MP3 bejegyzései

Mielőtt elutaznék a Balaton mellé, és három napra olvasni való nélkül hagynék mindenkit, bezsúfolok ide egy bejegyzést, ami ugyan nem hinném, hogy bárkinek is hasznos tartalommal bír majd, de legalább letudom ezt is (ha már négy hónapja tervezem megírni). Reklám? Fogyasztóvédelem? Tanács? Nem is tudom, mindenesetre ha valaki MP3-as lejátszót akar venni magának, talán hallgat a szavamra, és eszerint dönt.

Persze csak ha tud még egyáltalán ilyen eszközt szerezni, hiszen amikor például én próbáltam venni egyet, már igencsak gondban voltam. Nem a bőség zavara okozott problémát, hanem a bőség hiánya, ugyanis egy Saturnban és egy Media Marktban összesen ha 5 ilyen lejátszót találtam. A többi mind MP4 meg egyéb hülyeség volt, nekem viszont olyanokra nincsen szükségem. Csak zenét hallgatni akarok, nem képeket nézegetni, nem rádióból felvenni és nem egyéb marhaságokat.

Korábban egy Thomson TMP 1262-es lejátszóm volt, ami viszont tönkre ment, így kénytelen voltam megvenni a mostani, Samsung U4 típusú bigyót, ami bár hagy némi kívánni valót maga után, mégis sokkal jobb, mint a Thomson. Miért? Lássuk ezt pár gondolatban:

— hangszínek: a Thomsonban választani lehetett a classic, treble, rock, normal és még pár hangszín közül, azonban csak a rock ért valamit, mert a többivel nagyon szarul szólt minden. A Samsungnak ilyen funkciója nincsen, de nem is hiányzik.

— anyag, forma: a Samsunggal szemben a Thomson valami könnyű műanyagból készült, ami csak részben hátrány, mivel azért én szeretem, ha a kezemben tartott dolgoknak van súlya, fogása. Az ovális formával szemben a Samsung vékony téglalap alakja sokkal praktikusabb, hiszen könnyebben bezsúfolható a nadrágzsebbe vagy máshova.

— kijelző: előbbinek amolyan monochrome, átlátszó műanyaggal borított kijelzője volt, míg utóbbinak szép, digitális kijelzője van.

— menürendszer: a legidegesítőbb az volt a Thomsonban, hogy bekapcsoláskor vagy fél percet várni kellett, amíg 'bebootolt'. A gombjai csak nehezen reagáltak az érintésre, ami külön problémát jelentett a menüben való közlekedéskor. A Samsung érintésre reagál (kissé érzékeny is), és átlátható, egyszerű menürendszere van, ráadásul egy gombnyomásra megszólal az első szám, nem kel várni.

— energia: vannak, akik szerint az elemes megoldás már ódivatú, de vitathatatlan, hogy amikor a Thomson behalt, csak benyúltam a zsebembe, kicseréltem az aksit/elemet, és már zenélhettem is tovább. A Samsung legnagyobb hátránya, hogy mivel beépített akkumulátora van, ha lemerül, legközelebb csak otthon tölthetem fel. Ráadásul néha fogja magát, és állás közben lemerül, amit persze csak akkor veszek észre, amikor már az utcán vagyok (elvégre legutóbb még szólt). Elvileg 8 órát bír egyhuzamban, de szerintem ez nem igaz.

— random: a Thomson másik idegesítő tulajdonsága, hogy nincs benne valódi random (shuffle), csak amolyan kvázi-random. Ez azt jelenti, hogy valódi véletlenszerű lejátszás helyett láncokat alkot, amikben a dalok mindig azonos sorrendben követik egymást, és maximum csak ezeket variálja. A Samsunggal ilyen probléma nincs, cserébe viszont minden bekapcsoláskor ugyanazzal a számmal indít. Persze ez egy könnyed érintéssel áthidalható.

— a Samsung további előnye, hogy az USB csatlakozó egy ügyes mozdulattal kiugrasztható, így nem kell félni a 'kupak' elvesztésétől, azon kívül egy CD-t is adnak hozzá, amin egy zenefelismerő és katalogizáló szoftver található.

Összességében tehát a Samsung győzött, méghozzá kiütéssel. Bár a modemem, a tévém, a videóm és a DVD-lejátszóm is Thomson, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezen MP3 lejátszójuk nem volt egy telitalálat.

Ha esetleg valaki ilyesmibe szertene beruházni...

Már korábban is tettem rá utalást, hogy az MP3-am néha nagyon érdekesen választ számot. Legalább 15 előadó és 100-nál is több szám van rajta, tehát igen kicsi a valószínűsége annak, hogy pont egy alkalomhoz illő számot sorsol. Az egészhez persze az is kell, hogy én ezt észrevegyem, és a fejemben összekapcsoljam, mert különben semmi jelentősége nem volna a két dolognak. Példának okáért amikor a sarki templomnál zendít rá a Personal Jesusra, az nem olyan nagy kunszt, de a mostani eset már érdekesebb. Figyelem, babonakórság következik!

Azt álmodtam az éjjel, hogy valahol a Rolcsira vártam, aki az istennek sem akart megérkezni. Közben találkoztam a hajdani legjobb barátommal, aminek nem örültem, de ez nem is tartozik ide. Este 10-kor aztán felhívtam a páromat, hogy hol van, mire ő:

- A hegyen.

- Milyen hegyen?

- Hát itt, a hegyen.

- És mit csinálsz ott?

- Azt nem mondhatom meg.

- És mikor jössz?

- Nem tudom. Van itt egy srác, aki öngyi akar lenni. (Sosem használ ilyen szavakat...)

- Jó, akkor összepakolom a holmidat.

Magyarul kidobtam. Reggel ezt el is meséltem neki (marha boldog volt), majd amikor kiléptem a kapun, a zeneeszközöm ezt a számot sorsolta:

Most akkor szakítani fogunk?