Gyerekjáték bejegyzései

Mostanában a boltok polcain megjelent néhány olcsó horror-DVD, amik közül egy párat már volt szerencsém megtekinteni. Kedvcsinálónak most jöjjön ezek szubjektív kritikája.

Gyerekjáték 2. (Child's play 2.)

1988-ban jelent meg ennek a filmnek az első része. A sztori szerint miután a körözött sorozatgyilkost, Charles Lee Rayt meglövi az őt üldöző rendőr, az egy játéküzletbe menekül be. Az Útszéli Fojtogató nem pusztán a hölgyek lehentelésére szakosodott, de a voodoo-hoz is konyít egy cseppet, legalábbis arra mindenképpen képes, hogy a lelkét egyik testből a másikba továbbítsa. Szerencsétlenségére közel s távol sehol egy élő ember (leszámítva a pisztollyal közelítő rendőrt), ezért végső elkeseredésében az üzletben kapható egyik játékbabába költözteti bele a lelkét. Ez a fajta baba éppen nagy sikernek örvend, mivel érzékeli, ha hozzászólnak, és még néhány egyszerű mondat közlésére is képes. Minden gyerek ilyet szeretne magának a születésnapjára, köztük a csonka családban, egy szem anyukával éldegélő Andy is. Sajnos a mamának nincs pénze ilyen drága ajándékra, ezért is jön számára isteni közbeavatkozásként, amikor egy, a szertartás következtében leégett boltból kimenekített darabra bukkan egy hajléktalannál. Pár dollárért meg is szerzi, hogy meglegyen a gyerek öröme. Chucky (így hívják a babát) eleinte jól viselkedik, de aztán csak nem bír fojtogató énjével, és miután egy-két emberkét meggyilkolgat, ráveszi a kisfiút, hogy az menjen el vele "valahova", azaz ahhoz a férfihoz, aki anno az ominózus szertartást megtanította neki. Az elmondja neki, hogy csak úgy szabadulhat ki a műanyag testből, ha abba költözteti át a lelkét, akinek először fölfedte a titkát...azaz a 6 éves kisfiúba. És ekkor kezdődik a hajsza. Egy jelenet:

A film sztorija — szerintem — elég eredeti, és a forgatás évéhez képest a megjelenítés sem rossz. Az autókon meg a ruhákon persze látszik, hogy '88-at írunk, de Chucky mozgása és megjelenése kifogástalan, még mai szemmel is. A gonosz kis vörös hajú baba ráadásul elég jó szinkront is kapott, bár az eredeti hang az igazi. "Szia, Andy! A nevem Chucky. Akarsz játszani?" 

Természetesen második rész is készült (sőt, igazából összesen 4 folytatás), ami nagyjából ott kezdődik, ahol az elsőnek vége lett. A megégett és szétlőtt babát a gyártó cég egyik alkalmazottja megszerzi, és restauráltatja. A cégnek nagyon rosszul jött a hírverés a gyilkos babáról, és kíváncsiak, mi történhetett. Chucky persze életre kel, és újra Andy üldözésébe kezd. Az anyuka közben pszichiátriai intézetbe került, a kisfiú pedig nevelőszülőkhöz, akik már egy nagyobb lányt is örökbe fogadtak. A gonosz baba persze kinyomozza leendő áldozata hollétét, és ismét megpróbálkozik a testcserével. Az idő pedig egyre sürgeti, hiszen ha nem siet, a műanyag testben fog ismét emberré válni...

Azt kell mondjam, már ezért a filmért is kár volt, nemhogy a többi részért. Igaz, én nagyon elfogultan tudom csak szemlélni, hiszen öcsém révén hajdan vagy százszor láttam az első három részt, szóval 101-szerre egy kicsit már unalmasnak találom. Bár a cselekmény kicsit gyengébb, mint az elsőben, azért még mindig elmegy, a megjelenítés viszont maradt a régi. Nézhető, ha nem is sokszor.

Jöhetnek a szellemek. 

Átok 2. (The grudge 2.) 

Az első rész megtekintése, majd a saját lakásomban történő két heti rettegés után azt mondtam, hogy ezt a filmet inkább kihagyom. Nemcsak moziban, de otthon is. Aztán mivel megláttam, hogy alig 600 Ft-ért vesztegetik, legyőztem a félelmem, és megvettem, rövid időn belül pedig meg is néztem. Bár az első jelenetek alatt még feltámadt bennem az előző részből ismert félsz, ezúttal ez hamar elmúlt. Sajnos túl hamar mutatták meg teljes valójában Kayako szellemét, így semmi szüksége nem volt az agyamnak a hiányzó — az eredetinél sokkal ijesztőbb részletek — legyártására. Ez a közöny aztán végig meg is maradt bennem, egyáltalán nem féltem. Összességében elmondható, hogy egyrészt az előző epizód félelmetességéből nem sok maradt, másrészt bizonyos jelenetek mintha egy az egyben visszaköszöntek volna, harmadrészt a történet továbbra is olyan, mint a "Boci-boci tarka". A cselekmény totális feldarabolása anno telitalálat volt, ezúttal inkább csak bosszantó, viszont legalább néhány momentummal beljebb vagyunk az egész történet alapját kiváltó eseménysorozattal kapcsolatban.

