Jobbik bejegyzései

Annyi minden másról szeretnék írni, ha lenne időm és energiám, de tegnap este egyes politikai fórumok olvasása közben annyira felbasztam az agyam, hogy a téma rögtön beelőzte nálam az összes többit. Ez pedig a Jobbik, annak politikusai és szavazói, és ha már róluk lesz szó, beillesztem a témát a sorba, aminek előző két része itt és itt olvasható.

JOBBIK

Ha erről a formációról akarunk beszélni, nemigen kell visszamenni az időben, max. 2006. előttig egy kicsivel. A párt kezdetben még csak nem is párt volt, hanem egy civil szervezet, Jobbik Magyarországért mozgalom néven. Kábé olyasmi lehetett, mint a MIÉP-hez köthető Magyar Út Körök, ami nem pártként, de a párttól elválaszthatatlanul, annak szatellitszervezeteként működött. Vona Gábor valószínűleg egy volt a sok polgári körös közül, ő azonban nem elégedett meg azzal, hogy kerti partikon meg szemétszedéseken a fennálló állapotokat szidja, hanem ennél tovább lépett, és megszervezte ezt a mozgalmat. Emlékszem, amikor már elég jelentős volt a szervezet, és több fórumon is szót ejtettek róla, Vona kijelentette, hogy a mozgalom nem fog párttá alakulni. A sikeresség azonban nyilván meglódította a fantáziáját, és pár hónappal a 2006-os országgyűlési választások előtt a társaival mégis pártot csináltak, ami nyomban össze is állt, a MIÉP-pel, önmagukat helyezve bele ezzel egy vissza nem csinálható képbe: szélsőjobboldali. Persze ha a szókimondás politikai tényezővé erősödéssel jár, az elvtársak úgyis lenáciznak bárkit, de a Csurka István vezette párttal való összebútorozás után még erre sem volt szükség. Gyanítom, hogy az igazi cél inkább az volt, hogy a hajdan prófétikus jóslatokkal teletömött, de a mellőzöttsége és az állandó pártszakadásokba belefáradt Csurka még megmaradt szavazóit felszippantsák. Ügyes!

A választáson ugyan különösebb eredményt nem értek el, de ez arra jó volt, hogy a régi MIÉP-esekkel azt éreztessék, a régi pártjuk teljesen alkalmatlan mindenre, és képtelen a Parlamentbe jutásra. Emellett elindult a porszívó, és az egyre hangosabb Jobbik szépen maga alá gyűjtötte a szanaszét szabdalt társaságokban aktivistáskodó tagokat. Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Kossuth téri tüntetők, hagyományőrzők, FIDESZ-ből kiábrándult rendpártiak, prominens közéleti személyiségek és értelmiségiek, aki csak volt. Amint így felduzzadtak, jött a Jobbik legzseniálisabb ötlete, a Magyar Gárda. Sokat tárgyaltunk már a gárdistákról, és az őket övező dolgokról, és most nem is az a lényeg, hogy mennyire legális vagy helyénvaló, hanem a tény, hogy ezzel úgy berobbantak a köztudatba, hogy még a politikával nem foglalkozó emberek figyelme is feléjük irányult. Magyarországon nehéz úgy politikai sikereket elérni, hogy egy szervezetnek nincs médiafelülete. Ez valahol biztosítja is a régi pártok hegemóniáját, de a Jobbik képes volt arra, hogy áttörje ezt a falat. Tényleg zseniális.

A labda fel lett dobva, és a közélet le is ütötte, pedig jobb lett volna, ha hagyja visszazuhanni és elgurulni. A magyar Gárdával való folyamatos foglalkozás, majd a szervezet betiltása csak tüzelte a szélsőjobboldalt. Nem árt tudni, hogy a politika ezen oldalán a legfogékonyabb a nép az összeesküvés-elméletekre, itt van a legtöbb tenni akaró, sőt, küldetéstudattal rendelkező ember. A Gárda betiltása az ő szemükben a saját igazságuk beigazolódása volt, ez pedig olaj a tűzre. Ennek folytán a jócskán felduzzadt szavazóbázis az EU-s népszavazáson összehozott 14%-ot a pártnak, és innentől kezdve a Jobbik megkerülhetetlen politikai tényezővé vált. Mindnyájan figyelünk rájuk, keressük a nyilatkozatokat, röhögünk a botrányaikon, latolgatjuk az esélyeiket...és fogjuk a fejünket az elképzeléseiktől. És itt a probléma.

