Jamie Lee Curtis bejegyzései

Tegnap este a Rolcsival megnéztük a Halloween 3. részét, ami után ő csak annyit mondott, hogy elveszett másfél óra az életéből. Ezt a véleményt magam is osztottam, és ez ihletett a mostani post megírására. Jó pár szar horror filmhez volt már szerencsétlenségem, és igazán nem szeretném, ha ti is hasonlóképpen éreznétek, mint a párom, ezért gondoltam, megkíméllek benneteket a csalódástól. Aki eleve nem szereti a horrort, annak mondjuk nem sok jót teszek mindezzel, de a többieknek hasznos lehet a figyelmeztetés.

Kezdjük akkor rögtön a fent említett filmmel.  Az első két részt John Carpenter rendezte, ennek ő volt a producere és a zeneszerzője. Nem értem egyébként, hogy adhatta a nevét e trágyához. Aki ismeri az eredeti sztorit, az tudja, hogy a filmben Mike Myers egy méretes késsel fogyasztja vagy 7(-1) részen keresztül a szereplőket, de legfőképpen a Jamie Lee Curtis által alakított szereplőt szeretné lehentelni (ami csak a Halloween - a feltámadás címűben sikerül neki nagy nehezen). Nos, ebben az epizódban őt hiába keresnénk, kapunk viszont cserébe, egy logikátlan, marha gyenge szart. Kb. valahol a Csendőr és az idegenek című Louis de Funes filmhez hasonlatos, csekély mennyiségű horror elemmel megspékelve. Van olyan szereplő, akivel történik valami (ezt látjuk is), majd a későbbiekben értetlenül állunk (ülünk, fekszünk), mert végül sosem derül ki, hogy mi is lett a veszte (ha egyáltalán meghalt). Számtalan kérdés merülhet föl a hozzám hasonlóan válaszokra éhes nézőben, azonban — fájdalom — hülyén fogunk meghalni, mert válaszok azok nagyon nincsenek. Egyszer ugyan meg lehet nézni, de minek.

A következő elemzendő alkotás Brian Yuzna műve. Róla azt kell tudni, hogy a sikeres számítógépes játékokból rettenetesen szar filmeket rendező Uwe Bollhoz hasonlóan ő is késztetést érez remekművek elbaszásához, csak éppen ő producerként. Nekem ráadásul kifejezetten rosszul esik, hogy kedvenc (horror) íróm, H.P.Lovecraft alkotásait filmesíti meg, de úgy, hogy szegény Lovecraft forog a sírjában. Ominózus emberünk egyetlen valamire való filmhez adta a nevét, a Darknesshez, az viszont kifejezetten jó lett. Nem úgy a Dagon című. Ez Lovecraft Árnyék Inssmouth felett című regényét dolgozza fel, de milyen módon... Milyen módon, basszus! A sztori kifacsarva, tovább gondolva (feleslegesen), a szereplők mérhetetlenül gagyi módon játszanak, trükkjelenetek ugyan vannak, de tök kár volt ennyi pénzt ölni rájuk. Mondjuk, aki röhögni akar, az éppenséggel megnézheti. A másik film a Holtak tava. Ez szintén a Cthulhu-mítosz elemeit vonultatja fel, amolyan Dagon 2., de ez még annál is szarabb. A város csúnya szektájának tagjait egy gáttal elárasztott városrészbe zárják, de egy arra tévedő gyerek buta módon kiengedi őket, így azok tovább garázdálkodhatnak, és vezetőjük (meglepő) módon csúnyán meg akarja idézni az ultimate főgonoszt, meg ő akar lenni a világ ura, és hasonló eredeti ötletek. Nem sorolom.

Egy klasszikus következik, a Lucio Fulci által rendezett Zombik városa. Nekem a zombis filmek a kedvenceim, nem hiába örvendtem ennek az alkotásnak oly nagyon. Azonban mivel még a megszerzés napján meg is néztem, hamar lelohadt a lelkesedésem. A zombis film kifejezés ez esetben nem is annyira helyénvaló, mivel mindössze 3 példánnyal találkozhatunk a filmben, azok viszont élőholtakhoz méltatlanul teleportálnak. Igen, jól olvastátok, teleportálnak. Külön gyöngyszem, amikor a film végén a főgonosz papot elpusztítják. Ekkor ő kigyullad, és cca. 6 percig szemlélhetjük az agóniáját, nem meglepő tehát, ha eddigre a gyanútlan néző már nagyon a film végét kívánja.

Na, de végül jöjjön az ősfos. A horrornak nevezett elemi őstrészar, a Marabunta - gyilkos hangyák. Amellett, hogy egy kliségyűjtemény (tudós apuka+ kamasz fiú, köztük rossz viszony, de a végére összekovácsolódnak, stb.) és, hogy a sztori egyszerűen nevetséges, MINŐSÍTHETETLENÜL GAGYI a kivitelezés. Igazából el is dugtam szem elől e DVD-t, mert nem akarom magam égetni vele mások előtt.  Én még olyan filmet nem nagyon láttam, amiben ugyanazok a képsorok többszörösen ismétlődnek egy jelenetben. Ennyire azért kevesen aljasodnak le filmrendezőként. Aztán van egy olyan jelenet, amiben az egyik szereplő egy iskolabuszban reked, amit elleptek a hangyákok. Amikor közelről látjuk a bent rekedt fiatalembert, akkor a hangyák az ablaküvegen mászkálnak, de amikor távolról szemléljük az eseményeket ugyanazon a buszon egy légypiszok nincs, nemhogy hangyák. Mindezt váltogatva persze, nehogy valaki ne fedezze fel ezt az ordító hibát. Nem sorolom. Ezt semmiképpen ne nézzétek meg!

Legközelebb újabb garnitúrával jelentkezem (de addig még megcsinálom a krakkói fotómontázst, mivel Wiko volt olyan szíves, és rendelkezésemre bocsátott egy hasznos képszerkesztő programot).