadulna egy csomó hely az egyéb környékeken, és nem is volna olyan rendetlenség-hatású a sok lemez.

- a blogomat visszafelé fel kellene címkézni, javítgatni a helyesírást és illusztrációkat beszúrni minden bejegyzéshez, hogy igényesebb legyen egy fokkal.

- a nagybácsimmal el kellene intézni ezt az örökösödési ügyet. Elszánás, pénz, ügyvéd kell hozzá, amiből egyelőre még egy sincs meg.

Na, egyelőre ennyi, de ha eszembe jut még pár, betoldom ide. A lista persze főleg magamnak szól, ezért is a kiemelés betűben és háttérben. Ha valamelyikkel végeztem, semlegesítem a kiemelését.

Kedves olvasók, 979 online éli az életét.

Túl vagyok a kötelező nyári gyakorlatról készült beszámoló megírásán. Jippíííí!

Hogy elfogadják-e a saját munkahelyemet a teljesítés helyének, azt nem tudom, de remélem, igen. Aztán az sem biztos, hogy magát a dolgozatot elfogadják, mivel az egyik fontos pontot közvetlenül nem érintettem benne, csak közvetve (a tapasztaltak elemzése valamely releváns szociológiai elmélet alapján). Mentségemre szóljon, hogy az utóbbi 72 órából mindössze 16-ot sikerült alvással töltenem, azt is csak részletekben, bár ez valeszeg nem fog a tanár tudomására jutni, de ha mégis, akkor meg nem fogja érdekelni. Pedig a tegnap esti, minden eddiginél brutálisabb edzés után igazán hősies tett volt tőlem 5 (azaz öt) oldalnyi elemzést megírni holmi interakciókról, működési problémákrol és azok megoldási javaslatairól. Nem is ment egykönnyen. Gyakorlatilag 2-3 mondatonként fel kellett állnom, hogy egy kicsit felfrissüljek, így azonban baromira lelassult a fogalmazás. FLP-s tablettát nem mertem bevenni, mivel edzés előtt már bekaptam egy tyrosine-t, és semmiképp sem szerettem volna agyvérzést előidézni magamnál. Maradt a természetes út, meg a szenvedés. Az egészben a legrosszabb, hogy ilyenkor természetesen nem csak lassan fogalmazok, de szarul is, és egy csomó olyan gondolatot kifelejtek, amit korábban odaillőnek vagy hangzatosnak éreztem. Amikor az első 5 oldalt megírtam, tökéletesen tudtam, mi fog szerepelni a második 5-ben. Azt is éreztem, hogy ha mindent kifejtenék, ami akkor eszembe jutott, könnyedén meg lenne az egész iromány akár 15 oldal is. Tegnapra ebből mi maradt? Nyögvenyelős szenvedés, és a gyakran feltett kérdés, hogy 'Úristen, még csak itt tartok?! És már ennyi az idő...'.

Aztán 9,5 oldalnál úgy döntöttem, a maradékot majd csak ma reggel írom meg. Némi dinnyézés után viszont beláttam, ilyen felelőtlenséget nem szabad tennem, ezért visszaültem, és írtam még egy oldalt. Egy kis pofozgatás, fejléc, lábléc, címoldal, aztán elégedetten dőltem hátra. Mára már csak a nyomtatás, meg a postázás maradt, de ezt is elintéztem.

Más értelemben véve nyári gyakorlat az is, hogy a FŐTÁV ilyenkor minden évben karbantartást végez a hálózatán, ezért néhány napra elzárja a melegvizet. Mikorra esett volna ez az időpont, ha nem éppen a nyaralásom utáni napra? 8 napig aludtam sátorban és zuhanyoztam hideg vízben, ezért már a hazaúton beleéltem magam, milyen jó lesz egy kád forró, fürdősós vízben áztatni magam. Ehelyett jöhetett a melegítés, ami nem is olyan régi emlékeket idézett fel bennem.