Bevallom őszintén, kezdetben még én is szimpatizáltam velük, mert imponált az a határozott szókimondás, amit a FIDESZ-től is elvárnék. Nem, nem a cigányozás, hanem hogy nevezzük nevén a dolgokat. Nem metaforák kellenek meg kódolt üzenetek, hanem mondjuk meg, mi van, úgy lehet csak a dolgok végére járni. Szavazni ugyan sosem szavaztam rájuk, de valahol drukkoltam nekik, hátha lesz egy olyan parlamenti erő, ami a saját pártom lagymatag vezetését egy kicsit jobbról cseszegeti. Amikor Morvait is felporszívózták, annak külön örültem, hiszen szinte Morvai volt az egyetlen, aki teljes mellszélességgel kiállt a 2006.10.23-án megvert, megalázott emberek mellett. A Magyar Gárda ellen eleinte szintén nem volt kifogásom, csakhogy aztán jöttek a gyűléseikről a videók, meg a hülye nyilatkozatok, és számomra is világossá vált, hogy zömében buta emberek gyülekezete lett ez a szervezet. A butaság pedig semmi jóhoz nem vezet, lásd az utolsó két országgyűlési választást és a következményeket.

Ügyes húzás volt a Jobbiktól az is, ahogy ellepték a netet. Néhány belső újság semmit nem ér, ha pedig megjelentek a médiában, az rájuk nézve sosem volt pozitív, ezért hát szükségük volt (van) a saját maguk által irányított nyilvánosságra. Kiadták az ukázt: menjetek, és agitáljatok mellettünk, ahol csak tudtok! Ez is ügyes, ahogy az is, hogy első pillanattól kezdve jelen vannak minden forgalmasabb közterületen. Csakhogy van egy kis baj az agitátorokkal: hülyék. Sőt, mondhatni ugyanolyan hülyék, mint a pártvezetés, hiszen ugyanazt szajkózzák, annak zöme pedig baromság.

Baromság például az, hogy ki kell üldözni a külföldi vállalkozókat, a Tesco helyén pedig Turul áruházakat kell csinálni. Értem én, hogy sokaknak bántja a szemét a magyarok kiszolgáltatottsága, de szerintem a jogi és támogatási rendszert kell úgy megváltoztatni, hogy a külföldiek (köztük a Tesco) is azt érezze, hogy megéri neki a magyar termékek felvásárlása és forgalmazása, nem kikergetni kell őket. Tiltani sem kell, elég a kedvezményeket a mindenkinek jó elvek irányába elvinni.

Baromság az is, hogy a falvakat önellátóvá kell tenni. Ez ugyan tök jól hangzik, és egy bizonyos szintig meg is valósítható, de amikor az erőforrások kérdése merül fel, akkor sajnos nemhogy helyi, de országos szinten is problémákba ütközünk. Magyarországnak nagyon kevés természeti erőforrása maradt, és az szinte semmire sem elég. Nem számolhatjuk fel tehát a nemzetközi kapcsolatokat, sőt, újakat kell kötni olyan országokkal is, akikkel szemben — történelmi tapasztalataink okán — eddig ellenérzéseink voltak. Nekik van valamijük, ami nekünk nincs, cserébe mi adunk nekik valamit, ami nekünk van. Hiába termeli meg egy falu vagy régió önmaga élelmiszerkészletét, ha nincs mivel fűtenie, és sorolhatnám.

A nemzetközi színtér azért is fontos, mert uniós tagország vagyunk. Én sem örültem a csatlakozásnak, és meggyőződésem, hogy rosszul is járunk vele, de mi nem vagyunk Svájc, nem engedhetjük meg magunknak, hogy körbe vegyen minket Európa, és mi kimaradjunk belőle. A Jobbik képviselői bejutottak az EU-parlamentbe is, ami önmagában is érdekes, hiszen ők marhára támadják azt. Belülről akarnak bomlasztani, vagy mi a cél? Nekem úgy tűnik, hogy ottlétükkel és tevékenységükkel azt a hazug képet támasztják alá, amit a külföldi sajtó alakított ki rólunk, azaz hogy itt tombol az antiszemitizmus és a rasszizmus. Ha csak ártani tudnak, akkor inkább üljenek ott szépen csendben, vegyék fel a fizetésüket, azt jól van. Tudom én, hogy szépen hangzik, hogy eztán majd itt mink leszünk az urak, és akinek ez nem tetszik, az mehet, ahova akar, de gyerekek, ha ez bekövetkezik, akkor nekünk végünk. Egymást fogjuk felzabálni. Szóval jó lenne tudomásul venni, hogy van erősebb kutya és van nagyobb hal, és nem kell ahhoz feladni önmagunkat, hogy előnyösen működjünk velük együtt. A mostani önfeladást be kell fejezni, aztán csak okosan, mint Putyin: bármit tesz, azt az országa érdekében teszi.

Aztán ez a csendőr téma is elég buta. Mi az, hogy majd a csendőrség az európai normákba veri a cigányokat? Ezt tegnap olvastam az egyik jobbikos megmondótól. Mi az, hogy gárdista nyelvvizsgabiztos? Miért kell ellenségesnek lenni a melegekkel? Miért csak a tiltás és az erőszak a válasz mindenre? A fórumokon a jobbikosok miért nem érvelnek rendesen, miért a címkézés, a zsidóbérencezés, az obszcenitás és a mocskolódás a fegyverük?

