Horváth Ágnes bejegyzései

Mindig jót szórakozom idebe', hogy amikor kiborul a bili, a jellemes kolléganőim miként próbálják elhárítani magukról a felelősséget.

Most pl. idetelefonált az egyik ügyfelem, hogy éppen az imént kapott egy értesítőt a bankjától, amiben az egy APEH-os inkasszóról tájékoztatja őt. Megkért, nézzem már meg, mit kaptak le a számlájáról, amikor ő mindent kifizetett (és majd csak áprilisban küldik a bankkivonatait). Mondom, ha mindent kifizetett, akkor én hiába meresztem a szemem, hogy mit nem fizetett ki mégsenem. Hívja föl az APEH-ot, aztán kérdezze meg tőlük.

Felhívta, majd utána engem is. 505.000 Ft társasági adót cuppantottak be (többek között), amit 01.20-ig kellett volna befizetnie. Hülyeség. Akinek feltöltési kötelezettsége van, annak a januári TA előleget is 12.20-ig kell befizetni. Nézzük a bevallást: 1.800.000 Ft bevallva, az ügyfélnek ugyanennyi diktálva. Ja, hogy nem ennyit kellett volna bevallani, hanem csak 1800-505 e Ft-ot?

Rosszul vallottam be. Én. Hát persze. Ki más?

Tényleg az én ügyfelem, de mivel ő kiemelt ügyfél, a főnököm és I. (a jellemes) koprodukcióban számították ki (és baszták el) a decemberi feltöltési kötelezettséget, és bár első nekifutásra még beleszámították az ominózus 505-öt, a másodszori, felülbírált mellékszámítást már nem módosították ugyanennyivel. Így az APEH az 1800-on fölül az 505-öt is várta, majd mivel azt hónapokig nem kapta meg, hát elvette szépszerével (amennyiben egy inkasszó annak nevezhető).

Ha I. (a jellemes) nem Horváth Ágnesre hajazó arckifejezéssel közölné, hogy ez bizony malőr és, hogy nekünk ez mennyire kellemetlen, az én vérnyomásom napi középértéke is alacsonyabb maradna. Mondjuk a szokásoshoz képest egészen jól viselem a helyzetet, így a legkisebb gúny nélkül, pusztán ártatlannal elegy naiv arckifejezéssel nyomom az orra alá a saját írását, az iránt érdeklődve, hogy vajon ezt ki írhatta, ha NEM ÉN. Jaj, meg hát ez a másik is itt, na ez kié lehet? Csak nem az ÖVÉ?

Ha tévedek, elismerem, ha úgy érzem, nincs igazam, beismerem, de más szarát nem fogom magamra kenni.

Megértettem?

Nyasgem...