MSZP bejegyzései

2006. szeptemberében egy vagy több motoros futár egy politikailag rendkívül izgalmas csomagot hordott szét több televízióadó székházához. A feladó ismeretlen, a futár(ok) neve szintén, ahogy az esetleges futárcég kiléte sem tudható, már amennyiben az egész hivatalos úton zajlott egyáltalán. Az adók természetesen kapva kaptak az alkalmon, és azonnal elkezdték műsorba adni Magyarország akkori miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek a párttársai körében pár hónappal korábban előadott, zárt körű beszédét, pontosabban annak részleteit. Ha némelyik esetleg hezitált volna, akkor sem volt sok választása, hiszen a címzettek között a HírTV is szerepelt, az pedig tudható volt, hogy ők egy percet sem fognak vesztegetni, és a szokásos műsorrendet felborítva, rendkívüli hírek keretében fogják a citált részeket közre adni.

Az ominózus beszéd ismeretes, a legjellegzetesebb mondatait álmunkból felébredve is idézni tudnánk. Megtudhattuk, hogy a kormány tagjai (a miniszterelnökkel az élen) szándékosan hazudtak, manipulálták a közvéleményt, össze-vissza trükköztek, hogy a szar gazdasági adatokat kozmetikázni tudják, nem csináltak semmit a ciklusukban és az ország mellesleg 'kurva'. Ezen okkal döbbent meg és háborodott fel minden jóérzésű választópolgár, és többen (köztük én is) azonnal a parlament elé sietett tiltakozni és a részleteket megtudni. Mivel a miniszterelnök - bármely nyugati demokráciában bevett szokással ellentétben - egyáltalán nem szándékozott azonnali hatállyal lemondani, a tiltakozók száma a következő napon megsokszorozódott, majd a szélsőjobboldali Toroczkai László közreműködésével sikerült elérni, hogy a spontán tiltakozás rombolásba menjen át. Az ezt követő napokon a szélsőséges elemek és a rendfenntartók napról napra komikusabb, de egyre pusztítóbb harcba bocsátkoztak egymással, 2006. október 23-án pedig a rendőrség az újkori demokrácia legerkölcstelenebb és legvisszataszítóbb módján rontott bele a legnagyobb ellenzéki párt ünnepi megemlékezésébe. Azt hiszem, mindezt a történelemkönyvek is tanítani fogják, hiszen olyan erejű változások indultak el a közvéleményben és az országban, amik még hosszú ideig kihatással lesznek a közéletre. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ez a lényeg.

Az őszödi beszéd után a miniszterelnök és köre (továbbra sem fontolva meg a távozás kínálkozó lehetőségét) minden erejével azon volt, hogy az elhangzottakat pozitív színben tüntesse fel vagy legalább kisebbítse. Azt mondták, hogy ezek kiragadott részek, és ennek bizonyítására még ki is adták a komplett beszédet, ami a mai napig megvásárolható az MSZP rendezvényein. Azt is mondták, hogy Gyurcsány egy politikai hős, egy igazi államférfi, aki végre szakított az elmúlt 16 év rossz szokásaival, és végre a nagy nyilvánosság előtt vallotta be, hogy hazudott, DE ezzel megteremtette az őszinte politikai jövő alapjait. Mindenki tudja, hogy a politikusok hazudnak, de ő most végre szakít ezzel a hagyománnyal. A másik oldalon például ott van Orbán Viktor, aki a Sváby Andrással készült TV2-s beszélgetésben azt 'hazudta', hogy sosem hazudott (ami kérdésre természetesen nem volt más válasz adható, és ezt ők is tudták). Ezt a fórumozók a mai napig imádják hajtogatni. Gyurcsány persze nem "bevallotta", hanem lebukott, hiszen a felvétel kiszivárgott, nem önként hozták nyilvánosságra, ennek ellenére a párt kijelentette, hogy nem keresik a kiszivárogtatót. Hogy is keresnék, hiszen az nem bűnös, aki ekkora jóságot tett az országgal, különben sem kíváncsiak rá, meg aztán rossz vért is szülne a gyanúsítgatás a párton belül. Ez egy 'igazságbeszéd' volt, és mostantól minden szép és jó lesz, mert új világ van. A másik verzió szerint (merthogy kellett az is) ők egytől egyig összetartó szocialisták, következésképp egyikük sem lehetett a kiszivárogtató, sokkal inkább a FIDESZ áll a háttérben, aki árnyék-titkosszolgálatának segítségével lehallgatta őket. 'Találtak' is egy ilyet, tönkre is tették, Szilvásy, Dávid Ibolya és Herényi pedig most a vádlottak padján ül, nagyon helyesen.

Gondolom, mindezt ők sem hitték el, és az első pillanattól kezdve pontosan tudták, hogy itt nemcsak Gyurcsány, de az egész párt és kormány karrierjének vége, amit egy jól irányzott miniszterelnök-csere sem tudott megmásítani. Szépen is nézne ki az ország, ha mindennek nem lett volna következménye...

És akkor eljutottunk napjainkig. A menetrend szerinti ünnepi gyújtogatások véget értek, a FIDESZ jóval a papírforma felett nyerte a választásokat, a szocialisták támogatottsága pedig egy évnyi fasisztázás és diktatúrázás után sem nőtt egy jottányit sem, elkezdtek tehát pangani. Gyurcsány egy ideig elvonult, hogy erőt gyűjtsön, és most úgy döntött, hogy Orbán Viktort a saját pártjának szétverése után lesz képes csak legyőzni, neki is látott tehát ezen — általam rendkívül nemesnek tekintett — cél megvalósításának. Ez persze az áldozatoknak marhára nem tetszik, így elindult az oda-vissza vádaskodás és mocskolódás, aminek egyik közelmúltbeli mozzanata szépszavú Szanyi Tibor azon kijelentése volt, miszerint az őszödi beszédet maga Gyurcsány szivárogtatta ki, politikai haszonszerzés céljából. A jobboldalon ezt már évekkel korábban is megírták, egyben Gerő Ernőnek a forradalom kirobbanásához vezető beszédjével párhuzamba állítva (és valljuk be, az eseményekben is volt némi hasonlóság), úgyhogy Szanyi most sem találta fel a spanyolviaszt. Fletó erre visszaválaszolt, hogy a "Tibor téved", mert nem ő volt, viszont sejti, hogy melyik három szoci közül lehetett valamelyik, amit meg is írt egy levélben, és azt elküldte a szocialisták jelenlegi elnökének. Mesterházy Attila (ex-Athos) erre kiállt a kamerák elé, és egy röpke, technikai levélbontás után az egészet ledarálta olvasatlanul, majd felszólította a jelenlegi belügyminisztert, hogy az rögvest hozza nyilvánosságra, amit a titkosszolgálat eddig kiderített az ügyről, továbbpasszolva ezzel a labdát a kormányoldalnak. Ott viszont pályán kívülre rúgták a lasztit, és közölték, hogy elmúltak azok az idők, amikor a titkosszolgálatokat belpolitikai célokra használják.