Miért kellett a FIDESZ-nek is nekimenni? Nem lett volna jobb csendben, egymás mellett meglenni, és a közös ellenféllel felvenni a küzdelmet? Nem mint szövetségesek, hanem úgy, mint két, egymást nem szekírozó párt. És akkor csodálkozik a Jobbik, hogy össztűz zúdult a pártjukra... Morvai, Pörzse, Király András, pornós csaj, satöbbi. Vajon nem tűnik fel nekik, hogy ha mindenkinek nekirontanak, akkor ez lesz a vége? Az a rövidtávú kis haszon, ami a választásokig jól jön ('látjátok, mindenki ellenünk van') nagyon csúnyán vissza fog ütni hosszú távon. Vajon ez a módszer lenne az alap a kormányzati szerep esetén is? Szépen is néznénk ki.

Én azt gondolom, a Jobbik léte az elmúlt 8 év következménye. Az ordító igazságtalanságok, a leplezetlen lopás, a semminek nincs felelőse jelenség, az egyre növekvő nyomor, az ország sodródása, a semmire sem jó újabb és újabb megszorítások és a többi mind a Jobbik malmára hajtja a vizet. A Jobbik egy ordítás, hogy "ELÉG!" Érthető a léte, és valahol előre látható is lehetett volna, hiszen politológiai alaptétel, hogy a szegénység növekedése a szélsőségesek megerősödéséhez vezet. Mindig. Mindenhol.

Ezért azt mondom, ha azt szeretnénk, hogy ez a párt ezután a fellángolás után újra jellegtelenné zsugorodjon, akkor igyekezzünk mindent megtenni, hogy az őket éltető problémák szép lassanként megoldódjanak. Nyugodt építkezés és lassú javulás kell, valamint a jogrendszer megváltoztatása, az emberek igazságérzetének és anyagi helyzetének javítása.

És akkor most a kedvetekért rövidre fogtam, pedig a Jobbik egy igen összetett téma.

Előre szólok: egyesek számára felkavaró írás következik (dejszen nemrég ezt ígértem).

Ezt a bejegyzést már akkor meg akartam írni, amikor még friss hír volt, hogy a Sólyom Lászlótól 'szóbeli védelmet' kérő meleg szervezetek a köztársasági elnöktől csak diplomatikus választ kaptak, azt is csak a sajtó útján, mert az ország első embere nem fogadta a delegációt. A Facebookon ekkor többen elég durva kirohanást intéztek Sólyom László ellen, amit aztán újabb hullámok követtek a különféle sajtóorgánumokban és a netes fórumokon, blogokban. Mi is vitatkoztunk egy kicsit a Ricsivel, mert eltérő állásponton voltunk/vagyunk. Most, hogy a célegyenesbe ért a hisztéria, és minden szem a várható eseményeket lesi, én sem halogathatom tovább a saját véleményem megfogalmazását, különben ez is elévül.

Merthogy természetesen már megint nem a mainstream meleg álláspontot képviselem, és már megint tudathasadásos állapotban leledzem, lévén egyszerre vagyok meleg és konzervatív jobboldali. Igyekszem egyszerre senkit nem megbántani, mégis elég érthetően fogalmazni ahhoz, hogy aztán ne legyek sem  "öngyűlölő buzi", sem olyan, aki "egy követ fúj ezekkel". Mivel azonban megint két világ közt találom magam, ahhoz, hogy dűlőre juthassak a számomra is elfogadható álláspont kialakításában, muszáj vagyok érzelemmentesen elmélkedni, pusztán logikai úton.

Így aztán abból indulok ki, hogy ugyebár magam is ellenzem a büszkeség-napi felvonulást, amit már tavaly is világossá tettem. Ezzel már a felütésnél szembe helyezkedek a saját kisebbségemmel, de vigasztal a tudat, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Lehet azon vitatkozni, hogy ha a rendezők nem tartanák meg a vonulást, azzal csak felbátorítanánk a szélsőségeseket, akik aztán újabb és újabb frontokon akarnának győzelmeket aratni ellenünk, de a felvonulás nélkül viszont nemigen volna mire hivatkozniuk az ellenzőknek, legalábbis minden érvük elég izzadságszagú lenne. Ez a felvonulás az ugyanis, amivel minden évben sikerült muníciót szolgáltatni a többségi társadalom hangoskodóinak, amivel éppen azok erősítik a sztereotípiákat, akik elvileg azok ellen küzdenek, amivel minden évben sikerül — feleslegesen — magunkra irányítani a figyelmet, és minden évben sikerül bebizonyítani, hogy nem vagyunk felnőtt emberek. 

Tudom, hogy nem csak a kamionokon vonagló obszcén buzik vonulnak, és tudom, hogy nem csak a rózsaszín Bibliát szorongató, apácának öltözött provokátorok, mert mögöttük százszámra vannak a teljesen normális melegek és azok baráti köre, de ez kit érdekel, ha a vonulást ellenzők/betiltani vágyók is ezekre hivatkoznak? Teljesen felesleges minden küzdelem és minden 'heterózás' meg címkézés, amikor mi magunk szolgáltatjuk az okot a betiltásra, vagy talán letagadjuk, hogy némelyek tollboából kilógó seggel akarnak több jogot kivívni maguknak? Nehéz lenne tagadni. És feltehetjük azt a kérdést is, hogy vajon felnőtt, társadalmi párbeszédre képes embereknek tekinthetők-e azok, akik maszturbálást, anális szexet imitálva pózolnak az összes kamerának, és közben azt gondolják, hogy ez egy jó buli?

