Fűrész bejegyzései

Kivételesen úgy tudok írni egy mozifilmről, hogy azt — talán — még nem látta rajtam kívül mindenki, ezért esetleg valami haszna is lesz a kritikának. Tegnap ugyanis a párommal a Duna Pláza mozijában megnéztük, ahol rajtunk kívül — premier film — ellenére alig-alig voltak páran. Világválság? Mindenki bulizni volt? Csalódtak az eddigi részekben? Nem tudom.

Azt viszont igen, hogy kevés film ér meg 4 folytatást, és a tapasztalatok szerint azok is minek. Valahogy a Fűrész 5. epizódjával is ez a helyzet. Horror-rajongó vagyok, a Fűrészt pedig kimondottan szeretem, ezért minden részt moziban is néztem meg, mondhatni mindegyik kötelező darab volt számomra. Általában nem is csalódtam, most viszont már némileg közömbösen álltam fel a székből, és egy kicsit zavartan is. Mi volt ez az egész?

Az első rész hihetetlenül ötletes volt, a végén a csattanó pedig hosszú órákra megváltoztatta a hangulatomat. "Azt a kurva!"— vagy valami hasonló hagyta el az ajkaimat, amikor láttam. Kis pénzből, kevés szereplővel nagyon nagyot szólt ez a film, nem volt tehát meglepő a folytatás...ami szintén jó volt, nekem legalábbis tetszett. Dupla helyszín, még több szereplő, és szintén meglepő befejezés. Amikor az ismert dallamok felcsendültek, az első rész hatására egy kisebb csattanótól is végigfutott volna a hátamon a borzongás, de ennél szerencsére többet kaptunk.

A harmadik rész már egy kissé kevésbé szólt nagyot. A népek persze tódultak a mozikba, ami valószínűleg továbbra is az alapfilm hatása lehetett. Ennek ellenére itt bizony már megjelentek a csalódott hangok, és nem ok nélkül. A korábbi két rész varázsa abban is állt, hogy viszonylag kevés volt bennük a logikai hiba, amit erről az epizódról már nem lehetett elmondani. Ha valakiben mégis kétségek merültek föl, azok most mind eloszolhattak,helyükre azonban újabbak jöttek. Mert amíg a gyilkos gépezetekről elmondható, hogy meglehetős pontossággal kiszámítható a működésük, addig az emberi testre ez már nem igaz. Például az a nő, aki egy hűtőkamrában várta a sorsát ki tudja, hány órája fagyoskodott a főszereplő megérkeztéig, és életben maradt. A főszereplő viszont néhány perc után majd megfagyott...és volt még pár ilyen. Ehhez a részhez a korábbiak ismerete is erősen ajánlott volt, míg aki az elsőt nem látta, a második résznél maximum kimaradt egy-két extra 'poénból', de attól még kerek volt számára a történet.

Aztán jött a 4. bőr, aminél már végképp nem lehetett tudni, mi ez az egész. Ha valaki még nem látta, a 3. rész megtekintése nélkül ne is álljon neki, mert a film élvezeti értéke maximum a fele lesz számára. Azzal együtt viszont egész jó kis 1,5 órát ülhet végig. Vér az persze van benne bőven, sőt, talán egy kissé sok is, és a készítők újabb összefüggéseket tárnak elénk az előzményekkel kapcsolatban, de itt már erősen fölmerül a kérdés: mi szükség volt erre? A magyarázatok ellenére a végén több lesz a kérdőjel, mint a válasz, így hát nem volt kétéges, hogy maradt még réteg azon a rókán. 

És akkor itt az utolsó előttinek szánt, 5. rész. A fonalat — kivételesen — ott vesszük fel, ahol legutóbb abbamaradt, de aki nem látta legalább a 2-3-4-et, az neki se kezdjen, mert a számtalan flasback ellenére semmit nem fog érteni belőle. Maximum a csapdákon borzonghat egy jót, bár azok ezúttal egy kissé szolídabbak, mint eddig. Ez egyáltalán nem baj, sőt, én még örültem is neki, hogy nem kellett minden áldozatnál visszanyelnem a kitörni készülő hányást (jó, azért a végén kirázott a hideg). Anélkül, hogy bármit is elárulnék, el kell mondanom, a 6. rész előtt ezt majd újra kell nézni, mivel annyira szövevényes, hogy nagyon nehéz felfogni, mit is láttunk, a folytatás pedig sokban fog összefüggeni ezzel. Ez már most is nyilvánvaló, mert voltak olyan momentumok a filmben, amikről az utolsó percben sem tudtuk meg, minek kellettek (a folytatáshoz...). 

