Ghymes bejegyzései

Hétfő: munka, csörgő telefonok, sokszor idegesítő kollégák, tornyosuló kupacok. Egy csomó tennivaló, ami mindig fenyegetően övez a közvetlen munkakörnyezetemben. Megmutatom a többieknek, mennyit haladtam a honlappal, megnézik, dicsérnek. Munka végén indulás kondizni. Fél úton csörög a Ricsi, hogy a testvére még nála van, és különben sem fog időre odaérni a teremhez. Vagy megyek egyedül, vagy átmegyek hozzá. Utóbbi. Beszélgetünk, nevetgélünk, bor, pezsgő. 11 után érek haza, fürdés, alvás.

Kedd: nehéz fölkelni. Még a hétvégét sem sikerült kipihenni (péntek: éjszakába nyúló társasozás, szombat: házibuli, html-lel egybekötve), és hol van még a következő? Kedden nincs munka, mert otthon dolgozom. Ilyen is ritkán van. Aludhatnék nyugodtan, de valami szar 8:05 perckor kezd el fúrni, folytatólagosan. Persze, a házirend reggel 8-ig tiltja, neki meg sürgős a dolog. Kikászálódok, teát főzök, cigi. Persze a húgomnak sincs aznap előadása, pedig egy kicsit egyedül lehetnék. Honlap-tervezés, délután egy kis alvás, 16:45-re rohanás az önkormányzathoz, esküt tenni a választásra. Megint. pedig arról volt szó, a legutóbbi eskünk 4 évre szól — vagy csak én emlékszem rosszul. 17:05-kor nyílként lövök ki, és húzom el a belem, mert Ricsi vár a Westendnél, 17:30-kor. Persze kettőnk közül megint én érek oda előbb. Filmnézés szűk körben (már megírtam), aztán haza, szokásos esti program.

Szerda: ismét munka (mint a legtöbb felnőtt, felelősségteljes embernek). Valahogy eltelik ez a nap is, és egész jól haladok. Az a jó a 20-a utáni időszakban, hogy igazából semmi sem sürgős annyira. Vagy sürgős, de akkor azért, mert már 20-a előtt óta ígérem valakinek, hogy majd ÁFA után. Délután, munka végeztével irány a konditerem, mert már egy hete nem volt edzés. Betegség volt helyette. Edzés után az első éjszaka Ricsinél. Még sosem aludtam nála, ő sem sokat magánál. Fel kellett avatni az ágyat is, szóval éjjel 1-kor sikerült csak elaludni. A hidegben való szexelés előnyeit a páromra való tekintettel nem ecsetelem itt.

Csütörtök: elég lett volna 7:30-kor kelni, elvégre a belvárosból hamarabb érek a munkahelyemre, mint otthonról. Csörög is a telefon, de lenyomom, ahogy szoktam, és visszaalszom. Azért jó igazán sötétben aludni, mert abban nagyon jól lehet. Nekem is jól sikerül: 8:45-kor nyitom ki a szemem legközelebb, de akkor nagyon nagyra. Kapkodás, rohanás, anélkül, hogy felébrednék, és csak 9:30-ra érek be. A munkaidőm — hivatalosan — 8 órakor kezdődik. Felébredni egész nap nem sikerül, de ez a nyomottság ebéd után még valami megmagyarázhatatlan dühvel is társul. Utálom az egész világot, és minden idegesít. Így állok fel négykor, hogy squasholni menjek. Oda is érek időben, a társam viszont nem. Elaludt. Sok dolog van, ami bosszant, de a késés a toplista élén van, és jelen hangulatomon ez éppen, hogy nem segít. Az időt kihasználva bemegyek az Intersportba, hogy labdát vegyek. A többit felütöttük a lyukba. Csak profiknak valót kapok, de az is jó. Sőt, mint utóbb kiderül, nagyon is jó. Mindketten elég fáradtak vagyunk, bár nekem még így is több az energiám. Önmagunk szétizzadása után zuhanyzás, egy tea a másodikon, aztán irány haza. Húgom megjegyzi, milyen régen látott, és rákérdez, hol voltam. Egy barátomnál, kész. Örüljön, hogy nem közöltem vele, hogy ahhoz semmi köze. Kicsit ellenséges lettem volna, de elszoktam én már az időm elszámolásától. Vacsora, mosogatás, honlaptervezés (tök jól haladok, és jópofa is lett itt-ott), a jelen bejegyzésbe is belekezdek, de már nem fér bele. Különben is, a dühöt erőteljes bánat-érzés váltja fel, aminek megint csak nem tudom az okát. Bár megfogadom, hogy korán lefekszem, természetesen megint nem így történik.

Péntek: egész tűrhetően ébredek, egészen korán. Jellemző, hogy amikor korábban fekszem le, korábban is kelek. Ha mégis megvan a 8 óra, akkor meg túlalszom magam. Nem jó ez így. Felöltözés, borotválkozás, pendrive-ra a leendő honlap, hogy ismét megmutogassam odabent. Elvégre azért mentem el tegnap egy órával korábban, mert azt csináltam otthon... Azt nem kell tudni, hogy csak este láttam neki. Felhalmozódott már egy csomó e-mail, amiket el kellene intézni. Ingyenes hirdetési lehetőség, önjelölt alkalmazottnak jelentkező, okosítók kinyomtatása, válasz ügyfeleknek, aztán könyvelni is van mit. Amit lehet, lepasszolok a kollégáknak, és még örülnek is neki (vezetésmódszertan 5-ös...). Blogolni is kell, meg van két határidős dolgom, egy jövő hét péntekre, egy keddre. Sosem baj, ha nem az utolsó pillanatban állok neki.

Munka után kondi, most kicsit korábban, mert moziba megyünk páran. Lesz vagy este 11, mire hazaérek. Előtte még beugrani Ricsihez, hogy letehesse az edzős cuccát, mozi után meg haza hozzám, a hétvégére húgtalan lakásba. Talán sikerül aludni is valamennyit, de a szombat sem üres. Ha nagyon unatkoznék, és sem honlapot nem készítek éppen, sem kalandot nem tervezek (ahhoz a bizonyos netes játékhoz, pénzért), akkor még mindig ott a lehetőség, hogy például takarítsak, mossak vagy vasaljak. Vásárolni is kell, mert este házi rendezvény, a világ másik végén, oda is vinni illik valamiket. Onnan majd valahogy hazakeveredni, vasárnap aludni, aztán amit szombaton nem sikerült megcsinálni, abból törleszteni, amennyit csak lehet. Meztelencsigának is ígértem már egy találkozót, ráadásul nálam pattog a labda, illene visszaválaszolnom. De mikorra ígérhetem magam? Csak lesz valahol egy lyuk a naptáramban... Szóval így megy ez.

Végül szeretném kérni a Ghymes Zivatar című számát, és küldeném mindenkinek, akinek nem olyan az élete, mint a fent leírtak alapján nekem, esetleg képtelen egyről a kettőre lépni, na meg mindenkinek, aki szereti.