Mit lehetne akkor csinálni? — jöhet a jogos a kérdés. Vonulni kell, persze, — hiszen különben valóban azt gondolhatnák némelyek, hogy a melegek meghátráltak, — de nem így. Teljesen normális öltözetben, bömbölő zenétől mentesen, kosztümöket otthon hagyva kellene mindezt megtenni, csendben, méltóságteljesen. Azt kéne sugározni a többség felé, hogy mi pontosan ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők, orvosok, könyvelők, stb., elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek — mellesleg — vagyunk, és tőlük is csak ezt kérjük. Nem büszkék vagyunk erre, csak tudomásul vesszük, nem a szexet visszük utcára (mint mostanában), hanem a csendes kérést, hogy mi se legyünk kevesebbek, mint mások. Egy ilyen menet kimondott kontrasztot alkothatna a kordonokon kívül dühöngőkkel, ami talán egy picivel javunkra billenthetné a közvéleményt. Másrészt a szervezőknek határozottabban kellene sugallni, hogy az egész rendezvénysorozatnak csak része maga a felvonulás, és valójában sokkal többről van szó, harmadrészt pedig igyekezni kellene, hogy a politika ne csinálhasson mindebből állandó témát. 

Mert lássuk be, ami most folyik, az színtiszta politika. Senki nem azért támad bennünket, mert baromira érdekelné, hogy mit csinálunk, és senki nem azért áll mellénk, mert valóban segíteni szeretne. Politika, kérem, ami az idén a szervezők Sólyom Lászlónál tett látogatásával kezdődött. Ez volt a felütés. Míg ezek a szervezetek azt gondolják, jót tesz a melegeknek, ha állandóan róluk van szó, én ennek az ellenkezőjét vélem, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége nem mellettünk áll, ergo ezzel a — még vélhetőleg hetekig tartó — témázgatással  sokkal több emberből fog előbuggyanni a "mocskos buzik", mint a "szegény melegek" kijelentés. És ha már tudjuk, hogyan szoktak ezek a vonulások zajlani, miért gondoljuk, hogy az ország első emberének mellénk kéne állnia, akár szóval, akár tettel? Emellé a fertő mellé? Infantilis provokátorokat kéne támogatni a többségi társadalommal szemben? Ne vicceljünk már...

Miért gondoljuk azt, hogy csak a melegek léteznek és csak nekünk vannak megoldandó problémáink, követeléseink? Jelen pillanatban az ország a polgárháború határán lavíroz, halomra ölik a cigányokat, emberek ezreit dobják utcára az adóforintjainkból megtámogatott külföldi bankok, mi pedig sértődötten ordítjuk tele a sajtót, amiért a köztársasági elnök nem a mi problémánkkal foglalkozik. Különben is így álljon mellénk, miközben rendszeres a jó ízlésbe ütköző magamutogatás az utcán? Eleve szélsőséges irányba halad az emberek gondolkodásmódja (és minél borzalmasabbak az állapotok, annál inkább ez lesz a tendencia), szóval minden hasonló megmozdulás kontraproduktív, főleg, ha közben sértődöttségünkben még fasisztázni is nekilátunk. Nem kéne. 

A másik a FIDESZ-es politikusasszony minapi megnyilvánulása. Kaptam már erre vonatkozó kérdést, és nyilván mást is érdekel erről a véleményem, szóval már most megelőzném a támadásokat. Aki azt gondolja, hogy egy több tízezer tagot számláló szervezet (esetünkben párt) egyetlen tagjának kéretlen magánvéleménye alapján ítélem meg a szervezet összes tagját, az hülyébbnek néz, mint amilyen vagyok (ha van egyáltalán ilyen). Számtalanszor leírtam, és most is megteszem: sehol a világon nem létezik olyan párt, aminek minden megmozdulásával, tagjainak, vezetőinek minden kijelentésével egyet lehet érteni. Ha létezik ilyen ember, az komolytalan, én pedig ennél többre tartom magam. Ez a betiltásra vonatkozó kijelentés (aminek az alapja éppen az, amiről a fentiekben papoltam, azaz az erkölcstelen és provokatív utcai vonaglás), nem esett jól nekem sem, de maga a párt is világossá tette, hogy nem a közös álláspontot hallhattuk, csak egyetlen tagét. Persze nem akarok álszenteskedni, hiszen nyilván a párt túlnyomó többsége teljesen egyetért Ékes Ilona kijelentésével...ahogy a 8 millió szavazópolgárból úgy 7,5 millió is. Hogy előre tudtak a sajtótájékoztatóról vagy valóban maguk is meglepődtek az mellékes, mert ez plusz szavazatokat jelent a pártnak (nyilván a Jobbiktól elhappolandó), viszont az biztos, hogy Ékes Ilonának meg kellene fontolnia az Emberi jogi Bizottságból való távozást. Mondhatnánk persze, hogy miért egy ellenzéki politikusnak kellene példát mutatnia felelősségvállalásból, amikor a kormányoldal politikusai ennél sokkal brutálisabb erkölcsi és anyagi károkat okozó tetteikért sem felelnek soha, de véleményem szerint éppen ezzel lehetne megmutatni, hogy az egyik igenis különb a másiknál.

