Medgyessy bejegyzései

Kultúrmisszió teljesítése következik, mivel szívemen viselem az átlag (blogolvasó) állampolgárok felvilágosításának ügyét. Ha ugyanis a hozzám hasonló lelkes népművelők nem törődnének az átlag (blogovasó) állampolgárok tájékoztatásával, azok még a végén beszopnák a tévében, rádióban elhangzó ordas hazugságokat holmi adócsökkentésekről meg reformokról. Nagy, villogó felkiáltójelekkel hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy ez HAZUGSÁG (persze megszoktuk, de azért nem árt újra és újra figyelmeztetni). Sokkal több adót fizetünk már most, mint amennyivel 'több marad a zsebünkben', de lássuk, miként is.

Néhány dolgot még leszögeznék elöljáróban:

1. A mostani bejegyzés baromi hosszú lesz, de igyekszem úgy tagolni, hogy ha valakinek nincs lelkiereje egy nekifutásra végigrágni, később összezavarodás nélkül folytathassa ott, ahol félbehagyta .

2. A bejegyzés nem könyvelőknek szól, hanem laikusoknak. Ez jelenti egyrészt azt, hogy elöljáróban mindig megmagyarázom, miről van szó, és nem megyek bele a szokásostól eltérő esetek taglalásába, másrészt pedig azt, hogy az egyszerűsítésnek áldozatul esik majd a szakmaiság. Például a járulékokat is adóknak fogom emlegetni, mivel az átlagembert úgysem érdekli, milyen néven fizettetnek vele egy halom pénzt.

3. Egy kicsit én is össze vagyok kavarodva a változásokkal kapcsolatban, mivel alkalmasint egyszerre kell tudnom a tavalyi jogszabályokat, a tárgyévi jogszabályokat, a július 1-i változásokat, a 2010. januárjában életbe lépő változásokat, valamint azt az ötletbörzét, ami a csapból is folyik (de minek). Utóbbit persze nem kellene tudni, hiszen a 90%-uk csak a közvélemény szondázására szolgál, egyébként pedig valami elborult agyú barom agyszüleményei, de vitathatatlanul bekavarnak az elmémbe. Mindez a lényegen nem változtat, mivel jelen bejegyzésnek egyébként sem a szakmai továbbképzés a lényege, hanem csak a nagy vonalakban történő homályoszlatás, ezért mindegy, hogy a szar már most szar, vagy csak holnap lépünk bele.

Személyi jövedelemadó (SZJA)

A dolgozó embereket ez érinti leginkább, ugyebár (meg persze az ÁFA, de azt majd később). Az SZJA úgy nézett ki eddig, hogy 1,7M forintig 18%-ot vontak, afölött 36%-ot. Július 1-től ez úgy módosult, hogy az 1,7M 1,9M-ra változott, ergo a legtöbb ember ebből SEMMIT nem fog érzékelni, legalábbis azok nem, akik havi fizetése 141667 Ft alatt van, itt ugyanis változatlanok az állapotok. A haveri híradókból megtudhattuk, hogy a változás egy átlagos családnak havi több tízezer forint megtakarítást jelent, de számoljunk csak utána! Lényegében annyi történt, hogy 200000 forintnyi jövedelem a 36-osból a 18%-os kulcsba került át, tehát (200000*0,18/12) Ft-ot spórol meg havonta az, aki legalább 1,9M forintot keres éves szinten. Az átlagos család pedig 2 keresőt jelent, tehát havi 2*3000 Ft, ami marad. De marad! — mondhatják a hozzám képest ellenkező irányba elfogultak, és igazuk is van. Majd mindjárt tovább megyünk, és akkor már nem lesz.

De maradjunk még egy kicsit a jövedelemadónál, mivel jövőre egy fokkal brutálisabb lesz a változás. 5 millió forintig 17% lesz a kulcs, afelett pedig 32%, azonban az adó alapja nem a bruttó bér, hanem az úgynevezett szuperbruttósított (micsoda hülyeség ez...) adóalap lesz, azaz a rendes bérhez hozzá kell majd csapni a munkáltató által fizetendő járulékokat is, és az így kapott alap után kell fizetni a jövedelemadót. Nem tudom, világos-e: ezentúl nem pusztán az általad keresett bér után kell jövedelemadót fizetned, de még egy általad eleve meg sem kapott összeg után is, amit ráadásul ponthogy szintén adóként fizet meg valaki. Ha a törvényhozók a dollárjeleken felül látnak még mást is, és van valami ideológia is az ilyen változások mögött, akkor itt maximum annyit tudnék elképzelni, hogy azért kell az adót is megadóztatni, mert a munkáltató által fizetett járulékok valahol elvileg téged illetnek. A nyugdíjbiztosítás majd a te nyugdíjadat biztosítja, ugyanígy az egészségbiztosítás is neked lesz hasznos, ha megbetegszel. Ha viszont ez így van, az is nyakatekert, mivel ezekkel az összegekkel nem rendelkezhetsz szabadon, nem is jövedelmek, hiszen sosem kapsz meg belőlük egy forintot sem, és ha holnap feldobod a talpad, végképp nem látsz viszont egy fillért sem, semmilyen címen, és — a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal ellentétben — ezek nem is örökölhetők.