Történt ugyanis, hogy apám a nagyanyám jelenlétében elejtette, hogy ha a csap csak nagyon kicsit van megnyitva, a csepegést nem érzékeli a vízóra. Na, nagyanyámnak sem kellett több, rögtön meglátta a dologban a spórolás lehetőségét. Innentől kezdve a konyhában egy tálat tett a csap alá, amibe apránként vizet csepegtetett. Amikor a tál megtelt, átvitte a fürdőszobába, és ott egy vödörbe vagy a fürdőkádba öntötte. Utóbbi esetben már meg is volt a fürdéshez a hidegvíz, és csak meleget kellett engedni hozzá, előbbi esetben pedig a wc leöblítésére volt meg a szükséges mennyiség. Ha mosogatni akart, akkor pedig egy erre a célra rendszeresített lábasban melegített melegvizet, majd azzal mosogatott. Ez eddig rendben is van, csakhogy egy napon a rádióhallgatás közben azt hallotta, hogy ha a vízművek két egymást követő alkalommal 0 köbméter fogyasztást regisztrál, akkor leszereli az órákat. Mivel a konyhai csapnál nem volt melegvíz fogyasztás (hiszen a mosogatáshoz is mindig melegített), máris kialakult nála a pánikhangulat. Csakhogy mindenre van megoldás: innentől kezdve a fürdéshez a konyhából hordott melegvizet, és máris keletkezett mérhető mennyiség. Bravó!

Mindezzel nem is lett volna probléma, hiszen nagyanyám ráért egész nap a szertartásait követni, azonban 2001-ben én is ideköltöztem hozzá. Mivel eleve 2 generációnyi korkülönbség volt közöttünk, kezdetben egy csomó konfliktusunk volt, főleg az ilyen dolgok miatt. Én viszont kompromisszumkereső vagyok, ezért belementem a kis játékába, hogy ezzel is csökkentsem a veszekedések számát. Úgyhogy én is hordani kezdtem a vizet a konyhából, de a mosogatsához való melegítésbe nem mentem bele. Ez így a kompromisszumos megoldás, nem a 'mindent vagy semmit' módon. Hiába próbálkoztam nála az észérvekkel, nem hallgatott rám, hiába mondtam, hogy a vízművek csak akkor szereli le az órát, ha két egymás követő időszakban a leolvasás hiányában 0 a fogyasztás, ez sem érdekelte, és ragaszkodott a szertartásához. Öt évig csináltam. Meg a melegvízszünet idején még két napig.

Nyári gyakorlat az is, hogy az ablakomban minden évben egy hétig bömböl a zene. Óbuda és/vagy Újpest polgármestere minden évben hisztizik a Sziget Fesztivál várható zaja miatt, aztán jön az ígéret, meg a vizsgálat, hogy a zaj a megengedett határértékeket nem fogja átlépni. Nem, mi? Nem a faszt nem! Tegnapelőtt olyan hangosan szólt a zene, hogy ha ismertem volna az éppen fellépő előadót, meg a számait, együtt énekelhettem volna vele (csak ő ott, én meg itt). Mentségükre szóljon, hogy pontban este 11-kor varázsütésre abbamaradt a csinnadaratta. tegnap viszont nem voltak a lakossággal ilyen kíméletesek, mert 11-kor ugyan elhalkult a koncert, de még éjjel fél egykor is ki lehetett venni a hangszereket, és a nézők ovációját is jól lehetett hallani. Sebaj, ha már idén sem tudok kijutni a Szigetre (ahogy eddig még sosem sikerült), legalább a távolból élvezhetem a koncerteket. Az R.E.M-et úgyis felismerem, és akkor majd jól berakom a dupla CD-t, hogy szimultánban hallgathassam a zenét. Tisztára mint a pótkávé.

Ma este pedig DVD-zünk a Rolandommal (legalábbis én — többek között — ezt tervezem). A napokban beszereztem néhány igen jó filmet: A hatodik érzék, Casino, Született július 4-én, Forrest Gump. Ezekből választhat. Ne mindig csak a B-kategóriás horrorokat nézzük...