A végtelenségig tudnám ragozni a témát önismétlés nélkül is, de írásban ezt nem lehet elég kimerítően végigjárni (max. könyv terjedelemben), hiszen érdemes lenne még azt a nyelvi háborút is figyelembe venni, ami arról szól, hogy vajon valóban valamiféle eleve elrendelésről van esetünkben szó (genetika, stb.), avagy inkább azoknak van igazuk, akik szocializációs problémát vagy betegséget sejtenek a melegség hátterében. Jajj, nekünk, ha az előbbi bizonyosodik be egyszer. 

Maradjunk annyiban, hogy az utóbbi két hétben, és az elkövetkezendő legalább kettőben szó sincs, szó sem lesz rólunk, melegekről. Az csak a felszín, mert ez valójában színtiszta politika. A kormánypárti oldal minket használ fel arra, hogy egyrészt szavazatokat szerezzen, és ezzel csökkentse a várható katasztrofális vereségét, másrészt, hogy az ellenfelein jó nagyokat üssön (ide értve a köztársasági elnököt is), harmadrészt, hogy (nemzetközi szinten is) politikai tőkét kovácsoljon az emberekben való szégyenérzet keltésével/növelésével, ahogy azt már Rákosi elvtárs "Hogyan építsek szocializmust 10 millió fasisztával?" 'kifakadása' óta teszi. A liberálisok és az emberi jogi szervezetek lehetőséget látnak bennünk, hogy végre nyilvánossághoz jussanak, esetleg a parlamentbe kerüljenek/parlamentben maradjanak, a Jobbik ismét bizonyíthatja a szavazói felé a tettrekészségét, a FIDESZ pedig szintén szavazatszerzésre/- megtartásra használhat minket. A sajtót sem kell félteni, hiszen az újságok szerkesztőgárdája ezeket a törekvéseket szolgálja ki, szintén az általuk támogatott pártokat, szervezeteket erősítve (és a többit gyengítve), a kereskedelmi kanálisok pedig a nézettségüket növelhetik a várható botrány taglalásával, a kínos pillanatok rögzítésével...és ez még mindig nem a vége, hiszen ott vannak a huligán szélsőségesek, az öngyűlölő buzik, akik most kisebbségi létük által (is) vezérelve fizikailag is árthatnak a náluk gyengébb és pacifistább, másik kisebbség tagjainak, a romokban heverő renoméjú rendőrség, ami ismét bebizonyíthatja, hogy képes a rendfenntartásra (mint ahogy egyébként nem az) vagy az egyházak, akik ismét extra lehetőséget kaphatnak a híveik 'erkölcseinek' megvédésére, a társadalom többi tagjának megszólítására.

Mindenki lehetőséget kap a pecsenyéje sütögetésére, de nem mi leszünk azok, akiknek haszna lesz ebből. A nagy többséget mi csak addig érdekeljük, amíg röhöghetnek a sorsunkon, ízléstelenkedhetnek rajtunk, vagy buzizhatnak egy öleset, aztán úgyis újra a saját problémájukkal törődnek.

(ui: és szívem szerint beilleszteném a Ricsivel az imént befejezett, több órás vitát, ha rögzítettem volna. Az sokkal inkább képet adna a véleményemről, és az érveimről...de hát marad ez, meg a kommentek.)

Na kérem, most már annyit blog-pihentem, hogy tán még jól meg is leszek szólva, ha nem pótolom be gyorsan a lemaradást. Igyekszem visszarázódni a napi rutinba, blogokat olvasni, kommentelni és végre írni is, úgyhogy csapjunk is bele a nyaralásról szóló sorozat utolsó felvonásába (kicsit már én is unom...).

Az előző évhez képest annyi csavar volt, hogy most nem a húgom jött be Pestre, és nem a barátom kocsijával mentünk együtt, hanem én mentem ki anyámékhoz, és a két társaság külön kocsikázott le Verőcére. Az ok egyszerű: anyám férje nem akart Budapesten keresztülmenni, viszont mindenképpen a kapuig akart kocsikáztatni bennünket. Hétfőn tehát jól kidolgoztam a belem, aztán hazamentem Desiért, átmentem vele a Rolandhoz (aki addig gyakorolta gazdai kötelességeit), de hazaérve még nem pakoltam össze a holmijaimat. "Ráér az holnap is" — hangoztattam magamban, esélyt adva annak, hogy otthon felejtsek valami fontosat. Mint utóbb kiderült, ez részben sikerült is, mivel sem elemlámpát (ami jól jön, ha az ember az éjszakában akar a táskájában túrni, vagy ha sötétedés után kell vécére menni), sem papírzsebkendőt nem vittem, de ezek hiánya — szerencsére — csak minimálisan csökkentették a komfortérzetemet.

