HILD bejegyzései

Na kérem, most aztán teli van a faszom hócipőm!

A nagymamámnak volt három testvére, akik közül az egyik amikor tapasztalta, miként bánik velem a mostohaanyám, igyekezett minél inkább kimenekíteni rettentő helyzetemből. Minden hétvégén elhívott magukhoz, sőt, egész nyarakat töltöttem náluk. Mindent megkaptam: bármit, ami a fogamra való volt, vagy ha valamire vágytam, zsebpénzt és rendes nevelést is (főleg a tisztesség terén). Mivel neki és a férjének nem volt/nincs gyerekük, rajtam vezették le szülői érzéseiket, ami persze nekem csak jól jött, mert érzelmileg is pótolták a szüleim elvesztését. 2002. tavaszán a nagynéni meghalt, a férje pedig, aki közben fogadott nagyapámmá vált (én pedig az ő fogadott unokájává) egyedül maradt. Teltek az évek, én pedig időnként meglátogattam őt, míg tavaly elő nem került a nagybácsi hátralevő életének kérdése. Fölmerült benne három lehetőség: eltartási szerződést kötünk, és mivel ezzel az is együtt jár, hogy a lakásának én leszek a tulajdonosa, mindenki jól jár, vagy a lakása fejében bevonul egy nyugdíjas otthonba, esetleg szerződést köt a HILD-del, ami szintén az ingatlan elvesztését jelenti.

Néhány hónapig emésztettük a dolgot, míg én közöltem, hogy mivel nem tudok versenyre kelni egy milliárdos tőkéjű céggel, bármelyik másik két lehetőséget választja, azzal csak jobban járhat, mint velem. Hiszen a HILD egy nagyobb összegű kifizetéssel kezdi az ügyletet, aztán biztosít egy csomó dolgot (eü ellátás, stb.). Erre ő azt mondta, hogy neki nem nagy pénz kell, hanem, hogy a havi megélhetése könnyebb legyen, például, hogy valaki kifizesse a rezsit. Még egy kicsit gondolkodtunk, aztán én felajánlottam (némi számolgatás után), hogy havi 30000 Ft-ot tudok adni kezdetben, amit később apránként emelgetnénk. Természetesen egyösszegű százezrekről szó sem lehet, mert egyszerűen nincsen ennyi pénzem, de akármi is történjen, az eltartási szerződésben szereplő egyéb dolgokat (bevásárlás, takarítás, gyógyszerek beszerzése, stb.) mindenképpen biztosítom, hiszen egyébként sem tudna máshoz fordulni, mint hozzám. Azt is kikötöttem, hogy a rezsi közvetlen kifizetését nem vállalom, mert a fizetésem is kissé rendszertelenül változik, e mellé pedig nem merem bevállalni, hogy a kiadásaim is rapszodikusak legyenek, mert ez rövid idő alatt kikészítene idegileg. Túl sok lenne a bizonytalan tényező. Ugyanakkor azt sem tudom megoldani, hogy a kp kifizetése mellett az első pillanattól kezdve biztosítsam a napi háromszori étkezést, meg a többit, mert akkor ugyanúgy tönkremennék anyagilag, de bízva vagyoni helyzetem jövőbeni javulásában, amint az állapota ezt szükségessé teszi, természetesen automatikusan életbe lépnének ezek a dolgok.

Korábban már beszéltem a témáról egy ügyvéddel, aki elmondta, hogy ha pénzösszeget is belefoglalnánk az okiratba, az már nem eltartási szerződés lenne, hanem életjáradék szerződéssel kombinált eltartás, és akkor így meg úgy. Ezért javasoltam a 'nagyapámnak', hogy feltételezve a bizalmat, állapodjunk meg abban, hogy megkötünk egy általános eltartási szerződést, és mi ettől függetlenül tartjuk magunkat a szóbeli megállapodáshoz. Magyarul a szerződés csak formalitás lenne. 'Persze, jól van.' Ismét megkerestem az ügyvédet, hogy akkor elindíthatjuk a folyamatot. Ő kikérte a földhivataltól a szükséges papírokat, és elkészítette a tervezetet, amit átküldött e-mailben, én pedig elvittem azt a rokonomhoz, hogy nézze át, és otthagytam nála. Közben az ügyvéddel 80000 Ft-os munkadíjban állapodtunk meg, ezért is emlegettem mostanában a tragikus anyagi helyzetemet (ugyanis a tavalyi kb. 700e Ft-os extra kiadásaim után ez már igazán nem kellett volna). Elvileg még 2007-ben aláírtuk volna a papírokat, de mivel a földhivatal már nem fogadott be újabb ügyeket, az ügyvéd csak január 10-én tudott először intézkedni. Akkor megtárgyaltuk, hogy az egyik keddi délután elmegyünk az irodába, és lezavarjuk az egészet. Közben azonban a 'nagyapám' megsérült egy villamosról való leszállás közben, ezért azt kérte, hogy amíg rendbe jön a térde, halasszuk el a dolgot. Jó, hívtam az irodát, hogy mi van, mire a jogászunk felajánlotta, hogy akár házhoz is kijön, azonban így nincs lehetőség a kinyomtatott papírt módosítani (ha esetleg valamit be akarnánk szúrni, vagy megváltoztatnánk egyes szövegrészeket). Ismét felhívtam a rokonomat, majd az ügyvédet, és letárgyaltuk e hét csütörtökét.