Ha a csattanók mentén szeretném értékelni a sorozatot, akkor

Fűrész: Azt a kurva!

Fűrész II.: A mindenit!

Fűrész III.: Hm!

Fűrész IV.: Hm?

Fűrész V.: Hmh...

Amint írtam, a végén egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy jó filmet láthattam. A csattanót közömbösen vettem tudomásul (hiába szólalt meg a hátborzongató zene), meg azt is, hogy jövő ilyenkor újra ott fogok ülni. Hiába, azért mégis csak az ötödik rész. Azért aki szereti a Fűrész című sorozatot, feltétlenül spendírozza meg a mozijegy árát, de azért ne üljön be nagy lelkesedéssel, mert csalódni fog.

Persze ez csak az én véleményem. 

Ma egy kicsit lazábbra vettem a munkát, főleg, miután találtam itt, a freeblogon egy Fűrész III megtekintési lehetőséget. Elindítottam, aztán olyan munkákat csináltam, amihez nem kell könyvelőprogram. Lefűztem, papíron írogattam, nyomtatgattam. Közben pedig ment a film (persze úgy, hogy illetéktelenek ne láthassák, mit művelek).

Az első rész anno eléggé odab*szott, így nem csoda, ha nyomban a horror top 10 listámon kötött ki. Amikor a végén elcsattant az a bizonyos csattanó, és felcsendült a fenti zene, kirázott a hideg, és egy hangos 'baszd meg!' hagyta el ajkaimat. Napokig a hatása alatt voltam.

Aztán jött a második rész. Több szereplő, nagyobb helyszín, de a film semmit nem vesztett értékéből. A végén újra ez a zene, és újra a katarzis-közeli borzongás. Hihetetlen, hogy egy film két egymást követő része ugyanolyan jó lehet (na jó, a 2. egy nagyon kicsit gyengébb).

A harmadik viszont anno nem tetszett. Egészen máig nem is igen tudtam felidézni a jeleneteket, csak annyi maradt meg bennem, hogy végig öncélú brutalitást láthattunk, aminek semmi értelme nem volt. Ma viszont sokkal élvezetesebbnek találtam ezt az alkotást, amiben az is szerepet játszhatott, hogy szinte semmire nem emlékeztem belőle, mégis képes voltam nem a látványra, hanem magára sztorira koncentrálni. Így már jó volt, és az ominózus zene csak javított az összhatáson.

Amikor valaki (talán Gus) blogján megláttam a 4. rész trailerét, a szívem azon nyomban hevesebben kezdett verni, és már az előzetestől minimum egy elfúló "anyád!" szakadt ki belőlem. Azóta szeretném megnézni, de eddig valahogy nem sikerült.

Máig. Miután nap közben kellőképp ráhangolódtam az egészre, míg haza nem értem, végig azon imádkoztam, hogy (a neten) találjak olyan mozit, ahol a párommal még megnézhetjük. Találtam, és szerencsére nem kellett a Rolcsinak "légyszilégyszilégyszi"-vel könyörögnöm. Hamarosan indulok (mert ott találkozunk), de addig még meghallgatom egy párszor ezt a betétdalt. Még mindig ráz tőle a hideg...

Több tucat órányi agyalás után azt hiszem, belefáradt az elmém abba, hogy állandóan a problémáimat sorolja, és úgy döntött a továbbiakban nem hajlandó ezekkel foglalkozni. Ennek rendkívül örülök, mert így jut időm és szellemi energiám az életem pozitívnak maradt oldalával törődni. Magyarul elkerültem a depressziót (bár ez lehet, hogy csak olyan, mint a vihar előtti csend). Néha a mélypont közelében is kell egy kicsit létezni, hogy érezzük, honnan indultunk egy-egy felfelé ívelő életszakaszban, de azért életem grafikonját jobb szeretném a magasabb régiókban tudni. Ennek örömére most foganatosítom egy régebbi post-tervemet, mégpedig, hogy felsoroljam és egyben ajánljam a (szerintem) 10 legjobb horrorfilmet. Aki nem szereti a horrort, az most így járt, bár a hozzáfűzött megjegyzésekben talán ő is talál hasznos/szórakoztató információt.

1. Az átok (The grudge): ennek egyszer már külön bejegyzést szenteltem, ezért most nem elemezném a filmet. Sajnos a második részét még nem láttam, és erősen elgondolkodom azon, meg akarom-e egyáltalán valaha is nézni. Kell nekem, hogy megint hetekig létezni se merjek?

2. A kör (The ring): a film alapötlete elég bárgyún hangzik. Eszerint, van egy videokazetta, amit ha valaki megnéz, pontosan 1 hét múlva meg fog halni. Azonban a magyarázat, a film felépítése, de legfőképpen az atmoszférája bárkit kárpótolhat az alapsztori idiótaságáért. Igazából még nem hallottam olyat, hogy valakinek ne tetszett volna, tehát sokkal kevésbé megosztott a nézők serege, mint az első helyezettem esetében. Nemrég megnéztem az eredeti japán verziót, a Ringut, aminek már az elején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az amerikai feldolgozás hatványozottan feljavította ezt a filmet. Nem megyek bele a különbségek részletezésébe, legyen elég annyi, hogy összességében sokkal jobb alkotást kaptunk, mint amit az eredeti rendező produkált (aki viszont a Kör 2-t is rendezte...).

3. Fűrész (Saw): igazából ezzel a filmmel együtt szerepelhetne a listán a Bárányok hallgatnak (The silence of the lambs) és a Hetedik (Se7en) is, de ez mindkettőt felülmúlja, ahogy az ilyen kategóriájú filmek teljes kínálatát is. Jól felépített, kellően elborult, véres és megdöbbentő. Az antihős motivációja szintén egyedi (bár a Feltámadás (Resurrection) gyilkosa sem volt semmi). Ha valaki még nem látta, pótolja.

4. A köd (The fog): természetesen az eredeti verzióról van szó, és nem a sokak által nyilván okkal lehúzott közelmúltbeli feldolgozásáról. A rendező, John Carpenter szerintem nagyon sok jó horrort alkotott a '70-es évek végén és a '80-as években. Ez is közülük való. A történet szerint egy amerikai kisvároska megalakulásának 100. évfordulóját készül megünnepelni. Azonban az alapításhoz szükséges vagyont anno egy kalózvezér hajójának elsüllyesztésével teremtették meg úgy, hogy azt a nagy ködben szándékosan zátonyra irányították a partról. Az évforduló közeledtével Blake kapitány visszatér halott matrózaival, hogy visszavegye, ami az övé és, hogy bosszút álljon elpusztítóinak leszármazottain. Aki vérre számít, inkább hagyja ki a filmet, de aki szereti az izgalmas, feszült jeleneteket, esetleg Jamie Lee Curtist, annak mindenképpen ajánlom.

5. A sötétség fejedelme (Prince of darkness): máris itt egy újabb Carpenter alkotás. Hosszú évekig ez a film számomra megnézhetetlen volt (és egy jelenetét mai napig nem bírom nyitott szemmel élvezni), mert annyira féltem a gyermekkoromban szerzett emlékek felújításától. Egy nagyváros nyomornegyedében álló templom főpapja meghal. Sokáig őrizte a titkot, ami most napvilágra kerül, miszerint a pincében egy hatalmas tartályt tárolnak, amiben valami ismeretlen zöld anyag kavarog. A pap barátja a helyi egyetem egyik professzorát kéri meg, segítsen megfejteni az anyag mibenlétét, valamint lefordítani a tartály mellett található, különféle holt nyelveken íródott könyvet. Ő összegyűjti legjobb tanítványait, és egy hétvégére beköltözik a templomba. A szereplők szépen fogynak (bár mégsem), és hamarosan mi is megtudjuk, hogyan készül az Antikrisztus az újjászületésre, hogy aztán együtt könnyebbüljünk meg, amikor mégsem sikerül neki. Bár régi a film, a szereplők jól játszanak, de ha mégsem tennék, a sztori, a mai napig minőségi látványelemek és Carpenter zenéje részben kárpótolhat bennünket. (Érdekességképp említem meg, hogy a filmben szerepel Alice Cooper is, akinek alap kinézetéből kiindulva sejthetjük, hogy nem túl pozitív szerepet kapott).