Kedden tehát összepakoltam, és lóhalálában elindultam a Népliget felé, a buszt viszont — kb. 5mp híján — nem értem el. Előttem kanyarodott ki. Jó, kb. 40 perc várakozás után jött a következő, ami viszont minden zsákfaluba bemegy, tehát jóval hosszabb az útvonala és a menetideje. Anyámékhoz nagy soká leérve megebédeltem (egyedül, mivel a család már nem bírta kivárni, hogy megérkezzek), bepakoltunk a kocsiba, aztán nekiindultunk. Már Vácnál jártunk, amikor a barátom rám csörgött, hogy hol vagyunk már, mert alig bír plusz két sátorhelyet befoglalni. Kissé zaklatott voltam már ettől a félnapos rohanástól.(Miközben egyébként gyakorlatilag a lakás mellett jöttünk el, tehát a zöme teljesen értelmetlen volt...)

Megértem, hogy izgatott volt, mivel a hétköz- és első nap ellenére baromi sokan voltak, tehát valószínűleg tényleg ügyesnek kellett lennie az összesen három sátorhely tartásához. A látogatók nagy száma már a belépéskor látszott, hiszen — bár nem kellett sokáig állni a sorban — már nem volt rendes karszalag, csak amolyan felcsomózós, ami a következő 3-4 napban vagy hatszor leesett a karomról, egyszer pedig úgy kellett előtúrni a hálózsákomból (egy kisebb infarktus után). Jöhetett a sátorépítés feladata, ami szinte kizárólag rám hárult, de megbirkóztam vele...

...éppen időben, mivel kb. 10 perc múlva esni kezdett az eső. Gratula! Hetekig egy csepp sem, de amint a természet lágy ölén, a csillagos ég alatt tervezek aludni, azonmód jön az áztatás. Az elején kihagytam, de valójában egy harmadik dolgot is otthon felejtettem, a kölcsönadott sátram 'fedelét', ami nélkül általában csak egy szúnyogháló véd a természettől. Kellemetlen volt, de legalább még időben ocsúdtam, ezért anyuékat megkértem, hogy túrjanak már nekem egy tekercs szigszalagot, mivel a korábbi esetekből kiindulva pontosan tudtam, mi hiányzik a legjobban a helyettesítéshez. Megszerkesztettem a barátomnak felajánlott hajlékot, amit egy rendezői székkel tettünk tökéletessé (a tetejére borítva), és ez elegendő is volt a védelemhez.  Jöhetett a szórakozás.

Az a jó ebben a rendezvényben, hogy — meleg énem titkolását leszámítva — igazán elengedhetem magam. Nincs gond a takarításra, nincs net, ami vonzana, nincsenek kötelező programok, nem kell időben lefeküdnöm aludni, nincs munka, amiért aggódnom kéne, és a gyerekekre sem kell figyelni, mivel a kerítésen belül oda kavirnyáznak, ahova akarnak, és mindig találnak maguknak elfoglaltságot, alkalmi barátokat. Az idén igazából három koncert érdekelt csak, az előadások között pedig alig találtam párat, ami a címe alapján ígéretesnek tűnt, ezért zömében a sátraink környékén vagy asztaloknál ülve beszélgettünk, amivel nekem semmi gondom nem volt. Mintha csak egy hosszúra nyúlt pikniken lettünk volna. Az első este viszont a Beatrice is fellépett (az első a háromból), erre el is mentünk. 

A koncert a megszokott volt, szinte a számok is ugyanazok, amik a korábbi években, csak egy kicsit rövidre sikeredett az egész. Még a Nyolc óra munka sem volt, bár ezt annyira nem hiányoltam. Viszont rögtön a három kedvenc számommal kezdtek, amik közül álljon itt kettő, érdemes őket meghallgatni. A szövegük nagyon találó és elgondolkodtató (az elsőben főleg 2:27-től, legalább ezt érdemes befogadni).

Amivel kezdtek:

Hogy ne ragozzam a végtelenségig, röviden kiemelném az érdekesnek talált programokat.

Minden évben vannak kézműves foglalkozások, amiket én ugyan ki szoktam hagyni, a gyerekek viszont általában beneveznek rájuk. Tavaly a nagyobbik húgom vágott bele némi csontékszer készítésbe, de mivel fél nap alatt alig jutott valameddig, nekem kellett befejezenem a cápacsont fűrészelését. A minták belekarcolgatását szerencsére megúsztam. Idén a másik húgom fogott neki valami nemezizé megalkotásába, amit még a második nap kezdett el, aztán sose fejezte be, mivel elfelejtkezett róla. Gondolom, ehhez hozzájárult az íjászkodás, amit szintén kipróbált, csak éppen az első kísérletre úgy odabaszott magának az ideggel, hogy az alkarja egészen belekékült. Azért élvezte.

Volt aztán aurafotózás is (ez már pénzért), ami engem szintén nem izgatott, a barátom viszont megnézette magát. A nő mondott neki mindenféle okos dolgokat, amikről nekem kapásból lejött, hogy kamu, de hogy miért, azt most nem osztanám meg veletek, mert hosszú lenne.