Most este újabb telefont eresztettem meg, hogy akkor csütörtökön mehetünk, mire a 'nagyapám' elkezdett variálni, hogy ő beszélt az Esztivel (AZ ESZTIVEL), aki az APEH-ban, meg az ING-nél dolgozott, és ő azt mondta, hogy a szerződésben szereplő 70000 Ft összeg, az a HILD-ékhez képest milyen kevés meg, hogy azok adnának legalább egy millió forintot rögtön az elején. Puff neki. El kellett kezdenem a felvilágosítást, hogy a 70e, az az eltartás ÉRTÉKE, aminek akkor van jelentősége, ha valaki megtámadná a szerződést (ilyen személy elvileg nem létezik), mert ilyenkor, ha megnyeri a pert, akkor a szerződéskötéstől a felbontásáig eltelt időre az általam kifizetett összeg visszajárna nekem. Tehát ez az összeg nem kp-t jelent, hanem a rezsi kifizetésének, a takarításnak, étkeztetésnek, temetésnek, beteggondozó biztosításának együttes, ELMÉLETI összegét. Elméleti, hiszen pl. a takarítást úgy is megoldhatom, hogy megfizetek valakit, aki elvégzi, de az is lehetséges, hogy fogok egy vödröt, meg egy kefét, és saját kezűleg esek neki a ganédombnak. A lényeg, hogy a szerződésben foglaltakat így vagy úgy teljesítsem. Másrészt az elején megmondtam, hogy 30 ezer az a 70, valamint, hogy semmiféle egyösszegűről szó sem lehet, mégpedig triviális okokból: nincs ennyi pénzem. Szóval megint elkezdtük az alkudozást, jóformán az elejétől. Jött, hogy "mi van, ha megnősülök, és az asszony meghülyít, hogy 'dobjuk ki az öreget'"? Vagy hogyan akarom én biztosítani pl. a bevásárlást? Letárgyaltuk. De közben végig azon igyekeztem (asszem ő is), hogy ne hangozzon el olyan dolog, ami rokoni érzelmeink megrendüléséhez vezethetne.

A lényeg, hogy az eddigi jókedvem szépen el lett baszva rontva (sokáig tartott...), több okból is. Először is jön egy hülye picsa, aki telebeszéli a 'nagyapám' fejét, ráadásul részben faszságokat hülyeségeket mond, és a végén úgy érzem magam, mint aki ki akarja forgatni a saját fogadott nagyapját a vagyonából, de legalábbis nyerészkedni akar az ügyön. Holott az elején leszögeztem, hogy milyen módon, mit tudok vállalni, és kerek-perec kijelentettem, hogy inkább válassza a HILD-et, mert azzal jobban jár. Másrészt már most segget csináltam az arcomból az ügyvéd előtt, amit most még azzal is betetézek, hogy közlöm, ne ő jöjjön csütörtökön, hanem mi mennénk szerdán, ráadásul ott nála állunk majd neki vitatkozni, +1 fővel, merthogy a máris kedvencemmé vált Eszticske nénicske is jönne, mivel ő fuvarozza majd a lesérült 'nagyapámat', és ha már ott van, 'képviselné' is azt. Bah! Beszarás! Mintha az ügyvéd ahelyett, hogy elkészít egy rutin papírhalmazt, az én pártomat fogná.

Ezt nem...hiszem...el!

Harmadrészt most már nemigen látom a dolog pozitív végkifejletét, ami azt jelenti, hogy a szerződés ugrik, meg a semmire kifizetett ügyvédi munkadíj is. Gratulálok!

Mint említettem, a kedvem a béka segge alatt, és sírni tudnék az idegtől (szerintem erre hamarosan sor is fog kerülni). Megalázva érzem magam, és komolyan megrendült a hitem az adott szó becsületében. Jó, tudom, hogy manapság az már semmit nem ér úgy általában, de nem ok nélkül éreztem eddig, hogy legalábbis bizonyos emberek között ennek még van értéke. Hiszen engem a környezetemben mindenki, ismétlem: MINDENKI úgy ismer, mint aki becsület kérdésében nem ismer tréfát. Ha az enyémről van szó, az semmilyen körülmények között nem rendülhet meg, ha pedig máséról, azt az embert valószínűleg már nem ismerem, sajnos. Utóbbi kategóriába beletartozik a gyerekkoromat tönkretevő, a diktatúrában a belső elhárításhoz önként jelentkező, proli életmódot folytató apám, és az aktuális túránkat meghiúsító, és az okokat többször nyilvánvalóan elhazudó (már csak volt) legjobb barátom is. Erre most...áh, hagyjuk. Úgyis csak ismételni tudnám önmagam, miközben már így is kibaszott rendkívül terjedelmesre sikerült a mai postom.

Ez itt a hangulatom maga: