Lady Gaga bejegyzései

Ez itt a Lady Gaga koncertjéről megírandó beszámoló helye, amit a mai napra terveztem be, de megint fennforgás van, úgyhogy holnapra csúszik.

--------------------------------------------------------------

Akkor ideje a mai legfontosabb teendők után henyélni annyit, hogy az ígért beszámolót valamilyen formában megírjam. Röviden: kurvakibaszott jó volt a koncert, de ezt egyrészt már Facebookon is jeleztem, másrészt kissé csüggesztő lenne, ha ennyivel elintézném a dolgot. Szóval jöjjön bővebben.

Bevallom, ezt az élményt valahol a Ricsinek köszönhetem, és nem csak azért, mert ő ment el a jegyeket megvenni, és ő előlegezte meg az árukat néhány napig, hanem mert ő hívta fel a figyelmemet erre a 'nőre'. Ha csak a csapból is folyó korai számait hallottam volna, és nincs mellette egy fanatikus rajongó napi szintű hírözöne, kb. oda tenném magamban Gagát, ahol a többi szőke ugribugri picsa van: a szememben egy lenne a sok közül.  Persze a számait biztosan dúdolnám, mert fülbemászóak a dallamai, de semmi több. Viszont amióta magam is elkezdtem figyelni őt, mint jelenséget, mindig csak újabb ámulatba esek, és azt is megfigyeltem, hogy nálam ez egy öngerjesztő folyamat: ahogy újra és újra megemelem a kalapom előtte, egyre jobban fanatizálódom, és ahogy fanatizálódom, egyre inkább lesem a megnyilvánulásait, és egyre pozitívabbnak látom minden tettét, egyre jobbnak érzem minden számát. Magamhoz képest ez egy rendkívül szokatlan dolog, én ugyanis nem szoktam ilyen szinten rajongani, senkiért.

Lady Gaga nem is annyira a zenéjével nyűgöz le, hiszen a legtöbb ismert száma nem sok extrát nyújt más, hasonló stílusú előadók dalaihoz képest (és most Ricsi a szívéhez kapott...), hanem a csodálatomat vívta inkább ki. 24 éves basszus, és állítható, hogy a jelenkor legsikeresebb előadója, mindezt pedig alig 2 év alatt érte el. Egyszerűen elképesztő! A Youtube-on a Bad Romance című klipje jelenleg 304 millió nézésnél tart, és egy éve sincs fenn a videó. Ez napi 833000 nézés, pedig a másik oldalról nézve már 1 éves a szám, igazán nem nevezhető újnak. Hogy lehet valaki ennyire sikeres, ha a számai nem sok extrát nyújtanak másokéhoz képest? Szerintem úgy, hogy Lady Gaga okosan és nagyrészt előre eltervezve építette fel magát. Egyrészt maga írja a dalait és élőben énekel, ami ritka, másrészt az extrém öltözéke, az elborult frizurái, egyre betegebb klipjei, harmadrészt a rajongóival való szokatlanul nagy fokú kapcsolattartása, intelligenciája, öniróniája és humora az, ami kiemeli a tucatelőadók közül. Feltűnik szinte a semmiből, és egy év múlva Elton Johnnal énekel duettet, a Királynő meg meghívja magához? Sorra, fürtökben nyeri a zenei díjakat, showkból fellépésekre, onnan más showműsorokra jár, az ujja köré csavarta a bulvármédiát és a zeneipart, és egy-egy nagyszabású celeb-összejövetelen a kiöregedett és/vagy másodvonalbeli celebek tehetnek magukkal bármit, mert Lady Gaga megjelenik legújabb öltözékében, és máris mindenki vele foglalkozik. Állítom, hogy volt már pár nímanddá vált ex-sztár, aki egy ilyen után a tükör előtt őrjöngött, hogy a nagy visszatérését ez a kis fruska hiúsította meg...de erről egy külön bejegyzést lehetne írni, de nem nekem, hiszen én laikus vagyok a páromhoz képest. Ő aztán egy 40 oldalas szakdogát is összehozna Gagából.

A lényeg, hogy nem odasodródtam a koncertre, és a nem a párom kísérője voltam, hanem magam is menni akartam, hogy ne hagyjam ki, hogy ott legyek, hogy lássam, hogy halljam. És nem bántam meg. Sajnos van egy — főleg saját magam számára — rossz tulajdonságom, hogy a nagy horderejű dolgokat nem tudom jelenidőben megélni. Ez arra ugyan jó, hogy nem esek kétségbe váratlan, súlyos események bekövetkeztekor (mert fel sem fogom a jelentőségüket), viszont az ilyen koncerteken ugyanezen okból nem nagyon vagyok ott. Persze, tisztában vagyok a helyszínnel és az előadóval, de nem jön rám a tombolhatnék, nem érzek katarzist, csak állok ott, mint egy fasz, és maximum a lábammal dobogok. Amikor meg már másnap van vagy jelen esetben a 3. nap, akkor már tombolnék, és elveszteném az eszem, örömkönnyek potyognának a szememből, de most meg már hova? Valahogy össze kellene csúsztatnom a két idősíkot, hogy egyszer végre igazán jól érezhessem magam egy ekkora koncerten.

Ettől függetlenül persze jó volt ám az egész. Az előzenekar pontosan kezdett, majd fél óra várakozás után Gaga is elkezdte a műsorát. Madonna három órás csúszása után ez kimondottan üdítő hatású volt számomra. Volt itt polgárpukkasztás, alternatív vallásfelfogás, transzvesztiták, kockás hasú, félmeztelen táncosok, lángoló zongora, 1-2 perc alatt átépített színpadok, élőben éneklés, szívhez szóló, rövid monológok, óriás színpadi szörny, szokatlan öltözetek, decibelek ezreivel bömbölő basszus, 20000 torokból egyszerre előtörő örömujjongás, közönség által (is) végigénekelt dalok, és Gaga még a koncerttel egy időben osztott MTV zenei díjakat is nálunk, Budapesten 'vehette át', különlegessé téve számunkra a turnéja ezen állomását. Mellesleg megint nyert 3 díjat... Az egymást követő számokból, a kosztümökből és a színpadon változó berendezésből egyértelmű volt, hogy mi most igazából egy kerek történetet láthattunk (és valóban), a koncert vége pedig mindentől függetlenül egy igazi tombolássá vált. A három legnagyobb szám hallatán még az én vérem is forrni kezdett, és tényleg, szinte elszabadult a pokol a tömegben. Az ilyen tömegpszichózisos megmozdulásokra a fentiek ellenére sem vagyok immúnis, és ha az egész még tartott volna egy fél órát, azt talán már én is végigvonaglom, -csápolom és -ordítom. De ez van.

A közönség egy része persze megint megérte a pénzét. Nem értem például, minek elvinni egy ilyenre 3-4 kisgyereket, akik úgysem látnak semmit az egészből (100 ezer forintért), de ez legyen az ő bajuk. Volt egy csomó látványos buzi, olyanok, akik nagyon igyekeztek Gagára hasonlítani (kólás dobozokkal vagy egy kicsinyített gitárral a hajukban, csillámba öltözve, festett villámmal az arcukon vagy egész testet borító narancssárga, szopóálarc szerű ruhában), 200 kilósan a tömegben furakodók, a tömegből kifurakodók, majd később a helyükre (érted, a helyükre...) visszamenni kívánók, sikoltozó tinipicsa galerik, és egyebek, de ők csak a várakozással teli fél órában zavartak, a koncert alatt nem.

Annyi mindent lehetne még írni, és kedvem is lenne, de mennem kell a dolgomra, ezért már csak beillesztek ide egy részletet, amit valaki a mobiljával vehetett fel.

Basszus, még most is ráz tőle a hideg, és szinte elszorul a torkom a még egyáltalán nem halványuló emléktől. Kurva jó volt ott lenni, és ha újra jön, megint ott leszek.