Volt Egészséges Fejbőr koncert, de mivel úgy két héttel korábban a zenekar tagjai összevesztek, és elhatározták, hogy feloszlanak, az énekes nem jött el. Áthidalás céljából a többi tag azért fellépett, az éneket meg a közönség nyomta. Érdekes volt, többek számára pedig felháborító.

Megnéztünk egy 1792-ből származó kamaradarabot, egy vásári komédiát, amit 5 színész adott elő. Komédia volt, méghozzá igen jó. Sokat nevettem rajta, és ami külön tetszett, hogy a szerző némi bölcselkedést is elrejtett benne. Közvetlenül ezután pajzán székely meséket hallgathatott meg a — 18 év feletti — közönség, igazán autentikus előadásmódban. Ez is nagyon tetszett.

Meghallgattam egy történelmi előadást Attiláról, de mivel az előadó — hozzám hasonlóan — ha belekezd egy témába, sosem ér a végére, így szegény Attila még alig-alig hódított, amikor már le is telt az idő. Közben persze nagyon sok érdekes dologról volt szó, tehát unalmasnak semmiképpen sem lehetett nevezni.

Egy másik program egy kerekasztal beszélgetés volt Toroczkai Lászlóval (a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnökével) Zagyva Gyulával (a HVIM elnökével), Vona Gábor Jobbik-elnökkel meg valami Fradi-szurkolós főmuftival. Tanulságos volt nagyon, mivel némileg magyarázatot adott arra, hol van a rendezvényről a sok jobb-közép/mérsékelt jobboldali gondolkodású ember. Ha az MSZP vagy az SZDSZ neve elhangzik, természetes, hogy füttyorkán veszi kezdetét, de itt már a FIDESZ említése is hasonló reakciót váltott ki. Ezeknek mindenki szarszemét, tehetetlen, idegen-bérenc, stb., így nem csoda, hogy sok ember az évek során úgy döntött, ő ebből nem kér. Én is itt fogok kikötni. Más érdekességek is elhangzottak, de ezeket — külön kérésig — megtartom magamnak.

Végül ami számomra a fő attrakció, a Kormorán koncert. Ilyenkor mindig már jó előre odamegyünk, hogy az első sorban élvezhessük végig az egészet. Most is így volt, most viszont nemcsak kifelé, de középre is be volt fordítva pár hangszóró, így a koncert végére kissé zúgott a fülem (konkrétan még 48 órán át). Semmi sem lehet tökéletes, ezt most is megtapasztaltuk, mivel a hangoláskor elment az áram, így vagy 20 percet kellett tétlenül ácsorogni, amikor pedig végre a húrok közé csaptak, vagy két számon keresztül jelezgették kifelé, hogy mit kéne még átállítani. Azért jó volt, csak ez is kissé rövid. Tőlük is álljon itt egy szám:

Úgyhogy erről ennyit. Jövőre ugyanitt? Hát...nem tudom...

Tegnap megint jól felbosszantott a vezető könyvelő, ezt akartam megírni este. Ő csak minden hónap 20-áig van bent, aztán nyugtunk van tőle. Így 20-áig nem olyan jó dolgozni (még akkor sem, ha nem én vagyok éppen a célpontja), utána viszont egy fokkal tűrhetőbb. Ismét fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor most mi vagyunk a cégek könyvelői, és ő csak ellenőriz bennünket, vagy pedig ő a könyvelő, és mi csak a meghosszabbított kezei vagyunk. Mert ha előbbi, akkor azt sem ártana ismét, nyilvánosan leszögezni.

Bosszúsan nem szeretek koncentrálást igénylő munkát végezni, ezért félre is raktam az éppen megmunkált darabot, és inkább agyműködést nem igénylő dologba kezdtem, közben pedig nekiláttam a kolléganőmmel beszélgetni. A méltatlankodás közben elhangzott a számból a "ha a történelem bármely pontjára böknék, nem lenne olyan időszak, amikor ne találnék égbekiáltó igazságtalanságokat", majd a Cody's-nál már elsütött mondatomat is idéztem, miszerint "ez a világ csak akkor lenne tökéletes, ha nem létezne az ember". Szóval volt itt, történelem, politika, adózás, társadalom meg még környezetvédelem is.

Nem tudom, már miként kavarodtunk oda, de valahogy szóba kerültek a könyvek, amiket ugye papírból gyártanak, amihez viszont sok-sok fát kell kivágni. Ekkor mondta a kolléganőm, hogy "de már vannak olyan könyvek, amiket számítógépen lehet olvasni", mire én felvilágosítottam, hogy az emberek túlnyomó többsége nem szeret monitorról olvasni ilyen terjedelmű szöveget, ezért ez nem megoldás a fakivágás mérséklésére. Szeretjük kézben tartani azt a könyvet, ráadásul nem vihetjük magunkkal a számítógépet a 7-es buszra, szóval a kiadóknak egyelőre nem kell tartaniuk a csődtől (emiatt).