6. Ideglelés (The Blair Witch Project): ez a film azért érdekes, mert erre viszont még senkitől sem hallottam, hogy tetszett volna neki. Én viszont szabályosan azért könyörögtem a moziban, hogy legyen már vége, mert már nem bírtam a feszültséget. Azt sem tudtam, hova nézzek, hogyan ne vegyek tudomást a hangokról, és eleve, hogyan próbáljam az agyamra rákényszeríteni a tudatot: ez csak egy film. Amikor vége lett, a távozó nézőktől csupa csalódott megjegyzést hallottam, amit akkor még nem értettem. Aztán rájöttem: ők még sosem éjszakáztak erdőben. Én viszont már igen (és azóta többször is), ezért rendelkeztem azzal a pszichológiai alappal, ami nélkül az egész film csak egy kevésbé látványos horror. Ha tervezed, hogy a közeljövőben erdőben sátrazol, ne nézd meg ezt a filmet (csak utána), mert lesz néhány nyugtalan perced.

7. Halálos kitérő (Wrong turn): úgy tűnik, a slasher horror is felkúszott a listára... Egy tipikus darabolós példányról van szó, aminek a sztorija semmiben sem tér a megszokottól: néhány fiatal különféle okokból kifolyólag egy számára ismeretlen környéken találja magát. A kis csoport elindul segítséget keresni, és közben néhány, a környéken garázdálkodó, beltenyészettől mutálódott alak rosszvoltából elfogyogat. Szerintem ez a film a műfaj legjobbja, simán veri a Texasi láncfűrészest (The Texas chainsaw massacre), vagy a Sziklák szemét (The hills have eyes), ezért is került fel erre a listára.

8. Pokolkeltő (Hellraiser): Clive Barker horror-író elborult klasszikusa a saját rendezésében. Nem mesélem el a sztorit, de szerintem nagyon eredeti. Sajnos 20 év elteltével a látványvilág kissé avíttnak hat, de még a nézhető kategóriába tartozik. A folytatás még szorosan az alapmű cselekményét viszi tovább, de a további 5 rész már mind csak gyenge próbálkozásnak számít. Ez minden hasonló film sorsa (lásd pl. A kukorica gyermekei (Children of the corn)).

9. 28 nappal később (28 days later): ha már gyakran emlegetem, mennyire szeretem a zombis filmeket, bizonyítékot is kell szolgáltatnom. Itt van. Annak ellenére, hogy kis költségvetésű és, hogy angol gyártmány, ez a film megállja a helyét. A sztori persze elég szokványos (de hát a zombis filmeknél egy kissé meg van kötve az írók keze), viszont elég sok elgondolkodtató elem van benne, ráadásul happy enddel végződik (ami ebben a műfajban — érthető okokból — rendkívül ritka). A folytatását ennek sem láttam, de igyekszem pótolni a mulasztást.

10. Kaptár (Resident evil): egy újabb zombis film, ami épphogy csak nem szorult le a listáról. Hollywoodi szuperprodukció, temérdek pénz, ismert(ebb) színészek, ez mind egy rendes filmalkotás esélyeit csökkenti nálam, de ezúttal valami mégis elvitte a hátán. Talán a tudat, hogy ez eddig az egyetlen olyan film, amit számítógépes játék alapján készítettek, és mégis nézhető (a House of the Dead, az Alone in the dark, a Silent Hill vagy a Doom pl. nem lett olyan sikeres,) valamint, hogy zombis. A folytatások? No comment...

A lista első felét könnyedén összeszedtem, a végén azonban már gondban voltam, melyik helyre melyik kerüljön, és persze más filmek is ott sorakoztak a papírkámon. Ilyen volt a szintén John Carpenter rendezte The thing (Kurt Russel egyik első filmje), vagy az Omen 666, ezek kedvéért azonban mégsem növeltem a listát 12 tagúra. Nyugodtan lehet úgy gondolni, hogy valamelyik kedvencem valójában egy rakás szar, ez az én véleményemet már úgysem befolyásolja.

A Kör kivételével az összes fenti film a birtokomban van, ha esetleg valakit érdekel valamelyik.