A folytatásból talán megtudhatjuk, hogy:

- ha akkor ez a beszéd oly nemes és előremutató volt, ami csupa jóságot tett az országnak, Gyurcsányt pedig az államférfiak sorába emelte, akkor most miért kell egymásra mutogatni, és úgy tenni, mintha valami bűnöst kéne nyakon csípni?

- ha anno azt mondták, nem érdekli őket a kiszivárogtató léte, akkor most mégis miért kutatnak utána? Kutatnak egyáltalán utána? Vagy csak azért megy ez a passzolgatás, mert pontosan tudják, hogy ki volt (nem Gyurcsány), de nem akarják megmondani?

- ha volt 5 évük a - most már - bűnöst felderíteni, miért nem éltek a lehetőséggel? Miért most kell a titkosszolgálatokat felszólítani a nyomozásra vagy a megszerzett információk közzétételére, amikor nekik aztán igazán nem kellett a szomszédba menni a politikai jellegű megbízások/utasítások tekintetében?

- miért hazudja Szanyi Tibor a HírTV beszélgetős műsorában, hogy a párton belül minden a legnagyobb rendben, csak könnyed vitáik vannak (mert ők az egyetlen párt Magyarországon, ahol vita van egymás közt is, bezzeg a FIDESZ-nél aki ellenkezni mer, az röpül is a pártból)?

- meddig szórakozhatunk jókat ezen a vergődésen, és mikor kisgazdásodnak el teljesen és végleg?

Más kérdések is felmerültek bennem, de most indulnom kell a maratoni blogtalira. Azért továbbra is figyelem a híreket, hiszen egy ilyen izgalmas eseménysor egyetlen epizódjáról sem érdemes lemaradni. Folytatása következik.

Ezt a bejegyzést az everyday_normalguy, Assam és köztem folyó komment-vita ihlette, ami pár bejegyzéssel hátrább olvasható, a rádiós bejegyzés után. Ennyire összetett téma esetén mindig szabadkozni szoktam, hogy egy blog túl kevés tered ad az alapos kifejtésre, és ezt annak ellenére fenntartom, hogy ezennel egy kicsit mégis nagyobb tered engedek neki (amennyiben nem kommentről, hanem bejegyzésről van szó). Az a hév elmúlt, amivel szombaton hajnali 4-kor írtam volna meg a véleményem, de mivel megígértem itt-ott, hogy készítek egy bejegyzést a témában, mégis kénytelen vagyok visszazökkenni a rendszerváltó hangulatba.

1. kérdés: Volt-e rendszerváltás?

A címben összevontam a rendszerváltás és rendszerváltozás kifejezéseket, mivel a téma szempontjából mindegy, melyiket használjuk. A kettő között annyi hangzásbeli különbség van, hogy előbbi egy pillanatszerű, aktív közreműködést igénylő tettet sugall, utóbbi pedig egy folyamatszerű, spontán változást. Igaz, ebben is lehetne merülni kissé, ha azt firtatnánk, hogy ez az egész egyszerűen csak úgy esett, szinte magától, mi meg örültünk, és alkalmazkodtunk, avagy felülről vezérelt, előre eltervezett történelmi cselekedet volt, ahol mindenkinek megvolt a kiosztott szerepe. A magam részéről az utóbbi felé hajlok, hiszen sok hozzáértő vitatja azt is, hogy Reagan elnöknek vagy Gorbachovnak volt-e kezdeményező/megkerülhetetlen szerepe a folyamatban, és azt is egyre gyakrabban halljuk, hogy az a bizonyos Vasfüggöny-bontás és Páneurópai piknik sem mehetett volna előzetes rábólintás nélkül. Ugyanígy hajlok a Rózsadombi paktum megköttetésének hitére is, és nem azért, mert többen mondják, hogy valóban volt ilyen aktus, mint ahányan tagadják, hanem mert az idő alátámasztotta annak (feltételezett) tartalmát. Pont mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei esetében.

1. válasz: természetesen volt, ha a külsőségeket nézzük, hiszen Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság lettünk (gyk.:1989.10.23-án), egyjelöltes látszatválasztás helyett országgyűlési választásokat tartunk, plurális parlamenti demokráciában élünk, a tervgazdaságot felváltotta a szabadversenyes kapitalizmus, kialakultak a demokratikus államberendezkedés alapvető intézményei, szétváltak a hatalmi ágak, szólásszabadság van, nyugodtan átléphetjük a határt, satöbbi, satöbbi. Ha ezt a választ fogadnám el helyesnek, itt véget is érne a bejegyzésem, azonban az én véleményem egy kicsit más alapokon nyugszik.

2. kérdés: Először is újrakonstruálom a kérdést magát, méghozzá azért, mert nem pusztán politológiai kategóriaként tekintek erre az egészre, hanem valamiféle morális alapokon nyugvó politiszociohistorita nézőpont szerint, azaz sok egyéb nézőpontot figyelembe véve. Ha csak a lecsupaszított rendszerváltást magát nézem, akkor én sem válaszolhatok máshogy, és józan ember semmiképpen sem, hiszen ez tény. De ha pontosítom a kérdést, és azt kérdezem, hogy "volt-e valódi rendszerváltás?", már közelebb kerülünk a hasonló kérdéseket megfogalmazók megértéséhez, és akkor a 'valódi' jelenti azt a különbséget, ami a mögöttes tartalmak firtatását foglalja magában. Elvégre nemcsak én válaszolom erre, hogy nem, hanem neves közéleti személyiségek, politológusok, egyetemi tanárok, és most már a FIDESZ vezetése is.

Ehhez annyi megjegyzést, hogy visszautasítom a vádat, miszerint én azért állítok ilyesmit, mert a FIDESZ politikai haszonszerzés céljával hangoztatott szólamait szajkózom elvtelenül, mivel én már 10 éve ezt pofázom, míg ők csak pár hónapja. Egészen egyszerűen ők eddig valóban elhitték, hogy volt rendszerváltozás. Voltak ugyan bátortalan hangok, voltak, akik megfogalmazták ellenvéleményüket, de azokat vagy lehurrogták, vagy tudomást sem vettek róluk. A baloldal szemszögéből ez teljesen indokolt, hiszen politikai érdekük is ezt diktálja, a jobbosoknak azonban a rendszerváltás meg nem történtének feltételezése együtt járt volna saját érdemeik, és 20 évnyi tevékenységük eredményeinek lenullázódásával. Ezt így nehéz interiorizálni, hiszen nehéz kimondani, tudatosítani, hogy "én edig azt hittem, tettem valamit, közben meg nem is, ugyanott tartunk, mint 20 éve, csak máshogy hívjuk". Az egész valahol ott kezdődött, amikor rájöttek (és kimondták), hogy "ha nem lett volna rendszerváltozás, Magyarország miniszterelnökét akkor is Gyurcsány Ferencnek hívnák".