És ekkor jutott eszembe az ötlet, hogy lehetne olyan platformot csinálni, ami kívülről könyvszerű, belül pedig egy digitális izébigyó. Az iPhone már úgyis érzékel egy csomó dolgot (a múltkor Redblek is berakott egy videót a digitális kokóról), így akár az is megoldható lenne, hogy egy kézmozdulattal lapozz benne. Kívülről csinos kis műbőr (műanyag/gumi) borítása lehetne, hogy megvédd a viszontagságoktól (még akár csat is lehetne rajta, mint egyes noteszeken) belül pedig egy kettéosztott képernyőfelületből állna, és azt a hatást keltené, mintha egy nyitott könyvet tartanál a kezedben. A könyveket így nem papírból kéne gyártani, hanem lenne ez a bigyó, amibe egy kis cartridge-dzsel nyomathatnád be az éppen aktuális olvasnivalót (esetleg fájlként töltenéd fel egy USB-porton keresztül), így az eszközt csak egyszer kéne megvenni, és bármit olvashatnál rajta. 

Most nem jó? A behelyezhető 'kazetta' arra lenne jó, hogy a szerzői jogok és egyéb jogi cuccok védve legyenek, bár a fájlos megoldásba is lehetne védelmi eszközöket beépíteni, hogy a kiadók is pénzüknél legyenek, és kevésbé kelljen tartani az illegális terjesztéstől. Ráadásul egy csomó kényelmi funkciót lehetne beleépíteni. Lehetne benne például kifejezésekre keresni, lehetne egy menüpont a tartalomjegyzékre (amit ha megérintenél, rögtön a kívánt részre ugrana), sokkal szebb illusztrációkat lehetne belenyomatni, egy-egy mű akár több nyelven is szerepelhetne benne, ráadásul egy felolvasó-szoftverrel a vakok is használhatnák (mondjuk fülhallgatóval egy hosszabb utazáson vagy otthon).

A megvalósításának gyakorlatilag semmilyen technikai akadálya nincsen, maximum a túl sok érdek sérelme szabhat neki gátat (erdőgazdálkodás, papíripar, nyomdászat). Aki viszont megvalósítaná, idővel rengeteget kaszálhatna rajta. Én önzetlenül rendelkezésre bocsátom az ötletet, legyen ez a hozzájárulásom a Föld védelméhez.

Más.

Hallgatom a rádiót, nézem a tévét, és az aktuális eseményekkel kapcsolatban egy szörnyű gyanú fészkelte be magát kicsiny kis elmémbe. Már megint megy a szélsőségesek(nek nevezettek) provokálása. Először minden előzmény nélkül bezárják a Budaházyt, terrorcselekmény előkészületére és egyebekre hivatkozva. A következő lépésben betiltják a Magyar Gárdát, ami ráadásul szerintem elég kontraproduktív, hiszen az EP-választás eredménye és a kocsmai beszélgetések tömkelege azt támasztja alá, hogy igen sokan támogatják őket, legalábbis elviekben (hogy ez helyes vagy helytelen, az más kérdés). Jön aztán az újabb lépés, amikor a rendőrség 'nem veszi tudomásul' a ez említettek melletti szimpátiatüntetést, és oszlatással fenyeget, miután azok kijelentették, hogy akkor is demonstrálni fognak. Megint az a cél, hogy kockakövek és molotov-koktélok repkedjenek?

Csak nekem gyanús, hogy amikor megszorítások lépnek életbe, akkor mindig keletkezik valami téma, amiről az egész sajtó beszélhet (a sarcok helyett)? Csak nekem tűnik fel, hogy mindig ilyenkor jönnek a Bácsfi Dianák és a hozzá hasonlók? A hatalmon levők tökéletesen tudják, hogy a Jobbik jelenleg a 3. erő, ahogy azt is tudják, hogy például a Magyar Gárda is ezer szállal köthető hozzájuk. Muszáj ennyi embert provokálni? Ha már a Budaházyt bezárták, és kimondták a Gárda feloszlatását, miért nem lehet engedni azt a tüntetést? Lengetnék egy kicsit a zászlót, kiabálnának egy kicsit, aztán megunnák és hazamennének. Sőt, ha ennek ellenére a szólásszabadság határát átlépő tevékenység történne, esetleg rendbontás vagy bármilyen jogsértés, még mindig közbeléphetne a rendőrség, ráadásul még pozitívan is jönnének ki az egészből. Nem értem — egyelőre. 

Mindezt csak azért írtam le, mert a különféle politikai jóslataimat tartalmazó bejegyzések megírására nincs időm, és mire odáig jutok, már annyi minden változott/megtörtént, hogy értelmét veszti az egész. Holnap ráadásul korán kelek, málnát szedek, aztán meg kóma leszek, így ez megint elmaradna.

(szedés közben pedig azt fogom énekelni, hogy "Mál-nát szedek, nyomom a kezem alatt/ Nem jö-ttél el, rúgom a valagadat/ Ha nem se-gí-tesz, fogd be a pofád...").