Mondanom sem kell, hogy "a havi több tízezer spórolás" jövőre sem lesz igaz. Aki például 100 ezer forintot keres, az — csak az SZJA-kulcs változása miatt — 1000 Ft-tal lesz beljebb, de ha ezt a szuperbruttós izét is hozzákombináljuk (valamint az adójóváírást is belevesszük), akkor 470 FT-tal több fizetést visz haza. Kezdődhet a dőzsi! Igaz, ahogy feljebb megyünk a jövedelmi létrán, egyre jobb a helyzet. Míg az összes adózó 40%-a valójában több adót fog fizetni ezen a címen, mint eddig, addig a legmagasabb jövedelműek határozottan jól járnak, tekintve, hogy a magánszemélyek különadóját is eltörölte a szocialista kormány. Magyarul az átlagember szopni fog, a legmagasabb jövedelműek zsebében viszont még több marad. De ne is ragozzuk tovább az SZJA-t, lépjünk tovább! (Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel.)

Általános forgalmi adó (ÁFA)

Nos, most, hogy megkaptuk a fizetésünket, ideje elkölteni, viszont bármit is veszünk, azon bizony ÁFA van, ami pedig éppen most emelkedett igen vaskosan.

Ugorjunk vissza az időben 10 évet (egyrészt az kerek, másrészt akkor még a jelenlegi hatalom előttről beszélhetünk). Az Orbán-kormány idején 3 adókulcs létezett: 25%, 12% és 0%. Mondhatnánk, hogy na persze, mit rinyálunk, amikor volt már 25%-os kulcs, és most csak — néhány évnyi kedvezményes vásárlás után — újra a kiindulópontnál vagyunk. Csakhogy 2002-ig, a dolog úgy nézett ki, hogy a kedvezményes adókulcs (12%) alá tartozott az összes alapvető élelmiszer, a közüzemi díjak, a fuvardíj, az ásványvíz és jó pár szolgáltatás (például temetkezés) is. Jött aztán a D-209 és kormánya, ami először sutyiban átpakolgatta az ásványvizet és a fuvardíjat a 25%-os kulcs alá, majd apránként a közüzemi díjakat is, míg végül adócsökkentés címén a 12%-os kulcsot 15-re emelte, kis idővel később pedig el is törölte azt, és egységesen 20% ÁFÁ-t vezetett be. Ez már Gyurcsány regnálása idejére esett. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az átlagember fogyasztását nagyobbrészt az élelmiszer és a rezsi teszi ki, ami ebben az időszakban először a fuvardíjak 8%-os emelkedése miatt növekedett, majd még 3, később pedig újabb 5%-kal drágult. Ilyen értelemben a +5/-5%-os ÁFA változás inkább okozott életminőség romlást, mint javulást... normál esetben. Bár a ballib média nem győzte a győzelmi jelentéseket harsogni, a szkeptikusok már előre megmondták, hogy miközben az élelmiszerárak természetesen nőni fognak, a csökkentéssel érintett termékek árából a kereskedő zsebre fogja vágni a különbözetet, azaz nem fogja a vevők számára visszajuttatni. Gyurcsány erre bejelentette, hogy 'ÁFA-kommandót' fognak létrehozni, aminek az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja, az adott üzletben érvényesítik-e az ÁFA-csökkentést vagy lenyelik. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy egyrészt komplett idiótaság, másrészt létre sem jött, harmadrészt pedig tökéletes képet ad a szocialisták demokrácia-felfogásáról, tekintve, hogy szabad országban a kereskedők maguk határozzák meg az áraikat (a jövedéki termékek egy részét leszámítva). Ennélfogva az üzletek valóban lenyelték ezt az összeget, amelyik pedig úgy tett, mintha valóban csökkentené az árait, az mindössze akciónak tüntette fel a dolgot, és később szépen ő is beállt a sorba.

Ott tartunk tehát, hogy például egy csomag rizs 2002. óta csak az ÁFA-emelések miatt 10%-kal kerül többe (és akkor ebben sem a válság, sem az infláció, sem a devizaárfolyamok változása nincsen benne), és erre jön még a mostani 5%-os növekedés. Igaz, bizonyos élelmiszerek a 18%-os kulcsba kerülnek (csak éppen senki nem tudja, melyikek...de ez egy másik történet, ami a dilettantizmusról szól), azaz egy 120 Ft-os valami mostantól 118 Ft-ba kerül, ha nem számítjuk bele, hogy a 118 Ft-os valami fuvardíja viszont 5%-kal emelkedett, amit a kereskedő nyilván nem fog lenyelni. Tehát az "olcsóbb lesz/lett a tej" jellegű kijelentések már megint ordas hazugságok. (Összegezve: a szocialista kormány 7 év alatt +13% adót pakolt az élelmiszerek java részére.)

Még néhány dolog:

- míg SZJA csak annak van, akinek jövedelme is van, addig ÁFÁ-t mindenki fizet, aki egyetlen zsömlét is megvesz, így összességében nem marad több pénz az embereknél, sőt. A másik, hogy miközben az átlagjövedelemmel rendelkezők 1%-kal több pénzt költhetnek el, addig az összes jövedelemből 5%-kal kevesebb árut vehetnek meg, azaz 4%-kal rosszabbul járt mindenki.

- nemcsak ÁFA, de jövedéki adó emelés is volt a nyár elején, ami pedig egy ÁFA-alapot képező adó. Ez azt jelenti, hogy a kávé, alkohol és az üzemanyagok hatványozottan drágultak. Újabb érv a leszokás és a bicikli mellett.

- az egyéntől levont SZJA egy részét azok az önkormányzatok kapják meg, ahol az adott egyén lakik. Ezzel a változtatással (SZJA csökkentgetés) a túlnyomó többségében ellenzéki vezetésű településeket hozzák még szarabb helyzetbe, főleg, mivel az önkormányzatoknak is az 5 százalékponttal emelt árú szolgáltatásokat kell megfizetniük. Kettős prés, gratula. (Az — emelt — ÁFA egy része viszont az EU kasszájába vándorol...)

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az EVA azon kevés újítás/változás közé tartozik, ami valóban előre mutató és pozitív hatású volt (következésképp évek óta meg akarják szüntetni).

Normál esetben egy vállalkozás a bevételei után megfizeti ugyebár az ÁFÁ-t, a nyeresége után fizet 16% társasági adót és 4% különadót, majd az így kapott adózás utáni eredményt felveheti osztalékként, amit ha megtesz, ismét csak 25% forrásadót kell fizetnie. 125 Ft bevételből tehát 65 Ft-ot fizet az államnak, ha mondjuk csak bevétele van ( tehát szélsőséges esetben). Ilyen azonban csak ritkán fordul elő, mivel minden vállalkozásnak vannak bejövő számlái, amik ÁFA-tartalma levonható a fizetendőből, és az adózás előtti eredményt is csökkentik a különféle költségek. Csakhogy nagyon sok olyan vállalkozó, vállalkozás létezik, aminek a bevételeihez képest szinte semmi költsége nincs. Amíg egy kereskedőnek árubeszerzése, egy iparosnak anyagköltsége van, addig egy oktatást vagy tanácsadást végző gazdasági szereplőnek maximum néhány ív papír meg egy bélyegző az, amit le tud vonni a bevételeiből, ergo közel a fenti adómértéket kell leperkálnia. És ami a legtragikusabb az, hogy az ilyen vállalkozások zöme kényszervállalkozó, aki számlára kapja a fizetését, így viszont abból szinte semmi nem marad.

Korábban ebben a helyzetben csak csalással lehetett túlélni: fiktív számlák vétele, hogy cca. 65% helyett csak 10-15 ugorjon a levesbe, meg minden szir-szar elszámolása, aztán lapítás az elévülési idő végéig. És akkor jött az EVA, ami kezdetben 15 (+1) %-os adómértékkel váltotta ki az ÁFÁ-t, a nyereségadót, az osztalékadót és a cégautóadót, cserébe viszont az EVA szerint adózó semmilyen költséget nem számolhat el, és alanyává is csak szigorú szabályok betartásával válhat (pl. 0 adótartozás, max. 25M Ft bevétel, stb.). Talán mondható, hogy igazságtalanság volt a bevezetése a többi vállalkozóval szemben, de én azt mondom, hogy az áldatlan állapotokat ez jelentősen mérsékelte, az adózási morált pedig nagyon feljavította. Ha magamból indulok ki, én az utolsó EVA-alanyiság előtti évemhez képest 100x (százszor!) annyi adót fizetek be éves szinten, és szerintem én nem vagyok egy extrém példa. Az EVÁ-val mindenki jól járt, ide értve az államot is, hiszen végtére is sokkal több adót szedett be, mint a bevezetése előtt, az alanyok többet költhettek (a saját fizetésükből), a többiek pedig rosszul semmiképpen sem jártak. Az EVA a jó példa arra, hogy az adócsökkentés (egy bizonyos fokig) az állam javára válik...és arra, miként oldja meg a szocialista vezetés a tömegesen előforduló törvénytelenségeket: elismeri őket, és erre az EVA csak egy példa. A többit nem rángatom ide.

Sikertörténetről beszélhetünk tehát, ami ennélfogva igen hányattatott sorsot is élt meg, hiszen nemcsak az EU akarta kikezdeni, de a korábbi főnökét hátba szúró Gyurcsány erre is rádobatott 10 százalékpontnyi emelést, most pedig a libás utód kormánya emel újabb 5 százalékpontot (az ÁFA emelésére hivatkozva). Ezzel alig pár év alatt éppen a duplájára nő ez az adónem, és így már mindjárt nem is éri meg annyi mindenkinek, ráadásul a felső határ meghagyása mellett némelyek egyszerűen kikerülnek a hatálya alól, akár szerették volna, akár nem.

Cafeteria

Na kérem, ez a témakör mutatja a legjobban, hogy a rabláson meg az uniós pénzek lenyúlásán kívül semmi máshoz nem értő alakok miként okoznak a dilettantizmusukkal hatalmas károkat az országnak. Mi is az a cafeteria? Nem szép nem magyar szó, de egyszerű szinonimája és összefoglaló neve a 'választható béren kívüli juttatásoknak'. Ide tartozik az üdülési csekk, az ételutalványok, a kultúra utalvány, a helyi közlekedés térítése (a helyközit a munkáltató köteles (részben) megtéríteni a dolgozójának), egészség- és nyugdíjpénztári befizetések, otthoni internet térítése, és még egy pár dolog. A nagy cégeknél általában meghatároznak egy keretet, amin belül a munkavállaló dönti el, miből mennyit kér, a kis cégeknél viszont az 'ez van, ezt kell szeretni' elv működik, ha egyáltalán van egyetlen forint cafeteria is. 

A VBK azért kedvelt metódus a cégeknél, mert adómentes (volt, és csak egy határig), tökéletes ösztönző, hatékony módja a premizálásnak, és mert úgy lehetett a segítségével fizetést emelni, hogy közben a munkáltató terhei alig-alig növekedtek. Nos, ennek most vége, mivel 2010. januárjától a cafeteria legmeghatározóbb elemeit a kormány 25% SZJA-teherrel sújtja. Ennek nem az lesz a következménye, hogy amellett, hogy minden marad a régiben, még az állam is beljebb lesz ennyi adóval, hanem az, hogy a munkáltatók vagy kevesebbet adnak ezentúl az alkalmazottaiknak (hogy az adóval együtt ugyanott legyenek), vagy egyáltalán nem fognak adni semmit. A közvetlen következményeken túl pedig ez olyan brutális közvetett hatásokkal fog járni, ami nemhogy mérsékli a válságot, de még tetézi is azt. A mindenben csak a dollárjeleket látó idióták azt hiszik, hogy ha mondjuk a munkáltatók éves szinten 100 Mrd forintot fizetnek ki cafeteriára, akkor az államkassza ezen 25 Mrd forintot kaszál majd, és a korlátolt tyúkeszükkel nem jönnek rá, hogy nemhogy 25 Mrd forint nem fog befolyni, de az országnak minimum 100 Mrd forintnyi kárt okoznak a változtatással. Miért? Csak két érv a sok közül:

- Mert akármennyi étel-, kultúra, internet-, stb. utalvány esik ki a gazdaságból, az ugyanennyi bevételkiesést fog okozni a beváltóhelyeken, az pedig ÁFA és nyereségadó csökkenést az államkasszában.

- Mert sokan például csak azért vásárolnak jobb minőségű ételt (azért esznek étteremben), azért mennek el belföldön üdülni, hogy elhasználják az utalványaikat. Ha nem volna utalványuk, nem mennének, vagy nyaralni például külföldre mennének, ez tehát egy szelíd ösztönzés a belföldi költekezésre.

Ha ezek a pénzek kiesnek a gazdaságból (főleg a vendéglátásból és a turizmusból), újabb csődhullám indul el, megint nő a munkanélküliség, ez tovább gerjeszti a fogyasztás csökkenését, satöbbi, satöbbi. A többi lépés is csak árt, de ez a legnagyobb öngyilkosság, amit el lehet képzelni. Ki az a hülye, aki ezt kitalálta? 

Járulékok

Most már csak röviden, de még megemlékeznék egy újabb hülyeségről. Július elsejétől a munkáltató által fizetendő járulékok 143000 Ft-os fizetésig összesen 4%-kal kevesebbek, és csak afölött kell a jelenlegi mértékű biztosítást fizetni. Ez így jól is hangzik, és talán egy leheletnyit erősítheti is a foglalkoztatást, de ha józan ésszel belegondolunk, mi lesz a fő következménye? Aki eddig magasabb fizetésre jelentette be magát/alkalmazottait, ezután az is leveszi ezt a szintet a minimálbér kétszeresére. Majd hülye lesz többet fizetni, amikor innentől kezdve legálisan csökkentheti a járulékait (erre mondtam korábban, hogy szocialista módszer az anomáliák felszámolását hallgatólagos elismeréssel megoldani). Nálunk, az irodában máris vannak erre utaló kívánságok. Elismerem, hogy összességében ez egyébként is kevesebb adóterhelést jelent a vállalkozásoknak, na de miközben évek óta azt hallgatjuk, hogy a sok gazember minimálbérre jelenti be magát, aztán meg Mercedesszel furikázik... Ezt a csökkentést összegtől függetlenül kellett volna meglépni, így valóban igazságos lenne, nem a rosszra ösztönözne, és nem okozná az adminisztráció megduplázódását.

Vagyonadó

A legvégére hagytam ezt az adót, pedig el is hagyhattam volna, mivel a többséget (?) úgysem érinti majd, talán éppen ezért is olyan alacsony az elutasítottsága. Ezzel kapcsolatban is van azonban egy pár gondolatom.

Ha emlékszünk, a vagyonadó bevezetése nem mostani ötlet, hiszen már korábban is volt egy sikertelen nekifutás, majd néhány hónap lappangás után ismét előkerült ez az új sarc. Először még ingatlanadó néven futott, aztán amikor a kormány végre felfogta, hogy az eredeti elképzelés magvalósíthatatlan, ismét jött az ötletbörze. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, míg végül kisütötték, hogy az ingatlanokra csak 30 M feletti érték esetén kell fizetni, és a hajókat meg a repülőket is adóalappá tették. A közvélemény ezt a verziót fogadta el a legkönnyebben, hiszen így azt érezheti, hogy most végre a gazdagokon ütnek egy nagyot. Na igen, a legocsmányabb emberi tulajdonságokra (esetünkben az irigységre) alapozni mindig hálás dolog, a szoc-lib kormányok gyakran építenek is rá. De ne örüljünk annyira, mert tudjátok egy új adónemet mindig sokkal nehezebb bevezetni, mint aztán módosítgatni benne a mértékeket, értékeket. Mosolyogva fogadjuk a báránybőrbe bújt farkast, aztán majd nézhetünk, amikor az értékhatárt szépen megfelezik.

Magyarországon nem kifejezetten divat a vagyoni típusú adó, nincs is sok belőle. Az ilyen adófajtának az a lényege, hogy a már megszerzett tulajdon után kell újra és újra adót fizetni (ha jól tudom, az USA adórendje alapvetően ilyesmire épül). A vállakozásoknak kell általában kommunális adót fizetni a helyi önkormányzat felé (potom összeg), de ilyen az építményadó és a gépjárműadó is, amik szintén a helyi önkormányzatoknak jelentenek bevételt. Mindhárom összeg viszonylag alacsony (vagy csak olyanokra vonatkozik, akik könnyen kitermelhetik). Az idén a cégautóadó is vagyoni típusú adó lett, ezt követi majd jövőre a vagyonadó. Pedig nem kéne elkezdeni az ilyesmit, mert akkor megint lesz hivatkozás az újabb, hasonló adók bevezetésére, és a bőrök nyúzgálása sosem áll meg.

Végül összefoglalás gyanánt ismét leszögezném, hogy NEM volt adócsökkentés, és ez NEM válságkezelés. Ezektől az intézkedésektől csak tovább romlik a helyzet, tovább mélyül a szar, ami már most is olyan ordenáré dolgokat produkál, hogy az mind külön bejegyzéseket igényelne. Több bloggernél is olvasom, hogy "hát igen, ez mind muszáj, mert a válság...meg az Orbán sem tehetne mást", ami szintén nem igaz. Azért mert valakik sokszor elmondanak egy hazugságot, még nem kéne benyalnunk. Nézzétek meg a világ többi országát, és nézzétek meg, adóemelés helyett vagy mellett hány ötletes, előre mutató intézkedést vezettek be ott, ahol van szándék is, nem csak a bőrök nyúzása. Tudom én, hogy a szocik szeretik magukat ez egyetlen üdvözítő megoldás letéteményeseinek beállítani, de soha nem csak egy út van. Éshamarosan azt is meglátjuk, hogy az ő útjuk pedig végképp nem az.

Oktatás vége.

Ahogy a minap a kisszobát ganajoztam (vendégek érkezésére készülve), a kezembe akadt egy kupac régi bérletszelvényem. Anno következetesen gyűjtöttem őket, és amikor már nem fértek bele a bérletigazolványomba, úgy, ahogy voltak, egy fiókba löktem őket. Ebből láthatunk az alábbi képen egy sorozatot (katt a képre).

Mivel lúzer vagyok és igénytelen, fordított sorrendben pakolásztam ki őket, de a — hozzám hasonlóan — gyengébbek kedvéért némi magyarázattal láttam el a fotót. A jobb felső sarokban látható a kormányváltás (2004. április 19.). Eddigre a BKV 30 napos bérletének árát sikerült 50%-kal feljebb nyomni, mostanra pedig már az is 120%-kal több. A nyíl a bal alsó sarokban nem az Orbán-kormány regnálását jelzi, hiszen akkor az már pár hónapja 'megbukott', hanem a kötelező haladási irányt.

Gratulálunk!

(A bérletszelvényeim pedig immár betöltötték a szerepüket, mehetnek a kukába...)

Amióta a célegyenesbe ért a világgazdasági válság, Magyarországon sem beszélnek jóformán semmi másról, csak erről. Nyilatkoznak a pénzügyi elemzők, a politikusok, a bankszakemberek, a legnagyobb vállalkozók, meg fű-fa. Ezek között a nyilatkozatok között hangzott el úgy két hete, hogy "Nem kell tartani a lakossági bankok összeomlásától, mert ezek nálunk olyan nagy haszonkulccsal dolgoznak, hogy egy kis mélyrepülés nem teszi tönkre őket", persze nem szó szerint, de majdnem. Mivel mindenki a Postabank-eset megismétlődésétől retteg(ett) (na persze nem a VIP-listától), ezen nyilatkozat után a kedélyek rögtön meg is nyugodtak. Fene nagy nyugodtságában pedig senki nem kérdezett vissza, hogy "Micsodaaaa? Mi az, hogy nálunk olyan nagy a haszonkulcs? Miért nem annyi, mint máshol? És máshol mennyi az annyi?". Az sem vágta ki a biztosítékot, hogy ez a valaki (valami nő volt) képes volt így belemondani a nagyvilágba ezt a mondatot.

Én sem vállalkoznék arra, hogy pontosan megmondjam, mennyi az annyi, de azért megpróbálnám egy kicsit fellebbenteni a fátylat. Mindent csak úgy érdekesség gyanánt.

A hitelkamatok és a betéti kamatok közötti különbséget kamatmargenak hívják (marzs). Teljesen természetes, hogy a bank többet kér a kölcsönzött pénzért, mint amennyit ő ad, ha neki adnak kölcsön. Ez a különbség Nyugat-Európában néhány éve még a fele volt a magyarénak, azóta pedig maximum annyival nőtt, amennyivel nehezebb hitelt adni a partnereknek. Tehát pusztán a piac befolyásolta a változást, de hát miért is adnának kisebb kamatra egy hitelt, ha a magasabb kamat mellett is sorba állnak érte a kérelmezők? Majd hülyék lennének, így viszont mi vagyunk a hülyék. Nem vagyunk tudatos fogyasztók. Ha a 40%-os kamatra adott személyi kölcsönt is felvesszük, miért adnák olcsóbban? Olcsón adjuk a lelkünket. Ha viszont nem vennénk fel, kénytelenek lennének lejjebb vinni, és ezért semmit nem kéne tenni, pontosabban a semmit kéne tenni érte. De ez a vonulat messzire vinne, erre pedig most nincs időm.

A két kamat közötti különbség a bankok fő bevételi forrása. Magyarországon ebből bőven nyereségesek lennének, eltarthatnának egy csomó osztályvezetőt meg fejest, építhetnének minden sarokra egy újabb fiókot, meg reklámozhatnák magukat vég nélkül. De nekik ez nem elég. Sokkal több kell, mi pedig fizetünk, ha nem is úgy, mint a katonatiszt, de sokat. Kiválasztottam néhány magyarországi bankot, hogy felsoroljam, mi minden fizettetnek ki velünk — persze a teljesség igénye nélkül, mivel az lehetetlen is volna.

Kézenfekvő először az OTP-t választani, mivel annál vállalkozói és lakossági számlám is van. Hétköznapi emberként ki kell fizetnem minden hónapban a zárlati/számlavezetési díjat meg az OTPdirekt havidíjat, ez eddig rendben is van. Ha készpénzt veszek föl vagy fizetek be, akkor kpfelvét/befiz. díja címen rövidítenek meg %-os arányban, ha nem fölveszem a pénzt, hanem átutalom, akkor eseti átutalás díját kell fizetnem, ha pedig csoportos/állandó átutalási megbízással teszem ugyanezt, akkor állandó/értéknap megb. díjat. Vállalkozóként forgalmi jutalékot fizetek, ami a lakossági folyószámlához képest kb. 15-ször annyi, és az átutalások díja is a többszöröse (5-6 átutalásnál kb. 3000 Ft). Pedig a bank szemszögéből nézve mindegy, hogy 979 természetes személynek vagy 979 egyéni vállalkozónak vezetem a számláját. Ugyanannyi munka. Ha valamelyik átutalásomat elrontom, mondjuk mert lemarad róla a kedvezményezett neve, vagy csak olvashatatlan rajta valami, azt utánam küldik postán, persze ezt sem ingyen: többet vonnak le postaköltségre, mintha én adtam volna fel a postán, szóval még ezen is nyerészkednek. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a bankkártyát elfogadó helyek bizony súlyos pénzeket fizetnek, hogy biztosíthassák nekünk, vásárlóknak ezt a lehetőséget. És akkor arról panaszkodik a pénzügyi világ, hogy milyen sok a készpénz a forgalomban, hogy kevesen fizetnek bankkártyával meg, hogy nem merünk interneten vásárolni. Ilyen körülmények között nem csoda. Nem is az ún. POS terminál bérleti díja a sok, mivel az ennél a banknál csak 360 Ft egy félévre, hanem a minden kártyás bevétel után levont 2 ezrelék jutalék. Talán nem tűnik soknak, de egy plázás ruházati üzlet éves forgalma után ez több százezer forintot kitesz.

Nézzük a CIB-et. Ha náluk vállalkozóként kártyával fizetek, jutalékot vonnak le, ha arra kérem őket, hogy SMS-ben értesítsenek, amikor mozgás történt a számlámon, akkor pedig mobil üzenet díjat. Ez utóbbi természetesen rendben is lenne, ha ez a díj nem volna egy hagyományos SMS díjának minimum 1,5-2-szerese. Havi számlavezetési díj itt is van, ahogy havi forgalmi jutalék is. Ez utóbbi tovább bontható tranzakciós díjra, folyószámla tranzakciók díjára és átutalási díjra. Hogy ezek miben térnek el egymástól, azt ne kérdezzétek, mert nem tudom.

Az MKB-nál sem sokkal jobb a helyzet. Itt a pénztáros kisasszony zaklatásáért kifizetés/befizetés jutalékát kell leperkálni, de náluk is van számlavezetési díj, meg sok egyéb finomság. Külföldi bankköltség, számlakivonat díja, belföldi fizetés giron keresztül, bankon belüli átutalás jutaléka, tájékoztató adatok díja, fedezethiány miatt sorkezelés díja. Ejj, de szép nevű dolgok ezek! Itt merül föl a józan emberben a kérdés, hogy ha még a tájékoztató adatokért is külön pénzt fizetek, és ha azért is levonnak 500 Ft-ot, hogy felhívják a figyelmemet, ha nem volt elég pénz az átutaláshoz (vagy az APEH inkasszójához), akkor mi a f*szt fizetnek ők?

Mindehhez képest a Raiffeisen költségei (legalábbis nevükben) elég mérsékeltek. Van náluk számlavezetési díj, kivonat díj, havi forgalmi jutalék terhelés és jutalék, bár ezeken kívül biztosan egyebek is léteznek, csak azokat még nem láttam. Az ING-nek nemrég még nagyon kedvezőek voltak a számlavezetési díjai (havi 5000 Ft), viszont minden egyes átutalásért 540 Ft-ot vontak le, ami ordenáré pimaszság. Egy rendesen működő, sok partnerrel rendelkező vállalkozás esetében ez éves szinten milliós nagyságrendű összeg. Egyébként ha az ING másik üzletágába utaltál pénzt (magánnyugdíjpénztár, önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár, stb.), eleinte nagy kegyesen nem kértek érte külön pénzt, később erre is felszámolták az átutalás árát.

De ez még mind semmi, hiszen ha hitelt igényelsz, újabb összegekkel húznak le. A THM jó pár érdekes nevű izét tartalmaz, de legalábbis a hitelbírálati díj, a folyósítási díj vagy a közjegyzői díj mindenki számára ismerősen csenghet. Amikor az egyik barátom lakáshitelt igényelt az OTP-től, az X millió forint után levontak tőle 100e Ft-ot hitelbírálatra, majd egy újabb 100-ast közjegyzőre, ami utóbbival két probléma volt: 1. addig szó sem volt hasonlóról, 2. amikor szó lett róla, a barátom szerette volna a közjegyző ismerőse segítségét igénybe venni, mert az ingyen elintézte volna a dolgot, a bank azonban ragaszkodott a saját közjegyzőjéhez. Szegénynek még a családtól is kölcsön kellett kérnie, hogy az előre kiszámított összegen felüli költségeket fedezni tudja. Természetesen ha elutasítják a hitelkérelmedet, ezeket a költségeket (vagy egy részüket) akkor is ki kell fizetni. Pofátlanság!

Ha csak hitelkeretet igényelsz, de nem élsz vele, akkor is kell fizetni rendelkezésre tartási díjat, magyarul a semmiért is perkálsz, ha pedig meg is kapod a hitelt, akkor is ott a garancia díj, amit egyébként más cégek számára letétbe helyezett összegek után is levonnak. Például egy üzlethelyiséget bérelsz a WestEndben, amire két hónap kauciót le kell perkálnod, vagy garanciát kell vállalnia rá a bankodnak. Ezek újabb tízezres tételek, évente. Lehet igényelni Széchenyi- kártyát, ami az Orbán-kormány Széchenyi Tervének torzója, mert max. 5000e Ft-ot kaphatsz, azt is csak hitelre, kapásból levonnak belőle 100e Ft-ot, meg havonta a megfelelő összegeket. Ráadásul csak az ERSTE folyósítja (ha minden igaz; én más banknál még nem láttam), azaz a szabad bankválasztás jogát sérti. Tudjátok ez az a jog, amire anno olyan erőszeretettel hivatkoztak, amikor az Orbánék bevezették a diákhitelt, és előírták, hogy nyitni kell hozzá egy számlát a Postabankban. Talán el akarták kerülni, hogy az állami tulajdonú bankot ismét 100 milliárdokkal kelljen támogatni, Medgyessyék aztán ezt a Postabankos megoldást rögtön el is törölték, és piaci alapokra helyezték magát a diákhitelt is, így most a 3-4 év alatt felvett hitelre a többszörösét kell visszafizetni. Aki csak tudja, kerülje ezt a megoldást. A Széchenyi-kártyát viszont véletlenül pont attól a magántulajdonban levő ERSTE banktól lehet igényelni, amelyik megvette a korábban állami tulajdonban levő Postabankot...de most nem ez a téma. HA autót lízingelsz (manapság leginkább azt szokás), és a törlesztést csekken fizeted, átutalási megbízás kezelési költségét is le kell perkálnod, azaz neked kell állni a költségét annak, hogy ők a pénzükhöz jussanak. Ezt egyébként mostanában egyre több szolgáltató is elkezdte alkalmazni.

Azt hiszem, bőven lehetne még sorolni a különféle ügyes neveken való lehúzást, és biztosan lenne jó pár, amitől még nekem is leesne az állam, de talán ennyi is elég lesz belőlük. Számomra az egész pénzügyi szektor gazemberek gyülekezete, akik a semmiért is leszedik rólad a gatyádat, a semmiből csinálnak pénzt. Úgy állok hozzájuk, ahogy sokan anno álltak a politikához: tisztességes ember nem keveredik bele. Hitelt pedig semmiképpen nem szeretnék felvenni, hiszen — ahogy azt fent már említettem — aki hitelt vesz igénybe az eladja a lelkét, eladja a szabad akaratát, a szabadságát. Ha hiteled van, tudod, hogy azt vissza kell fizetni, és ezzel addig semmi baj sincs, amíg minden rendben. De ha mondjuk kiderül, hogy leépítés lesz a cégnél, elkezdesz rettegni, hogy ez nemcsak a munkád veszélyezteti, de a házadat is, és önkéntelenül kifordulsz magadból. Helyezkedni kezdesz, taposni és/vagy nyalni, hogy ne az utcán végezd (/ne vegyék el, ne tiltsák le, ne kerülj a rossz adós listára, stb.), de azt hiszem, nem is kell folytatnom.

Hitelt fölvenni csak akkor szabad, ha azt úgy tudod felhasználni, hogy nemcsak önmagát téríti meg meg a kamatokat, hanem még hasznot is hajt, az áruhitelt és a személyi kölcsönt pedig sürgősen el kell felejteni (a Provident féle társaságot pedig bűnözőkként kell kezelni, akik szerintem a törvényi kiskapukat kihasználva végeznek uzsorás tevékenységet).