2a. válasz: ilyen értelemben nem volt.

Nem volt, mégpedig azért, mert azon túl, hogy a demokratikus intézményrendszerünk csak egy üres váz, nem volt tabula rasa, és ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás előtti struktúrák átmenthették magukat a rendszerváltás utáni időszakra (napjainkra), és arra nagyon komoly hatással vannak még most is. Gondoljuk csak el, van egy politikai hatalom, ami emberekből áll, ezek az emberek pedig az ország (szinte) teljhatalmú urai. Míg a nép vegetál, ők dőzsölnek, de mivel a gazdasági és világpolitikai folyamatok előrevetítik a rendszer összeomlását, máris előre menekülnek. Új gazdasági mechanizmus, Glasznoszty, Peresztrojka, hogy fékezzék az összeomlást, majd amikor már nem megy, bejelentik, hogy vége. A történelemkutatás egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ők maguk mindenki más előtt pontosan tudták, hogy mi következik, és alaposan felkészültek rá. Magyarországon egyrészt a spontán privatizációnak nevezett folyamatban potom pénzért, mindenki más előtt foglalták el a legfontosabb gazdasági pozíciókat (és lényegítették át a közvagyont magántulajdonná), másrészt azt a látszatot keltették, mintha maguk is aktív részesei lennének saját kizárólagos hatalmuk megszüntetésének (Ellenzéki Kerekasztal, márc.15., FIDESZ, MDF, stb. engedélyezése).

Tegyünk itt egy kis kitérőt. Manapság sokan kérdőjelezik meg magát a diktatúrát is, avagy csak mentegetik azt ("nem volt az olyan szigorú", "legvidámabb barakk", "Kádár alatt jobb volt", stb.), ami számomra nemcsak elfogadhatatlan, hanem felháborító is. Ezt ugyanúgy nem menthetjük fel, mint a III. Birodalmat (és annak működtetőit) vagy bármely másik már megdőlt vagy máig is létező diktatúrát. Gyerekek, a politikai riválisok kiirtása, bebörtönzése, az akasztások, koncepciós perek, Gulág, Recsk, Hortobágy, ÁVO és ÁVH, Andrássy út 60., kuláklista, szabotázs-vád, csengőfrász, padláslesöprések, beszolgáltatási kötelezettség, határzár és a többi mi a franc volt? Hogy lehet ezeket figyelmen kívül hagyni? Vannak olyan érvek is, hogy "jó, de az csak a Rákosi alatt volt, a Kádár már egészen más", de erre is van pár válaszom. 1. 1961-ben még akasztottak '56 okán, azt' hol volt már akkor a Rákosi?, 2. ez az érvelés kifelejti, hogy közben nem volt hatalomváltás, azaz Kádár és a többiek Rákosi és a többiek művét vitték tovább, egyenes ágon. Nem mondható, hogy "a fiad az nem te vagy, tehát semmi közötök egymáshoz". 3. a rendszer a diktatórikus hatalomgyakorlási modell összes tudományosan megfogalmazott kritériumának megfelelt, 4. ha a gyilkos momentumokat kiszedjük (arra hivatkozva, hogy azok csak egy rövid ideig léteztek), ami visszamarad, az is minden tekintetben sérti a demokráciákban elfogadott demokratikus-, emberi- és polgári szabadságjogokat. Ergo: diktatúra volt.

De térjünk vissza az eredeti vonalra. Tehát a diktatúra működtetői és kiszolgálói már előre elfoglalták a gazdasági pozíciókat, aztán a politikában is ügyesen a víz felett maradtak, és megoldották, hogy megússzák a felelősségre vonást. Az MSZMP-ből MSZP lett, megtartotta kapcsolatrendszerét (egymással és például a szakszervezetekkel), pártvagyonát és politikusainak egy részét (Kovács, Kósáné, Lendvay, Csehák, Szekeres, Horn, Gál Zoltán, stb.), és miközben ezekkel a saját- és háttértőkékkel felvértezve felvette a demokratikus álarcot, kijelentette, hogy új világ van, tessék érvényesülni. Kolosi Tamás (aki nem vádolható jobboldali elfogultsággal) A terhes babapiskóta c. könyvében olvashatjuk, hogy az MSZP az MSZMP első vonalbeli politikusait eltüntette a színről (nyugdíjazta őket), míg mások a gazdaságba menekültek, és csak nemrég tértek vissza a politikába (Medgyessy, Bajnai, Kiss Péter, Gyurcsány, stb.). Azt már én mondom, hogy egy harmadik garnitúra pálfordulást hajtott végre, és szétrajzott az újonnan alakult pártokba, szervezetekbe, vagy azokba beépülve belülről bomlasztott. Ez utóbbira számtalan példát szolgáltat az azóta széthullott pártok története (MDF, FKgP, KDNP, MIÉP).

A rendszerváltás után azt láttuk, hogy az egyik oldalon ott van egy hatalmas gazdasági vagyon, értelmiségi kör, számtalan — hajdan — ál-civil szervezet, politikusi gyakorlat, kapcsolati tőke, a másikon pedig a nagy semmi. Még kapcsolati tőkéről sem beszélhetünk, hiszen a diktatúrában a vertikális emberi kapcsolatokat totálisan megsemmisítették, és családi-baráti szintig silányították vissza, és még a fordulat előtti évekből is van olyan írás, amiben Gyurcsány Ferenc az éledező FIDESZ politikai eszközökkel való megsemmisítésének kívánatosságáról értekezik (mint KISZ-es vezető). Az első kormánynak éppen mindez lett a veszte: az összeomlást okozó, és közben kimazsolázott gazdaság brutális működésképtelensége, nem megfelelő szakembergárda, bizalmatlanság és iszonyú ellenszél a sajtóból, amihez még hozzájött az állampolgárok csalódása is az új rendben.

A rendszerváltás aktusa félbetört azáltal, hogy az aktus előttről a diktatúra lényege ballasztként zuhant át a rendszerváltás utánra. Úgy dördült el a startpisztoly, hogy azt eleve a volt rendszer felső rétege sütötte el, ráadásul hatalmas egérúttal. Sándor György humorista fogalmazta meg ezt nagyon frappánsan még anno: "Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Én biciklivel megyek...".