SL8N8

A nem amerikai gyártású filmeknek vannak bizonyos jellemző vonásai. 1. Kis költségvetésűek, 2. gyakran van bennük eredetiség, 3. a hollywoodi faszságokat általában nélkülözik. Persze nem mindig, de joggal reménykedhetünk. Ez a holland gyártmány viszont nem ilyen, mivel hűen követi az amerikai filmek trendjét. Hogy kis költségvetésű-e, az nem derült ki számomra, hiszen kosztüm és trükkjelenet is van benne szép számmal, viszont ellene szól, hogy kevés a szereplő, és lényegében egyetlen helyszínen játszódik. A történet szerint a XVII. századi Németalföldön (ha minden igaz) volt egy csúnya bácsi, aki voodoozni tanult (már megint...), a praktikákat pedig alkalmazta is bőszen. Szeretett volna végrehajtani egy szertartást, aminek következtében szabad ki-be járása lett volna a Pokolból/ba. Ehhez 8 embert kellett (volna) feláldoznia, de a befejezése előtt rajtaütöttek a csendőrök, és elfogták őt. A büntetése az volt, hogy a helyi bányában neki kellett berobbantania a metánt, így ha túléli, szabad lesz, ha nem, akkor meg szellem. Hát persze ezt így utólag nem közölték vele, de mégis így sikerült. Ez a prológus.

A főszereplő kiscsaj apukája a film elején elhuny, viszont a legújabb könyvének kéziratait valakinek el kell hoznia a mára már csak múzeumként üzemelő hajdani bánya egyik irodájából. Nosza, a kiscsaj összeszedi néhány idióta kortársát, és elkocsikáznak a helyszínre. Itt magához veszi apja hagyatékát, de mielőtt hollandosan távozna, a bánya igazgatója ráveszi őt és társait, hogy vegyenek részt az éppen induló tárlatvezetésen. Ekkor azonban galiba történik, mert 'véletlenül' elromlik a felszínre vezető lift, így az 5 hülyegyerek meg a hozzájuk csatlakozott másikak lent ragadnak a föld alatt. Közben, hogy ne unatkozzanak, a papa hagyatékának részét képező szellemidézős táblával játszogatnak, és a gonosz voodoos bácsi máris újra kezdheti a szertartás előkészületeit — ezúttal szellem formájában. 

A film sztorija gyatra, és a cselekmény is hagy némi kívánni valót maga után, de a megjelenítés nem rossz. A bevezetés kifejezetten véres (ami persze nem előny), és a szellem által megszállt csapattagok is ügyesen ki vannak sminkelve (mintha az Ördögűző vége felé járnánk). faszság sajnos akad bőven, hiszen valljuk be, ha valakinek egy baltát vágnak a kézfejébe, azt azért az ilyesmi később is zavarni szokta, na meg aztán Supermant leszámítva nem hiszem, hogy bárkinek sok esélye lenne elfutni egy sújtólég-robbanás elől. Azért egyszer meg lehet nézni.

Hírnök (The messengers)

Na ez rövid lesz. Van egy ház, ahol a hajdani lakók jól elhaláloznak valamitől. Aztán jönnek az új lakók, akik meg beköltöznek, és egyre-másra érdekes jelenségek tanúi lesznek. Leginkább a 3 éves csemete látja a jelenéseket, aki pedig leginkább elszenvedi őket, az a csöppség nővére, a család fekete bárányának számító csajszi, akinek persze senki nem hisz. Végül kiderül, hogy mitől voltak a micsodák, meg mik is voltak azok és mé'. Happy end (kivételesen). Annak ellenére nem rossz a film, hogy lényegében a Ragyogás, The Amityville horror, Darkness vonulatra lehet felfűzni, magyarul kicsit úgy éreztem magam, mintha ezt a filmet már vagy ötször láttam volna, és ezek a kimaradt jelenetek lennének. A látvány megfelel a XXI. század követelményeinek, és a szinkron is jó (ismert magyar színészekkel). Nyugodt szívvel ajánlható, még annak ellenére is, hogy számomra a legnagyobb meglepetést az X-Akták sorozat cigarettás emberét alakító színészének feltűnése okozta. (Ja, ha valaki esetleg megnézte, árulja már el nekem, mitől ez a címe, mert nekem nem sikerült rájönnöm.)