Lényegében ez a máig fennálló állapot mondatja egyre növekvő tömegekkel (köztük velem), hogy nem volt valódi rendszerváltozás, és ez az oka a kezdetektől meglévő ún. törzsi háborúnak. Ez utóbbi kifejezés az ország kettéosztottságának egyik megnevezése, ami — sokak véleményével ellentétben — nem egy-egy politikus szándékos vagy elfuserált kijelentésének következménye, hanem egészen 1989-ig nyúlik vissza. A két törzs egyike a volt diktatúra haszonélvezőiből áll, és azokból, akik annak idején úgymond felül voltak, jól éltek (plusz a leszármazottak), utóbbi pedig azokból, akik alul maradtak, és a felelősségre vonás elmaradását arculcsapásként élték meg. Az egyik oldal tagjai korábban a Szovjetunió seggét nyalták, majd Amerikáét (később ezzel párhuzamosan az EU-ét), ugyanezek korábban a kollektivizmust hirdették, majd a magántulajdon szentségét (és miközben a korábbi magántulajdont elzabrálták, 40 évvel később ugyanazt a vagyont a saját magántulajdonukká tették), a másik oldalon állók pedig az általuk is kivívott demokratikus rendhez való ragaszkodás miatt tehetetlenül tárták szét a karjaikat, ugyanakkor növekvő dühvel szemlélték az égbekiáltó igazságtalanságot. A két tábor mellett, ezen törésvonal mentén épül fel minden társadalmi mező, a gazdaság, a média, a civil szerveződések, minden. Ezért nincs összefogás sem, hiszen az egyik oldal — szerintem — jogosan mondja, hogy "Azokkal fogjak össze, akik megölték apámat, akik eltiltottak az egyetemtől, akik elvették a földjeinket? Tegyek úgy, mintha mi sem történt volna?".

Összességében: azt hiszem Dsida Jenő Epilógus című versét a Beatrice tökéletesen értelmezte át a rendszerváltás utáni időre, és erre a mai napig tömegek által érzett jelenségre (amihez persze hozzá jön a kapitalista berendezkedésre való átállást kísérő kiábrándultság):

Nagy árat fizettünk érted szabadság.
Drágább lett a lánc.
A forradalom rajtunk nem segít, vége már.
Elmaradt a nagy ünnep.
Hé mama! Azt ígérted, hogy jobb lesz majd,
ha jól és sokat dolgozunk.
De az idő nem dolgozik nekünk, csak megöregít.

2b. válasz: persze van az is, méghozzá semmivel sem rövidebb, mint az eddigiek, úgyhogy az majd a következő részben. Ebben majd sorra veszem a demokratikus intézményrendszer virtuális és valós voltát , valamint egyéb dimenziók mentén firtatom a kialakult új berendezkedést.  

Kultúrmisszió teljesítése következik, mivel szívemen viselem az átlag (blogolvasó) állampolgárok felvilágosításának ügyét. Ha ugyanis a hozzám hasonló lelkes népművelők nem törődnének az átlag (blogovasó) állampolgárok tájékoztatásával, azok még a végén beszopnák a tévében, rádióban elhangzó ordas hazugságokat holmi adócsökkentésekről meg reformokról. Nagy, villogó felkiáltójelekkel hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy ez HAZUGSÁG (persze megszoktuk, de azért nem árt újra és újra figyelmeztetni). Sokkal több adót fizetünk már most, mint amennyivel 'több marad a zsebünkben', de lássuk, miként is.

Néhány dolgot még leszögeznék elöljáróban:

1. A mostani bejegyzés baromi hosszú lesz, de igyekszem úgy tagolni, hogy ha valakinek nincs lelkiereje egy nekifutásra végigrágni, később összezavarodás nélkül folytathassa ott, ahol félbehagyta .

2. A bejegyzés nem könyvelőknek szól, hanem laikusoknak. Ez jelenti egyrészt azt, hogy elöljáróban mindig megmagyarázom, miről van szó, és nem megyek bele a szokásostól eltérő esetek taglalásába, másrészt pedig azt, hogy az egyszerűsítésnek áldozatul esik majd a szakmaiság. Például a járulékokat is adóknak fogom emlegetni, mivel az átlagembert úgysem érdekli, milyen néven fizettetnek vele egy halom pénzt.

3. Egy kicsit én is össze vagyok kavarodva a változásokkal kapcsolatban, mivel alkalmasint egyszerre kell tudnom a tavalyi jogszabályokat, a tárgyévi jogszabályokat, a július 1-i változásokat, a 2010. januárjában életbe lépő változásokat, valamint azt az ötletbörzét, ami a csapból is folyik (de minek). Utóbbit persze nem kellene tudni, hiszen a 90%-uk csak a közvélemény szondázására szolgál, egyébként pedig valami elborult agyú barom agyszüleményei, de vitathatatlanul bekavarnak az elmémbe. Mindez a lényegen nem változtat, mivel jelen bejegyzésnek egyébként sem a szakmai továbbképzés a lényege, hanem csak a nagy vonalakban történő homályoszlatás, ezért mindegy, hogy a szar már most szar, vagy csak holnap lépünk bele.

Személyi jövedelemadó (SZJA)

A dolgozó embereket ez érinti leginkább, ugyebár (meg persze az ÁFA, de azt majd később). Az SZJA úgy nézett ki eddig, hogy 1,7M forintig 18%-ot vontak, afölött 36%-ot. Július 1-től ez úgy módosult, hogy az 1,7M 1,9M-ra változott, ergo a legtöbb ember ebből SEMMIT nem fog érzékelni, legalábbis azok nem, akik havi fizetése 141667 Ft alatt van, itt ugyanis változatlanok az állapotok. A haveri híradókból megtudhattuk, hogy a változás egy átlagos családnak havi több tízezer forint megtakarítást jelent, de számoljunk csak utána! Lényegében annyi történt, hogy 200000 forintnyi jövedelem a 36-osból a 18%-os kulcsba került át, tehát (200000*0,18/12) Ft-ot spórol meg havonta az, aki legalább 1,9M forintot keres éves szinten. Az átlagos család pedig 2 keresőt jelent, tehát havi 2*3000 Ft, ami marad. De marad! — mondhatják a hozzám képest ellenkező irányba elfogultak, és igazuk is van. Majd mindjárt tovább megyünk, és akkor már nem lesz.

De maradjunk még egy kicsit a jövedelemadónál, mivel jövőre egy fokkal brutálisabb lesz a változás. 5 millió forintig 17% lesz a kulcs, afelett pedig 32%, azonban az adó alapja nem a bruttó bér, hanem az úgynevezett szuperbruttósított (micsoda hülyeség ez...) adóalap lesz, azaz a rendes bérhez hozzá kell majd csapni a munkáltató által fizetendő járulékokat is, és az így kapott alap után kell fizetni a jövedelemadót. Nem tudom, világos-e: ezentúl nem pusztán az általad keresett bér után kell jövedelemadót fizetned, de még egy általad eleve meg sem kapott összeg után is, amit ráadásul ponthogy szintén adóként fizet meg valaki. Ha a törvényhozók a dollárjeleken felül látnak még mást is, és van valami ideológia is az ilyen változások mögött, akkor itt maximum annyit tudnék elképzelni, hogy azért kell az adót is megadóztatni, mert a munkáltató által fizetett járulékok valahol elvileg téged illetnek. A nyugdíjbiztosítás majd a te nyugdíjadat biztosítja, ugyanígy az egészségbiztosítás is neked lesz hasznos, ha megbetegszel. Ha viszont ez így van, az is nyakatekert, mivel ezekkel az összegekkel nem rendelkezhetsz szabadon, nem is jövedelmek, hiszen sosem kapsz meg belőlük egy forintot sem, és ha holnap feldobod a talpad, végképp nem látsz viszont egy fillért sem, semmilyen címen, és — a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal ellentétben — ezek nem is örökölhetők.

Mondanom sem kell, hogy "a havi több tízezer spórolás" jövőre sem lesz igaz. Aki például 100 ezer forintot keres, az — csak az SZJA-kulcs változása miatt — 1000 Ft-tal lesz beljebb, de ha ezt a szuperbruttós izét is hozzákombináljuk (valamint az adójóváírást is belevesszük), akkor 470 FT-tal több fizetést visz haza. Kezdődhet a dőzsi! Igaz, ahogy feljebb megyünk a jövedelmi létrán, egyre jobb a helyzet. Míg az összes adózó 40%-a valójában több adót fog fizetni ezen a címen, mint eddig, addig a legmagasabb jövedelműek határozottan jól járnak, tekintve, hogy a magánszemélyek különadóját is eltörölte a szocialista kormány. Magyarul az átlagember szopni fog, a legmagasabb jövedelműek zsebében viszont még több marad. De ne is ragozzuk tovább az SZJA-t, lépjünk tovább! (Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel.)

Általános forgalmi adó (ÁFA)

Nos, most, hogy megkaptuk a fizetésünket, ideje elkölteni, viszont bármit is veszünk, azon bizony ÁFA van, ami pedig éppen most emelkedett igen vaskosan.

Ugorjunk vissza az időben 10 évet (egyrészt az kerek, másrészt akkor még a jelenlegi hatalom előttről beszélhetünk). Az Orbán-kormány idején 3 adókulcs létezett: 25%, 12% és 0%. Mondhatnánk, hogy na persze, mit rinyálunk, amikor volt már 25%-os kulcs, és most csak — néhány évnyi kedvezményes vásárlás után — újra a kiindulópontnál vagyunk. Csakhogy 2002-ig, a dolog úgy nézett ki, hogy a kedvezményes adókulcs (12%) alá tartozott az összes alapvető élelmiszer, a közüzemi díjak, a fuvardíj, az ásványvíz és jó pár szolgáltatás (például temetkezés) is. Jött aztán a D-209 és kormánya, ami először sutyiban átpakolgatta az ásványvizet és a fuvardíjat a 25%-os kulcs alá, majd apránként a közüzemi díjakat is, míg végül adócsökkentés címén a 12%-os kulcsot 15-re emelte, kis idővel később pedig el is törölte azt, és egységesen 20% ÁFÁ-t vezetett be. Ez már Gyurcsány regnálása idejére esett. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az átlagember fogyasztását nagyobbrészt az élelmiszer és a rezsi teszi ki, ami ebben az időszakban először a fuvardíjak 8%-os emelkedése miatt növekedett, majd még 3, később pedig újabb 5%-kal drágult. Ilyen értelemben a +5/-5%-os ÁFA változás inkább okozott életminőség romlást, mint javulást... normál esetben. Bár a ballib média nem győzte a győzelmi jelentéseket harsogni, a szkeptikusok már előre megmondták, hogy miközben az élelmiszerárak természetesen nőni fognak, a csökkentéssel érintett termékek árából a kereskedő zsebre fogja vágni a különbözetet, azaz nem fogja a vevők számára visszajuttatni. Gyurcsány erre bejelentette, hogy 'ÁFA-kommandót' fognak létrehozni, aminek az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja, az adott üzletben érvényesítik-e az ÁFA-csökkentést vagy lenyelik. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy egyrészt komplett idiótaság, másrészt létre sem jött, harmadrészt pedig tökéletes képet ad a szocialisták demokrácia-felfogásáról, tekintve, hogy szabad országban a kereskedők maguk határozzák meg az áraikat (a jövedéki termékek egy részét leszámítva). Ennélfogva az üzletek valóban lenyelték ezt az összeget, amelyik pedig úgy tett, mintha valóban csökkentené az árait, az mindössze akciónak tüntette fel a dolgot, és később szépen ő is beállt a sorba.

Ott tartunk tehát, hogy például egy csomag rizs 2002. óta csak az ÁFA-emelések miatt 10%-kal kerül többe (és akkor ebben sem a válság, sem az infláció, sem a devizaárfolyamok változása nincsen benne), és erre jön még a mostani 5%-os növekedés. Igaz, bizonyos élelmiszerek a 18%-os kulcsba kerülnek (csak éppen senki nem tudja, melyikek...de ez egy másik történet, ami a dilettantizmusról szól), azaz egy 120 Ft-os valami mostantól 118 Ft-ba kerül, ha nem számítjuk bele, hogy a 118 Ft-os valami fuvardíja viszont 5%-kal emelkedett, amit a kereskedő nyilván nem fog lenyelni. Tehát az "olcsóbb lesz/lett a tej" jellegű kijelentések már megint ordas hazugságok. (Összegezve: a szocialista kormány 7 év alatt +13% adót pakolt az élelmiszerek java részére.)

Még néhány dolog:

- míg SZJA csak annak van, akinek jövedelme is van, addig ÁFÁ-t mindenki fizet, aki egyetlen zsömlét is megvesz, így összességében nem marad több pénz az embereknél, sőt. A másik, hogy miközben az átlagjövedelemmel rendelkezők 1%-kal több pénzt költhetnek el, addig az összes jövedelemből 5%-kal kevesebb árut vehetnek meg, azaz 4%-kal rosszabbul járt mindenki.

- nemcsak ÁFA, de jövedéki adó emelés is volt a nyár elején, ami pedig egy ÁFA-alapot képező adó. Ez azt jelenti, hogy a kávé, alkohol és az üzemanyagok hatványozottan drágultak. Újabb érv a leszokás és a bicikli mellett.

- az egyéntől levont SZJA egy részét azok az önkormányzatok kapják meg, ahol az adott egyén lakik. Ezzel a változtatással (SZJA csökkentgetés) a túlnyomó többségében ellenzéki vezetésű településeket hozzák még szarabb helyzetbe, főleg, mivel az önkormányzatoknak is az 5 százalékponttal emelt árú szolgáltatásokat kell megfizetniük. Kettős prés, gratula. (Az — emelt — ÁFA egy része viszont az EU kasszájába vándorol...)

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az EVA azon kevés újítás/változás közé tartozik, ami valóban előre mutató és pozitív hatású volt (következésképp évek óta meg akarják szüntetni).

Normál esetben egy vállalkozás a bevételei után megfizeti ugyebár az ÁFÁ-t, a nyeresége után fizet 16% társasági adót és 4% különadót, majd az így kapott adózás utáni eredményt felveheti osztalékként, amit ha megtesz, ismét csak 25% forrásadót kell fizetnie. 125 Ft bevételből tehát 65 Ft-ot fizet az államnak, ha mondjuk csak bevétele van ( tehát szélsőséges esetben). Ilyen azonban csak ritkán fordul elő, mivel minden vállalkozásnak vannak bejövő számlái, amik ÁFA-tartalma levonható a fizetendőből, és az adózás előtti eredményt is csökkentik a különféle költségek. Csakhogy nagyon sok olyan vállalkozó, vállalkozás létezik, aminek a bevételeihez képest szinte semmi költsége nincs. Amíg egy kereskedőnek árubeszerzése, egy iparosnak anyagköltsége van, addig egy oktatást vagy tanácsadást végző gazdasági szereplőnek maximum néhány ív papír meg egy bélyegző az, amit le tud vonni a bevételeiből, ergo közel a fenti adómértéket kell leperkálnia. És ami a legtragikusabb az, hogy az ilyen vállalkozások zöme kényszervállalkozó, aki számlára kapja a fizetését, így viszont abból szinte semmi nem marad.

Korábban ebben a helyzetben csak csalással lehetett túlélni: fiktív számlák vétele, hogy cca. 65% helyett csak 10-15 ugorjon a levesbe, meg minden szir-szar elszámolása, aztán lapítás az elévülési idő végéig. És akkor jött az EVA, ami kezdetben 15 (+1) %-os adómértékkel váltotta ki az ÁFÁ-t, a nyereségadót, az osztalékadót és a cégautóadót, cserébe viszont az EVA szerint adózó semmilyen költséget nem számolhat el, és alanyává is csak szigorú szabályok betartásával válhat (pl. 0 adótartozás, max. 25M Ft bevétel, stb.). Talán mondható, hogy igazságtalanság volt a bevezetése a többi vállalkozóval szemben, de én azt mondom, hogy az áldatlan állapotokat ez jelentősen mérsékelte, az adózási morált pedig nagyon feljavította. Ha magamból indulok ki, én az utolsó EVA-alanyiság előtti évemhez képest 100x (százszor!) annyi adót fizetek be éves szinten, és szerintem én nem vagyok egy extrém példa. Az EVÁ-val mindenki jól járt, ide értve az államot is, hiszen végtére is sokkal több adót szedett be, mint a bevezetése előtt, az alanyok többet költhettek (a saját fizetésükből), a többiek pedig rosszul semmiképpen sem jártak. Az EVA a jó példa arra, hogy az adócsökkentés (egy bizonyos fokig) az állam javára válik...és arra, miként oldja meg a szocialista vezetés a tömegesen előforduló törvénytelenségeket: elismeri őket, és erre az EVA csak egy példa. A többit nem rángatom ide.

Sikertörténetről beszélhetünk tehát, ami ennélfogva igen hányattatott sorsot is élt meg, hiszen nemcsak az EU akarta kikezdeni, de a korábbi főnökét hátba szúró Gyurcsány erre is rádobatott 10 százalékpontnyi emelést, most pedig a libás utód kormánya emel újabb 5 százalékpontot (az ÁFA emelésére hivatkozva). Ezzel alig pár év alatt éppen a duplájára nő ez az adónem, és így már mindjárt nem is éri meg annyi mindenkinek, ráadásul a felső határ meghagyása mellett némelyek egyszerűen kikerülnek a hatálya alól, akár szerették volna, akár nem.

Cafeteria

Na kérem, ez a témakör mutatja a legjobban, hogy a rabláson meg az uniós pénzek lenyúlásán kívül semmi máshoz nem értő alakok miként okoznak a dilettantizmusukkal hatalmas károkat az országnak. Mi is az a cafeteria? Nem szép nem magyar szó, de egyszerű szinonimája és összefoglaló neve a 'választható béren kívüli juttatásoknak'. Ide tartozik az üdülési csekk, az ételutalványok, a kultúra utalvány, a helyi közlekedés térítése (a helyközit a munkáltató köteles (részben) megtéríteni a dolgozójának), egészség- és nyugdíjpénztári befizetések, otthoni internet térítése, és még egy pár dolog. A nagy cégeknél általában meghatároznak egy keretet, amin belül a munkavállaló dönti el, miből mennyit kér, a kis cégeknél viszont az 'ez van, ezt kell szeretni' elv működik, ha egyáltalán van egyetlen forint cafeteria is. 

A VBK azért kedvelt metódus a cégeknél, mert adómentes (volt, és csak egy határig), tökéletes ösztönző, hatékony módja a premizálásnak, és mert úgy lehetett a segítségével fizetést emelni, hogy közben a munkáltató terhei alig-alig növekedtek. Nos, ennek most vége, mivel 2010. januárjától a cafeteria legmeghatározóbb elemeit a kormány 25% SZJA-teherrel sújtja. Ennek nem az lesz a következménye, hogy amellett, hogy minden marad a régiben, még az állam is beljebb lesz ennyi adóval, hanem az, hogy a munkáltatók vagy kevesebbet adnak ezentúl az alkalmazottaiknak (hogy az adóval együtt ugyanott legyenek), vagy egyáltalán nem fognak adni semmit. A közvetlen következményeken túl pedig ez olyan brutális közvetett hatásokkal fog járni, ami nemhogy mérsékli a válságot, de még tetézi is azt. A mindenben csak a dollárjeleket látó idióták azt hiszik, hogy ha mondjuk a munkáltatók éves szinten 100 Mrd forintot fizetnek ki cafeteriára, akkor az államkassza ezen 25 Mrd forintot kaszál majd, és a korlátolt tyúkeszükkel nem jönnek rá, hogy nemhogy 25 Mrd forint nem fog befolyni, de az országnak minimum 100 Mrd forintnyi kárt okoznak a változtatással. Miért? Csak két érv a sok közül:

- Mert akármennyi étel-, kultúra, internet-, stb. utalvány esik ki a gazdaságból, az ugyanennyi bevételkiesést fog okozni a beváltóhelyeken, az pedig ÁFA és nyereségadó csökkenést az államkasszában.

- Mert sokan például csak azért vásárolnak jobb minőségű ételt (azért esznek étteremben), azért mennek el belföldön üdülni, hogy elhasználják az utalványaikat. Ha nem volna utalványuk, nem mennének, vagy nyaralni például külföldre mennének, ez tehát egy szelíd ösztönzés a belföldi költekezésre.

Ha ezek a pénzek kiesnek a gazdaságból (főleg a vendéglátásból és a turizmusból), újabb csődhullám indul el, megint nő a munkanélküliség, ez tovább gerjeszti a fogyasztás csökkenését, satöbbi, satöbbi. A többi lépés is csak árt, de ez a legnagyobb öngyilkosság, amit el lehet képzelni. Ki az a hülye, aki ezt kitalálta? 

Járulékok

Most már csak röviden, de még megemlékeznék egy újabb hülyeségről. Július elsejétől a munkáltató által fizetendő járulékok 143000 Ft-os fizetésig összesen 4%-kal kevesebbek, és csak afölött kell a jelenlegi mértékű biztosítást fizetni. Ez így jól is hangzik, és talán egy leheletnyit erősítheti is a foglalkoztatást, de ha józan ésszel belegondolunk, mi lesz a fő következménye? Aki eddig magasabb fizetésre jelentette be magát/alkalmazottait, ezután az is leveszi ezt a szintet a minimálbér kétszeresére. Majd hülye lesz többet fizetni, amikor innentől kezdve legálisan csökkentheti a járulékait (erre mondtam korábban, hogy szocialista módszer az anomáliák felszámolását hallgatólagos elismeréssel megoldani). Nálunk, az irodában máris vannak erre utaló kívánságok. Elismerem, hogy összességében ez egyébként is kevesebb adóterhelést jelent a vállalkozásoknak, na de miközben évek óta azt hallgatjuk, hogy a sok gazember minimálbérre jelenti be magát, aztán meg Mercedesszel furikázik... Ezt a csökkentést összegtől függetlenül kellett volna meglépni, így valóban igazságos lenne, nem a rosszra ösztönözne, és nem okozná az adminisztráció megduplázódását.

Vagyonadó

A legvégére hagytam ezt az adót, pedig el is hagyhattam volna, mivel a többséget (?) úgysem érinti majd, talán éppen ezért is olyan alacsony az elutasítottsága. Ezzel kapcsolatban is van azonban egy pár gondolatom.

Ha emlékszünk, a vagyonadó bevezetése nem mostani ötlet, hiszen már korábban is volt egy sikertelen nekifutás, majd néhány hónap lappangás után ismét előkerült ez az új sarc. Először még ingatlanadó néven futott, aztán amikor a kormány végre felfogta, hogy az eredeti elképzelés magvalósíthatatlan, ismét jött az ötletbörze. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, míg végül kisütötték, hogy az ingatlanokra csak 30 M feletti érték esetén kell fizetni, és a hajókat meg a repülőket is adóalappá tették. A közvélemény ezt a verziót fogadta el a legkönnyebben, hiszen így azt érezheti, hogy most végre a gazdagokon ütnek egy nagyot. Na igen, a legocsmányabb emberi tulajdonságokra (esetünkben az irigységre) alapozni mindig hálás dolog, a szoc-lib kormányok gyakran építenek is rá. De ne örüljünk annyira, mert tudjátok egy új adónemet mindig sokkal nehezebb bevezetni, mint aztán módosítgatni benne a mértékeket, értékeket. Mosolyogva fogadjuk a báránybőrbe bújt farkast, aztán majd nézhetünk, amikor az értékhatárt szépen megfelezik.

Magyarországon nem kifejezetten divat a vagyoni típusú adó, nincs is sok belőle. Az ilyen adófajtának az a lényege, hogy a már megszerzett tulajdon után kell újra és újra adót fizetni (ha jól tudom, az USA adórendje alapvetően ilyesmire épül). A vállakozásoknak kell általában kommunális adót fizetni a helyi önkormányzat felé (potom összeg), de ilyen az építményadó és a gépjárműadó is, amik szintén a helyi önkormányzatoknak jelentenek bevételt. Mindhárom összeg viszonylag alacsony (vagy csak olyanokra vonatkozik, akik könnyen kitermelhetik). Az idén a cégautóadó is vagyoni típusú adó lett, ezt követi majd jövőre a vagyonadó. Pedig nem kéne elkezdeni az ilyesmit, mert akkor megint lesz hivatkozás az újabb, hasonló adók bevezetésére, és a bőrök nyúzgálása sosem áll meg.

Végül összefoglalás gyanánt ismét leszögezném, hogy NEM volt adócsökkentés, és ez NEM válságkezelés. Ezektől az intézkedésektől csak tovább romlik a helyzet, tovább mélyül a szar, ami már most is olyan ordenáré dolgokat produkál, hogy az mind külön bejegyzéseket igényelne. Több bloggernél is olvasom, hogy "hát igen, ez mind muszáj, mert a válság...meg az Orbán sem tehetne mást", ami szintén nem igaz. Azért mert valakik sokszor elmondanak egy hazugságot, még nem kéne benyalnunk. Nézzétek meg a világ többi országát, és nézzétek meg, adóemelés helyett vagy mellett hány ötletes, előre mutató intézkedést vezettek be ott, ahol van szándék is, nem csak a bőrök nyúzása. Tudom én, hogy a szocik szeretik magukat ez egyetlen üdvözítő megoldás letéteményeseinek beállítani, de soha nem csak egy út van. Éshamarosan azt is meglátjuk, hogy az ő útjuk pedig végképp nem az.

Oktatás vége.

Most lehet, hogy megint belecsapok a levesbe, de egy ilyen téma mellett nem mehetek el szó nélkül. Tegnap ugyanis első fokú ítélet született Kulcsár Attila és bűntársai (egy részének) ügyében.

Emlékeztetőül: az egész azzal kezdődött, hogy 2002-ben megverték az utcán Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete akkori vezetőjét. Az esetet figyelmeztetésül szánták, hogy a PSZÁF ne hozza nyilvánosságra a korábban feltárt helytelenkedést a Pannonplast részvényeinek felvásárlása kapcsán, ami aztán egy lépésben vezetett a K&H Equitiesnél történt visszásságokhoz. Szász ennek ellenére kiborította a bilit, de meg is ütötte a bokáját. A balliberális sajtó a szocialista diktatúrát idéző módon nyomban összehangolt támadást indított ellene. Olyanokat írtak, hogy az egész megveretés megrendezett volt, mert túl enyhék voltak a sérülései, hazugság minden, amit állít, és különben is milyen sokat keres (mellesleg a feltárt pénz több évtizednyi fizetését fedezte volna). Rögtön ezután közokirathamisítással vádolták meg, majd mivel a kormány törvényes úton nem távolíthatta el a pozíciójából, hát törvényt módosított, hogy az egy személyi vezetést egy több tagból álló tanáccsal váltsa fel. Ha jóhiszeműen azt feltételezzük, hogy a kormánynak és a kormánypártoknak semmi közen nem volt az ügyhöz, akkor nem értjük, mi szükség volt erre a bosszúhadjáratra.

Az igazságszolgáltatás ennek ellenére beindult. Rejtő E. Tibort az osztrák határnál kapcsolták le, aki egyébként nem akart meglépni, csak "függönyt akart vásárolni" odakint. Gyorsan összeszedték Szekér Gyulát ("Gyuszi taxist"), aki a pénzekkel furikázott, valamint El Abed Hasszán "szír pénzváltót" (eposzi jelző), meg egy kollégáját, de felmerült a pénzt gyanútlanul(?) kifizető csicska kis banki alkalmazottak elővétele is. Míg a ballib sajtó a szerecsenmosdatással és a gyorsan előszedett orbáni szőlőbánya-üggyel foglalkozott, a Magyar Nemzet és társai magánnyomozásba kezdtek. Gyorsan előkerült jó pár újabb név is. Kiderült, hogy a két állami autópálya cég vezetői mellett Puch Lászó, az MSZP pénztárnoka is érintett lehet az ügyben, legalábbis a Szekér Gyula által használt autót, az ügyben nyakig sáros Britton Kft. vásárolta, de azt Puch nevére írták. Érdekes momentum volt az is, hogy Baja Ferenc államtitkár többször személyesen vett át pénzt (több 10 milló forintot) Kulcsártól, és ezen találkozók egyikére magával vitte Endrényi Éva vállalkozót is, aki mellesleg Kovács László úgymond "hölgyismerőse" volt. A dolog pikantériája ráadásul, hogy a találkozók színhelyéül szolgáló Britton iroda véletlenül egy épületben volt Lampert Mónika férjének ügyvédi irodájával, nem is beszélve arról, hogy néhány fénykép tanulsága szerint az ügyvéd úr emelkedett hangulatban koccintgatott a fent említett urak társaságában (köztük Schönthal Henrikkel, a több földrészen körözött alakkal). Az újságírók kérdésére, miszerint mire föl történt ez a koccintás, a miniszter asszony hamarjában meg is adta a választ: nyilván, mert pohár volt a kezükben. Később Áder János neve is felmerült, aki állítólag szintén kapcsolatban állt az urak némelyikével, de emlékezetem szerint később tisztázta magát. Előkerült egy valag lehallgatási jegyzőkönyv is, amikben a (feltételezett) elkövetők egymást nyugtatgatják, például azzal, hogy "ez a Gyurcsányi majd elintézi" a dolgot. Azóta sem tudjuk, ki lehetett ez az alak. Az elkövetés időszakában a különböző bankok vezetőségében helyet foglaló emberek (László Csaba pénzügyminiszter, Draskovics Tibor pénzügyminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök) elképzelhető érintettségét már érinteni is alig volt kapacitás, ezért ezek a nevek gyorsan a talonba kerültek.

Kulcsár Attila közben meglépett, mint utóbb kiderült a Nemzetbiztonsági Hivatal hathatós segítségével. Ennek a hivatalnak az a Tóth András volt akkoriban a vezetője, aki előbb nem volt hajlandó kiadni a lehallgatási jegyzőkönyveket az azt kérő országgyűlési képviselőknek (Répássy Róbert, Demeter Ervin), majd egy könnyed mozdulattal kiadta az utasítást azok megsemmisítésére is. Nem véletlenül nem tudjuk, ki lehetett a Gyurcsányi. Schönthal Henrik szintén angolosan távozott, de míg Kulcsárt később előszedték valahonnan Ausztriából, addig az utóbbit az USA nem volt hajlandó kiadni. Amint a 8 általánost végzett ex-brókert elfogták, újabb adatok kerültek napvilágra. Például felmerült Forró Tamás neve is, aki még ezek után is a Pártkeltében Napkeltében osztotta az észt, a jobboldalra köpködött, csúsztatgatott és pofátlankodott, de miután a teljesen véletlenül pont ezekben az időkben előkerült ügynöklista alapján kiderült róla, hogy az állampárti időkben III/3-as gazemberként jelentgetett (Szilágyi Ákos fedőnéven), valamint egy képhamisítási ügyben is felmerült a neve (aztán később még egyben), eltakarodott végre a képernyőről. Kulcsár kihallgatásai alapján aztán bizonyos dolgok tisztázódtak, mások meg összezagyválódtak. Sőt, egy alkalommal kikerült az ügyészségről egy olyan felvétel is, amin Kulcsár meglehetősen közvetlen hangnemben diskurál az őt kihallgató ügyészekkel, valamint úgy tűnt, hogy a tanúvallomását szinte azok diktálják neki, de természetesen ennek semmi jelentősége nem volt és nincs is. Közben aztán eltelt 5 év, a sajtó szépen elhallgatott, pusztán egy olyan dokumentumfilm készült közben, amit sajnos nem láttam, de a bejegyzésem címe azért erre emlékeztet. Talán ha láttam volna, egy kicsit alaposabban is ismerném az egészet.

A hétköznapi ember ehhez az ügyhöz most két módon állhat hozzá.

Egyrészt — ha még ennyire alaposan sem ismeri az ügyet — gondolhatja azt, hogy most végre helyreállt a világ rendje, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket, a pénz egy része visszakerül a megfelelő helyre, ahogy az elitéltek is ott kötnek ki, ahová valók. Sőt, mi több, pusztán 5 évre volt szüksége a magyar bíróságnak, hogy leírja az i-t, amire persze a pont majd csak soká kerül fel. Az ügyet pedig piciny agyunkban odatesszük Tribuszerné, a Globex Holding, a Fenyő-gyilkosság, a Lupis Brókerház, az olajszőkítések, meg a Tocsik Márta mellé, és éljük tovább az életünket.

De ha az ember egy kicsit jobban odafigyel a dolgokra, gondolhatja azt is, hogy itt valami már megint nagyon nincsen rendjén. Egyrészt hol vannak a valódi bűnösök, hol vannak a vádlottak padjáról a politikusok, akik nehezen menthetően keveredtek bele az egészbe. Most akkor mi van Baja Ferenccel? Mi van Puch László, volt MSZP-pénztárnokkal? Mi van Lamperth Mónika ügyvéd férjével? Mi van Kovács László energiaügyi adóügyi biztos hölgyismerősével? Ki az a 'Gyurcsányi', akit a később megsemmisített lehallgatási jegyzőkönyvekben oly erőszeretettel emlegetnek a megszeppent elkövetők? Hol a többi pénz?

És vajon valóban ezek lesznek a végleges büntetési tételek, vagy másodfokon — amikorra már a kutyát nem érdekel az egész — szépen csökkentgetik azokat mondjuk egészségügyi és/vagy idegi állapotra hivatkozva? Forró már megkapta a büntetését: bár felfüggesztettet kapott, régóta egy összetört, megrenyhült ember, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Létezik Isteni igazságszolgáltatás... Kulcsár még 6 évet kell, hogy üljön, mivel 2 éve előzeteseben van, de persze tudjuk, hogy közben nyugodtan eljárogathatott. Vajon élve jön ki a börtönből? Vagy éppen azért jön ki élve a börtönből, mert a társainak sikerült megúsznia a dolgokat? És a pénz. A kirótt vagyonelkobzási tételekből vajon mennyit sikerül ténylegesen behajtani? Vagy már régen a család nevén van minden? Valószínűleg igen, bár amit még idejében zároltak, az már nem ússza meg.

És a legfőbb kérdés: most vajon örüljünk vagy sírjunk?